2014. július 4., péntek

Könnycsatorna

Három hetes korában kezdődött. Egy este azt vettem észre, hogy Bonhomme szeméből valami sárga folyadékszerűség szivárog. Z. - velem ellentétben - nem pánikolt, de azért elmentünk másnap a dokihoz. Kiderült, hogy a folyadék genny, az ok pedig: el van záródva az egyik könnycsatorna. Kaptunk rá antibiotikumos szemcseppet, amit naponta négyszer kellett csepegtetni szegénykémnek, két héten keresztül.

Ezzel a szemcseppel nem két hétig, hanem hosszú hónapokig szenvedtünk. Rémes volt, eleve mivel a napi négyből egy cseppentés mindig éjszaka volt esedékes, amikor nem szívesen keltettem fel (nem szeretem még tisztába sem tenni éjszaka, nemhogy cseppenteni!). Aztán pedig beletalálni a kis szemébe... túl közelről nem mertem, nehogy egy hirtelen mozdulattal a flakon végével találjak bele (ez folyamatos para volt mindkettőnk részéről). Mindkét szemébe, nemcsak a betegbe kellett az antibiotikum, mert fertőzésről volt szó. Az egyik szemébe még csak-csak bele tudtam találni, mert olyankor még gyanútlan volt, de miután az egyikbe belecseppentettem, mindkét szemét érthető módon jól összeszorította. A szemcsepp színe pedig élénk vörös volt: minden, de MINDEN folyamatosan vörös volt nálunk hónapokig, az ő ruhája, a mi ruhánk, az ágy, a füle, az arca stb.

Ezzel sajnos a kiváltó okot, azaz a könnycsatorna elzáródását nem orvosoltuk. A szemcsepp csak a fertőzés tüneti kezelésére szolgált. Néha sikeresen, olyankor abba is hagytuk a kezelést, de a genny mindig visszajött. Az orvosunk viszont kategorikusan kijelentette: nagy-nagy valószínűséggel Boni 6 hónapos korára ki fogja nőni ezt a betegséget (vagy állapotot), azaz el fog múlni. Állítólag praxisában 2-3 olyan gyerekkel találkozott csak, akit meg kellett műteni. Mehettünk volna műttetni - rövid, könnycsatorna-átmosásról van szó és a piciknél még altatás nélkül végzik - de Z. is és én is úgy gondoltuk, megvárjuk, hátha tényleg elmúlik magától. Masszírozgatni kellett volna a szeme sarkát, de a doki nem volt túl meggyőző ennek a módszernek a hatékonyságáról, Boni meg ordított ilyenkor, mint a fába szorult féreg, szóval nem masszíroztunk.

A hat hónapos szülinapját gennyel, szemcseppel és a folyamatos törölgetéstől kivörösödött szemhéjjal ünnepeltük.. Be kellett, hogy lássuk, Bonhomme azok közé a babák köző tartozik, akiknél nem nyílik meg magától a könnycsatorna. Kaptunk egy időpontot egy szemészhez, aki beutalt minket a kórházba.

Aznap, amikor mentünk a konzultációra, Boni szeme szinte ijesztő volt. Akkor már szájon át is kapott antibiotikumot és már nem is törölgettük a váladékot, mert percenként kellett volna, és nem akartuk, hogy jobban kisebesedjen a szeme. Még jó, hogy mindig mindegyik orvos elmondta, hogy nem veszélyes, és Bonin sem látszott, hogy zavarná - reggelente pl. csak az egyik szemét tudta kinyitni a drágám, de ennek ellenére vidáman gagyarászott, félszeműen. A kórházban kiderült, hogy 1 éves kor alatt nem műtenek gyerekeket (valami jogi szabályozásból kifolyólag nem altathatnak kicsiket), így októberre kaptunk időpontot.

Hihetetlennek tűnt, hogy ilyen állapotban kell októberig kihúznunk. Azon gondolkodtam, hogy ha Bonit bölcsibe kellene adnom - és ez itt teljesen bevett ilyen korban - szerintem vissza is utasítanák, hiszen fertőző (igaz, hogy senki sem kapta el tőle soha). Na, de nem mintha sürgettük volna a műtétet, mert az altatástól mindketten nagyon féltünk. Z-nek sikerült augusztus végére időpontot szereznie egy másik kórházban (szemklinka), ahol egy specialista altatás nélkül végzi ugyanezt a műtétet. A dilemmánk tehát az volt, és napokig erről beszéltünk reggeltől-estig, hogy mi a veszélyesebb: az altatás vagy az altatás nélküli beavatkozás? Mert mi van, ha nem tudják lefogni (te jó ég, ez a szó), és pont akkor mozog, amikor nem kellene? Közben én utánanéztem a homeopátiás gyógyszereknek is, ami azért vicces és totálisan ellentmondásos, mert én nem hiszek a homeopátiában. A szemész a kórházban azt javasolta, inkább TIK-TAK-ot adjak neki, az finomabb. És arra a kérdésemre, hogy 8 hónapos korában elmúlhat-e magától a könnycsatorba-elzáródás, azt mondta nevetve, hogy nézze asszonyom, csodák mindig vannak.

Nagyon remélem, hogy csoda történt, mert egyik nap - van ennek már egy hete is - arra lettem figyelmes, hogy már legalább egy órája nem töröltem le a szemét. És azóta semmi! Semmi váladék, semmi könny! Reggelente mindkét szemét ki tudja nyitni és mindkettő teljesen egyforma. Mintha soha nem lett volna baj az egyikkel. Nem iszunk előre a medve bőrére, mert voltak azért tünetmentes időszakok eddig is, de valahogy most annyira más a szeme. Mintha meggyógyult volna... én nagyon bizakodó vagyok. Nagyon remélem, hogy nem kell majd az altatás és az altatás nélküli műtét kockázatait latolgatnunk.

9 megjegyzés:

  1. A lányomnál mi is irtózatosan sokáig halasztgattuk, végül 9 hónaposan mosták át neki, nem volt altatás, még sosem hallottam, hogy altatásban csinálnák. Pillanatok alatt megvan. Állítólag nem fáj, inkább csak a lefogá utáják, ezt nem tudom megítélni ugyebár. Mondták utána, hogy az egyik teljesen, a másik majdnem teljesen el volt záródva. Én megbántam, hogy addig tologattuk.
    A többi gyereknél nem volt rá szükség, de náluk nagyon hamar el is múlt, illetve a legkisebbnél elő sem jött.

    VálaszTörlés
  2. Hmm én sem hallottam arról hogy ezt altatásban csinálnák. Nekem is volt annó, persze nem emlékszem de a szüleim szerint semmivel sem nagyobb trauma mint pl. egy oltás. De lehet hogy ez valami komolyabb? Hát drukkolok hátha sikerült kinőnie tényleg.

    VálaszTörlés
  3. Emlékszem, a vörös szemcsepp nálunk is mindent befestett.

    Drukkolok, hogy így maradjon a szeme, ahogy most van!!!

    VálaszTörlés
  4. A gyulladásra meg szemcsepp helyett tökéletes az anyatej. Kicsit mondjuk hülyén éreztem magam, amikor a kicsi csipás szemébe cseppentettem, de másnapra elmúlt és nem is jött vissza. A gyerkőc meg boldogan nyalogatta a máshova eső cseppeket :-)

    VálaszTörlés
  5. Marcikának egy évesen múlt el egyik napról a másikra, szóval nem lehet ez azért olyan nagy csoda:-)

    VálaszTörlés
  6. Pedig nekünk ez a masszírozás vált be (nem nyomkodni, csak óvatosan "húzogatni" a szemzugtól az orrcimpáig párhuzamosan), szemész javasolta, a szemcsepp nekünk semmit nem ért. Egy hét alatt elmúlt, és megúsztuk az átmosást is.
    (de remélem, tényleg elmúlt) :)

    Egy zugolvasó sorstárs :)

    VálaszTörlés
  7. Ó drága kenyér... miért várnak eddig a dokik?? A lányom jún 16-án született, most kikerestem, mert csak arra emlékszem, forró nyári nap volt, mikor megvolt a könnycsatorna-átmosás... ezt írtam a blogomba anno:
    2011. JÚLIUS 19., KEDD
    Könnycsatorna-átmosás
    A könnycsatorna egy vékony kis csatorna, amelyik bevezet az orrba. A könnycsatorna elzáródás már egész pici - akár egy-két hetes - korban jelentkezhet.
    Ennek tünete lehet, ha a gyermek szemében megáll a könny, reggel alvás után csipásodik vagy váladékozik.
    Az is intő jel lehet, ha a szülő azt veszi észre, hogy gyermeke szeme hol becsipásodik, hol letisztul, s hiába használnak bármilyen antibiotikumos szemcseppet, amelynek hatásaként átmenetileg le is tisztul a gyulladás, de utána ismét visszatér.
    Ha ez a folyamat két hónapos korig folyamatosan vissza - visszatér, akkor nagy valószínűséggel könnycsatorna elzáródás van a háttérben.


    Az orvos a meglévő könnycsatornába óvatosan bevezet egy szondát, ez a szonda, szépen végighalad a csatorna mentén. A szondában lévő folyadékot - ami egyébként azonos a könnyel -, csak abban az esetben kell kicsit erőteljesebben megnyomni, amikor akadályt érez. A folyadék nyitja meg a billentyűt, vagy az elzáródás helyét.


    Tamit már a kórházból váladékos szemmel hoztuk haza, ott nem mondtak semmit. A záróra rá volt írva, hogy kapott Betadine cseppeket. Amikor kijött a gyerekorvos, rá is kérdeztem, ő írt fel szemcseppet, ami elmulasztotta a váladékozást - ideig-óráig. Jobbnak láttam, ha túlesünk ezen a procedúrán, minél előbb. Kértünk beutalót, elmentünk a Heim Pálba. Odaérve kicsit hátrahőköltem, mikor megláttam a tömeget, de mint kiderült, sűrűn voltak a kezelők, egy nagyobb csoport a bőrgyógyászatra, egy másik a kardiológiára várt. Kb háromnegyed óra múlva bekerültünk, nagyon kedvesek voltak, és irtó gyorsak. Maga a folyamat 2 perc volt. Nem mertem oda se nézni... de nem okozhatott akkora traumát, ha 3 perc múlva már aludt is a gyermekem... (nem volt altatás, egy valaki lefogta, a dokinő megcsinálta)

    VálaszTörlés
  8. Itt 4-5 hónapos korukig altatás nélkül csinálják, utána altatásban (kivéve ezt a szemészt, akit Z. felhívott). De nem nagyon szokták átmosni a kicsiknek, inkább várnak, hogy elmúljon magától. Mi is a várakozásra szavaztunk, amíg egy pici esély is volt, hogy megszűnik magától a probléma, nem akartam ezzel az átmosással terhelni, meg tudom, hogy halálra izgultuk volna magunkat. Én egyébként az altatás nélküli átmosástól félek jobban, Z. pedig az altatástól, szóval jó kis pár vagyunk :) És Molly gyakran gondolok Marcikára is, ezért is én inkább kivárnám az októbert. De persze az is lehet, hogy megússza, elmúlik, és már nincs is miről beszélnünk!

    VálaszTörlés