Az igazságtalanság hatása az elvekre

Mindig befizetem az áfát, nem alkalmazok senkit feketén és nem adok hálapénzt - számomra ezek ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen elvek (voltak), mint mondjuk az igazmondás minden esetben. "Ha kiderül, csinálj úgy, mintha nem tudtad volna" - kapja az ember az utasítást néha egy-egy őszinteségi roham után. Na, nekem ez is elképezlehetlen: még ilyen esetben sem hazudnék senkinek. Abba sem szoktam belemenni soha, ha telefonon szeretné magát valaki letagadni ("Mondd azt neki, hogy nem vagyok itt"). Így neveltek, így szocializálódtam, ilyen kapcsolatokban élek és szerencsére a társadalom is lehetővé teszi, hogy mindig egyenes maradjak.

Mármint az a társadalom, ahol élek. Mert Magyarország, az más tészta. Volt nekem az a bútoros ügyem, amikor is az asztalos lelépett egy hatalmas összeggel, három bútor árának a felével. Volt róla papírom, számlám, átutalással fizettem (áfát beleértve), még elismervényt is adott. Nos, nem mondom, hogy ez máshol nem történhetett volna meg: tolvajok mindenhol vannak. De hogy a rendőrség, az ügyészség és a bírósági végrehajtó ilyen mértékben letojta volna az ügyet, az már hungarikum. Röviden: mindenhol elutasítottak, kivéve a végrehajtót, aki még csak vissza sem jelzett. A pénzt azóta sem láttam viszont (két éve történt az eset), ügyvédnél is jártam, aki kondoleált a veszteségemhez, egy magán-pénzbehajtó pedig atyaian azt tanácsolta, hogy felejtsem el az ügyet. Nem is akarom magam belelovalni a témába, lényeg az, hogy ettől az esettől számítom azt az elhatározásomat, hogy aktív életemben én már nem akarok visszaköltözni Magyarországra. Jogállamban szeretek élni, és nem akarom hazugságra és megalkuvásra tanítani a fiamat.

Bútor viszont kellene a lakásba, úgyhogy ha nem is mind a hármat, de a könyvespolcot meg kellene csináltatnom másvalakivel - a könyveim hét éve dobozokban várják, hogy újra beléjük lapozzak! Felvettem a kapcsolatot egy másik asztalossal (az előzőt is ajánlották, szóval tudom, hogy nem jelent semmit), kértem árajánlatot, rajta vagyok az ügyön.

Felmerült egy nagy morális kérdés viszont, azaz hogy most fizessek-e áfát? Meddig tart a tisztességes polgári magatartás, és hol kezdődik a lúzerség? Felül lehet-e vizsgálni az elveket? Semelyik hatóság nem tett egy parányi kis lépést sem afelé, hogy megoldódjon az ügyem, még csak biztatni sem biztatott senki, sehol.

Miért fizessek ENNEK az államnak?