2014. május 12., hétfő

Visszenyerem az emberiségbe vetett hitemet

Soha nem utaztam még ilyen kellemesen! Z. ritkán tette meg ezt az utat ilyen nehezen.

A biztonsági ellenőrzéshez nem kellett sorba állnunk. Külön odakísértek, a bőröndömet fel- és letették, még Bonhomme-ot is segítettek kivenni majd visszatenni a hordozóba. Mindenki folyamatosan mosolygott ránk, pedig hajnalok hajnala volt. Legelőször szálhattunk be a gépbe, és a kézipoggyásszal itt is kaptam segítséget. Leszállásnál az utasok hozták utánam az elpotyogtatott tárgyakat. Ketten is felajánlották, hogy leveszik a futószallagról a csomagomat. Egy férfi pedig kérés nélkül kifizette helyettem a 300 Ft-ot a kocsiért, mert csak euró volt a pénztárcámban. Boni végig tündéri volt, aludt vagy gagyarászott, illetve most éppen sikítozni tanul, azt gyakorolta.

Mindeközben Z. a milliónyi cuccunkkal egyedül tette meg ugyanezt az utat, autóval. Éjjel érkezett meg és tízszer fordult, mire felcipelt mindent a lakásba.

Na így szeretek utazni!

4 megjegyzés:

  1. Isten hozott titeket itthon :)

    VálaszTörlés
  2. Akkor Z-nek ezek szerint nem ez a véleménye :-)
    Néha mi is utaztunk egészen jól, aztán a végén mikor már majdnem kiértünk a reptérről, utólagos bőröndellenőrzés rettenetes paraszt magyar hivatalos személyzettel.

    VálaszTörlés
  3. mármint mi nem a véleménye?
    (paraszok mindenhol vannak! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mármint hogy így szeret utazni, éjjel érkezni, 10x fordulni, erre gondoltam. Nekem eddig a magyar dolgozókkal volt a legtöbb gondom a reptereken.

      Törlés