2014. május 5., hétfő

Könnyű vasárnapi reggeli 17 lépésben

Pár éve hatalmas népszerűségnek örvend Párizsban a brunch műfaja. Arra gondoltunk, itt az idő, hogy Bonhomme-mal is kipróbáljuk a reggelizésnek ezt a laza, könnyed hangulatú, beszélgetős, barátokkal találkozós vállfaját egy divatos étteremben. Hogyan is zajlott, miután kis késéssel megérkeztünk?

1. Nem fér el a babakocsi (ja, elfelejtettem volna mondani foglaláskor, hogy babakocsival érkezünk? azt hittem, ez részletkérdés), asztalt kell cserélnünk.
2. Az asztalcsere közben Bonhomme felébred, kiveszem.
3. Ha már az ölemben van, megszoptatom (ezt amúgy is így terveztem). Közben kihozzák a croissant-okat.
4. A többiek civilizált módra esznek belőle, és fél kézzel habzsolok (hétkor keltem és dél van!), leeszem Boni fejét, az ingemet, ilyenek.
5. Ha már megszoptattam, tisztába is kellene tenni. Percekig keresem a műanyag kis pelenkázót a babakocsira erősített táskában (közben leizzadok, iszonyú meleg van), hát nem otthon hagytam?
6. Mindegy, akkor tisztába teszem a padon, amin ülünk. Jó étvágyat! Közben megérkezik az első fogás (mentaszószos uborka, omlett, saláta, lazac, olivabogyós muffin).
7. Egyre melegebb van (a verandán ülünk), leveszem Boniról a pólóját, én pedig megszabadulok a sízoknimtól. Közben a többiek jó étvággyal esznek, valamiről beszélgetnek is, de mi vajon miről? El vagyok foglalva a ruhákkal, a pisis pelussal és azzal, hogy nehogy Bonira ömöljön a teáskancsó tartalma.
8. Átadom Bonit az asztal fölött Z-nek (praktikus!), mert kihűl az omlettem. Végre, végre! Befalok mindent, ami a tányéromon van.
9. Kihozzák a második fogást (rebarbaratorta, joghurt, körte), istenien lakomázom a többiekkel, és a luxus netovábbja: még beszélgetni is tudok.
10. De vajon Z. hogy eszik? Sehogy, rója a köröket Bonival az étteremben.
11. Megeszem a körtéjét és a joghurtját (nehogy má' visszavigyék)
12. Szedelőzködünk, gyerekcsere, Z. megeszi a tortáját, és pedig visszaadom Bonira a pólóját. A társaságban lévő 6 éves kislány cukin érdeklődik, hogy vajon magamnak is hoztam váltóinget? (itt udvariasan a foltokkal ékes ingemre mutat)
13. Már mindenki kiment, én még Bonit csatolom a babakocsiba, keresem az asztal alatt a kis cipellőjét, megtalálom a pisis pelust.
14. Nem találom viszont a fehér kardigánját, se az én táskámban, se a babakocsiban, se az asztal alatt A többiek kint várnak az étterem előtt, a pincér kerülget.
15. Előremegyek az ajtóig, visszaküldöm Z-t a kardigánért, aki szintén nem találja. Rövid vita arról, hogy a nők vagy a férfiak tudnak-e hatékonyabban keresni.
16. Mindegy, ráadom a kék kardigánt, közben jut eszembe, hogy a fehér a harmadik táskában van, amit a társaság egyik férfi tagja gavalléran kivitt az étteremből, hogy tudjak navigálni.
17. Ufff... kiléptünk az ajtón!

Vajon eljönnek-e velünk legközelebb a többiek?

11 megjegyzés:

  1. Ha megírod ezt nekik franciául is, meg még rajzolsz is hozzá, biztosan :) én jókat vigyorogtam :D De édes lehet a féléves Boni!

    VálaszTörlés
  2. :D szakadok! Az milyen jó, hogy tudsz magadon nevetni! ;)

    VálaszTörlés
  3. egyszer elmentünk Amerikában a két épp járó gyerekkel egy egyetemisták által rendezett déulutáni buliba, ahol a gyerekek minden cd-t és dvd-t és könyvet leszedtek minden polcról, krétát rágicsáltak (a fizikusoknál van tábla is néha;)) és vadul vágtattak fel-alá, mi meg nem győztünk rohangálni utánuk, míg a többiek lelkesen ittak és beszélgettek. valahogy többet nem hívtak minket buliba, én nem is értem...

    VálaszTörlés
  4. Ááááá! :D (A rajzot nagyon hiányoltam, pótolhatnád…)

    VálaszTörlés
  5. De ehhez nem tudtam milyen rajzot kitalalni! :)
    Tenylg annyira cuki igy fel evesen; erdeklodve nezelodott korbe-korbe amig meg nem unta. Molly, emlekszem erre,amikor irtad!

    VálaszTörlés
  6. Hát, nekünk nagyon hamar lett egy csomó olyan barátunk, akiknek a mieinkkel azonos korú gyerekei vannak :D megértették, hogz miért foltos a ruhánk, miért úgy adunk meg időpontokat, hogy "délután öt és este nyolc között valószínűleg ott leszünk", nem zavarta őket, ha szó közepén dobtam el a telefont - és ők is ott ültek hajnali háromkor az internet előtt, mert arra a kis időre már nekik sem érte meg lefeküdni. Nem mindenki maradt meg (pedig most is egyidősek a gyerekeink) - de vannak, akik igen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "délután öt és este nyolc között valószínűleg ott leszünk"
      Ez mekkora igazság! :D

      Törlés
    2. Meg a szó közepén dobtam el a telefont is ismerős nagyon! :)

      Törlés
  7. Kívülálló szemmel ez nem sikerült valami viccesre. Nekem semmi kifogásom az ellen, hogy az emberek kisgyerekkel étterembe menjenek, de ha már oda mennek, akkor alapvető illemszabályokat be kéne tartani. Gondolok itt a "Mindegy, akkor tisztába teszem a padon, amin ülünk". Most gondolj bele, neked a gyereked pisis pelenkája az abszolút természetes dolog, de a másik gyerek pisis szaros pelenkája már neked sem élmény. A szoptatással nincs semmi baj. A babakocsis érkezésről meg tényleg neked kéne szólni előre, aki felveszi az asztal foglalást nincs honnan kiszopja, hogy te babakocsival mész. Ha meg nem jut hely neked a babakocsival te vagy felháborodva. Nem a világ kell alkalmazkodjon hozzád, neked kell alkalmazkodni a világhoz. Attól, hogy gyereked van, az CSAK neked és a családodnak csoda, mindenki másnak "csak egy gyerek". Nem várhatod el, hogy mindenki hasra essen a "te csodádtól", ahogyan te se esel hasra mindenki más gyerekétől. Szóval... lehet, hogy nektek kisgyerekeseknek ez vicces meg mókás, de másnak nem az és ha valakik szúrós szemekkel néznek az ilyenek miatt akkor ne csodálkozzatok.


    VálaszTörlés