2014. április 12., szombat

Rövid bejegyzés a banális mondatokról

amelyben azért megtudható, hogy miképpen világosodtam meg több éves lelki vakság után. Feltűnik egy gitártanár is.

Egy ember vélenényének vagy hozzáállásának megváltozása általában hosszú idő alatt megy végbe, de mindenképpen egy folyamat, kezdettel, véggel, apránkánti változásokkal, az ellentétek létrájának fokonkénti megmászásával. Velem nagy ritkán azonban az is előfordul, hogy egy jókor elhangzott mondat villámcsapásként változtatja meg az életemet. Felnyitja a szemem. Rávilágít olyan valamire, ami onnantól fogva evidens, sőt, addig is az volt, de hát hogyhogy nem láttam? Érthetetlen.

Kétszer vagy háromszor történt ez meg eddig. Pszichoterápiára is azért jártam, hogy hátha megvilágosodom (nem történt meg). Most januárban viszont kimondódott megint egy ilyen mondat: egy pár napot itt töltő barátnőm szájából hangzott el, és tényleg nem kell semmilyen nagyszabású filozófiai elmélkedésre gondolni, mert a következőről van szó:

Z. már régóta próbál rábeszélni, hogy tanuljak gitározni. Ő rendszeresen gyakorol, tök ügyes, van három gitár a házban, kották hevernek szanaszét. Én viszont a Kodály-módszer csődjeként soha nem tanultam zenét, úgyhogy ebben a korban már minek tanuljak bármit is? Úgy soha nem fogok játszani, hogy koncertet adjak, de még úgy sem, ahogy Z. játszik. Szóval erről beszélgettünk hárman, amikor Petra barátnőm megjegyezte: - De, tanulj meg gitározni, mert hangszeren játszani jó!

Ugye, milyen semmiség? Pedig én addig SOHA nem gondoltam arra, hogy azért tanuljak valamit, mert maga a tanulás élvezet, még ha foganatja nem is nagyon lesz (azért ez az oktatásról is elmond valamit, nem csak rólam, ugye?). Még a következő héten felvettem a kapcsolatot az itteni zeneiskola gitártanárjával, akivel kicsit bonyolult és hosszú egyeztetések után megállapodtunk egy időpontban, és azóta lelkesen járok, sőt, imádok itthon gyakorolni, Tényleg úgy történt, ahogy Petra megmondta: szinte nem is tudom abbahagyni a gyakorlást. Napi 10 percet tűztem ki célként, de fél óránál is többet szoktam pengetni. Azt is hozzá kell tennem, hogy a kisgyerekezés különösen kedvez a zenetanulásnak, egyrészt mert Bonhomme élvezi, másrészt pedig mert gyakran van az embernek egy-egy szabad 5 perce a nap során, amit így hasznosan és élvezetesen lehet eltölteni.

Most látom, hogy nem is lett olyan rövid a bejegyzés... pedig csak egy mondatról volt szó!

12 megjegyzés:

  1. Igaza volt az ismerősödnek, hangszeren játszani jó. Kodály módszer nem akadály. Én mindent egyedül tanultam, gitár, zongora, furulya, a gyerek tőlem gitározni és zongorázni tanul, a suliban megtanult furulyázni. Na nem magas szinten egyikőnk sem de annyira igen, hogy kottából gyakorolva tovább is juthatnánk. Férj csellózott, ő tanult egyedül tanárnál. Én meg a férjem kórustagok is voltunk évekig. Én gitár nélkül sehova sem megyek, pedig a reptéren mindig küzdeni kell hogy felvihessem. Szóval hajrá!!

    VálaszTörlés
  2. Turchi, nem is gondoltam volna, hogy egyedül is neki lehet állni tanulni. Nem lett volna hozzá merszem! Az ének is nagyon élvezetes, igaz, még ha az embernek nincs is hangja. Most jutottam el odáig, 38 évesen, h élvezem, függetlenül az előadásom minőségétől. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gitározni gimis koromban kezdtem tanulni a Muszty-Dobay páros gitáriskola füzetéből, akkor az volt az első rész, azóta megjelent legalább 5 új kiadás, mind megvettem és tanulom tovább, valamint nagyon jó dalok vannak benne. Le volt rajzolva hol kell lefogni az akkordokat és milyen ujjal, szóval nem volt olyan nehéz. Gyerekdalok, könnyűzene, mostani, régi, népdalok, angolul, magyarul, szóval nagyon jó.

      Törlés
    2. Most olvasom... nem olyan nehéz? Basszuskulcs, lehet, hogy majd én is kipróbálom, otthon még megvan a gitár. Ha úgy, mint egy planktonnak el tudják magyarázni, akkor jöhet a kihívás.

      Fr.kulcs

      Törlés
    3. En egyebkent a tanart javaslom, mint botfulu a botfulunkek :) nem tudsz ellogni az ottani zenesuliba?

      Törlés
  3. Én lépten-nyomon szerelmes vagyok a gitározó emberekbe, főleg a férfiakba, akik még kicsit fiúsak, hosszú hajúak, kicsit hippik. :D Ha hozzá még zeneszerző is, akkor rögtön álmodozom, hogy én milyen jó múzsája lehetnék (muhaha).

    Hajrá gitározás! Én világ életembe szerettem volna gitározni, ezért egyszer be is írattam a tesómat. Értelemszerűen!

    Ne, ne is mondd! Ilyen botfülűvel még nem találkoztál!

    Fr.kulcs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én sok éven át zenekari feleség voltam - nem jó buli...

      Törlés
  4. Szerintem is jol all a pasik kezeben a gitar! Sztem akkor te elvezted volna a multkori thomas dutronc- koncertet. Igaz h a csellos kopasz volt, de a masik harom felhosszu haju es gitarozott (szuper jol).

    Ki a botfulu, te vagy a tesod?

    VálaszTörlés
  5. Én vagyok botfül. Ezért küldtem öcsémet gitártanárhoz. Ha már én nem, akkor ő tanuljon meg gitározni. Ő sem tanult meg, viszont a haja legalább hosszú.

    Én mostanában ilyen jó programokból (dutroc koncert) kimaradok sajnos.

    fr.kulcs

    VálaszTörlés
  6. Hát ez szuper! Azért, ha mégis adnál koncertet, én szívesen elmegyek meghallgatni! :)

    VálaszTörlés
  7. Hát, hogy engem milyen boldoggá tettél, Tamko, köszönöm!
    Pont a szülinapomon írtad ezt a bejegyzést ráadásul.
    Egész életemben bántam, hogy nem tanultam zenét, mert hallásom van, de a kottához tökhülye vagyok. Megtaláltam a Muszty-Dobay honlapját, ahol azt írják, a gitározás szinte kortalan, és még a kottát se muszáj ismerni, persze az picit meggyorsítja a tanulást.
    Átdolgozták a Gitáriskolát, és más könyveiket is meg lehet rendelni.
    Szóval, megtanulok gitározni :)

    VálaszTörlés
  8. Felhotancos: utolag is boldog szulinapot! Jo hir h a gitarozas kortalan tevekenyseg. Hajra neked is!

    VálaszTörlés