2014. január 23., csütörtök

Az alvásról (1.)

Elöljáróban: ez a 4É módszer nem nekünk való, jól befürödtünk vele. Ezt a technikát csak akkor érdemes kipróbálni, ha az ember hisz abban, hogy egy ilyen pici babát meg lehet rendszabályozni, keretek közé lehet szorítani. Én pedig eleve (reményekkel ugyan, de) kételyekkel vágtam bele. Aztán az sem lett volna rossz, ha rendesen elolvasom a könyvet, de erre meg nem akartam időt pazarolni, ezért csak átfutottam, pl. másodjára esett csak le, hogy a szerző nem a sírni hagyás mellett tette le a lantot.

Mert volt olyan, hogy sírni hagytam, ez RÉMES volt. Egy három hónapos csecsemőt sírni hagyni, aki még nem ért semmit az egészből, az maga a kegyetlenség. Szörnyű lelkiismeret-furdalásom lett utána, pedig csak pár (óráknak tűnő) perc volt. Aztán volt olyan is, hogy az utasítás alapján próbáltam az ágyában elaltatni – ilyenkor kb 40 perc altatás után aludt 5 percet, és ez volt a legjobb eredmény, komolyan. Énekeltem, simogattam a fejét, masszíroztam a hasát, szavaltam. Elaludt, kimentem, rázendített, visszamentem és kezdődött minden elölről – ez lett a mi körforgásunk, nem pedig az étkezés- ébrenlét-édes álom-én.

Pár nap alatt szerintem sikeresen megtanítottuk Bonhomme-nak, hogy ha azt akarja, hogy felvegyük, akkor rendületlenül sírnia kell. Egyre inkább oda lyukadtam ki, hogy nem is olyan nagy baj, ha ölben, ringatva alszik el. Végülis ezért vagyok szülői szabin, nem? Akkor legalább nem sír szegényke, nekem meg nem lesz kudarcélményem, hogy már megint szoptatás után aludt el, ráadásul rajtam, amivel egyszerre két szabályt rúgok föl.

Egyre kevésbé tűnt szimpatikus gondolatnak, hogy a későbbi nyugodt éjszakák és nappalok reményében a baba szokásait már most kell kialakítani.  Olyan gyorsan változik egy ilyen kicsi - Martine és Réka is ezt erősítette meg kommentben -, miért pont az a tulajdonsága lenne állandó, hogy könnyen elalszik? Aztán meg, nem is tudom mit panaszkodom, még örülhetünk, hogy éjjel jól alszik.  Nappal pedig, ha minden kötél szakad, el tudom altatni a babakocsiban, max. kiviszem minden nap, na és?

Szóval a könnyebbik utat választottuk… egyelőre. De ezért is jó lenne egy második gyerek. Megkérdeztem Petra barátnőmet, hogy hogyan lehet mindezt egy második gyerekkel végigcsinálni. Hogyan van az embernek annyi ideje, hogy minden szoptatás után mozdulatlanul üljön egy órát, nehogy felébredjen a kicsi? Azt válaszolta, hogy egyáltalán nem nehéz két gyerekkel, mert a másodikkal az ember MINDENT máshogy csinál.

(Amúgy pedig Bonhomme ma 3 hónapos. Igaz, hogy elromlott az alvókája, de annyi mindent kaptunk cserébe. Pár (két-három) hete már ránk is nagyokat mosolyog, nem csak a zsiráfra. Figyelmesen néz, ha beszélünk hozzá, az énekeket imádja. Nézegeti az ökleit, de szerintem még nem jött rá, hogy azok hozzá tartoznak. Megmarkolja a keze ügyébe eső tárgyakat, ami leginkább a pulcsiját jelenti, de volt már, hogy a légzésfigyelő zsinórjába csimpaszkodott.)


Z. jól összefoglalta a minap, hogy mit remélek az altatásmizériáról: „Talán... majd mególdódik a dolog valahogy magától!

15 megjegyzés:

  1. :-))
    Én azt vallom, hogy ami mindenkinek jó (anyának, babának, apának, tesóknak) azt nem kell piszkálni. Ha nektek ez jó, akkor jó és kész, ha majd nem lesz jó, akkor változtattok.
    Nekem 4 élő gyerekem van, az első három között nagyon kicsi korkülönbségekkel (ergo itthon voltak mind), és igen, nem aludtak rajtam. Nem volt idő ilyesmihez hozzászoktatni őket, sokszor volt úgy, hogy mire oda tudtam volna menni, hogy felvegyem már el is aludt és aludt 3 órát.:-) Az elsőt mi is ringattuk kb. 5 hónapos koráig.:-)
    Most az ötödik nagy korkülönbséggel érkezett (az ok sejthető), és délelőttönként sokat aludt rajtam.:-) Délután viszont nem tudott, ő meg ehhez szokott hozzá. Aztán jött a nyár és már délelőtt sem tudott rajtam aludni, és pillanatok alatt átszokott a kiságyra. Most 9,5 hónapos, és szépen alszik éjjel-nappal.

    A lényeg, hogy a mi működik ne piszkáljuk.:-)

    VálaszTörlés
  2. Ja és komolyan írj egy könyvet saját rajzokkal!!!

    VálaszTörlés
  3. HIhihi :))) Kicsinap első bekezdésével totál egyetértve mondom, hogy a mi kettőnk (szintén kicsi korkülönbséggel) rajtam aludt, együtt - és jó volt, mert szinkronizálódtak, kb. egyszerre aludtak és egyszerre akartak ébren lenni - és velük én is tudtam aludni... úgyhogy volt néhány nyűgöm időnként, de pont kialvatlan nem voltam :)))

    VálaszTörlés
  4. Csak most esik le... ezeket a rajzokat Te csinálod a két kezeddel?? Wow! Gratulálok a 3 hónapos Picihez! :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm :))

    Én is egyetértek veletek... a sarokba az ilyen megmondós könyvekkel! (mármint miután kimazsolázta az ember a számára hasznosat) Kialvatlan én sem vagyok - pedig ezt ígérte mindenki, amíg terhes voltam - de szétszórt anti-flájlédi, az vagyok.

    VálaszTörlés
  6. 5 hetes volt a bébi, amikor megrémülve attól, hogy akkor 2,5 órás volt este elaltatni megpróbáltam a suttogós módszerrel altatni. Brutál üvöltés lett, meg persze kiborulás a részemről. Akkor megegyeztünk a férjemmel, hogy ami MOST működik, és nekünk is megfelel, azon nem változtatunk csak azért, mert valamikor MAJD nem így akarjuk csinálni. És ez nagyon bejött: a gyerek ma már 15 perc alatt elalszik este, pedig mi csak minimálisakat változtattunk. Persze van olyan, ahol ez nem jött be (éjszakai alvás), de amikor elértük azt a pontot, hogy így nem mehet tovább, akkor változtattunk, és nem akkor, amikor megijedtem. Szerintem sok sírást spóroltunk ezzel...

    Egyébként ami nálunk abszolút nem volt igaz, az az hogy a gyerek megijed, ha nem ott ébred éjjel, ahol elaludt. Még emlékeztem rá, hogy gyerekkorom legnagyobb bulija az volt, ha sikerült elaludnom a szüleim ágyában, és soha nem rémültem meg, hogy a sajátomban ébredtem. (Akkor ijedek meg éjjel, ha nem a megszokott helyen, hanem pl. agy szállodában ébredek fel.) Ebből kiindulva nyugodtan altatom a gyereket mellen, és mindkettőnknek jó. Nálunk egyébként a szoptatóspárna volt az egyetlen, amiről fel tudtam úgy venni és betenni a kiságyába, hogy nem ébredt fel rá (ill. kinyitotta a szemét és aludt aztán tovább). Kendőben gondolkodtál már, ha ennyire szeret rajtad aludni?

    VálaszTörlés
  7. :), hát ezt most nagyon jól esett olvasni :). Babaillat :).
    Először is tudd, hogy el fog múlni. Gyorsan. Tulajdonképpen az a feladat, hogy a ti igényeiteket és a baba igényeit közelítsétek egymáshoz. Valóban semmi olyan nem használ, ami ellenkezik a szíveddel :). És hát ő még nagyon pici, ilyenkor még nevelés nemigen van, csak szoktatgatás. A rajz pedig telitalálat!
    Hajrá, hajrá, nagyon jól csinálod, öröm olvasni!

    VálaszTörlés
  8. Gigi: van egy babahordozóm (nem kendő, csatos), de úgy vettem észre, nem nagyon szereti. Ha sír, akkor már késő, és nem tud lenyugodni benne, ha még nem sír, néha tud benne aludni.

    Én szerintem meg az nem igaz, hogy egy idő után a gyerek "megtanulja" h nem érdemes sírni, mert úgysem veszik ki az ágyból. Én arra emlékszem gyerekkoromból (igaz, már nagyobb voltam), hogy amikor nem állhattam föl az asztaltól addig, amíg meg nem eszem az ételt, ez egyértelműen erőviszonyok összecsapása volt a számomra. Nem azt a tanulságot vontam le belőle, hogy be kell fejezni az ebédet, hanem azt, hogy aki tovább bírja, az nyer. És miért ne bírnám én tovább? :))

    Kalib, köszi :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, hát szerető családban, ahol fontosak az igényeid, persze, hogy azt tanultad meg, hogy érdemes balhézni a vágyaidért :) De az a gyerek, akinek az igényei születésétől kezdve mindig csak minimálisan és esetlegesen elégülnek ki, szinte sosem saját ritmusában, sosem az általa igényelt mennyiségben - ők megtanulják. Annyi idős korukra, mire visszaemlékezős korban lesznek, már csak ez az opció van számukra (ld. hospitalizáció - és nem csak intézeti körülmények közt létezik) - van, akit nem vesznek ki az ágyból, nem hordoznak, nem dédelgetnek, megütnek. Még csak nem is elvből (bár engem az háborít fel leginkább), hanem tudatlanságból, igénytelenségből. Mert más dolguk van (nem néha, folyton), mert tv-t néznek, isznak, alszanak, vagy nincsenek is ott a gyerekkel egy helyiségben...

      Törlés
  9. A Suttogó könyveket én is gyorsan megvettem, aztán gyorsan túladtam rajtuk. Amit írsz, ami ösztönből jön, az a jó. Bazsó napközben néha rajtam alszik, ha leteszem, mert Bálintnak kellek, akkor pár perc múlva felébred. Hát ez van. Kendőbe jókat alszik, de most épp kinőttük ami van, és hajkurászok egy másikat, amivel a hátamra tudom kötni.
    Két párt van amúgy: az egyik elszörnyed attól, hogy kézben ringatva alszik egy baba, a másik meg azt mondja, egy csecsemőnek ez az igénye, a testközelség és a szívdobogásod hangja...én az utóbbi pártban vagyok most, ha tehetem, kézben van, szerintem csak profitál belőle nagykorában, legalábbis Bálint ezt igazolja.

    VálaszTörlés
  10. A tesokerdes nagyon erdekes. Maja nagy alvo volt vilag eleteben. A kritikus idoszakban meg igyekeztem ot a sajat agyaban altatni, a legzesfigyelo miatt. Aztan hogy, hogy nem, de atszokott a mi agyunkba. Megszuletett a tesoja (22 honapos volt) (jaj, nem az ujszulott, hanem Maja) es neki mar nem volt lehetosege annyit aludni, mert az elsoszulott mindig felebresztette meg hat attol, hog teso szuletett az elet nem lassult le. Valahogy megsem volt problema. Teso nagyon koran mar csak napi egyszer aludt (hog mikortol, nem emlekszem, de Majahoz kepest nagyon korantol). Na, arra akartam kilyukadni, hogy mindenki alkalmazkodott mindenkihez. Eleg koran tudtam olyan foto loni, ahol a ket gyerek egyutt alszik. A szuloi agyban. :/ amit azota is imadnak.

    Csatlakozom az elottem szolohoz: az osztoneidre hallgass! Az a legtutibb. Ami nektek jo, az ugy jo. Slussz!

    VálaszTörlés
  11. Ja, és gondolom egy második terhesség sem ugyanolyan. Erre szoktam gondolni, amikor pelenkázom a gyereket: olyanokat rúg a hasamba, hogy csak na. Nyilván, ha terhes lennék, sem lenne máshogy... a másodiknál már nem óvhatja magát az ember a széltől is.

    VálaszTörlés
  12. Ezeket a rajzokat te csinálod? Nagyon tetszik, jópofa illusztrálása a blognak, kiegészíti a szövegesen megfogalmazott gondolataidat. Szuper!
    (Bocs, ha hülyeséget kérdeztem, nem vagyok jártas a blogodon, csak idetévedtem Mimkétől. )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, és rajzolom őket, és köszi a bókot! :))

      Törlés