Hogy vidámabb vizekre evezzek: a mamám elhozott pár ruhát, könyvet és fényképet, amelyekkel felelevenedtek a 70-es évek.
Ez az én rugdalózóm volt. Előrelátó módon sárgát vettek a szüleim, mert nem tudták, hogy lányuk lesz.
Ebben nyomtam a Mátyás téren.
Ezt a 73-as kiadású könyvet még a nyáron hoztam el. Van benne szó gumipelenkáról, felvizezett tejről és 20 percig sírni hagyott babáról. A fordítás viszont szuper!
Régi családi fotók. A kedvenc témánk mostanában: kire hasonlít ez a gyerek?
Mátyás tér? Akkor eléggé közel vannak egymáshoz a gyökereink :) És hasonló képek készültek rólunk is anno :)))
VálaszTörlésDe jó, hogy anyukádnak nem esett baja! És tök jó, hogy egy hónapra tudott menni!
Írtam volna, mint Martine, hogy milyen jó a hónap, meg hogy nem esett baja anyudnak... Tényleg nagyon jó!
VálaszTörlésAz esésről jutott eszembe: anyukám szintén eljött, szintén egy hónapra és ő is esett. A kád szélére ült, karjaiban az elsőszülöttünkkel, míg a hajamat szárítottam, és hogy, hogy nem, beleestek a kádba.
Ez is viszonylag szerencsésen végződött, anyu tarkóját jegeltük pár napig, a hupli miatt.
Martine, még az is lehet, h együtt promenádoztunk a kis babakocsijainkban! :) (imádom a régi családi fotókat, a másokét is. Mennyire más világ volt az!)
VálaszTörlésThea, elképesztő ez a hasonló történet! És a kisfiúnak sem lett semmi baja, gondolom? (micsoda szerencse!)
azt hiszem, amikor te babakocsiztál, én már simán sétáltam, de bizonyára megcsodáltalak :)
Törlés:-D
TörlésNem, csak bekerült a családi krónikába.
Ma már az akkori kisfiú tíz éves és jókat derül rajta.
Ez a sarga rugi... Elolvadok!
VálaszTörlésAnyukad, anyukad, vigyazzon jobban!