2013. október 26., szombat

Szülés (2. rész)

A kórház egyébként fantasztikus választás volt. Amikor reggel beértünk, még az éjszakás csapattal találkoztunk, majd 8-kor megjött egy tündéri szülésznő, és rögtön úgy gondoltam, hogy ma és nála kellene szülnöm, annyira szimpi volt. Végülis egy harmadik lánynál szültem, aki szintén tök jó fej volt, iszonyú jó dumával, még a két nehéz óra alatt is meg tudott nevettetni (pl. javasolta, hogy kereszteljük a kacsát Raoulnak, hamár).

Ő volt ott, amikor megkaptam az altatóorvostól az érzéstelenítést, tartotta bennem a lelket (Z-nek ki kellett mennie), mert egyszerre jöttek a fájások és kellett mozdulatlanul maradnom. Azon a napon, abban a helyzetben és az én (mi) lelki alkatunkkal (kánonban aggódtunk), nem lehettem (lehettünk) volna jobb kezekben.

Miután elkezdett hatni az érzéstelenítés, minden megváltozott. A kérdés, hogy miért szülnek egyes nők epidurális nélkül, számomra örökre megválaszolatlan marad. Mi a következő két órát szenvedés helyett végigbeszélgettük. Éreztem ugyan az összehúzódásokat, de nem fájtak. A szülésznő időnként bejött megvizsgálni, ami szintén teljesen fájdalommentes volt. Az utolsó órában azért elkezdtem aggódni, mert éreztem, hogy a baba már lent van és nyomnom kellene és nagyon szerettem volna fél 9 előtt szülni (ekkor járt le a szülésznő munkaideje, és ő is benne volt, hogy levezeti a szülést).

Úgyhogy amikor a lány bejelentette, hogy kezdődik az utolsó szakasz és átváltoztatta az ágyat szülőággyá, akkor azért nagyon megijedtem, és percekig egész testemben remegtem. Mindenféle oxigénhiányos rémtörténetek jártak a fejemben miközben kipakolta az eszközöket és bemosakodott... majd nyomtam, amikor jöttek a fájások, minden nyomás után rengeteg dicséretet zsebeltem be (volt bent még egy ápolónő is), vöröslött a fejem, egy pillanatra franciául is elfelejtettem*, és kb. 15 perc alatt, rendes magyar lányként október 23-án, megszültem Bonhomme-ot!

Már írtam, hogy mekkora hitetlenkedéssel fogadtuk, hogy abból a viszonylag kicsi hasból (főleg, miután elment a magzatvíz, teljesen kezelhető méretűre csökkent) egy ilyen nagy és kész baba jött elő. (Azóta is alig hiszem el, hogy még odabent kellene lennie.) Felsírt, majd rámrakták, és rögtön nagyon éberen elkezdett minket nézegetni és végre mi is megláttuk, kit féltettünk ennyire 37 héten és 3 napon keresztül: egy gyönyörű, fekete pihehajú, szőke szemöldökű és szempillájú kisfiút, akinek a szája teljesen olyan, mint az enyém, és a füle pedig Z-é. Van kis dundi pofazacskója, cuki lábacskái.. kis karjai, amivel már számos képzeletbeli hangversenyt levezényelt álmában. A hangja néha olyan mint egy madárkáé, máskor csengettyűre hasonlít (néha csengőhangra is!), gyakran egyszerűen nyikorog, és tegnap óta már keservesen sírni is tud (ettől én persze mindig kétségbe esem). Órákig** tudom nézni, ahogy álmában grimaszol: felhúzza a szemöldökét, csücsöríti a száját, majd hirtelen mozdulatlanná merevedik, utána a fél arcocskájával elmosolyodik, cuppog, nyöszörög, sóhajt, ráncolja a homlokát - hogy lehet szeretni ennyire valakit, aki még csak épp három napos?

* Ennek köszönhetően lett is gátmetszésem (mondta ugyan, hogy ne nyomjak, de eleresztettem a fülem mellett.. utólag rémlett valami)
** Ez nem túlzás: az első éjjel, amíg nem hoztuk be a légzésfigyelőt, szinte semmit sem aludtam.

16 megjegyzés:

  1. A hajnali etetések után a félhomályban én is hosszan szoktam gyönyörködni a kisfiam csodaszép vonásaiban. Annyira gyönyörűek!

    Egyébként a szülésünk nagyon hasonlított az epi-ig, ami viszont nekem nem hatott. Béna volt az altatóorvos (csak ezt direkt nem akartam eddig írni, hogy ne pánikolj), így végül császár lett.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy minden rendben ment! A szépséges grimaszolós mosolygósnak nagy puszit küldök :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó olvasni, hogy minden rendben ment. És ugye milyen isteni az illata?

    mimi/réka

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép írás :) - nekem persze mindig az én kisfiam születése jut eszembe, azokat a képeket látom magam előtt, ahogy olvaslak - de az érzés nagyon hasonló lehet!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! :))

    Gigi, ez szörnyű lehetett, pedig képzelem, hogy vártad már te is a megváltást. Nekem az altatóorvossal is szerencsém volt, ő is tök kompetens és jó humorú volt. Tök jó, h nem írtad le eddig a történetet! :) de akkor téged teljesen elaltattak? (Ja, és a te köldökzsinór-csomós történeted is eszembe jutott szülés előtt)

    A babaillat... szeretnék belőle valamit félretenni a további életemre, annyira finom és gondolom elmúlik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, el is múlik meg nem is múlik el... változik az illatuk, de mindig jó hozzájuk bújni és szagolgatni őket, még ha nagy lovak is lettek :)

      Törlés
    2. A francba, akkor a csomóról sem lett volna szabad írnom... (Mindenesetre most már tudom, hogy várandósaknak erről sem beszélünk :-))

      Nem altattak, mert bent volt a branül, de vagy nem tökéletesen jó helyen, vagy az adagolást cseszte el, mert nagyobb mennyiséggel már rendben voltam. Csak aznap potyogtak a babák, így a beszúrása után 10 perccel már a műtőben volt az anesztes, így korrekcióra nem volt mód...

      Törlés
  6. Nem, nem mulik el teljesen. A napokban kerult a kezembe par ruha, amiket ujszulottkent hordtak. Ott az illatuk benne, pedig msoporillatu is lehetne.

    VálaszTörlés
  7. Gratulálunk mi is! Csak most olvastam és továbbítottam a hírt G.-nek, akinek szóban szoktam beszámolni az írásaidról :)

    VálaszTörlés
  8. Óóóó, gratulálok én is, hát nem jövök pár napig, és micsoda meglepetés!!!! Hosszú, boldog életet kívánok a kisfiadnak!

    VálaszTörlés
  9. jahajj! lemaradtam, de nagyon-nagyon gratulálok! sok boldogságot Nektek! :)
    ui: én még ugye nem szültem, de a nővéremén ott voltam, és ő azért nem kért epidurált, mert nem készítették fel előre, mik a lehetőségek, csak amikor már majdnem elájult a fájdalomtól, akkor odaraktak egy 3 oldalas nyomtatványt, hogy ha gondolja, írja alá, hogy adhatnak epidurált, de beleolvastam, és olyanok voltak benne kockázati tényezőként, hogy bénulás, örök migrén, stb, és amikor szóban kérdeztük a szülésznőt, nem foglalt állást.. :S na de sebaj, örülök, hogy minden rendben ment, és jól vagytok! :)

    VálaszTörlés
  10. Szia! Gratulálni szeretnék én is így névtelenül. Nagyon régóta olvasom a blogod és, hát elég megható volt végigizgulni a megfoganást, aztán a szülést! (Hát még neki milyen lesz, ha esetleg felnőtt korában lehetősége lesz "belelapozni" a blogba, mert remélem, megmutatod majd!) Kész sikersztori! Jelezném, hogy a blog főcíme időközben értelmét vesztette:) Jó egészséget és sok örömöt kívánok!
    Á.

    VálaszTörlés
  11. Szia! Gratulálni szeretnék én is így névtelenül. Nagyon régóta olvasom a blogod és, hát elég megható volt végigizgulni a megfoganást, aztán a szülést! (Hát még neki milyen lesz, ha esetleg felnőtt korában lehetősége lesz "belelapozni" a blogba, mert remélem, megmutatod majd!) Kész sikersztori! Jelezném, hogy a blog főcíme időközben értelmét vesztette:) Jó egészséget és sok örömöt kívánok!
    Á.

    VálaszTörlés
  12. Szia! Gratulálni szeretnék én is így névtelenül. Nagyon régóta olvasom a blogod és, hát elég megható volt végigizgulni a megfoganást, aztán a szülést! (Hát még neki milyen lesz, ha esetleg felnőtt korában lehetősége lesz "belelapozni" a blogba, mert remélem, megmutatod majd!) Kész sikersztori! Jelezném, hogy a blog főcíme időközben értelmét vesztette:) Jó egészséget és sok örömöt kívánok!
    Á.

    VálaszTörlés
  13. Óóó, gratulációk innen is! :))

    VálaszTörlés