2013. augusztus 30., péntek

Megismerkedésünk története (sok évszámmal és helyszínnel)

Bijou-nak és Martine-nak

1997 decembere, Párizs, egy buliban – A buliba egy nyelviskolai csoporttársam marokkói barátnőjének a valakije révén mentünk el, az egészről csak pár emlékfoszlányom és fotóm maradt. Z. is ott volt, de semmi benyomást nem tett rám, és én sem ő rá: nem is emlékeztünk egymásra, utólag azonosítottuk be, hogy mindketten ott voltunk. Nem-szerelem az első látásra! Én akkor 22 voltam, ő pedig 48, és mindketten meg voltunk győződve arról (mint most is), hogy fél lábbal már a sírban vagyunk.

1998-1999 – A közös kapocs a marokkói lány (Miriam), akinél utána többször is összefutottunk. Ebben az időben nekem is volt barátom, neki is volt barátnője. Én megjegyeztem magamnak, hogy Z. egy vonzó pasi, Z. pedig azt gondolta rólam, hogy kövér kelet-európai lány vagyok (szerintem most terhesen sem értem még el az akkori súlyomat!). Jókat beszélgettünk, de ki gondolta volna, hogy ebből lesz a Nagy Szerelem?

1999 nyara, Marokkó – Életem legrémesebb nyaralása (Miriammal a családjánál). Igaz, hogy mindenki nagyon kedves volt, de arabul beszéltek, nem értettem soha semmit, soha nem tudtam, mikor mi fog történni, hová megyünk, ráadásul tényleg kézzel kellett enni és tényleg sértésnek vették, ha nem. A második napon elegem lett az egészből, és még két hét volt hátra! Elgondolkodtam, kit tudnék felhívni, aki átrakatná nekem a jegyemet. Z-nek telefonáltam (sírva), hogy próbálja meg (charter-járat volt, szóval nehéz ügy), nem bírom tovább, Miriamtól haraggal váltam el, ott álltam Marrakesh-ben egy szál bőrönddel, persze pénz és B-terv nélkül. A repjegyen már nem lehetett változtatni, erre Z. a megkérdezésem nélkül vett nekem egy sima visszautat (akkor még nem tudtam, mennyire önzetlen és segítőkész).

1999 szeptemberétől decemberéig – Miután visszaértem Párizsba, elhatároztam, hogy soha többet nem hívom fel ezt az embert, mert 1) iszonyú nagy szívességet tett, amit nem tudok viszonozni 2) különben sem akartam interferálni Miriam baráti körével. Aztán december táján egy közös ismerőstől véletlenül megtudtam, hogy Z. is összeveszett a lánnyal (pedig egyikünk sem egy összeveszős típus, sőt), így megkerestem.

2000 első fele - Mindketten szinglivé váltunk, hébe-hóba találkozgattunk szigorúan baráti alapon, rájöttünk, hogy mennyire egyformán gondolkodunk csomó mindenben. Majd nyáron elkezdődött valami közöttünk…

2000 nyara, Nizza – De hiába a közös vonzalom, én nem gondoltam nagyon komolyan, és semmiképpen sem terveztem hosszú távra a dolgot. Nem is nagyon terveztem én semmit, jól esett az érdeklődése, jól éreztem magam vele, de ennyi. Akkoriban hónapok óta az volt a vágyam, hogy Nizzába költözzek. Elegem volt Párizsból, átiratkoztam a nizzai egyetemre és már megvolt a buszjegyem, hogy lemenjek lakást nézni. Z. szerintem ekkor baromira szenvedett, ő már szerelmes volt, de végül úgy döntött, eljön velem, segít a lakáskeresésben, és elvállnak útjaink, ennyi volt. Találtunk is egyet…

2000. szeptember, Párizs - …aminek a kaucióját el is buktuk, mert végül persze úgy döntöttem, nem költözök. Nem mérlegeltem pro vagy kontra, akkorra már fülig szerelmes lettem én is, képtelen voltam menni!

A lilaködös, lángolós szerelmes korszak nekem tényleg pontosan 7 évig tartott, addig egyenesen istenítettem Z-t, és számomra minden szava szent volt. Utána volt pár buktató a kapcsolatunkban (leginkább a babaügy kapcsán), de soha egyetlenegyszer sem csalódtam benne, ma is ugyanúgy tisztelem, mint az elején. A marokkói lánnyal, akinek az egészet köszönhetjük, azóta sem vettük fel a kapcsolatot. Egyszer összefutottunk vele egy étteremben, de csak pár szót váltottunk. Közös ismerősöktől tudjuk, hogy született három fia, szerintem már meg sem ismernénk.

Hát.. szóval, így történt!


19997 táján mint mindenki, én is ezt a szuper számot (+albumot) hallgattam orrvérzésig. Nem tudok erre a korszakra gondolni Louise Attaque nélkül. Ma már ez az album retrónak számít, pedig TEGNAP volt!

31 megjegyzés:

  1. Ez így, főleg így mostanáig ismerve a történeteteket, ez sokkal romantikusabb mint egy snassz 'szerelem első látásra'. A marokkói, nizzai vonal nagyon tetszik! Meg a sikeres kisbabás rész! :)

    VálaszTörlés
  2. a szerelem első látásra nem snassz, hanem isteni jó dolog;)

    VálaszTörlés
  3. Aztan van olyan, h utanad megy valaki a repteren, mint a filmekben; jofej is, okos is, helyes is, veletlenul pont abban a varosban lakik pedig a vilag masik pontjan talakoztatok...es par honap utan megis hamvaba hol az egesz (mint velem tortent!).

    A szerelem elso latasra csudajo dolog de abszolut nem garantalja, hogy valaki gondolati sikon osszeillik a masikkal sajnos.

    En is nagyon romantikusnak latom a torteneteket Tamko! :)

    (B. Angliabol)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a szerelem első látásra nem garantál semmit - ahogy a több évig tartó szerelem sem, teszem hozzá halkan -, de attól még ne snasszozzuk már le;) (ettől függetlenül szép történet Tamkoé, ezt nem vitatom)

      Törlés
    2. Úgy értettem hogy "snassz", na. Nem gondoltam volna hogy ezt bárki félreérti.

      Törlés
    3. ...illetve nem gondoltam volna hogy bárki feltételezi hogy bármilyen negatív jelzővel illetném a 'szerelem első látásra intézményét'.

      Törlés
  4. Szép történet, jó volt olvasni! :) További boldog babavárást kívánok! Nelli

    VálaszTörlés
  5. Érdekes lenne ha mindenki leírná az első találkozását leendő férjével. Engem azért meglepett a köztetek lévő korkülönbség. És bocs, ha indiszkrét voltam. Zárójelben megjegyezném, azt hittem, nekem van a legidősebb férjem. De nem :-, bár erősen közelít.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm :) Szerintem is tök romantikus és szép is! Olvastam ám azonnal, csak iskolakezdési őrület van, olyan majdnem seírok-seolvasok (az majd a jövő héten lesz, mire minden kiderül, hogy mi kell mostazonnaldenagyon)

    Azért azt a kövér kelet-európai lányt elég nehéz elképzelni a pocakos képek alapján (tulajdonképpen nem is nagyon hiszem, mert a mostani hasaddal max. 4-5 kilóval lehetsz több, mint voltál, 4-5 kiló plusz meg legfeljebb egy macskánál okoz kövérséget)

    VálaszTörlés
  7. Meghallgattam a zenét is :) most meg már az is érdekelne, hogy kerültél egyáltalán Franciaországba? És tudtad, hogy ott is fogsz élni, vagy azt hitted, ez ideiglenes lakhely és hazajössz?

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm lányok! :) A szerelem első látásrához valszeg nagyon nagy mázli kell, meg a csillagok megfelelő együttállása :)

    Martine, Franciaország mindig nagy álmom volt! De ezt ma már, amikor az ember bármennyit bárhová utazhat, interneten foglalhat szállást stb., nagyon nehéz elmagyaráznom. Emlékeztek, hogy 97-ben még külföldi is alig volt Budapesten, nemhogy kávézók, éttermek stb? Szóval én fel akartam fedezni a Világot, és elmentem baby-sitternek Párizsba, kevés nyelvtudással, még kevesebb pénzzel, az ismeretlenbe, egy 50-es években nyomtatott útikönyvvel, Beauvoir-kötetekkel, pár Sardou- és Aznavour-sanzont danolászva, eredetileg egy évre. De annyira ISTENI volt az az év (á, erre nincsenek is szavak), hogy beíratkoztam az egyetemre és maradtam. Aztán jött Z., meg az állásom, szóval soha nem volt kérdés, hogy visszamenjek-e. De Budapest is mennyit változott azóta, te jó ég!

    Az a könyv, ami a leginkább leírja azt, hogy ÉN mit éltem át, azt nem én írtam :)) hanem Láng Júlia (címe: Párizs fű alatt).

    VálaszTörlés
  9. Azt a könyvet megkeresem!

    Az emlékeim simán visszanyúlnak a 97 előtti időkre is (mondhatnám, hogy sajnos, de azt hiszem, egyre inkább örülnöm kell, hogy még egyáltalán vannak emlékeim, hamarosan jön a szenilitás...), szóval, de, el tudom képzelni. Én '92-ben (vagy 91???) voltam Franciaországban, nem sokat, öt hete csak - és azóta is vágyom vissza.

    És nagyon sajnálom, hogy sosem voltam olyan bátor, hogy szedjem a sátorfámat és elmenjek világot látni, legalább bébiszitterkedni Olaszországba.

    VálaszTörlés
  10. Nekem a szuleim tiltottak mindenfele kalandtol, en jolany voltam, igy csak harminc folott (!) vagtam bele a surujebe.

    VálaszTörlés
  11. Jaj, most utánanéztem, és Lángh Júlia a neve, az a H lemaradt. A Konrád György volt felesége. Az Afrikáról szóló könyve is szuper!

    Egyébként pont MA van a napja, hogy 16 éve eljöttem.. ilyenkor mindig irtó nosztalgikus vagyok, nagyon szívesen újraélném azt az évet.

    Martine, hol voltál helyileg?
    Franciakulcs, és hogyan vágtál bele? Az én szüleim is rengeteget aggódtak 97 nyarán, aztán 97 decemberében pedig leléptek 10 évre külszolgálatba, szóval ennyit a nagy aggódásról :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A havernoimmel jartunk bulizni, elotte kartyaztunk, tarsasoztunk es megneztuk a halpiac kinalatat (pasasokat).

      Törlés
    2. wow, szóval kirúgtatok a hámból! :)) Ráadásul biztos pénzben játszottatok, mi?! :)

      Törlés
  12. KÖrbeutaztuk :) (a francia helyesírásom pocsék, de a teljesség igénye nélkül ezeken a helyeken voltunk: Strassbourg, Rouan, Reims, NOrmandiában (dunquerke, Cane, Calais, ) és Bretagne-ban (mount St. michelle, nantes, Le Havre, Deaouville, saint-malo, ) több helyen, Párizs, Marseille, Nizza, Aix em Provance, nimes, avignon, Cannes, Dijon, Grenoble, Lyon, St. Etienne) - és még ezer kisebb-nagyobb helyen, szóval, tényleg körbementünk, a fr. Alpokon kívül minden nagyobb tájegységet érintettünk :)

    VálaszTörlés
  13. Húha, egy ilyen körút nekem is nagyon tetszene!

    VálaszTörlés
  14. Elhiszem! (van olyan, akinek nem???) Én is mennék megint, ha tehetném :)

    VálaszTörlés
  15. Az iskolai anomáliákról összeszedeten:

    http://bezzeganya.postr.hu/tanarikari-karika-papiripari-paripa-avagy-napkozis-stafeta-eb

    (ez egy második rész, ugyanezen az oldalon volt néhány napja az első is - amúgy pedig egy várandós - babás - gyerekes oldal, amit én szívesen olvasok)

    VálaszTörlés
  16. Köszi, átfutottam. Szerinted ez tényleg mind igaz? Nem tudom eldönteni. Ezek szerint ekkora lenne a fejetlenség most minden iskolában? Nem túloz egy kicsit?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, erre nehéz válaszolni. Gondolom, hogy nincs minden iskolában nagy fejetlenség, ugyanakkor jelentősen jóval több a bizonytalanság mindenütt, mint ahogy kéne. A dolgok természete szerint az visít hangosan, akinek baja van, akinek nincs, az éli csendben a boldog világát. De úgy tűnik, mintha túl sok helyről visítanának most nagyon egybe csengő dolgokat.

      Az, ami a közoktatásban ma Mo-on történik, az szerintem tragédia, szinte minden lépésében, és egyrészt közismert, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, másrészt itt bizonyos részekben már nem vagyok képes vélelmezni sem a jó szándékot.

      Az is igaz, hogy eleve meglehetősen kritikusan figyeltem a most regnáló hatalom működését, elég nehéz lett volna meggyőzniük (viszont azt gondolom, hogy nem lehetetlen, mert spec. az oktatás helyzete fontosabb számomra, mint a pártpolitikai elköteleződés, pláne, hogy az előző bármely kormánnyal is kritikus voltam/vagyok/leszek közoktatási (és egyéb) ügyekben is) - de nemhogy a hozzáértésükről nem győztek meg, hanem kifejezetten úgy látom, hogy a gonosz, cinikus idiótáknak a magyar oktatás irányításában jóval nagyobb a hangjuk és a hatalmuk is, mint az kívánatos lenne. Na, ezt hosszan tudnám taglalni...

      A cikk szerzőjét egyébként évek óta olvasom és az esetek nagy részében hitelesnek tartom (nem kizárva azt, hogy vannak elfogultságaim meg világnézetem, meg egyéb hasonló dolgaim nekem is)

      Törlés
    2. Így igaz ahogy martine és a cikk írja az iskolákról. Mint volt pedagógus 17 évnyi tanítás alatt ennyi baromságot még nem láttam, mint amit ebben az évben, és persze még nem is jött elő minden hiba, hiszen csak most kezdtek. Még írhatnék erről, de nem tudom, hogy vetődött fel ez a téma, így nem untatlak benneteket. Lusta voltam visszaolvasni, meg amúgy sem vagyok valami jó formában.

      Törlés
    3. Turchi! a téma az én blogomban vetődött fel, ott kérdezett valamit Tamko, amire itt válaszoltam, mert nem tudtam, hogy ott visszaolvas-e még.

      Tamko! Ha rosszul tettem, bocs - úgy akartam válaszolni, hogy tuti lásd :) tudod, jószándék meg pokol - bocs, hogy ide írtam ezt a témát, töröld nyugodtan!

      Törlés
  17. Semmi gond :))) köszi, h válaszoltál és elmondtad. Nagyon nem vagyok képben az otthoni közoktatásban. De még egy utolsó kérdés: ezek a kaotikus állapotok az idei tanévkezdésre jellemzőek, vagy pl. tavaly is ez volt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy mondanám, hogy az eszetlenség és a rombolás megkezdődött már tavaly (sőt korábban, sőt, elég nehéz egyértelműen pozitív időszakát kiemelni az oktatáspolitikának), de mióta felállították a klik-et (talán januártól?, ami maga a koncentrált ostobaság) nagyon intenzívvé váltak a hülye folyamatok.

      Törlés
  18. Én úgy tudom, már tavaly is voltak gondok, de idén fog kicsúcsosodni leginkább.

    VálaszTörlés
  19. Értem, köszi! A kilk-et meg kellett néznem, nem tudtam, mi az.

    VálaszTörlés
  20. hát ezt tök jó volt olvasni, Tamko. :) és hogy hét évig tartott a lilaködös szerelem? mázlista vagy, na. :)

    VálaszTörlés