2013. május 8., szerda

Házi kedvencek

Ezzel a bejegyzéssel csalódást fogok okozni a legtöbb olvasónak. Ezt tapasztalatból mondom: csak kevés emberrel találkoztam, aki hozzám hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben (ami teljesen elképesztő számomra, de így van). Nem akarok senkit megbántani, mert tudom, hogy vannak itt nagy kutya- és macskabarátok, egyszerűen csak leírom, mit gondolok a kérdésben, jó? Szóval: engem teljesen hidegen hagynak az állatok.

Írhatnám azt is, hogy nem szeretem az állatokat, de ez így túlzás lenne, hiszen nekem semmi közöm az állatokhoz. Jó, egy kölyökkutya vagy kiscica nagyon aranyos tud lenni, na de akkor mi van? Megnőnek, koszosak, büdösek, foglalkozni kell velük, aztán megdöglenek. A madaraktól undorodom. Hogy a halakról és a hüllőkról ne is beszéljünk. Semmi pénzért nem ülnék fel egy lóra. Az én értelmezésemben az állatok vagy házőrzők, vagy patkányirtók, vagy gulyásleves lesz belőlük.

A közöny mellett a másik érzés, ami az állatok kapcsán előjön bennem, az értetlenkedés, amikor körülnézek a világban. Látom ám, hogy emberek állatokat tartanak azért, mert cukik, mert szerethetők, mert… nos, igazából nem nagyon tudom, miért. Nekem eszembe nem jutna egy állattal egy lakásban élni, már csak a higiénia szempontjából sem. Na meg az a sok macera velük, sétáltatás, almozás, állatorvos stb. De ami a leginkább elképeszt, az a sok szó, ami a világban állatokra elfecsérelődik. Mert az állat beszédtéma, és talán ez az egész dologgal kapcsolatban a legfurább. Vajon mi vesz rá valakit arra, hogy a kutyájáról (ha már van neki) információkat adjon át másoknak, és vajon miért érdekel ez másokat? Macska, mint családtag? Érthetetlen. Megbomlott a dolgok természetes rendje. Hányszor hallgatom végig udvariasan, amikor a szüleim elmesélik, mit evett/mit tanult meg/milyen ügyes volt/vajon mit álmodhatott ma a Szuszi*! Döbbenten bámulom a húgomékat (teljesen normális és jó fej emberek), amikor elmondják, hogy a Manci miatt nem aludhatnak máshol (nem szeret egyedül lenni, a jó dolgát az úri macskájának). Elképedve olvastam a Haiti-i földrengés után, hogy csapatok indultak az állatok megmentésére – hát van, akinek ilyenkor egy kóbor kutya egyáltalán eszébe jut?

Olyan vagyok ezzel az állattémával, mintha én és a legtöbb ember két különböző színdarabot néznénk: fel nem foghatom, hogy 5 percen túl miért lehet érdekes bárki számára is egy négylábú. Annyi rengeteg jó dolog van a világon, na de az állatok??


 * A személyiségi jogokra való tekintettel a szereplők nevét megváltoztattam!

92 megjegyzés:

  1. nem nagyon akarok semmit mondani, mert engem kifejezetten elszomorított, amit írtál, viszont találtam neked egy ilyet:

    "Az állatbarát különleges emberfajta. Nagylelkű, tele együttérzéssel, talán egy kissé könnyen válik szentimentálissá és a szíve akkora, mint a felhőtlen égbolt."

    VálaszTörlés
  2. Nekem csalódást okoztál. :-(
    ETAMA

    VálaszTörlés
  3. "Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."

    Ezt igy kimondva még az életben nem hallottam soha senkitől,őszintén sajnállak ... !!! :(((

    VálaszTörlés
  4. Asszem én nem olvaslak tovább, bár gondolom ez sem érdekel..minden jót!

    VálaszTörlés
  5. Én is nagyot csalódtam, illetve nagyon szomorúnak tartom, hogy bárki is tud így érezni, vagy inkább nemérzeni... Nekem legalább annyira ufó egy ilyen ember, mint ezek szerint neked mi - nem is ismertem egyet sem eddig. :/
    Elképzelni is csak úgy tudom, hogy mondjuk sosem volt semmilyen állatkád, és nem tartózkodtál pár percnél tovább a közelükben úgy, hogy nyitott is légy látni, hogy milyenek is... Azért a gyerekednek próbáld meg nem átadni az ellenérzéseidet majd, mert milliószor szegényebb egy olyan ember élete, aki nem tapasztalja meg azt a fajta szeretetet - tudom, mert nekem sem volt kiskoromban, a szüleim nem tartották lakásbavalónak...

    VálaszTörlés
  6. Most sajnos nincs, de gyerekkoromban volt kutyánk. A szüleim mondták mindig (bár lehet, hogy a mondás nem tőlük származik), hogy lehet kutya/macska nélkül élni, de minek...

    A másik, ami eszembe jutott: "A közöny mellett a másik érzés, ami a gyerekek kapcsán előjön bennem, az értetlenkedés, amikor körülnézek a világban. Látom ám, hogy emberek gyerekeket tartanak azért, mert cukik, mert szerethetők, mert… nos, igazából nem nagyon tudom, miért. Nekem eszembe nem jutna egy gyerekkel egy lakásban élni, már csak a higiénia szempontjából sem. Na meg az a sok macera velük, sétáltatás, játszótér, gyerekorvos stb. De ami a leginkább elképeszt, az a sok szó, ami a világban a gyerekekre elfecsérelődik. Mert a gyerek beszédtéma, és talán ez az egész dologgal kapcsolatban a legfurább. Vajon mi vesz rá valakit arra, hogy a gyerekéről (ha már van neki) információkat adjon át másoknak, és vajon miért érdekel ez másokat?"

    Amúgy meg nagyon sok mindenben mások vagyunk, de ezzel együtt szeretlek olvasni és örülök, hogy ismerlek.

    mimi/réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem is egyből ez jutott eszembe, de nem mertem leírni, mert gondoltam, majd mindenki a torkomnak ugrik...én szeretem tamkót, de nekem is nehéz feldolgoznom az állat nemszeretést.

      Törlés
    2. még annyi jutott eszembe, hogy gyerekkel viszont muszáj lesz megbarátkoznod az összes élőlénnyel, mi ma is hosszan nézegettünk pókokat, hangyákat, madarakat, meg úgy általában: minden mesében állatok szerepelnek, a gyerekek imádják őket, ha meglátnak bármilyen állatot az utcán, sikoltozva követelik, hogy nézzük meg jobban, szóval szerintem te is kénytelen leszel egy kicsit közelebb kerülni hozzájuk és akkor majd talán meglátod bennük azt, amit az állatbarátok olyan nagy becsben tartanak.

      Törlés
  7. Én ugyan általában szeretem az állatokat, de lelkem egy kis része tök megért... szerintem én is inkább emberbarát vagyok, mint állatbarát!

    VálaszTörlés
  8. Haho, engem sem erdekelnek kulonosebben az allatok. Mondjuk en a madarakat csak csodalni tudom, es a macskakat is megsimogatom ut kozben hazafele, de en se erzek eros kesztetest, hogy allatokat tartsak otthon.

    Nem sokat irok mostanaban Tamko, de olvaslak azert es drukkolok, hogy minden jol menjen..annyira jo erzes, hogy a blogod kismama-blog lett...es azt hiszem Rekanak (feljebb) egy kicsit igaza van...a gyerekaldas utani vagy szerintem valahogy hasonlo az allatszerethez. Bennem folyamatosan valtakozik a gondolat, hogy de csodalatos lenne anyukanak lenni, es az, hogy talan engem ez nem is erdekel annyira...de szerintem, ezeket az erzeseket nem kell eroltetni..mert mindennek eljon az ideje.

    (B. Angliabol..)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyebkent...Tamko, neked aztan van humorerzeked bedobni ezt a temat! :P

      (B. Angliabol..)

      Törlés
  9. Érdekes egy bejegyzés, de teljesen megértelek! Nálam azzal megspékelve, hogy olyan allergiás vagyok (szó szerint) a macskákra, mint más a mogyoróra vagy a darázscsípésre. Egy macskás szobában a kanapén ülve kb. 10 percig bírom, majd a szemem akkorára dagad, hogy egy csíkon nézek kifelé+ nagyon durva orrfolyás, szemviszketés, könnyezés. Egyszer kimenekültem egy ilyen lakásból.
    Azt is megérzem, ha valaki olyan jön hozzánk, akinél macska van és a ruhájával érintkezett. Ha mellé ülök, pár perc múlva érzem a tüneteket. Ilyenkor Ca-Sandoz és elmenni onnan. Voltam vérvételen is, 4++++-es allergiás vagyok a macskaszőrre. A többi szőrös állat meg egyszerűen nem érdekel.
    Pár éve, mikor a kislányom csecsemő volt, elmentünk egy ismerősömékhez, akik épp aznap(!) kaptak 2 macskát, persze bevitték a szobába, mert milyen aranyos már... Simogatta a cicákat, majd ugyanazzal a szőrös kézzel felvette a pár hetes lányomat. Háát, akkor összenéztünk a férjemmel, hogy akkor felálljunk-e, de nem akartunk balhét, maradtunk.
    Mielőtt végleg véres rongyként néztek rám, évek óta van két aranyhalam...:))))
    Kriszta

    VálaszTörlés
  10. Én továbbra is olvasni foglak, sőőőt:))))
    Egyébként is ez egy BABÁS blog, és nem egy állatvédő-oldal.
    Kriszta

    VálaszTörlés
  11. Hmmm. En is csak szomoru lettem, sot itt pityergek, mert eszembe jutnak jelenetek az eletembol. Volt egy csodaszep hullamospapagajunk tiz eves korom korul; Putyoka. Reptettuk a szobamban, rault a vallamra, az ujjamra, tok magatol, sose tanitottuk es nagyon fiatalon vettuk. Felemeltem, az arcomhoz es mindig elkezdett finoman csipkedni, ez a papagajoknal a "szeretet" kimutatasa. Van egy foto is majd megkeresem. Nem emlekszem hany evig volt velunk, egyik nyaron levittuk a Szelidi-tohoz es Apu nem vette eszre, hogy a fuggony mogott van, kinyitotta az ajtot es azonnal kirepult. Remelem legalabb azt a nyarat szabadon repkedte vegig...

    Aztan a nagymamamnal volt a kutyim, Gomboc. Ot a Fehervari uti piacon vettuk 200 forintert 89-ben egy ciganyasszonytol. Zomok, kis meretu kutya volt Rotweiler szinekkel. 16 evet elt es orizte a hazat, de neha bent a kanapen fekudt, telen ha hideg volt. Mi atlag ket havonta latogattuk Sziszit. O is jart fel, ezert nem gyakrabban. Gomboc mindig nagyon orult. De akkor is ha csak kimentem hozza a hazbol es lehet bele mindefele etologiai pszichologiai dolgot magyarazni, hogy egyes embereknek szuksege van arra, hogy egy allat "csodalja, szeresse" blablabla. Szerintem ez ennel egyszerubb. Es az se erdekel, hogy az ember hajlamos az allataira vetiteni bizonyos emberi viselkedeseket. Gazdagabb vagyok altaluk, erzelmesebb. Emlekszem hogy ult es leultem melle a verandan, neztuk a naplementet, elveztem a nyari szellot, az illatokat. Es oldalra forditottam az arcom, ranaztem, Gomboc visszanezett, megszimatolt, majd arcon nyalt. Es ezt sosem fogom elfelejteni. Es setalni vittem a falu hatarara. Es ilyenkor en is mindig kikapcsoltam, a nagy csendben es magamban beszeltem a kis lelki dolgaimrol. De objektivan nezem a dolgokat, nekunk otthon a panelben nem veletlenul nem volt kutyank vagy macskank. Most sincs, mert sokat utazunk es igenis ilyenkor problema, foleg itt, ahol draga a macskahotel es a szomszedok gyakorlatilag nem leteznek. En minden allatot szeretek. Es ha veletlenul osszecsippentek az ujjammal egy kis rovart, mert csikizi a nyakam es azt hiszem, hogy szosz, akkor szo szerint valahol a hasamban erzek egy kis gorcsot, fajdalmat... Lehet, hogy Dalai Lama voltam elozo eletemben.

    Szoval csak ennyi. Nem is irok mast.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én pont mostanában gondolkoztam azon, hogy csak és kizárólag a gyerekeim miatt kezdtem lecsapkodni a szúnyogokat, azelőtt hagytam, hogy megcsípjenek és esküszöm komoly dilemma nekem, hogy hogyan magyarázom azt meg a gyerekeimnek, hogy megölök egy állatot...tuodm, mindenki azt gondolja, hogy ez hülyeség, de gyerekszemmel - meg az én fejemmel - abszolút nem az.

      Törlés
    2. Ez azert a szunyogokat, legyeket nem kimelem, de a pokot, mindig kimentem a pincebol, ha csak ugy szaladgal a folyoson, meg ilyenek :DDD

      Törlés
    3. mi még a csótányokat is csak kidobtuk a lakásból Amerikában, valahogy nekem nagyon furcsa megölni egy élőlényt, akármilyen csúnya szegény...a houstoni óriáscsótányok nagyon kemények:D

      Törlés
    4. Molly, abszolút nem hülyeség, szerintem természetes. Vagy legalábbis ennek kéne lennie...
      réka

      Törlés
  12. Ohh csak őszinte voltál,én értelek,amíg nem akartam még gyereket sőt abszolut nem vágytam rá, (kb 1.5 évvel Tomi előtt...aztán jött mint a villámcsapás az érzés) azt hajtogattam más gyerekes asszonyoknak hogy szerintem a macskák szebbek mint a babák.nahh.

    VálaszTörlés
  13. Tamko, nem vagy egyedul!! En sem rajongok az allatokert, annal inkabb a gyerekekert. :) Sot, mar mar betegesen felek toluk. Sosem mernek megsimogatni egy macskat, papagajt stb. Lehet, hogy ezaltal szegenyebb vagyok, de nem tudok rajta valtoztatni. A.

    VálaszTörlés
  14. Nahát Tamko, én tök megértelek! Majdnem azt írtam, hogy én is ugyanígy vagyok, de végülis nem teljesen... nincs semmilyen háziállatom, még jó darabig szerintem nem is lesz, talán majd kertes házban egyszer kutya... cukiságfaktorban amúgy nekem a vörös mókus a top, ha meglátok egyet, visítok :) de az egereket is szeretem.
    Ugyanakkor az, hogy valaki folyton a kutyájáról, macskájáról, degujáról beszél, hát azzal nem tudok mit kezdeni, sőt, van aki minden nap fényképeket posztol a macskájáról a facebookon, jáájj.

    VálaszTörlés
  15. Hasonloan erzek mint Te, olvaslak, drukkolok, szeretem a blogodat! K.

    VálaszTörlés
  16. En szeretem az allatokat, de nem mindet, peldaul a hullok elegge hidegen hagynak. A madaraktol felek, de tetszenek, volt is terapias papagajom.
    Nekem nem okoztal csalodast ezzel a poszttal, van, aki szereti az allatokat, van, aki nem. En peldaul a pacalt nem szeretem, ha ezzel csalodast okozok barkinek is, hat istenem. Az elottem szoloknak igazuk van, ugyis fogsz te hangyat lesni korulbelul 20 honap mulva es kutyat megmenteni a gyereked szoritasa elol. :D

    VálaszTörlés
  17. érdekes, azért mi állatbarátok is normálisak vagyunk ám....
    nem akarok csúnyát írni, de nem gondoltál arra hogy ide kéne visszanyúlni és megkeresni a választ a miértekre?
    Azonkívül, mentőkutya ...vakvezetőkutya...
    A gyerekeket pedig érdeklik az állatok jobban mint egy jó vacsora, vagy film, vagy könyv....

    VálaszTörlés
  18. Nekem is ez jutott eszembe egyből,hogy a gyerekekkel is törődni kell...sétálni,etetni,büdős kakiból kimosni...és nem,nincs különbség...mert pl amíg az állatot bezárod a lakásba és dolgozni mész,a gyerekkel nem teheted meg ugyanezt.
    Van gyerekem is,kutyám is....valahol nagyon egyformák,mégis különbözőek a dolgok velük kapcsolatban

    Nem baj az,ha nem szereted az állatokat,egyáltalán...csak ne szóld meg azokat,akik igen.

    VálaszTörlés
  19. Rosszul fogalmaztam meg az elejét...úgy értem nincs különbség,hogy pl a baba a gyereked és azért nem utálod őt kimosni a kakiból,a kutya vagy macska meg csak egy állat és ezért gusztustalanabb.Mert nem biztos,barátnőm pl soha nem tudott kakis pelenkát cserélni....

    VálaszTörlés
  20. Dehat én nem akartam megsérteni senkit, sok allatimado embert ismerek (a csaladom is ilyen) és hallgatok végig, sot lajkolom a cicas fotoikat a FB-on, ha ez nekik jol esik... arrol van szo, hogy az allatok ilyenfajta tuldimenzionalasat nem értem. Pl pont azt, hogy egy allat ugyanolyan lenne, mint egy csecsemo.

    Azzal sem értek egyet, hogy az allatszereto ember csak jo, tiszességes és becsuletes ember lehet. Ismerek allatot nem szereto, hatalmas lelki nagysaggal rendelkezo embert (pl. Z is ilyen), ugyanakkor pedig (példaul) Z. apja imadta a kutyajat (sot, rajongott érte, ezzel a fajta rajongassal, ami nekem elképzelhetetmen), a sajat tanyérjabol etette, viszont csinalt 8 gyereket 4 nonek, és egyiket sem nevelte fel. Vagy ott van Brigitte Bardot, nagy allatvédo és szélsojobboldali. Szoval, ez az altalanositas, mint minden altalanositas, szerintem nem allja meg a helyét.

    Bizonyos kommenteket olvasva az volt az érzésem, mintha az allatkinzas udvos voltarol irtam volna. Nem akarok rosszat se az allatoknak, se a gazdajuknak, mondjuk a szunyogokat siman lecsapom. Azt is fontosnak tartom, h a gyerek megismerkedjen az allatokkal, semmi gondom az allatkertekkel, a pokok 20 percen keresztul torténo megfigyelésével stb. Nem utalom az allatokat: a helyukon kezelem oket - na persze az én véleményem szerint, ami miért kellene, h egyezen masokéval? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hitler is imádta a kutyákat, de a macskáktól állítólag rettegett...Brigitte Bardot szélsőjobbos? ezt nem is tudtam, elég szomorú, biztos az agyára ment az öregedés (legalábbis ez kellemesebb magyarázat).
      senki nem mondta, hogy jobb ember, aki szereti az állatokat, ugyanakkor tényleg olyan hidegen írtál a témáról, hogy kicsit ijesztő volt, szerintem ezért ámultak el sokan.
      egy csomó ember egyébként valóban jobban szereti az állatokat mint az embereket, éppen azért mert az állatban van valami elképesztő tisztaság (tudom, te nem látod, de egyszer úgy igazán nézz bele egy kutya szemébe), ugyanúgy, ahogy a gyerekekben. Pilinszky jól mondta: "légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta".
      amíg nem voltak gyerekeim, addig hisztérikusan szerettem az állatokat, mostanra ez megváltozott - a helyére került, most már "csak" szeretem őket.
      a szélsőséges állatimádaton én is csodálkozni szoktam egyébként - nálunk a családban is van ilyen, az anyukám is ilyen volt és hiába, hogy néha bosszantott, hogy még a gilisztákat is megmenti, szerintem nagyon sokat kaptunk tőle ezáltal - és tény, hogy az emberek sokszor pótléknak használják az állatokat, ugyanakkor sokkal inkább ezt csinálják, mint valamit, ami árt másoknak vagy nekik, nem?

      Törlés
    2. Szerintem meg jó sok kommentet szeretnél Tamko, azért ez az egész, és ez a csalódás: a hatásvadászat.
      anett

      Törlés
    3. Hehe, na jó, bevallom, igen. Legközelebb az otthonszülésről írok, akkor lehet majd csak vitázni meg ítélkezni!

      Törlés
    4. Na, ez legalább "tökös", hogy bevallod. Csak olyan sekélyes is.

      Törlés
    5. Óóó, de mit gondolsz, miért inszemináltunk, lombikoztunk egy éven keresztül??

      Hát a kommentek miatt!

      Törlés
  21. Látod, ha valaki ennyire népszerű, mennyire megosztó is tud lenni:)? Én a középúton állok: van 2 macskánk (most mondjuk 5, mert amelyik nincs ivartalanítva épp 3 hete fialt), akik kizárólag kint laknak, macskatányérból macskakaját esznek és haszonállatok -tudnak egeret, cserebogarat és egyebet fogni. Persze, szeretjük őket, de nem családtagok. Egyszer meg is énekeltem a blogomban, de senki nem ellenkezett:).
    Amúgy már rég óta olvaslak, de csak most kommenteltem (lehet, hogy ezentúl gyakrabban fogok:)). Az írások és a rajzok szuperek (macskát is tudsz rajzolni?), ezer drukk a babához!

    VálaszTörlés
  22. Inkább írj a babákról, abban talán nem fognak csalódni a "kedves" olvasóid. Engem az egészből inkább az lepett meg, hogy páran csalódásnak fogják fel azt, hogy te nem vagy oda az állatokért. Mikor fogják már elfogadni az emberek egymásról, hogy nem egyformák? Egyébként meg te magad írtad, hogy tudod előre, hogy csalódást fogsz okozni többekben. Hát jó volt a megérzésed. Én ugyan nem csalódtam benned, mert annak semmi köze nincs az állatokhoz való viszonyodhoz. Én szeretem az állatokat, ennek ellenére lakásban nem tartanék. Halaim volt még régen, meg teknősöm az erkélyen, de rövid ideig. A gyerekem mindenféle szir-szarra allergiás, többek közt kutya, macska dolgokra. A labor szerint ez most elmúlt. A nyáron tervezzük, hogy megpróbálkozunk kis állatok megsimogatásával, aztán kézmosás, és várjuk a hatást. Alig várja! Nem ismeri az érzést. Amíg nem mehetett állatok közelébe, addig is néztünk videókat, hogy ne utálja meg előre őket. Azt viszont halálosan utálom, amikor a kutyákat póráz nélkül elengedik, és odajön hozzánk. Ha szólok ezért, fel vannak háborodva. És a fertőzésektől is félek, ill. féltem a gyerekem.
    off. Otthon maradtál végül is? Vagy visszamentél dolgozni?

    VálaszTörlés
  23. Nekem nem okoztál csalódást, a nagymamám pont ilyen, és nagyon rendes, szeretetteljes ember. Külvárosban él, van pár tyúkja, azokat szereti és becézgeti is, mert adnak tojást és a végén meg lehet enni őket. Tökéletesen érthetetlennek tartja a hobbiállat tartását. Én mondjuk nagyon szeretem a macskát, kutyát, a madarakat meg a kis rágcsálókat viszont ki nem állhatom, de igazából megértem a nagymamámat meg téged is, szerintem nincs ezzel semmi baj, nehogy már ezért megítéljenek.

    VálaszTörlés
  24. Igen, fura dolog az alapján megítélni valakit, hogy miképpen viszonyul az állatokhoz. Ez nekem olyan, mintha nem állnánk szóba azokkal az emberekkel, akiknek a zöld a kedvenc színük. Mondjuk én is szoktam helyesírási/stilisztikai hibák és a szmájlik mennyiségének alapján intelligenciára vonatkozó következtetéseket levonni, ami szintén hülyeség és nem állja meg a helyét, próbálok is leszokni róla.

    Turchi:igen, már két hete dolgozom, még élvezem is, és a vérzés sem jött vissza!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamko: Ezek jó hírek, csak ne idegesítsd fel magad a kommenteken!

      Törlés
  25. Te is a Névtelen kommenteket csíped legjobban? Ehhh...

    VálaszTörlés
  26. Hahó, arról most nem írok, hogy én hogy vagyok az állatokkal és az miben különbözik a Te érzéseidtől, és azzal is egyetértek, h mindenki másmilyen, és nem kell(ene) ennek alapján ítélkezni. De azért (azon túl, hogy minden túl erős "mánia" riasztó mások számára, és tényleg zavaró lehet, ha valaki túl sokat beszél az állatairól) szerintem éppen Te is írsz erősen ítélkező mondatokat...

    +

    "Megnőnek, koszosak, büdösek, foglalkozni kell velük, aztán megdöglenek." Pont mint az emberek, azért ebben tényleg van hasonlóság, nem?

    És hogy megbomlott a "természetes rend"? Nem tudom, párezer vagy tízezer évig eltartott ezeket a kis jószágokat domesztikálni, és úgy látszik, mindig elég sokan végezték lelkesen ezt a feladatot, tehát abban is lehet valami "természetes", hogy sokan szeretik az állatokat...

    Nekem ez a "mi a természetes, és ezt tegyük le mások elé, hogy na ez, mert szerintem ez", ami a baj ezzel az írással.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és éppen az teszi pl a kutyákat hasonlóvá a gyerekekhez, hogy az ember megszelidítette őket és most már nagyon ki vannak szolgáltatva az embernek, felnéznek rá, követik, hűségesek, szeretik - csak úgy, önmagáért.

      Törlés
    2. dehát végülis mindegy, ha így látod, hát így látod, bár az ember (én) olyan szívesen elmagyarázná, hogy miért is lehet nagyon szeretni az állatokat (vagy legalábbis egyes állatokat, ha mindet nem is)

      Törlés
  27. Nem lep meg. Szerencsere nem kell kapcsolatban lennem vemed. Megbolondulnek a sok hisztidtol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sose értem, hogy ezeket minek kell ilyenkor mondani...

      Törlés
    2. Mert fontosak a blogíróknak ezek a kommentek,a Névtelenek Bolygóján ez hiedelem

      Törlés
  28. De hülye vagy, ennél lehetne nagyobb érzéked a marketinghez. :)

    De hát tudod, hogy én mit gondolok.

    Jó, én mondjuk csodálom a szabadon élő haszonállatokat, a disznót és a lovat, a szarvasmarhát, a kecskét és a bárányt, illetve a zsiráfot, a vízilovat, a tigrist és az oroszlánt is szeretem, mert a helyükön vannak, a malac az ólban, a zsiráf meg a szavannán, csodálom és tisztelem a bennük rejlő vad természetességet, az energiáikat, az erejüket és időnként az esendőségüket, például a zsiráf az valami egészen fantasztikus vizuális élmény, amikor fut, a legjobb lába van a világon, bár élőben sosem láttam, csak a tévében.

    Az tőlem is maximálisan távol áll, hogy kutya meg macska meg mindenféle ilyen izék az életteremben, a görényt is utálom, szerintem halál undorító, a legjobban azt utálom, amikor megjelennek, amikor eszem.

    Meg nekem a seggükkel van bajom, ugyanis ezek odaszarnak mindenhová és nem használnak se vécépapírt, se bidét és akkor én eszem a makarónit Berlinben és a kutyus meg az ölembe mászik közben? Hát a segge az első, ami eszembe jut... És ott dörgölőzik hozzám, hányok azonnal. Amúgy is, de ha eszem is közben, attól aztán tényleg teljesen kiborulok.

    Meg utálom azokat a helyeket, ahol a gusztustalan állatok odamásznak az asztalomhoz és én éppen eszem az illatos vajhalfilémet, az az állat meg eltátja a száját és kijön belőle az undorító szag és felfordul a gyomrom abban a pillanatban. A házban például van egy srác, akinek van egy kutyája, akinek olyan büdös a szája, hogy nem lehet megmaradni tőle, nem tudok beszállni utánuk negyed óráig a liftbe, pedig csak 2 emeletet mennek, de az elég ahhoz, hogy sokkot kapjak a szagtól. És ez amúgy nem ronda kutya, azt elismerem és mindenki rajong érte, én meg nem rajongok és mindig fejeket vágok és hangosan anyázok a liftben, hogy kurva büdös van, hátha tesz a szájába egy wunderbaumot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. IKL: Köszönöm hogy leírtad az én véleményemet is. Ezzel sok időt spóroltál meg nekem :-)

      Törlés
  29. Most mi van? Őszintén elmondtam, ami a szívem nyomja. A blog olyan műfaj, ahol ezt díjazni szokás.

    VálaszTörlés
  30. Sok állat többet ér, mint némelyik ember.
    M.

    VálaszTörlés
  31. Néhol már túlzásokat vélek felfedezni persze tudom,minek olvasom hmmmm...ilyenkor mindenki licitál, meg még inkább vagy fúúj még véletlenül se.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kb. fél éve akartam írni egy bejegyzést a kutyák seggéről. Aztán nem tettem. Most végre felszabadultam a gátlás alól, ne tedd tönkre a flow-t.

      Törlés
    2. micsoda coming outok vannak itt, kérem szépen. a sushiról nem írtok valami gyújtó hangú gyűlölködőst?;)

      Törlés
    3. Én utálom a szusit is.

      Törlés
    4. igen, tudom, azért mondtam:)

      Törlés
  32. na tessék,ez genetika, kész, vége a vitának (mondjuk nem vagyok meggyőzve, de rákerestem és ezt találtam)

    http://kutyakutatas.blogspot.it/2012/09/honnan-ered-az-allatszeretet.html

    VálaszTörlés
  33. Volt egy méhenkívüli terhességem, majd egy vetélésem. Ha nem lett volna kutyám, akkor valószínűleg én sem lennék már, ezáltal a kislányom sem, annyira megviselt, főleg a 2. veszteség. De le kellett vinni sétálni a kutyust,hiányoztam volna neki és marha sokat segített pusztán a létezésével meg a büdös seggével, amikor a legtöbb ember még csak hozzám szólni sem mert, az illatos hátsójukkal. Hát ennyi.

    "A kutyának vajmi ritkán sikerül felemelnie az embert az ő szintjére, viszont az ember annál gyakrabban húzza le magához a kutyát."
    James Thurber

    Molly, minden szavaddal egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. erről jut eszembe: az apukámat is kirángatta az akkor még kölyökkutyánk a depressziójából (egy időre): a "munkaterápiája" része volt a kutyasétáltatás, kutyaszeretgetés.

      Törlés
  34. én totál megértelek, én is így vagyok vele. az állatok érdekesek - természettudományos szempontból, mi minden van a természetben, és csodálatos ez a rengeteg "műszaki megoldás", ami mind ugyanahhoz vezet, hogy élnek, de nekem sincs sose ingerem simogatni, vagy akár tartani állatot. szerintem még kegyetlenség is, mert elvesszük a normál életüket, és a mi örömünkre kell létezniük csak, nem élhetnek úgy és ott, ahogy és ahol nekik jó lenne. persze tudom, hogy háziasított állatok, meg ilyenek, de akkor is.
    Egyetlen egyszer éreztem ingert, hogy örökbe fogadjak állatot, most tavasszal voltunk G-vel egy kutyamenhelyen (ő hatalmas álaltbarát, és neki van igénye állatsimogatásra, meg tartásra is lenne, ha lenne hely), és ott az egyik öreg (10+ éves) kutyánál a lapján olvastam, hogy 6 éve ott él a menhelyen, és akkor úgy megsajnáltam szegényt, hogy az élete nagy részét menhelyen tölti egy pici ketrecben, ahol nem kap szeretetet, senki nem törődik vele igazán, és ilyen öreg kutyát a nagy "kutyabarátok" már tuti nem fogadnának örökbe, így valószínűleg ott is fog meghalni szegény azona másfél négyzetméteren.. na akkor éreztem, hogy ha lenne helyünk, ahol kényelmes életet tudnánk neki biztosítani, én úgy elvinném magammal, hogy a hátralevő éveit kényelmesen és szeretetben tudja leélni. De kis lakásban szerintem felelőtlenség. De ez persze az én véleményem csak.

    VálaszTörlés
  35. Szia,

    Itt Nevtelen Sorstars :), hat nekem nem okoztal csalodast, szerintem nem kell egyformanak lennunk... En szemely szerint beletartozom az altalad leirt csoportba, aki a macskairol "mindenfele információkat ad át másoknak" :) (na jo, kepeket nem teszek fel Facebook-ra) es aki szinte "csaladtagkent" kezeli oket, de vannak barataink, akik inkabb a Te nezeted kepviseli, es kb bolondnak neznek am ;)....
    Egyebkent pont most nagy problemaval allunk szemben - a macskak miatt! :) - hiszen koltoznunk kell, es hat hozzaszoktak a teraszhoz, a kis kerthez, amire nem biztos, hogy lehetosegunk lesz a jovoben :S.....

    na szep napot!

    VálaszTörlés
  36. Nincs azzal baj,hogy ki mit érez az állatokkal kapcsolatban...sokan vagyunk,sokfélék,így helyes és jó.

    De ugyanúgy érthető,hogy valaki beszél a kutyájáról,macskájáról,mint az,hogy a gyerekéről.Nekünk minek kéne arról tudnunk pl facebook-on,hogy xy gyerekének kibújt az első foga,vagy megtette az első lépéseket ?Meg hogy milyen kis cukimuki a kicsi?Magától értetődő,hogy mindnekinek a saját gyereke,társa a legszebb,legjobb..de ez nem biztos,hogy mást is érdekel.Mégis megtesszük,hogy büszkélkedünk a gyerekünkkel.

    Van kutyám,de nem vagyok egy elfogult állatvédő,ő van nekünk és szeretjük őt és ennyi,kész.De kérlek szépen:tolerancia.
    Te itt írsz évek óta a megpróbáltatásaidról,probálkozásaidról és azok is hozzászóltak,akiknek van gyerekük...pedig gondolhatnák,hogy minek,mert inkább örülnek,hogy nekik van és nem érdeklik az érzéseid...mégis itt vannak,olvasnak,drukkolnak,együttéreznek veled.Ez magától értetődő?Miért?

    Nekem van egy barátnőm,aki gyerekvédelmis,imádja a gyerekeket,de hallani sem akar arról,hogy legyenek sajátjai.Nem kell és kész,még a gondolattól is rosszul van.Ilyen is van.


    Haha...engem az otthonszülés annyira nem érdekel,hogy még gondolatot sem fecsérelek rá.Nem érdekel ki hol szül,kivel,mindenki tegye azt,ami és ahol neki jó.
    Annyi jó dolog van a világon,miért épp az otthonszülés? :)

    VálaszTörlés
  37. En most mar azert is jobban tisztellek mert ezeket le merted irni.

    VálaszTörlés
  38. nekem sem okoztál csalódást, különbözőek vagyunk. :) azt azért nem titkolom, hogy nekem a Te hozzáállásod a furcsa. gyerekkorom óta volt kutyánk, és hihetetlen, mennyire szerettem őket, szeretem a moze-zal közös kutyánkat a mai napig, anyámék vizsláját is, nővéremék jack russeljét is - szavakba nem tudom önteni, mennyire szeretem a kutyámat, na (most nem nevezem nevén, általánosságban mondom ezt, a saját kutyáját/macskáját sztem rettentően tudja szeretni az ember, és sokaknál valóban gyerekpótlék), azt is elfogadom, hogy számodra ez furcsa.

    csak ezért született ennyi felháborodott komment valószínűleg, mert az ember óhatatlanul picit magára veszi ezt, ha van kutyája/macskája, olyan, mintha azt a szeretetet tartanád érthetetlennek, amit ők éreznek a kedvencük iránt. (lehet, hogy ha babásként majd olyat olvasol, hogy valaki nem érti, hogy lehet szeretni a gyereket, hiszen mennyi gond van vele, majd Te is magadra veszed. :)) de ne így legyen!

    a gonosz hozzászólásokat én a mai napig nem értem. :D

    VálaszTörlés
  39. én azon gondolkoztam ma, hogy a vallásról tudnék egy hasonlóan értetlen, "hideg szívű" postot írni, de tudom, hogy sokan megsértődnének (bár nem pontosan értem,hogy miért), úgyhogy megvagyok nélküle...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Molly, Molly! Legutóbb egy másik blogon téged köveztek meg, mert érthetetlen, és hideg szívű,( nem szó szerint ezt mondták) ,sőt még ennél sokkal brutálisabb jelzőkkel láttak el. Ismered a véleményem, én veled értettem egyet, és ezt ott meg is írtam utólag. Próbáld te is Tamkót úgy megítélni, ami valóban reális, amit a többiek máshol érted nem tettek meg. Sőt, nem is kell megítélni, csak egyszerűen értékelni az őszinteségét, amiben te is nagyon jó vagy a blogodon, vagy másoknál, mégis nagy vihart kavartál vele. A vallásról én sem írnék, eleve veszett ügy, garantált a vég nélküli vita, arra meg nekem nincs szükségem. Kutyatartókkal is rossz viszonyban vagyok, nem mindegyikkel, mert sokan nem tartják tiszteletben, hogy szeretném megszabni, kinek, milyen állatát vagyok hajlandó elviselni, főleg a gyerekem közelében. És ez csupán az én döntésem kellene hogy legyen, de sokan úgy viselkednek, mintha az az ő dolguk és felelősségük lenne. Tisztelet a kivételnek.

      Törlés
    2. Látod,én pl soha nem engedem a kutyámat(egy kis 4 kg-os valami..nem tudom,ez kutya egyáltalán?:))gyerekek közelébe...sőt az a furcsa,hogy odajönnek az anyukák,hogy megsímogathatja-e a gyerek.
      Nem szívesen engedem,mert ugye a gyerek keze egyfolytában a szájában és hiába nem harap a kutya,soha nem lehet tudni.

      Néha ez fordítva is igaz,engem kifejezetten zavar,hogy odajönnek az anyukák a gyerekkel a kutyához...ha én nem szeretném őt gyerekek közelébe vinni,akkor ők miért nem tartják ezt tiszteletben?Ha
      valami történik,akkor persze a kutyatartó a hibás..

      Törlés
    3. Vildi: Mert te egy okos kutyatartó vagy :-) Ők sem egyformák. Meg a szülők sem. Ezért is írtam oda, tisztelet a kivételnek. Ezek szerint te az vagy. Örülünk. Mint írtam egy régebbi megjegyzésben, a gyerekem eddig allergiás volt az állatokra, ami talán elmúlt. Mi sem úgy fogjuk kipróbálni az állatsimogatást, hogy odaugrunk egy ismeretlenhez, és se szó, se beszéd, megtapenoljuk a kutyáját, hanem egyrészt ismerőst keresünk, akivel előre megbeszéljük, mit szeretnénk. Soha, idegen állathoz nem engedném, akkor sem, ha nem lett volna allergiás.

      Törlés
  40. A hitről én is akartam már írni, sztem egyszer fogok is. :) Egyébként pedig pont azon gondolkodtam, hogy ha cigánygyűlülő posztot írtam volna (amit viszont nem fogok, nyilván, mielőtt valaki félreérti), sajnos akkor sem lett volna ennyi felháborodott, és néhol agresszív komment. Pedig az jogos lett volna. De én is arra a következtetésre jutottam, mint Mia, hogy nem is az én érzéseim bántják a legtöbb embert, hanem a saját kutyájukra/macskájukra vetítik a gondolataimat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, én annyira elszomordnék, ha elkezdenél itt cigányozni, hogy hozzád se szólnék...ezt halál komolyan mondom:)

      Törlés
    2. jó, tudom, ilyet nem csinálsz. amúgy vannak olyan ismerőseim a Facebook-on, akik rendszeresen írnak kifejezetten gonosz gyerekellenes postokat és hát mit mondjak...nem esik jól és igen, nyilván azért, mert mindig az jut eszembe, hogy ezek az emberek akkor az én gyerekeimtől is undorodnak. szóval azt hiszem az ember nehezen tud tudományos szemlélettel, hideg fejjel (bár ezt már nem merem leírni lassan:)) megítélni bizonyos álláspontokat,főleg, ha érzelmileg érintett egyes kérdésekben. mondjuk én még a nagyon agresszív véleményeken is el szoktam gondolkozni és igyekszem megérteni a szélsőséges álláspontokat is, szóval általában tiszta a lelkiismeretem mindenkivel szemben - ebben a vitában is:)

      (és ugyanígy nem esik jól, amikor valaki arról beszél, hogy a macskákat ki kéne irtani, mert nekem van egy macskám, akit nagyon szeretek...egyébként innen végülis csak egy ugrás a cigányozás. tudom, az ember más minőség (egyes emberek szerint legalábbis), de azért érdemes ezen is elgondolkodni. és mielőtt félreértenél, nem, nem mondom, hogy az állat nemszeretős postoddal egyértelműen a koncentrációs táborok mellett tetted le a voksod...)

      Törlés
    3. Molly: 10 évig laktam olyan házban, ahol a lakók fele cigány volt. Tudnék mesélni. De inkább nem.

      Törlés
    4. tudom, sokaknak vannak rossz személyes élményei, el is hiszem őket, de nekem egyrészt nincsenek, tehát ezen a vonalon nem tudok semmiről beszámolni, nincs miért utálkoznom, másrészt ez egy baromi bonyolult probléma és a gyűlölködés az aztán tényleg nem oldja meg.

      Törlés
    5. Molly: Jól látod a helyzetet, a téma a személyes élmények miatt kerül felszínre. No de ez nem az a poszt.

      Törlés
  41. Turchi, olvass vissza, sehol nem ekéztem Tamkót, sőt. a "hideg szívűt" pont azért tettem idézőjelbe, mert sok ember érzéseihez képest ez bizony nagyon racionális, számomra "hideg", vagy ha lefordítom más szavakkal, 'nem nyitott' megközelítése az állatok témakörének - ennek ellenére igyekszem elfogadni ezt a látásmódot is, Tamkót meg csípem ettől még:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Molly: Nem is ekézted szerintem sem, nagyon is finoman fogalmaztál, mint a másik helyen. Félreértettél. És én is bírlak :-)

      Törlés
    2. még az jutott eszembe, hogy az a másik vita azért volt szerintem kifejezetten csúnya, mert baromira nem én írtam egy postot és jöttek hozzám ők kommentelni, hanem elkezdtek személyeskedni csak azért, mert szerintük az én életem, gyereknevelési technikáim (már amiket elképzelnek) felháborítóak...tehát ott kábé az egész szöveg, amit rám zúdítottak fikció volt, itt meg ugye Tamko feketén-fehéren megmondta, hogy nem szereti az állatokat, kedves kommentelők, kezdjetek ezzel valamit:))
      Turchi, azért fogalmazok finoman, mert tényleg igyekszem mindenkit megérteni - a másik blogon lévő vitában is részben megértettem az álláspontot - és egy állat vagyok, amiért bármit is mondtam a sértett feleknek, ezt utólag már tudom -, amit képviseltek, csak egyrészt szerintem felháborító volt a hangnem, amiben előadták, másrészt egy csomó nem valós dologra alapozták a nagyon szilárd véleményüket. (egyébként Tamko utólag azt mondta nekem, hogy velük ért egyet, na tessék...)
      Tamko az állatokkal kapcsolatban kifejezetten a közöny szót említi (vagy a hidegen hagyást, most nem keresem vissza), hát mi ez, ha nem hideg szívűség? oké, írhattam volna hidegfejűt is (most ez egybe van, vagy külön?), akkor meg az nem tetszene:) - nekem tányleg furcsa ez a hozzáállás, dehát istenem, ez van, én meg falra mászom a vallásos emberektől, pedig állatira igyekszem megérteni őket (meg magamat is egyébként, hogy mi idegesít ebben a dologban ennyire - még nem jöttem rá).

      Törlés
    3. Molly: Akkor jöhet a vallás téma :-)

      Törlés
    4. az a helyzet, hogy az is hasonló ehhez az állatos kérdéshez: az a fajta vallásos ember, aki engem idegesít, a légynek sem árt - ez ugyanolyan, mint a hisztérikus állattartó - és láthatóan boldog a saját meggyőződésével, akkor meg minek bántsam? konkrétan tudom, hogy vannak ilyen emberek az olvasóim között és tudom, hogy nem esne jól nekik, ha nekiállnék előadni, hogy mit gondolok a meggyőződésükről, úgyhogy inkább nem teszem.

      Törlés
    5. De nekem kifejthetnéd privátilag, mert hasonlóan vélekedem én is ;) és kíváncsi vagyok a véleményedre bővebben!

      Törlés
    6. ha adsz egy e-mail címet, leírom szívesen, bár épp most gondolkodtam rajta, hogy mennyire megfejthetetlen az indulatom.

      Törlés
    7. mijatovster KUKAC gmail PONT com, köszi :)

      Törlés
  42. Én meg pont az ellenkezőjéről készülök írni :)) Én irigylem a vallásos embereket. Sokkal könnyebb lett volna nekem ezt a 3 évet végigcsinálni, ha lenne hitem. A terhesség is sokkal egyszerűbb lenne. Bárcsak azt tudnám hinni, hogy bármilyen beteg legyen is a magzat, meg kell tartanom. De egyébként nem is erről akartam írni, hanem Z. családjának egy részéről, akik vallásosak és szuper jó fejek. (nem a megtérítős fajtáról beszélünk: mivel tudják, h ateista vagyok, soha nem jön nekem senki azzal, hogy "ennek így kellett lennie" és hasonlók)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én sosem irigyeltem őket, sőt. nekem a vallásosság Tamko "állatközönye":) - számomra felfoghatatlan és megdöbbentő és kicsit rémisztő is az egész vallás meg ezotéria téma.

      Törlés
    2. Tamkó: Írd meg azt a vallásos posztot, mert mi már itt elkezdünk beszélgetni róla :-). Egyébként a barátnőm vallásos, én nem. Semmiben nem akadályozza a barátságunkat. Most viszont kapott egy akkora pofont az élettől, hogy kezd eltávolodni a hitétől. Semmit nem segített neki a vallás a nehézségek elviselésében.

      Törlés
  43. Úgy nézem, már eléggé elhalt a vita, mire én ideértem, de azért szeretném árnyalni a képet, mert Tamkó kifejezetten nagyon kedvesen és empatikusan vigasztalt engem, amikor a cicám hirtelen, tőlem 1500 km-re nagyon beteg lett és én majd megőrültem az aggodalomtól. És szokott kedvesen kérdezősködni a jószágainkról, sőt csinált a férjemről, rólam és a kutyánkról képet, majd el is küldte, mert tudta, hogy örülni fogunk neki :) Szóval elméletileg lehet hideg és közönyös, de ezt én, gyakorló állatbarát a gyakorlatban nem érzékeltem. És igen, jó fej lány Tamkó, szeressétek továbbra is :)

    VálaszTörlés
  44. vagyis Tamko, nem Tamkó, csak én automatikusan hosszú ó-t írtam, bocsánat, Tamko :)

    VálaszTörlés
  45. De ari vagy Librarycat, köszönöm!! :)) Amikor írtam a posztot, nem gondoltam, h állatgyűlölőnek leszek nézve (vagy az is lehet h rosszul fogalmaztam a bejegyzésben), utólag meg már nem akartam ide írni, mintegy magamat védve, h természetesen állatos ismerőseimet soha nem akarnám megbántani. A szüleim kutyájával is szoktam játszani, meg sétáltatom is, mert tudom, h jól esik nekik, hiszen imádják Szuszit.

    De neked milyen jó memóriád van!! :)

    VálaszTörlés
  46. Hihetetlen és megdöbbentő, hogy ilyen emberek élnek.... komolyan mondom. Ezek után igenis többre becsülöm a kutyámat, mint téged.... :/ És nem tudom elképzelni, hogy a gyereked felé igazi érzéseid legyenek, ha ennyire gyűlölsz más érző, gondolkodó és ártatlan élőlényeket..... :((

    VálaszTörlés