2012. december 9., vasárnap

Női hobbi

Hétvégére itt van nálunk Z. lányának kislánya, magyarán Z. unokája. Nagyon okos és vicces 12 éves kislány, nevezzük mondjuk Lilinek. Lili már többször volt nálunk hétvégén, egyszer nyaralni is elmentünk vele, nagyon élvezem a társaságát és beigazolódni látszik az az elképzelésem is, hogy egy (vagy kettő) gyerekkel az élet sokkal vidámabb. Egyetlen furcsaságra vagyok mindig figyelmes vele kapcsolatban: amikor étkezésre kerül a sor, ez az ízig-vérig francia kislány elképesztően válogatós, és akkor még enyhén fogalmaztam. Semmilyen zöldséget vagy gyümölcsöt nem hajlandó megenni. A kantoni rizsből kipiszkálja a borsót. Emlékszem egyszer nyáron fél órán keresztül ült könnyes szemmel és sírásra görbülő szájjal egy fél paradicsom fölött, mert Z. ráparancsolt, hogy egye meg (nem ette meg). Most hétvégén is finnyásan visszautasította az isteni finom almás sütit, mert hogy van benne gyümölcs.

Most itt egy gyors kitérőt teszek, mert mint tudjuk, ez az anektodázás a blogolás legfőbb ékessége. Amikor gyerek voltam, annyira sajnáltam mindig a mamámat, aki munkából (és bevásárlásból) hazatérve órákat töltött a konyhában. Délután 5-6 körül elkezdte és rabszolgaként hámozott, berántott, főzött, habart, sütött, hogy nekünk aznapra, meg másnapra legyen mit enni. Néha többfélét is, kinek-kinek mi volt épp az aktuális kedvence. Hétvégén piaci nagybevásárlás, szombat délután és vasárnap: főzés. Szegény, gondoltam, semmi ideje sincs másra a konyhán kívül. Aztán egyszer csak beugrott, hogy az anyukám nem kényszerből tette mindezt, hanem mert imád főzni. Akkor jöttem erre rá, amikor riderült, hogy én is imádok főzni. Még hét közben is, amikor nincs annyi idő, annyira jól esik a sok gondolkodás (haha) és ülés után kikapcsolni és főzni vagy sütni valamit. A lehetőségek végtelenek, az alapanyagok jó minőségűek, nekünk már minden gépesített is, mosogatni sem kell, egyszóval minden megadatott, hogy a legkisebb ráfordítással, gyorsan, a lehető legfinomabb ételeket készítsük el. Mert enni is imádok, gondolom ez a két tevékenység (főzés és evés) elválaszthatatlanok egymástól.

Szóval, Liliről szóltam, de a jövőbeli gyerekünkre gondolok. Mert mi van, ha az is ilyen válogatós lesz? Hol élem majd ki főzési kényszeremet?  Nem tudom, azon kívül, hogy nagyon szeretném, hogy mihamarabb megszülessen ez a csimota, kívánhatok-e még valamit, de ha igen, akkor az az lenne, hogy legyen gourmet. Mert szeretni fogom-e a konyhai sürgésforgást akkor is, ha a végeredménynek nem lesz felvevőpiaca? Illusztrálásképp, Lili eddig a következőket ette: szombaton: csokis péksüti, Nutellás keksz, pattogatott kukorica (édes!), kóla, sült krumpli, marhahús (félig). Ma reggel: Nutellás croissant, és kíváncsian várom a folytatást, amihez azért nagy reményeket nem fűzök.

44 megjegyzés:

  1. meg kell próbálni normális kajákra szoktatni őket már hamar. ha rajtam múlik, az én gyerekeim nem fogják megtudni mi az a csoki vagy nutella (de, sajnos megtudják majd mástól)...egyébként meg azért megértem Z húzódozását gyereke ügyben, ha van már egy 12 éves unokája...

    VálaszTörlés
  2. azt hiszem őt is normális kajákkal etették az elején, aztán ez lett belőle... Ez a Nutella amúgy tényleg méreg, ekkora mennyiségben, én tuti rosszul lennék tőle. És nem értem, hogyan tudott ez a kislány így fölnőni, mert amúgy meg kicsattan az egészségtől.

    Hát igen, Z. életéből nem hiányoznak a gyerekek :)

    VálaszTörlés
  3. hát igen, persze, csak valahogy résen kell lenni végig, nemcsak az elején. a nutella piszkosul finom sajnos, de muszáj nem enni:)

    VálaszTörlés
  4. Saját példa: én is nagyon válogatós vagyok, alig van zöldség, amit megeszek. Utálom a paradicsomot, paprikát, viszolygok a brokkkolitól, keltől, káposztától, stb... viszont imádom a gyümölcsöket (igen, tudom, biológiailag a paradicsom gyümölcs, de ettől most itt tekintsünk el) pedig Anyum váltig álítja, hogy kiskoromban teljesen normálisan megettem mindent, csak később romlottam el, amikor elkezdett lenni személyiségem, és hiába próbálkoztak bármivel, szigorral, jó szóval, csalással, amítással, a zöldségeket nem bírták többé belém diktálni, inkább nem ettem semmit. Kis és nagy tini koromban én is rettenetesen csokis-nutellás voltam, ez mára egy elvislehető és kontrollált édesszájúságra csökkent. Ami fura, hogy ha olyan az összíz, vayg az állag, hogy nem tűnik ki belőle a zöldség, akkor megeszem. Példa: utálom a paradicsomot, és a paradicsomlevest, de a pizzán, a sok rátét alatt elbújva megeszem. Utálom a hagymát, de a főzéshez egyértelműen kell, hiányozna az íze, viszont legyen olyna picire vágva, hogy ne ropogjona fogam alatt, vagy legyen egyben, hogy ki tudjam halászni :) Sőt, imádom a francia hagymalevest is, de ha nincs turmixolva, akkor kitúrom belőle magát a hgymát. Szóval asszem főleg a hagyma állagától irtózok, nem annyira az ízétől. Tudom, rémes vagyok.. de így is lehet élni, sőt lehet jókat enni is :)

    VálaszTörlés
  5. Jézusom, Audrey :))) egyébként valahogy nekem is az az érzésem, hogy ez nem a neveltetéstől és kisgyerekkori tapasztalatoktól függ, hanem egyszerűen úgy születünk, h nem szeretünk bizonyos dolgokat, pl Audrey a hagymát (elképesztő!), Lili kb. semmi zöldséggyümölcsöt... tudom, h ezzel a megválaszolatlan öröklött-szerzett kérdéskörhöz lyukadunk ki.

    A Nutellára viszont valahogy tényleg úgy van beprogramozva az emberiség, h szereti... :)) bár én ma este a szagát sem bírom.

    VálaszTörlés
  6. Ez tényleg nehéz, viszont ha te ennyire szeretsz a konyhában tüsténkedni, és mondjuk bevonod majd őt is ebbe, megszeretteted vele az élet készítés, ízlelés minden csínját-bínját, tuti, hogy mindenevő lesz...legalábbis én így tervezem. Aztán persze majd meglátjuk:)

    VálaszTörlés
  7. szerintem meg inkább a minta a fontos: tehát ha a szülők otthon folyton nutellát esznek, akkor hiába tömik a gyereket répával meg brokkolival, úgysem akar majd normálisan enni...viszont ha együtt toljátok a főzeléket éveken át, akkor az lesz a gyereknek a természetes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Molly, az én családomban midnenki normálisan eszik, sok zöldséget, keés dességet, és sosem főztek extra miattam, vagy második kaját nekem. Ha nem tetszett, lehetett éhen maradni. Szóval hiába volt jó mintám, mégis válogatós lettem.

      Törlés
  8. Én kicsinek elég rossz evő voltam, de szerencsére elmúlt. :)

    Viszont abban én se hiszek, hogy csak a példa számít, szerintem rengeteget alakul az ember ízlése, mire kifejlődik valami felnőttféle, erőltetni pedig nagyon nem szabad semmit, mert csak jobban megutálja. A hülyeségekre persze oda kell figyelni.

    VálaszTörlés
  9. De Molly, akkor minden finnyás gyerek mögött egy Nutellás szülő áll? Nincs ez túl leegyszerűsítve?

    IKL, hát jóóól elmúlt, az biztos. :)

    VálaszTörlés
  10. Nem, de MAJDEM ettél herét, emlékszel? A főtt nyálmirigy se kutya. A hagymás vér sem. :))

    VálaszTörlés
  11. Viszont a here szót előbb ismertem franciául, mint a létigét. Holnap így fogom elmondani a bemutatkozásomat órán: "Je m'appelle IKL, j'étudie francais maintenant, je ne suis pas capable de parler, mais je mange du rognon blanc avec plaisir." Helyes?

    VálaszTörlés
  12. a finnyás gyerek/felnőtt azért nem feltétlen csak nutellát eszik...mondjuk én elég finnyás gyerek voltam - az anyám viszont kábé mindenevő volt -, aztán ahogy öregszem, egyre több dolgot szeretek.
    és én mindenképp tartom, hogy a példa nagyon fontos - nem feltétlen azonnal érik be a példa, lehet, hogy tíz év nutella evés előzi meg, de ettől még hatással van ránk.
    bevallom egyébként, nekem nagyon sokat mond egy emberről, hogy mit eszik (az első ismerkedős kérdéseim közé tartozik, hogy valaki szereti-e a sajtot és a hagymát, pl): nekem a nagyon brutális válogatás mindig a nyitottság teljes hiányát jelenti, azt meg nehezen tolerálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezzel sem tudok egyet érteni. Az ízlelés nem feltétlenül függ össze az intellektuális kíváncsisággal. A saját esetemben konkrétan nagyon nem, szerencsére :)

      Törlés
  13. Na! Végre valami, ami totálisan igaz! A sok sótlan, tutyi-mutyi pöcs, akik natúr pulykamellhusit szeretnek rizzsel, halat meg nem eszik, mert jaj mi lesz, ha megszúrja a kis száját, ez a "férfi"típus létezik és maga a katasztrófa. Aki nem eszik a hagymát, azzal nem lehet rendesen csókolózni, mert én viszont garantáltam eszem hagymát előbb-utóbb és ha választanom kell a csók és a hagyma között, akkor a hagyma.
    Vannak a nekem nem olyan fontos, hogy mit eszem, mert amúgy is rossz a gyomrom és csak inkább keveset eszem és sokszor. Buzi. Ismerem ezeket mind. Aki viszont közli, hogy a jó halászlé erős paprikával, friss kenyérrel, harcsapaprikás túrós csuszával, aki eszi a tatárbeefsteaket és maximum medium eszi a steaket és egy szépen hízott libamájtól könnyes lesz a szeme, na abban van fantázia. Nekem az András annak idején egy olyan brutál melegszendvicset csinált a lakásán, hogy ujjnyi vastagon szelte a lilahagymát rá, rögtön tudtam, hogy nekünk azért van mit mondanunk egymásnak... Aztán nem lett szerelem, de ez csak a véletlen műve volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja, a "nem olyan fontos mit eszem", meg a "nem szeretek enni" ember (nem csak férfiak, én barátnőben sem szeretem az ilyet), na az katasztrófa, az olyannal semmit nem szabad csinálni szerintem.

      Törlés
  14. nekem volt pár olyan fölösleges, pár hónapos pasim, akik folyton csak édességet ettek, utálták a sajtot, a hagymát, az egyik sosem ivott alkoholt, hú, nyakon kellett volna vágni őket.

    VálaszTörlés
  15. Hát az alkohol engem hidegen hagy, de igazad van, nőben is gáz, aki nem szeret enni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de az olyan gyanús, ha valaki soha nem iszik, abban van valami nagyon elfojtós

      Törlés
    2. Én azért nem iszom, mert az alkoholos italok 99%-ának undorodom az ízétől. Egyedül a forralt bort, az édes tokaji fehérborokat (édes szamorodni, aszú), a Bailey's-t és néhány koktélt vagyok képes lenyelni heves garatreflex nélkül.

      Törlés
    3. na, de ez oké: néhány dolgot megiszol, a többit meg nem szereted, persze, semmi gond, nem kell betegre inni magad nyilván.
      de mikor valaki semmit nem iszik és a mellét is veri hozzá társaságban, az nekem mindig gyanús.

      Törlés
  16. Na, asszem egyetértünk csajok. Mondjuk nekem mindegy, hogy ki mit szeret enni, és még a finnyás gyerek is OK (csak az enyém ne legyen az), de a finnyás felnőtt kategória nekem is nagyon fura. Aki már előre bejelenti, hogy nem szereti ezt, meg azt, meg amazt és akkor tartsa az ember fejben is. A múltkor a menzán velem szemben a csaj (40 éves nő amúgy) babra munkábal kipiszkálta a tányérjából az összes apróra szeletelt paprikát és végig morgott, h miért tesznek bele annyit- Hát majdnem fölálltam és otthagytam!!

    IKL: partfait.(csak egy pici dolog: j'étudie LE français)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a finnyás gyerek nem oké, hanem kurva idegesítő:D - tudom, mit beszélek

      Törlés
    2. Ja, mármint MÁSNAK a finnyás gyereke az OK. :) Az enyém engem is idegesítene!

      Törlés
  17. Oké, oké, de azért ha nem haragszol, a parfait-be nem kell T. Semmi gond, kérdezz nyugodtan, én türelmes vagyok. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oh là là, désolée!! :)))

      Törlés
    2. az oh là là-t még nem mondta a tanár? Ez ilyen morgolódásféle, olyan fransziás eleganciával kéremszépen. A désolée meg = sajnálom.

      Törlés
    3. Hát... A désolée maradt eddig ki. :)

      Törlés
  18. Amúgy a parfait torta is innen van? Tökéletes torta?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ezt sajna je ne sais pas. De logikusnak hangzik!

      Törlés
  19. gondolkodtam sokat ezen a kajakérdésen, most, hogy így kiosztottatok és aztán arra jutottam, hogy márpedig ez akkor is ilyen egyszerű (a fontos dolgok egyébként mindig egyszerűek): a gyereknek mindenből jó példa kell és kész. pontosan azért gondolom így, mert látom, hogy mennyire fontos az utánzás a felnőtteknek is, hát még a gyerekeknek...egyszerűen mindent utánoznak és mindenben nagyon fontos a minta, a példa és ha már kajáról beszélünk, hát tényleg mindig az én kajámat akarják enni, konkrétan a számból is kivennék, ha hagynám.
    igen, ez nyilván változik az évek során, a nagy kamaszkori lázadások idején, bár bevallom, én annyira ebben a kamaszkori teljes meghülyülésben sem hiszek, szerintem ez kicsit túl van misztifikálva: velem például semmi különösebb baj nem volt akkor.

    VálaszTörlés
  20. Molly, nem akartalak kiosztani! :) És látod, milyen jól egyetértünk a Finnyás Felnőttek kapcsán.

    Logikusan hangzik, amit írsz, és értem én, hogy nálatok ez így működik is. Én csak azt akartam mondani, hogy ettől függetlenül szerintem csomó családban nem ez a helyzet, én legalábbis számos példát láttam arra, hogy a szülők normálisan esznek, a gyerek meg csak nutellázik. Szóval csak adja az ég, hogy nálam ne. Ha CSAK példaadás lenne az egész, akkor meg sem írtam volna a posztot, mert akkor nem lennének kételyeim (hiszen csupa gyönyörű példát tudnék adni annak a gyereknek haha).

    Egyébként én úgy tudom, hogy soha senki nem bizonyította még be a szerzett és az öröklött tulajdonságok arányát.

    VálaszTörlés
  21. ja,a kiosztást csak úgy írtam, bár olyan erősen hangzik...a finnyásság - nutellázás:D - mint öröklött tulajdonság? hát...furcsán hangzik.
    én tényleg hiszek abban amit mondtam, bizonyítani természetesen nem tudom, meg simán lehet, hogy majd tíz év múlva jövök siránkozva, hogy a gyerekek folyton nutellát esznek.

    VálaszTörlés
  22. nna, akkkor jó! :) De képzeld, én nem csak azt hiszem, hogy a finnyásságot és mondjuk az édesszájúságot is örökletes dolgok határozzák meg, hanem egyenesen az ízlést is valamennyire a genetikának tudom be. Bizonyítékaim persze nincsenek! :)

    (habár, nézd meg Kosztolányi fiát, milyen punnyadt semmirekellő ember lett, pedig milyen nagy ember volt az apja - példa biztos volt elég otthon)

    VálaszTörlés
  23. juj, akkor engem kiközösítenétek azonnal, szép.
    pedig teljesen jófej vagyok. :) ellenben nem tudom megenni a paradicsomot nyersen, nem sok zöldséget szeretek, és a fokhagymától kirohanok a világból. a hagymát szeretem, csak a szagát nem bírom elviselni, ezért kb 3 havonta egyszer eszem. :D
    szóval mondhatjuk, hogy finnyás vagyok. :(
    ui: a nutellát nem szeretem.

    VálaszTörlés
  24. Na jó, akkor Miával és Audrey-val kivételt teszünk! :)

    A paradicsomot mondjuk megértem, alig van ízük. De pl. a sült paradicsom? A hagyma szagát én sem szeretem, dehát valamit valamiért. Viszont a többi zöldség...! Hát nem tudom, én már megvásárolni is szeretem őket, olyan szépek, esztétikusok: gondolj egy karfiolra, vagy a káposztára!

    Nutellával mázlid van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a hagyma szaga annyira jó, hogy sikítok tőle boldogságomban mindig.

      Törlés
    2. köszi Tamkó :) nálam különben valószínűleg az ízlelőbimbókkal van valami, mert sok midnennek (pl. hagyma is) szeretem az illatát, de meg nem enném, és lángol a szám midnen erős íztől. Még sót is alig használok. Viszont egy jó véres steak, az jöhet! :)

      Törlés
    3. sőt, Indiában kiderült, hogy nem is szar a vegetáriánus konyha, csak európában nem tudják, hogy kell csinálni :) de mivel E-ban élek (szerencsére), a vegetáriánus dolgokat inkább elkerülöm ;)

      Törlés
  25. Mi az, hogy alig van íze a paradicsomnak? :S Hol veszitek Ti a paradicsomot?

    VálaszTörlés
  26. mondjuk a paradicsomnak oka van (kiskoromban nem szerettem, és anyám cuki élettársa letuszkolta a torkomon, azóta az öklendezés jut róla eszembe), de érdekes módon mindenhogy máshogy szeretem: sülve, főve, szószként, stb. a zöldségek gyönyörűek,a padlizsán a legszebb, azt szeretem is, de pl. karfiol, tök - hú, nem igazán :) Molly: irigyellek, én a vadászkopó szaglásommal sajnos minden szagra "ugrok".

    egyébként apum mindig azt mondja, hogy nagyon kicsiként megettünk szinte mindent, aztán elkezdtünk válogatni, és -hát különböző családi okok miatt- egyik félnél sem volt túl sok idő választékos ételek készítésére, így, hogy úgy mondjam, ő mindig magát hibáztatja, hogy nem főzött nekünk sokfélét. :( lehet, hogy ebben is van valami. nyilván valamilyen szinten a gyerekkori szokások/ételek megismertetése ad egy alapot a gyereknek, aztán arra jön a saját ízlése :)

    én nyitott vagyok új ételekre (most az expasim hangosan röhögne, ha ezt olvasná), de tényleg, megkóstolom, csak általában bejön, amit gondoltam: nem ízlik. :)

    VálaszTörlés