A hétfő reggeli ultranagon nagyon megijedtem: eltűntek a tüszőim. Híre-hamva sem volt a pénteki két 8mm-es felhőnek. A doki (egy harmadik) szerint feltehetőleg a hétvégén ovuláltam, noha a méhfal vastagsága (9,4) ennek ellentmondani látszott. A hétfő délutáni laborleletek viszont igazolták, hogy még nem volt ovuláció: az ösztradiol péntek óta tovább emelkedett, a progeszteron alacsony volt. (Egyébként most a dokit idézem, nem én diagnosztizálok)
Ma reggel megint látható volt egy érett (23 mm) tüsző, a méhfal ugyanolyan (9,4), a hormonok jók, szóval minden tökéletes egy csütörtöki inszeminációhoz.
Mindezek kapcsán és IKL kommentjén elgondolkodtam, hogy az internet tényleg bonyodalom lenne-e inkább, nem pedig áldás. Arra jutottam, hogy nem. Először is, egyszerűen nem lehet elvárni senkitől, hogy ne olvasgasson az interneten. Amikor pl. lakásfelújítottam, akkor a kazános fórumokat bújtam. Tegnap pedig, ahogy beértem az irodába az első dolgom az volt, hogy pánikszerűen rákeressek a google-ön az „ovuláció 8mm-es tüsző”, „mennyit nő a tüsző egy nap alatt” stb. kifejezésekre.
Az interneten kikupálódott betegek informálása ma már hozzá kell, hogy tartozzon a gyógyításhoz. Viszont egyetértek azzal, hogy idegesítő lehet, ha a betegek mindent jobban akarnak tudni. Ma is megkockáztattam egy okoskodó kérdést amiről éreztem, hogy idegesítő lehet és amit valószínűleg internet nélkül eszembe sem jutott volna megkérdezni („De nem túl nagy az a tüsző, nincs már túl késő?).
Egyébként az internet célja nem az, hogy a beteg elvégezze a doki helyett a feladatot (diagnosztizálás, gyógyítás), én egyszerűen csak tájékozódni szeretnék sokszor. Ha az ember felkészülve megy egy vizsgálatra, és tudatában van bizonyos alapkifejezéseknek, lehet (valószínű) hogy nem megy vele semmire, de nagyon megnyugtató. Emellett pedig mindenki úgy gondolkodik, hogy az orvos is tévedhet, siet stb. ki tudja, lehet hogy elfelejtett valamit, jobb képben lenni. Nekem pl. az első nőgyógyászom nem szólt a folsavról, eshettem volna teherbe akár úgy is, hogy nem szedem.
Végezetül pedig, ha egy beteg beszél a dokinak az internetes tanulmányairól, az leginkább a bizalom jele. Én sem mertem volna a meddőségi központban előhozakodni az inzulinrezisztenciáról. A háziorvosomnak mondtam, aki 11 éve ismer, és tudom, hogy nem néz hülyének, ha azzal érvelek, hogy a magyar fórumok tele vannak ezzel. (Van viszont egy barátnőm, aki nem szed gyógyszert a pajzsmirigy-túltengésére, viszont a doki tudta nélkül mindenféle sarlatánokhoz jár és kandida-kúrát tart: na ez gáz.)
Az egészségügyi kérdésekről interneten tájékozódni tehát szerintem a mindennapok része. Az orvos feladata ma már az is, hogy helyre tegye az így felszedett információkat az ember fejében. Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Legközelebb remélhetőleg az inszeminációról írok!
Persze, nyilván az ember utánaolvas annak, ami éppen érdekli, csak az a baj, hogy ez egy csomó fölösleges konfliktusnak és elégedetlenségnek a forrása. Ugyanis az interneten eléggé részletekbe menően megtalálható minden témáról minden információ (általában angolul, de az a beteg, aki ennyire érdeklődik, az általában beszél angolul). Na most ha az embernek nincs meg az a készsége, hogy kiemelje a lényeget, lássa az összefüggéseket és rendszerben gondolkozzon (márpedig egy élettani és strukturális alapoktól felépített képzés nélkül - orvosi egyetem - ez nem fog sikerülni és nem is várható el a legokosabb embertől sem), akkor nem fogja érteni, hogy X vizsgálatot miért kell elvégezni és Y-t miért nem kell, és hiába ad Z paraméter olyan eredményt, ami hivatalosan kívül esik a normáltartományon, miért nem csodálkozunk ezen az ő esetében és miért nem kezeljük stb.
VálaszTörlésÉn nem tudom, hogy máshol mennyi szabad kapacitása van erre az orvosoknak, de szerintem nem elvárható, hogy a gimnáziumi biológia szintjéről indulva elmagyarázzanak mindent a betegnek, egyszerűen ez lehetetlen volna. Nem azzal van a baj, ha a beteg utánaolvas és megkérdez pár dolgot, hanem amikor kitalálja, hogy neki mi kell és mi nem kell és ha nem azt kapja, amit a wikipédia, a google és pár blog alapján ő éppen jónak lát, akkor fel van háborodva. Ezt most nem Rád értem, hanem úgy általában, napi szinten van szerencsém találkozni a jelenséggel.
A folsavról megfeledkezni pedig elég nagy hiba, de abban sem hiszek, hogy a rossz orvosra a megoldás az olvasott beteg. Arra nem tudom, mi a megoldás.
Az inzulinrezisztencia idehaza valós probléma...sajnos. Érdekes, hogy külföldön mennyire nem foglalkoznak vele, sajnos én szinte csak 35 év alatti ismerősöktől hallottam, hogy ezzel kell foglalkozniuk, még idehaza is csak kevés orvos foglalkozik vele, és veszi komolyan, de ők nagyon. És így hozzájuk jár a fél ország.
VálaszTörlésA 23 mm-es tüsző nagyon szép nagy, gratula! :)))
Hű, hát kicsit sok lett a "foglalkozik" benne. :))))
VálaszTörlésEgyetértek IKL-val, én is próbálkoztam már orvosi könyvekből (tehát nem blogokból szerzett infók alapján) kitalálni, hogy mi is pontosan pl. a Bechterew-kór lényege, és egyszerűen nem ment, nincs meg a háttértudás. De az orvosnak szerintem akkor is maygaráznia kell, persze nem hosszan, de érthetően, különben a szerencsétlen beteg tényleg a fórumokon köt ki. A házidokim az inzulinrezisztenciával kapcsolatban pl. meggyőzött, egy ideig nem vetem fel a témát.
VálaszTörlésEz az IR biztos valós, de marginális probléma sztem. Ahogy látom, TELE vannak a magyar fórumok ezzel és ha tényleg mindenkinek ez álna a sterilitás hátterében, akkor a franciáknál miért nem? Ez nekem gyanús. Nem lehet, hogy egyes orvosok otthon kihasználják ezt a jelenséget és feleslegesen vizsgáltatnak meg nőket? Nem tudom, találgatok, de arra már rájöttem, h ez a terhességtéma nagy üzlet. De bízom ebben a háziorvosban: volt, h egy fejfájással CT-re küldött, nehogy elmenjünk valami súlyos baj mellett. Sztem IR-vizsgálatra is elküldött volna, ha a legkisebb érv is e mellett szólt volna. Persze, most már be vagyok oltva én is, úgyhogy azt tervezem, 5-6 hónap múlva (ha addig nincs semmi) visszatérek rá.
Jól esett ezeket a sorokat olvasni. Egyetértek veletek. Én is szakítottam bizonyos fórumokkal, mert a tünetek alapján mindenki diagnosztizálni akart, és megmagyarázni, hogy PCOS vagyok, meg stb. ...Közben már kezdtem hipokonder lenni. Abbahagytam, de azért rá rá keresek dolgokra...mint pl. ma hány centit nő a tüsző egy nap alatt.:)))) Remélem nem tévedtem és a 18. napon tényleg megérett az egy szem tüszőm, amiről a fórumtársak lemondtak.:)))) Eleegm lett a sog nyafogásból, sopánkodásból. Fő a pozitív gondolkodás:))))
VálaszTörlés