Ma délután a következő kérdéssel fordultam a férjemhez: tegyük fel, hogy a rendőrség fogva tart egy terroristát, aki állítása szerint bombát rejtett el egy forgalmas helyszínen. A bomba pár óra múlva fel fog robbanni, és ártatlan emberek százait fogja megölni. A terrorista nem árulja el, hová rejtette a bombát.
Folyamodnál-e kínzáshoz, hogy kiszedd a terroristából a bomba rejtekhelyét?
Z. elgondolkodott. Végül azt válaszolta:
– Hát... húúú... jaj... nem is tudom.... talán... igen.
Haha! kacagtam ördögien. Akkor egy állásponton vagy Jean-Marie Le Pennel!
A történet hátterében az állt, hogy épp jöttem haza az uszodából, amikor hallottam a rádióban, hogy meghalt Jean-Marie Le Pen*, a hírhedt szélsőjobbos, nyíltan antiszemita politikus. Bejátszottak egy felvételt, amelyen Le Pen a fenti fiktív morális dilemmát vázolta, és ugyanezt válaszolta: ebben az esetben ő személy szerint kínzásnak vetné alá a terroristát, és megmentené az ártatlanok életét.
A műsor egyébként arról szólt, hogy vajon Le Pen kínzott-e meg embereket az algériai háborúban (1954–62). Nincsenek rá tárgyi bizonyítékok, szóval nem lehet tudni, de a szakértő pasi azt nyilatkozta, hogy Le Pen a fenti kijelentése miatt a nemzetközi jog szerint kínvallatónak (tortionnaire) tekinthető. Mert jóváhagyja a kínzást. Majd megkeresen ezt a konkrét műsort, és meghallgatom újra, nagyon érdekes volt.
Alig vártam, hogy hazaérjek, és Z-nek szegezzem a kérdést. Én ugyanis rögtön és kapásból azt válaszoltam magamban, amikor a műsort hallgattam (pedig tudtam, hogy Le Pen beszél!), hogy naná, hogy a kínzást kell választani!! Sőt, továbbmegyek: értem, hogy hol van itt a morális dilemma, mégsem tudom elfogadni (sőt, elhinni), hogy lehet a másik opciót is választani. Értem, hogy a kínzás elvben tilos, na de amikor emberek élete függ tőle?
Vajon akik úgy érvelnek (mint a pasi a műsorban), hogy az emberi jog és a testi sértetlenség mindennek felett áll, akkor sem választanák a kínzást, ha a bombát mondjuk egy óvodában rejtette volna el a terrorista? Nehéz elhinni.
Egyébként mostanában sok szó esik a szólásszabadságról, mert épp ma van tíz éve, hogy terroristák támadták meg a Charlie Hebdo szerkesztőségét, és megöltek tizenkét embert (egy tizenharmadik évekkel később halt meg). Jól emlékszem a napra, Boni pár hónapos volt, napokig minden csak erről szólt. Egyébként azokat a terroristákat pár nap múlva egyszerűen lepuffantották a rendőrök, jogosan és érthetően, azt hiszem, önvédelemből – itt én látok párhuzamot a fenti fiktív forgatókönyvvel. Szóval, a szólásszabadság jegyében, de a baloldal liberális PC-ideológiájával szembe menve én is kijelentem, hogy:
Szerintem a kérdés rossz, mert a legtöbb esetben van másik megoldás pl. kiüríteni a területet.
VálaszTörlésÉn nem értek egyet a kínzással, viszont azzal igen, hogy lelőném azt, aki az életemre tör (ha lenne bátorságom, de etikailag nincs ezzel problémám, a kínzással viszont igen).
en is emlekszem a Charlie Hebdo-meszarlasra, pont indultunk vissza karacsony utan Magyarorszagrol, amikor tortent. emlekszem, Regensburgban jartunk, mikor olvastam a blogodban, hogy kb. az utcatokban, egy nyomdaban bujkalt egyikuk (vagy tobben?). nagyon nyomaszto volt…
VálaszTörlésÉn is kínzáshoz folyamodnék - az alternatíva ugyanis számomra az lenne, hogy egész életemben azzal a tudattal kell élnem, hogy azért haltak meg emberek százai, mert nem tettem meg mindent a megmentésükért. Nem hiszem, hogy ezt el tudnám viselni. (És akkor arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a százak között nekem is lenne szerettem, hozzátartozóm stb.)
VálaszTörlésZenjebil, nekem ebben az a fura, hogy megölnél (véglegesen) valakit, hogy az életedet védd, de nem kínoznád meg a terroristát (aki nem halna meg), hogy 100 kisgyerek életét megvédd. Nem lenne jobb feláldozni a saját etikai meggyőződésedet?
VálaszTörlésA forgatókönyv pedig stilizált, olyan mint egy fizikafeladvány, ahol ki kellene számítani, h mekkora a súlyunk a Holdon, érted, DIREKT egy olyan helyzetet vázol, ami megvalósíthatatlan, nem is ez a lényeg. (Amúgy pedig sztem nem lehet egy óra alatt Fro összes oviját kiüríteni :)))
Librarycat, jaj, most rájöttem, h Boni nem is pár hónapos volt, hanem elmúlt egy éves! Érdekes, hogy én is jól emlékszem a pillanatokra, amikor ezeket a terrortámadásokat (Nizza, Párizs, Brüsszel) megtudtam, de az utána következő időszakokat keverem. (Igen, ijesztő volt, hogy ott bujkáltak a pasik, emlékszem, én még azon filóztam, hogy elmenjek-e gyógytornászhoz aznap :)))
A feladvány azért stilizált, mert direkt úgy íródott, hogy fel lehessen menteni bizonyos embereket a kínzás alól.
Törlés