Hazugság (24. nap)

Egy órán át kerestük a kupiban Boni egyik füzetét. Lehetetlen küldetés. Egy ponton eszembe jutott, hogy nézzük meg a kanapé támlája mögött. Ehhez le kellett venni a kanapé párnáit. Nem találtuk meg a füzetet (amúgy azóta sem lett meg), találtunk azonban valami mást: tizenöt, „E10” feliratú pici gyógyszert, elszórva végig a kanapé aljában. Felszedegettük egyenként, hogy bevizsgáljuk őket. Boni buzgón segédkezett, és hangot adott feltételezésének, hogy szétgurult egy adag gyógyszer a kanapén, és beestek a pirulák hátulra.

Boni június óta egészen október elejéig szedett egy allergia elleni gyógyszert. Reggelente kellett bevennie, és mindig óriási fesztivál előzte meg az ügyet; nem akarta bevenni, mert keserű volt. Na mármost én majdnem biztos voltam benne, hogy azokat a gyógyszereket Boni ejtette oda ahelyett, hogy a szájába tette volna, miután az apja odanyújtotta neki. Ő égre-földre esküdözött, hogy nem így van. 

Z-vel előkotortunk egy tablettát, ami még megmaradt ezek közül a gyógyszerek közül. Kibontottunk egyet, hogy megnézzük, ugyanolyan-e: igen, arra is „E10” volt írva, teljesen megegyezett a tizenöt másikkal. Ráadásul ezek egyesével vannak becsomagolva, nem ömölhetett ki, mint ahogy Boni állította (aki akkor is, azóta, végig tagad). 

Magyarán: Boni nem vette be a gyógyszereit, hanem bedobta a kanapé mögé (meg még ki tudja hová, nyáron nem voltunk itt) és ezt még le is tagadja.

Z-t teljesen fejbe kólintotta a tény, hogy Boni ennyire megbízhatatlan egészségügyi dolgokban, mert, mint mondja, mi van, ha életmentő gyógyszerekről lett volna szó. Én is értetlenül állok a dolog előtt, mert Bonira sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy a saját egészségével ne törődne. Azt hittem, ha másban nem is, de ebben talán lehet rá számítani. A múltkor például bekopogott hozzám a fürdőszobába, hogy szerintem ehet-e még egy szelet csokitortát, vagy az már túlzás, és mikor én erre azt mondtam, hogy az bizony már túlzás lenne, visszament a konyhába és evett egy almát. Szóval nem aggódtam ilyen dolgokban. A szemüvegét is rendszeresen hordja. Vagy lehet, hogy saját hatáskörben úgy döntött, hogy az allergia nem olyan nagy ügy, arra ő nem szed gyógyszert?!

Mindketten iszonyúan csalódtunk, bár egyikőnket sem lepte meg, hogy Boni megint hazudott. Próbálom mentegetni. Ezt a reflexszerű hazugságot hétmillió éve, generációkról generációkra átörökítjük utódainkra, végül is az ember elsősorban a túlélésre jászik, csak másodsorban veszi figyelembe az etikai szempontokat. Ha valaki Afrikában odanyújtott egy ősembernek egy keserű valamit, azt nem veszi be, hanem ösztönei mérlegére teszi, és bedobja a kanapé mögé. Aztán pedig, próbálom magam nyugtatgatni, ne csináljunk úgy, mintha a hazugság ne lenne az élet része; országaink vezetői hivatásból, napi szinte hazudnak. Ez a dolgunk, úgymond.

Boninak október óta öt éven keresztül egy másik gyógyszert kell szednie naponta egyszer. Eddig megint volt minden: tiltakozás, kiabálás, ajtócsapkodás, de most utólag szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ezeket sem vette be. Most ott tartunk, hogy vagy minden nap ellenőriznünk kell (azaz ott állni mellette, amíg a nyelve alatt el nem olvad) vagy az egész kezelés abba kell hagyni.