Elolvastuk A vadrobot c. könyvet (szerintem egybe kell írni) Bonival. Először én, aztán rávettem, hogy olvassa el ő is. Ezt úgy tudtam elérni, hogy lelkendezve elmeséltem neki: valami nagyon fura dolog történik a szövegben, kíváncsi vagyok, észreveszi-e. Az eredeti könyv angolul van, mi a francia fordítást olvastuk, és az volt a fura, hogy a fordító a robotra hol a nőnemű névmással (elle), hol a hímnemű névmással (il) utal vissza attól függően, hogy előtte a robot szó (hímnem) vagy a Roz tulajdonnév (a robot neve, aki nőnemű) állt-e. Nekem a harmincadik oldalig tök nehéz volt ezt mindig beazonosítani. Nem tudom, az eredeti szöveg milyen. Boni is észrevette, de őt állítólag nem zavarta, lehet, hogy ez (is) a különbség abban, hogy anyanyelvű az olvasó vagy sem.
A könyv egy olyan robotról szól, aki önállósítja magát, érezni kezd, anyává válik és fellázad. Az emberiség rémálma, nem? Ennek ellenére tökre tetszett mindkettőnknek, szerintem a vége (SPOLER) tök szomorú, mert a robotnak el kell utaznia (viszont boldogan gondol vissza az emékeire – ez itt tanulság, mert Boni olyan gyakran bánatos egy-egy utazás után, hogy elmúlt, én mindig mondom, hogy gondoljon inkább arra, hogy egyáltalán megtörtént), Boni szerint viszont nem szomorú, mert majd visszatér. Van is folytatása a könyvnek, egyelőre franciául még nem láttam.
Tegnap megnéztük a filmet is. Nagyon érdekes volt a megfilmesítés, mert ugyanazokkal a szereplőkkel és történettel készítettek egy teljesen más filmet, mint amilyen a könyv volt. Ez is tetszett, de más volt. Sokkal több volt benne a humor, a feszültség, a dráma, ellenben a könyv inkább lassúbb, költőibb. Eléggé más volt az üzenet is. A vége pedig már-már félelmetes volt, szerintem a kisebb gyerekek (akiknek a könyv tök oké) féltek is.
Ami sokkal jobban tetszett a könyvben: az illusztrációk, amelyek sokkal letisztulabbak, esztétikusabbak, mint amit Hollywood tud nyújtani. De gondolom erre van kereslet, hiszen minden állatos animációs filmben ugyanolyanok az állatok, az ember már szinte unja őket. A robotnál ez nem zavart, de a lúd borzasztóan idétlen és ronda volt, szerintem.
A filmben volt egy olyan rész (a könyvben nem), amikor a robot repülni tanítja a fiát (azaz a ludat), holott ő maga nem tud repülni. Vasárnap néztük a filmet és érdekes módon visszaköszöntek bennem a szombati gondolataim, azaz hogy megéri vérrel, verejtékkel együtt tanulni a gyerekkel, még ha teljesen ismeretlen is a terep (soha nem jártam francia collège-be). Boni anyjaként szerintem pontosan ez a feladatom: a végletekig segíteni neki abban, hogy beilleszkedjen, hogy sikeresen helytálljon. És ehhez elsajátítsa azokat a készségeket és tulajdonságokat (önfegyelem, kitartás, felelősségvállalás) amelyek nincsenek meg benne, és amelyek a megszerzett tudással együtt önbizalmat és bátorságot adnak majd neki (amelyek végképp hiányoznak belőle). Még akkor is, ha ezt az alany (a gyerek) nem veszi jó néven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése