Irodalmi klasszikusok

Tartozom még egy bejegyzéssel az egészség- és ingatlanügyeinkben bekövetkezett fejleményekkel (a kettő között összefüggés áll fent), meg arról, hogy milyen volt a magyarországi szünetünk, de amíg összeszedem a gondolataimat, leírom inkább, hogy mit olvastam legutóbb.

A tanárnő feladta Boniénak a Nyolcvan nap alatt a Föld körül c. Jules Verne-regényt. Fejezetről fejezetre haladnak, egyedül olvassák, órán gondolom közösen megbeszélik, a végén lesz majd egy feleletválasztós teszt a regényre vonatkozó kérdésekkel. A könyvet az iskolában kapták, nekünk egy eurót (!) kellett érte fizetni. Nagyon örültem, hogy egy ilyen klasszikus az egyik kötelező olvasmányuk, de aztán belenéztem az egyeurós könyvbe, és kiderült: az eredeti regény egy megvágott verzióját tartalmazza, azaz nem a teljes szöveget.

Ennek apropójából elolvastam a teljes (vágatlan) regényt. Tényleg rengeteg olyan rész van benne, ami egy mai gyerek számára érdektelen: pénz- és távolságügyek, ráadásul idegen mértékegységekben (fontban és mérföldben). Szakszavak hajóárboc, vasút és egyéb témakörében (fellah, bajadér, robber, viola da gamba, mangosztán, mikádó stb.). Kíváncsi voltam, mit vettek ki a regényből, ezért elhatároztam, hogy összehasonlítok egy fejezetet. Rá kellett, hogy jöjjek: egyrészt ezt a konkrét részt (egy mormon hittérítő megjelenését a vonaton) teljes egészében kihagyták, másrészt ezért a fejezetek számozását is módosították. Mormon hittérítő egyáltalán nem szerepel Boni verziójában!

Összehasonlítottam a rákövetkező és a legutolsó fejezetet. Nagyrészt a tájleírások és az ún. felesleges magyarázatok hiányoztak. Ebből a véletlenszerűen kiválasztott mintából úgy látom, a szöveg kb. 35%-át tartották meg. Azóta azon gondolkodom, van-e ennek értelme. Nem lett volna-e célszerűbb, hogy inkább valami könnyebb olvasmányt kapjanak, de azt végig elolvassák? 

Érvek: egy ilyen kicsontozott szöveg azt a hamis illúziót kelti, hogy ismerik a Nyolcvan nap alatt a Föld körül-t, holott nem. Nem tanulnak meg rendesen szöveget elemezni, szövegben elmélyülni, szótárazni. Hol máshol kellene erre rászoktatni a gyerekeket (sőt: ezt rájuk erőltetni), mint az iskolában? No meg itt van annak az elvi kérdése, hogy szabad-e egyáltalán szétcincálni egy klasszikust, és ha igen, ezzel nem azt sugalljuk-e a gyerekeknek, hogy nyugodtan elégedjenek meg a gagyival, az egyszerűsítettel, a szájbarágóssal? Kivágták azt a mondatot is, amely nélkül szerintem nehezen lehet megérteni a 19. század végi gyarmatosító Franciaországot, de gondolom nem ideológiai okokból, hanem egyszerűen helyhiányból („Az emberi fejlődés legalsó fokán álló lények ezek” – egy törzs tagjairól).

Ellenérvek: egy mai gyereknek ez a hosszú szöveg már nem mond semmit, viszont a lerövidített verzióval mégiscsak megismernek egy francia klasszikust. Ha szeretnék, még mindig elolvashatják a hosszabb változatot. Nem módosítottak semmit a szövegen, nem írták át például az irodalmi múltat, maradtak benne ismeretlen szavak. Most őszintén, még egy felnőttel is előfordul, hogy csak úgy kutyafuttában olvassa el az uncsi részeket, én pl. a pénzre vonatkozó infókat egyáltalán nem jegyeztem meg. Sőt, van egy francia író (Daniel Pennac), aki az Olvasó jogai c. népszerű röpiratában, amit már a pályaudvaron is láttam kifüggesztve, egyenesen azt állítja, hogy teljesen normális és legális bizonyos részeket átugorni (sőt, ő azt is állítja, mindegy, mit olvas az ember – ezzel abszolút nem értek egyet). Adnak ki magyarul is vágott részeket Sévignéné leveleiből, Montaigne esszéiből, Tocqueville írásiaból (bár lehet, hogy a hasonlat nem jó).

Szóval nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy sem. Inkább hajlok arra, hogy sajnálatos, és hogy a 35% nagyon kevés. De mit lehet tenni, én sem tanultam gimiben latint vagy görögöt, ami száz évvel ezelőtt az általános műveltség részét képezte, Homérosszal meg Vergiliusszal.