Agymosás

Kapott Boni szülinapjára egy könyvet, egy jónevű, rangos díjakkal elismert gyerekkönyvíró egyik alapregényét. Nagyon kíváncsi voltam, úgyhogy még Boni előtt lecsaptam rá, és elkezdtem olvasni. Rögtön beszippantott! A könyvben állatok és emberek élnek egymás mellett, úgy értem, hogy ténylegesen két különböző helyszínen: az erdőben és a városban. A főszereplő egy sündisznó, aki mindjárt az elején gyilkosságba keveredik, és ezért a történet tulajdonképpen maga a nyomozás, amelynek során az állatok egy csoportja elutazik a városba. 

Már az elején megfogott a könyv hangulata, a humora, a szemérmes szerelmi szál. Megörültem, hogy rábukkantam egy színvonalas gyerekkönyvszerzőre, amikor hirtelen iszonyú béna fordulatot vett a történet.

A meggyilkolt borz egy titkos szervezet tagja volt, amely az állatok jogaiért küzd, és emiatt két gonosz ember megölte. A szimpatikus, jól induló sztori, ami talán alkalom lehetett volna arra, hogy elgondolkodtassa a gyerekeket az állatkínzáról és (talán) a ketreces állattartásról, nem elégedett meg ezzel, és egyenesen a húsfogyasztás elleni himnusszá akart válni.

Volt benne egy olyan mondat, amelyen teljesen kiakadtam, kiemelés tőlem: (az emberek) „bármit ehetnének, amit csak szeretnének: bazsalikomos spagettit, krumplipürét, négysajtos pizzát, málnatortát, omlettet, diós sütit, kókusztejes lencselevest, lekváros palacsintát, almát, körtét, barackot, gombát, paradicsomsalátát, croissant-t, pestós tésztát, vanílipudingot, epret, dinnyét, rizst, borsót, sütőtökkrémlevest, mogyorós csokit...és mindez nem elég nekik! Nem érik be ezekkel, ezért állatokat ölnek, hogy megegyék őket!”

Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog ehhez a vádló diskurzushoz szólni a húsimádó Bonim. Szerintem az író ezzel a sarkos kijelentésével elveszítette a jó ügy érdekében a témán esetleg elgondolkodni hajlandó olvasók egy részét. Ilyen jó ügy például a bikaviadalok vagy a libatömés betiltása. Ehelyett a könyv veszélyesen összemossa az állatkínzást és a húsevést, és két-három dologról mélyen hallgat, melyek:

1) Az ember mindenevő.

2) Bizonyos állatok szintén mindenevők, azaz nem az ember gyilkol egyedül a természetben (noha ebben a cuki kis könyvben minden állatka nyilvánvalóan növényevő).

3) Nem tartozik szorosan a témához, de logikailag idekívánkozik: nem láttam még olyan elvetemült állatvédőt, aki ugyanúgy kiállna a szúnyog (kullancs, légy, tetű, csótány, patkány stb.) mellett mint a malacok mellett. Diszkrimináció!

A könyvet egyébként sok nyelven kiadták, még magyarul is. És nemrég jelent meg a második része, ami állítólag egy másik fontos társadalmi kérdést érint, a szektákat és befolyásukat.