2021. február 18., csütörtök

Kommunikációs problémák

Néha a hatékony kommunikációról azt gondolom, olyan, mint amikor az ember háborúzik (na tessék, milyen praktikus ez a háborús metafora). Főleg, amikor bizonyos típusú emberekhez szeretnék eljuttatni bizonyos típusú üzeneteket. Én ilyenkor először is felmérem a terepet (mikor alkalmas egyáltalán hozzászólni), összeszedem az erőmet (mert a küzdelem nehéz és hosszú), csatasorba állok a gondolataimmal és a mondanivalómmal, majd bevetésre indulok: egy előre eltervezett haditerv szerint adagolom az információkat. Stratégiám az, hogy két-három, jól megfogalmazott, és a téma-réma szerint strukturált mondatnak elégnek kellenek lennie ahhoz, hogy az illető felfogja, mit akarok mondani. Hasonlatokkal, metaforákkal és az iróniával csínján kell bánni. A figyelem elkalandozásának vagy a beszélgetés más síkra terelésének még a lehetőségét is el kell vágni, ha kell, erőszakkal visszaterelni a kívánt mederbe. És mégis, basszus, mennyiszer előfordul, hogy valaki (a férjem!) félreért. 

Például: felfigyeltem arra, hogy a rádió irodalmi műsoraiban egyre gyakrabban használják a novella szót, amit én eddig roman court-nak (kisregény) ismertem. Azonnal arra gyanakodtam, divathóbort kialakulásáról van szó: egy terminust felkaptak, és derűre-borúra használnak, csak mert egzotikusabban hangzik. Mint ahogy az is elég gyakran előfordul, hogy egy francia szó helyett annak angol megfelelőjét használják. Szerintem érdekes téma, izgi megfigyelni, hogyan változik a nyelv. Csak az a baj, hogy nem emlékeztem, használták-e eddig is a novella (nem nouvelle!) szót vagy csak én személy szerint most figyeltem fel erre? Elkerülte a figyelmemet? Simán lehet.

Megkértem hát a férjemet, interjúvolja meg idős, irodalombarát ismerősét a témában. Saját fülemmel hallottam a beszélgetést, ami olyan rövid ideig tartott, hogy közbeszólni sem volt időm:

– Ja, és a Tamkó kérdezi, mit jelent az, hogy „novella”, mert nem tudja.
„Novella”? Fogalmam sincs. Nézze meg az interneten!
– Ok, köszi, megmondom neki!

Látszik, hogy Z. nagyvonalakban meghallgatott engem, hiszen emlékezett a szóra és arra, hogy megkérdőjeleztem a használatát. De én nem azt akartam tudni, hogy mit jelent (addigra már rég megnéztem) (és te jó ég, 2021-ben miért ad még bárki is olyan tanácsot, hogy nézzem meg a neten?!), hanem arra voltam kíváncsi, hogy tényleg most kezdték-e el ilyen gyakran használni. Z. leegyszerűsítve, lebutítva kapta meg az üzenetemet, amelynek lényege mégiscsak egy picit kifinomultabb volt annál (noha hasonlatos ahhoz), hogy nem értek egy szót.

De miért van ez így? Lehet, hogy rosszul választottam meg az időt, és csak fél füllel hallgatott meg. Lehet, hogy mégsem vagyok eléggé lényegretörő, elveszek a részletekben, ki tudja megjegyezni vagy értelmezni mindazt, amit mondok. Vagy most már tényleg annyira szájbarágósan fogalmazok, hogy éppen a lényeg vész el? Az is lehet, hogy franciául nem vagyok annyira ügyes, hogy árnyaltan, UGYANAKKOR érthetően mondjak el valamit. Illetve gyanakszom arra is, hogy a férjem füle nem képes olyen finom különbségeket észlelni, mint amilyet minden valamirevaló nyelvész barátnőim meg igen. Egyszerűen nem érdekli, hogy pontosan mit is akarok mondani, elfelejti, hogy mi is volt a lényege a mondanivalómnak – tudjátok, mint amikor valaki kabátlopási ügybe keveredett, de azt már rég elfelejtettük (vagy soha nem is tudtuk), tolvaj volt-e vagy áldozat. (Ugyanerre a szisztémára Z. rendszeresen és pontatlanul kijelenti, hogy „A Tamkó nagyon szereti a művészfilmeket”, de ez lehet, hogy inkább már a hülye kategorizálás témakör.)

Az egésznek az apropója amúgy nem is a férjem, hanem a reumatológusom, aki ugyanilyen pocsék hallgatóság: hétfőn írtam neki egy e-mailt (a hétfő a heti injekcióm napja) elmagyarázva, hogy a fiam kontaktszemély, majd föltettem neki a kérdést, hogy mi legyen a hétfői injekcióval: várjak pár napot, amíg lesz Boninak teszteredménye? Esetleg teszteljem le magam én is?

Erre olyan választ küldött,  amelyben elmagyarázta a Covid-protokol és a kontaktkövetés részleteit, hogy majd valaki fölhív minket telefonon, de hogy ő most pontosan nem is tudja, mi a szabály, kell-e teszteltetnem magam. Holott én a tesztelést értelemszerűen az injekció miatt kérdeztem, két lehetőséget látván magam előtt, amelyből az egyik az, hogy hétfőn beadom magamnak az injekciót, annak tudatában, hogy esetleg Covid-pozitív vagyok. A másik lehetőség ebből logikusan következik, amit a figyelmes és értő Olvasó elvileg már rég kikövetkeztethetett!

13 megjegyzés:

  1. En a cikk vegere mar reg elvesztettem a fonalat, Tamkó! ;) :D

    Nyilvan a szakmad miatt erdekel a nyelv es annak a pontatlansaga. Az emberek legnagyobb resze egyik bloffolesbel a masikig tengeti az eletet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En raadasul minden szo helyett mast szoktam mondani, tv helyett radiot stb. Egyik legemlekezetesebb baklovesem, amikor egy Piknik az arokparton cimu konyvet ajanlottam valakinek, de igy mondtam el a cimet: Arok a patakparton. Meg fel is hivtam a figyelmet a cím abszurditasara. Hetekig hiaba kereste az antikvariumokban, mire visszajott hozzam es eszembe jutott, hogy a szavakat teljesen felcsereltem.

      (A konyv amugy nagyon jo, ha nem olvastad, ebből keszult a Stalker.)

      Törlés
    2. By zenjebil kösz az ajánlást, már meg is vettem az e-könyv változatot. Annyi gyenge minőségű könyvbe sikerült az utóbbi időbe belefutnom, hogy ritka kincs lesz egy jó könyv.

      Törlés
    3. Remelem tetszeni fog neked! :)

      Törlés
    4. OFF: A Stalker film(ek) milyen(ek)? Nem csalódás a könyv után? Az már maga olyan volt, mintha filmet néznék.

      Törlés
    5. Hobelevanc: en a filmet lattam először, az is érdekes volt, de a könyv nekem kézzelfoghatóbb.

      Törlés
  2. Hát akkor ez egy jó kis fejtörő :))) (bár szerintem az orvosomnak illett volna tudnia megoldani).

    Nem ismertem a könyvet, most megnéztem. Az árok a patakparton sztem lehetséges természeti konfiguráció! :-D

    VálaszTörlés
  3. Én is belezavarodtam, bevallom. De ha így szólt a kérdésed: "Doktor úr, lehetséges, hogy COVID fertőzött vagyok, adjam be az injekciót vagy ne?" Még arra is megértem, hogy hosszadalmasan és konkrétum nélkül válaszolt, hiszen valószínüleg nem akarja leírni hogy "fogalmam sincs." Ezt tuti tanulják az orvosok valami kommunikációs tantárgyból (és tök jogos) hogy ne úgy tűnjön hogy nem tudják a választ mert az ijesztő lehet.

    VálaszTörlés
  4. Igen, tök igazad van, ezt a mondatot kellett volna írnom pontosan - a doki csak azt a kérdést látta, h "kell-e magamat tesztelnem?" és azt hitte, annyira hülye vagyok, hogy hozzá fordulok Covid-protokol ügyében (ami nyilván nem az ő asztala).

    Ella, hogy vagytok?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kérdésedet szuperül. Mi még nem kaptuk el a covid-ot, persze ki tudja mit hoz a holnap. Én home officeban nyomom, heti 60 órában teljesítem a 29-et és fő bajom hogy nem tudok sportolni, levegőre menni, ronda vagyok, öreg és kövér. A családunk covid-os ága még mindig beteg, egyre újabb és újabb bajaik vannak.

      Törlés
    2. Ááááá :(((

      Csak vigyázz azzal a határozószóval, még a végén komolyan veszem! (szuperül)

      Törlés
  5. én a másik oldal vagyok, mármint alapvetően nagyon kiváló a szövegértésem, amennyiben elolvasom a szöveget és nem csak az első mondatot vagy mondjuk nem hagyom ki a középső bekezdést, de sajnos elég sokszor teszem és akkor pont ilyen választ adok, majd később rájövök, hogy mekkora hülye voltam és akkor meg tördelem a kezemet és szégyellem magam. :)

    szóval hogy tök igazad van és minimum elvárható mindenkitől, hogy figyeljen már oda, de egy csomó ember nem bír odafigyelni mégse és nem is tiszteletlenségből teszi ezt, hanem mert egyszerűen ilyen. küszködök, néha jobb, máskor rosszabb. :) sokat segít, ha röviden kérdeznek, ha tördelve van a szöveg, de nyilván nem várhatom el mindenkitől, hogy nekem ilyen akadálymentes verziót csináljon, miközben azt tételezi fel rólam (joggal), hogy meg tudok ugrani egy akármilyen szintet az anyanyelvemen. de sajnos nem az anyanyelvem/szövegértésem/kommunikációm a problémás ilyenkor, hanem kizárólag csak a figyelmem.

    VálaszTörlés
  6. Üdv a ritkán kommentelők táborából! :) Számomra az egész "történet" a férfi és a nő közti kommunikációs különbség iskolapéldája volt, Tamkó. Nincs ezen mit lamentálni, így lettünk összerakva, mindenki a maga módján "jól" működött ebben a szituációban is. Van, amikor kicsit több van a másik oldalból az illetőben - a minket jobban megértő, lelkizősebb pasik, és fordítva is így van. Az arányokat kell alapjában megismerni, az alapján dönteni, hogy működni fog-e, és ha klappol, olajozottabb a kommunikáció, amiben az életet leéljük Vele. Ezt általánosságban gondolom, nem a Te élethelyzetedre akarom ráhúzni, csak gondolatébresztő volt, azért írok. Ezek az én meglátásaim, leszűrt tapasztalataim, segédvonalaim. Mindenkiét tiszteletben tartva, természetesen. Szumma szummárum, én úgy látom, ezen a tágabb értelemben vett kommunikáción csak finomítani tud a férfi és a nő is; idomulni, elfogadni bizonyos bírható határokon belül. A lényeget megváltoztatni nem lehet és felesleges erőlködés.

    VálaszTörlés