2020. október 12., hétfő

Karanténhatás (2) – A sport

Tavaly ilyenkor mesélte egy barátnőm, hogy a Boninál egy évvel nagyobb kislánya annyira kezelhetetlen és kibírhatatlan volt, hogy kínjukban egyszer utánanéztek az interneten: létezik-e hat-hétéves gyerekeknek ottalvós iskola, hogy haza se kelljen hozni estére a szörnyeteget. Nem akarták beíratni; a TUDAT, hogy létezik ilyen suli, segített nekik átvészelni ezeket az időket. Amikor elmeséltem anno a férjemnek, meg volt döbbenve, hogyan gondolhat egyáltan erre egy szülő. Hiába állítottam, hogy a barátnőmék soha nem dugták volna ottalvós kollégiumba a kislányukat, Z. véleménye szerint már a gondolat is szörnyű, az internetes keresgélés meg aztán (a tettek mezeje!) egészen meghökkentő.

Mindezt azért írom le, mert eljött az az idő, amikor Boni annyira kiakasztott minket, hogy Z. kijelentette: végül is megérti a barátnőméket!

Ekkor úgy döntöttünk, gyerekpszichiáterhez fordulunk, de mint kiderült, ez nem is olyan könnyű; várólistára kerültünk. Kínomban eszembe jutott, hogy megkérdezhetem esetleg a tanítónőt, mivel a problémák megjelenése kb. egybeesett a sulikezdéssel. Kértem tőle időpontot, és amikor elmentem, a nő úgy fogadott, mintha már régóta várt volna! Bonival a suliban is problémák vannak, és ami a legmeglepőbb, az iskolai teljesítményével is.

Itt meg kell jegyeznem, hogy Boni apja és a nagyszülei – ha nem is zseniként kezelik, de – hasra vannak esve Boni szellemi képességeitől, intelligenciájától, gyors észjárásától, mindenre kiterjedő kíváncsiságától és logikájától. Én maradok a valóság talaján, sokkal objektívabb vagyok, egyrészt mert én is ugyanilyen voltam (jó képességű, átlagosan okos), másrészt meg tudom, hogy az ész önmagában mennyire nem elég, és a motiváció, az önbizalom meg az akaraterő gyakran sokkal fontosabb. Viszont Boni annyira hamar megtanult szinte tökéletesen és értőn olvasni, és olyan jó a helyesírása, hogy tényleg meglepő volt hallani a tanárnő szájából, hogy sokat téveszt (ami mondjuk, lehet hogy nem is rossz tapasztalat egy gyereknek). Abban maradtunk, hogy elmegyünk az iskolapszichológushoz.

Érdekes volt! Kb. háromnegyed órát töltöttünk nála mind a hárman, további háromnegyed órát pedig Boni nélkül. Megkaptuk persze a híres közhelyeket, amelyek általánosságuknál fogva természetesen teljesen használhatatlanok: hogy a gyereknek „kellenek a határok”, hogy a gyerekek „átveszik a szülő félelmeit” és hogy a „nulla kockázat nem létezik”. Ennek ellenére több szempontból is jó volt, hogy elmentünk, az első mindjárt az, hogy most nekünk nincs semmi dolgunk. A nő vállalta, hogy elbeszélget egyszer Bonival (ez már megtörtént), és hogy egy másik alkalommal pedig beül egy órára és ott megfigyeli a gyereket, ezt követően pedig újra találkoznunk hármasban. Az is érdekes volt, hogy amikor a nő Boniról kérdezett minket, mennyire homlokegyenesen más dolgokat emelkünk ki róla a férjemmel, tényleg mintha két különböző bolygón élnénk.

Amire viszont nem számítottam, az Boni válasza volt arra a kérdésre, hogy mit szeret a legjobban a suliban: a TESIÓRÁKAT!

Ez tíz napja történt, azóta sokat gondolkodván a dolgom, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Boni március óta mozgásdeficitben van. Lehet, hogy itt van minden probléma forrása és megoldása: nem mozogja le a megfelelő kvótát/nap. Március óta átlagban egy órával kevesebbet alszik mint előtte (igaz, a karantén szinte egybeesett az óraátállítással), de hát mit tegyen, ha nem fárad el eléggé? Ha a testmozgással száz óra elmaradásban van?! És mi, naív intellektuel szülők zongorára meg szolfézsra irattuk be! Holott ez a gyerek egyszerűen nem mozog eleget!

Beltéri foci
 

Érdekes az is, hogy ebben mennyire nem hasonlít rám. Soha, egyetlen pillanata nem volt a tanulmányaimnak, amikor azt mondtam volna, hogy a tesiórákat szeretem a legjobban – azokat utáltam a legjobban. Soha edzőterembe, sportegyesületbe, tornaterembe önként be nem tettem a lábamat. Az egyetlen hely, amit szeretek, az uszoda – de az iskolai úszásórákat, a magukból kikelve rikácsoló Laci bákkal meg Gyuri bákkal, ki nem állhattam. Semmiféle versenyszellem nincs bennem, az olimpiánál és a foci VB-nél alacsonyabb rangú versenyeket mind totális felhajtásnak érzem (és fel nem foghatom, hogy miért  tartja számon az emberiség azt, hogy ki csinál valamit jobban és/vagy gyorsabban másnál, ha ebből senkinek semmi haszna nem származik, vagy hogy is írta ezt Joseph Heller), az osztályozás, a besorolás, a minősítés soha nem motivált, továbbá a csapatjáték sem a legjellemzőbb tulajdonságom; leginkább önállóan, legfeljebb párban szeretek dolgozni, tanulni, működni, létezni és valami isteni kegyelem folytán szerencsére az egyetelen csapat, ahol jól érzem magam és jól teljesítek, az a munkahelyi, négyfős csapatunk.

Úgyhogy... játszótéren gyerekpszichiáteri elérhetőség után kérdezősködöm, tanítónőkkel konzultálunk, különórákra fuvarozzuk a gyereket... csak idő kérdése volt, most megtörtént: mi is a 21. század szülők karikatúrájává váltunk.

21 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Na igen... amikor 0,00000001 másodperccel előbb úszik be a célba, mint a másik, és ezért örök életére kap olimpiai életjáradékot. Mekkora pofánvágás ez annak, aki mögötte úszott be a célba egy fél tenyérnyivel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az meg még nagyobb ha olyan ország sportolója úszik be elsőnek, ahol nincs is életjáradék (az elsőnek is meg a másodiknak is extra szívás).

      Törlés
    2. uhh, van olyan, hogy nincs? :O

      Törlés
    3. Sajnos igen. Sőt, az USA-ban például nem csak az érmekért járó állami bónuszt adóztatják meg (ami eleve agyrém, akkor minek adja?), hanem magát az érmet is. Hiszen az aranyból/ezüstből/bronzból van, ergo érték. Grammra kiszámolják rá a befizetendő összeget...

      Törlés
  3. Churchillnek is ez volt a véleménye: Csak semmi sport.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De én SOHA nem elleneztem a sportot (ebben a posztban meg főleg nem!).

      Törlés
  4. En is utaltam a tesiorakat, de igy visszanezve ennek ket oka volt: 1. nekem sose sikerult kotelre masznom, es egyebkent is egy sport antitalentum vagyok 2. en nagyon izzados vagyok, es 15 perc szunet nem volt eleg arra, hogy rendesen megmosakodjunk, feloltozzunk es felmasszunk a harmadik emeletre az alagsori tesiterembol (anelkul, hogy ujra leizzadjak), ezert en a 45 perc tesioraban arra osszpontositottam, hogy minel kevesbe izzadjak meg. Egyebkent most mar nagyon szeretek sportolni, de pont igy mint te: egyedul vagy parban szeretek igazan.

    es egyebkent mi lett a gondolatmenet eredmenye, be fogjatok iratni valahova Bonit?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj Zenjebil, nálatok olyan nem volt hogy miután az osztályból mindenki felmászott a kötélre, akkor az osztály leült és a 4 béna (köztük én) ügyetlen próbálkozását gurulva röhögte végig a tornatanárnő kommentárjától kísérve?
      Én akkor kisírtam otthon hogy gyógytornára járhassak inkább (gerincferdülés miatt lehetett).

      Én egyébként 32 évesen kerültem le először edzőterembe a Férjem unszolására és imádom! Az csinálok és olyan tempóban amit és ahogy akarok. Megfigyelem a profikat és magamnak állítom össze hogy mit edzek.

      De aki tesiből jó, az már plusz egy pont az iskolai beilleszkedésben.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  5. Mit fog sportolni? Biztos szuper lesz.
    De egyébként szerintem sok gyerek érzi azt a feszültséget ami benne van a levegőben emiatt a hülye vírus miatt. Nehéz lehet nekik (is). Én gyerekként azt hittem hogy a szüleim mindentől meg tudnak védeni.

    VálaszTörlés
  6. Az egyik legkedvesebb középiskolai élményem, mikor az osztálytársam kiállt mellettem tesiórán. Ugyanis a tanárnő (aki kinézetre és stílusra is felvette a versenyt a "Laci bákkal meg Gyuri bákkal") rámkiabált, hogy nem hiszi el hogy nem tudok jobban ugrókötelezni, nézzem már meg XY-t és akkor összesen annyit kell csinálni. Erre a teljes csöndbe beleszólt az osztálytársam: ezek szerint csak néznünk kell a Holdraszállást a TV-ben, hogy mi is asztronauták legyünk? Annak az órának ott lett vége, és a mai napig tök jó élmény maradt.

    VálaszTörlés
  7. Igen, már beirattuk, volt is egy edzése! Én atlétikát szerettem volna neki, ő focit, de végül is az észérvek (távolság, időpont, covid-kompatibilitás stb.) miatt TENISZRE jár :))) meglátjuk!

    Vírus: én is hallottam ezt, de őszintén megmondom, nem érzem, hogy Boni a járvány miatt feszültebb lenne, inkább a bezártság és a szociális kontaktusok hiánya miatt (lásd cím). De persze ki tudja.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miért nem mehetett focira ha az lett volna a vágya? Simán elfogadta a teniszt a foci helyett?

      Törlés
  8. Na, kíváncsi vagyok! (Mindenkori álmom megtanulni egyszer teniszezni :))
    Nálatok amúgy nincs ez a nagy cserkészmozgalom (amikor épp nincs járvány)? Tökre az a benyomásom, hogy itt Luxiban minden gyerek cserkész és itt ez A Bevett Szabadidős (-szocializálódós) Program.

    VálaszTörlés
  9. A magyar tesiórák annak idején, ajajj.... egyáltalán nem arról szólt az egész, hogy megszerettesse a gyerekkel a mozgást. Sajnos.
    De én vidékiként pl. minden nap suli és tanulás után pár órát kint töltöttem az utcán (a többi utcabeli gyerekkel), télen-nyáron (szánkózni, csúszkálni télen, tengózni, tollasozni, ugrálni - értsd cigánykerék, kézenállás, ilyesmiket próbálgattunk- nyáron. Emiatt gyakorlatilag el sem tudom képzelni, hogy lehet gyereket nevelni egy lakásban és városi környezetben, de persze tudom, hogy lehet, és hogy most ez a jellemző több okból is...
    Itt Oo-ban meg az van, hogy ha sportolni vinnéd a gyereket, akkor valami sportklubba kell beíratni, ahol nincsen olyan opció, hogy csak sima heti 1-2 energialevezetős edzésre menne a gyerek, hanem feltétlen versenyeznie is kell. A szegény szülők meg egész hétvégéken rohangálnak a különféle versenyekre a gyerekekkel (mert ugye nagy a megye, simán el lehet autózni 1-2 órát, hogy odavigyed a gyereket szombat vagy vasárnap az aktuális versenyre), pedig pontosan tudja mindenki (edző, gyerek és szülő), hogy a gyerek nem lesz sosem élsportoló, de főleg, hogy nem is akarna az lenni. Sztem ez nagyon nagy macera a szülőknek - nem elég, hogy a legtöbb helyen szombat de. is van tanítás, még a vasárnapod is így töltöd.

    VálaszTörlés
  10. A szomszédos pályát figyelve nekem is TÖKRE MEGJÖTT HOZZÁ A KEDVEM :)))

    Itt is sok cserkészt lehet látni, majd nyitva tartom a szemem/fülem (beiratkozás, ideológia stb).

    VálaszTörlés
  11. Mi is ereztuk a tavaszi ovizaraskor hogy nehez lefarasztani, nehezen aludt el, hát még a jatszoterek is zarva voltak. Alapvetoen 2x jar komplex mozgasfejlesztesre, emellett akart menni ovifocira (heti2x), es van 1x a sima ovitorna is. Mondanom sem kell hogy nem fárad ki, még tobbet is birna 😹😹 de tobb szempontbol is erezni ennek a hatasat, pozitivak termeszetesen. Ugyhogy valoban kell a mozgas, nem is keves.

    VálaszTörlés
  12. Szeretnék azzal a teljesen hihetetlen információval hozzájárulni a poszthoz, hogy én felsőben nagyon szerettem a tesi órákat, mert jó tornatermek volt és viszonylag jó öltöző és zuhanyzó is - viszont gimiben egész egyszerűen nem voltam hajlandó átöltözni, bár még akkor is versenyszerűen sportoltam, mert büdös lepusztult koszos volt az egész.

    VálaszTörlés
  13. Amikor elovastam a posztot, nem akartam elhinni. Ugyanazokon a staciokon mentek keresztul, mint en a nagyfiammal (10 eves). Beilleszkedesi gondok, onbizalomhiany, kiemelkedo intelligencia, megis teljesitmenyromlas, pszchiologus-terapia (1,5 evig vettek palira ezzel mondjuk), meg gyerekpszchiaterhez is elvittem a Vadaskertbe, ahol felvilagositottak, hogy semmi baja, hisztizik nekunk a figyelemert, es az onbizalmat kell erositeni. Ott egyebkent dramapedagogiai foglalkozast javasoltak, de ilyen a kozelunkben nincs, egy nyari tabort talaltam, amk tenyleg jo volt. A sport is segit, de nagyon el kell talalni. Mi karatera vittuk 2 evig, aztan atletikara, de a versenyszituaciokat nem birta, uszasra, ami jo volt es most o talalta ki a terepbringazast, ami eddig nagyon bejott. Tamko, ti szuper szulok vagytok, te is rajossz majd, hogy nalatok mi fog bevalni. Nalunk az is bevalt meg, h sk. tanulok vele minden nap, ez minosegi ido szamara, es kozben kap finom teat, simogatast, szeretgetest, nem csak a szigoromat. Hetkoznap nem tudok sajnos jatekos, programos minosegi idot teremteni.

    VálaszTörlés