2020. szeptember 1., kedd

Negatív érzések

A szimbiózisban töltött első pár (mondjuk három) nyugis év után jött a korszak, ami már nehezebb volt, és amikor Bonival vállvetve küzdöttünk a külső elvárásokkal, leginkább az ovis követelményekkel. Sziklaszilárdan hittem magunkban, és a lehetőségekhez mérten elfogadtam, hogy Boni máshogy viselkedik, mint a legtöbb gyerek. Együtt próbáltunk megoldást találni a problémákra, de főleg: utasítottunk vissza minden olyan ötletet, amelyet a környezetünk jónak látott tanácsolni nekünk.

Az elmúlt évben viszont bekúszott két újabb, eddig teljesen ismertelen érzés is az anyai repertoáromba, ki gondolta volna: az egyik, amikor Boni idegesít, a másik, amikor baromira mérges vagyok rá. Ha elnézem a pár éve készült képeket róla hihetetlennek tűnik, hogy erre a cuki gyerekre ma már olyan dühös tudok lenni, hogy előfordult: Z. ösztökélése, Boni könyörgése és mindenfajta józan ész ellenére sem mentem be este jóéjt puszit adni neki.

Igaz, Boni nem egy ún. „szerencsés” természet, na meg ugye gyerekcentrikus világban élünk, nagyon sok mindent Boni igényei alá rendelünk. Továbbá nagyon el voltunk kényeztetve vele eddig, a dackorszakot például meg sem éreztük, máig nem tudom, mi az a terrible two – van, akinek problémaforrás egy hisziző kétéves, akinek a figyelmét bármivel le lehet kötni? Ma már előfordul, hogy Boni valamire határozottan és kategorikusan azt mondja, hogy Nem! de nem ám meggyőződésből vagy érdekből, hanem kizárólag abból a célból, hogy túlfeszítse a húrt. Na és ilyenkor teljesen eszköztelenek vagyunk: a büntetést leszarja, verni nem verjünk (Még! -teszi hozzá eltökélten a kétségbeesette apja), megfélemlíteni sem szeretnénk, ő meg csak röhögve figyel, hogy mi lesz a reakciónk. Sajnos ilyenkor már türelmetlenek vagyunk, fenyegetőzünk, ami viszont oda vezet, hogy Boni még zaklatottabbá, még kezelhetetlenebbé, még szemtelenebbé válik.

Z. elkeseredésében már kért (és kapott) időpontot a gyerekorvostól, hogy megkérdezze tőle, nem hiperaktív-e a gyerekünk. Mondjuk én sejtettem, hogy nem az, sőt, a legtöbb reakcióját előre borítékolni tudnám: kiabálásra kiabálással és rohangálással reagál, türelmetlnséget türelmetlenséggel viszonoz, ha valami bántja, agresszív lesz, jókedvében és zavarában viszont idétlen vicceket mesél (és rohangál). Azt is tudom, hogy a konfliktusokat úgy kellene kezelni, hogy nem hagyjuk odáig fajulni a dolgokat, hogy Boni pökhendien kijelenhesse: Nem! Ha lenne annyi türelmünk (nincs), hogy csírájában elfolytsuk az ilyen kezdeményezéseket, ha nem lennénk néha annyira fáradtak, hogy nem alkalmaznánk a felszólítás és a zsarolás eszközeit, ráadásul fejhangon rikácsolva (továbbá: a papolás és hegyi beszéd fabatkát sem ér), akkor kevesebbszer fordulnának elő olyan helyzetek, amikor Boni idegesítene vagy mérges lennék rá.

Egy szó, mint száz, én nagyon vártam már a sulikezdést – ettől meg rendesen lelkiismeret-furdalásom volt. Ezt az érzést is csak pár éve ismerem.



18 megjegyzés:

  1. Ha találsz könyvet ezek megoldására, elküldöd a címét? Vagy ha a gyerekorvos felírja a csodapirulát (vagy Boninak vagy neked), amitől ez megoldódik, akkor veszek át belőle akár csillagászati összegekért is.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon különbözőek a gyerekek, nekünk az eleje volt elképesztően nehéz, évekig nem aludtunk, aztán jött a hisztikorszak, a terrible two-t azt rólunk írták. És most kb féléve lett könnyebb, sokkal-sokkal könyebb, már érti, hogy nem kell kiélezni a konfliktusokat, nem kell mindig vitázni, megérti, hogy másnak, más szempontjai vannak. Nem tudom a megoldást, könyvet sem tudok ajánlani. Nyugodtan, néha kb egy betonfal nyugodtságával kell kezelni mindent. ...és hát nekem sem mindig sikerült, sőt! Aki azt állítja, hogy soha nem idegesíti a gyereke, szerintem hazudik.

    VálaszTörlés
  3. Eljön az idő amikor megèrtjük pontosan mit jelent a "kis gyerek,kis gond,nagy gyerek,nagy gond" közhely.
    Én is ezt szoktam mondani,mert pontosan jellemzi a valòsàgot:NINCS ESZKÖZÖM.
    Pedig màr zsarolok és fenyegetek is...Pedig ugye azt sem szabadna...
    Szajkòzzák mit nem lehet,de sok ötlete senkinek nincs arra mit tegyèl.
    Maximum megpròbàlom èp idegrendszerrel àtvèszelni...😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem mindig az jut eszembe, hogy nincs az az ovodai/iskolai probléma, ami rosszabb, mint az első év. A csecsemős időszak számomra rettentő megerőltető volt, mostanra abból is tudom, hogy majdnem az egészet kitöröltem a gondolataimból (még mázli, hogy blogoltam róla).
      Sőt, zokogni egy túraúton a fiam botrányos vislekedése miatt sem olyan rossz, mint babakocsit 30 kiló cuccal megpakolva cimbálni bárhová.

      Törlés
    2. Nálam is még mindig az vezet hogy hónapokon keresztül nem aludni többet egy huzamban 1 óránál. Vagy órákon át tervezni egy pisilést - hátha kicsit enyhül az önkivületi üvöltés és 1 percre lerakhatom... Ahh semmi pénzért nem csinálnám végig mégegyszer. Illetve de: ha az lenne hogy az életét mentem meg vele. Csak ebben az esetben.

      Törlés
  4. Kedves Tamkó! Anno Thomas Gordon P.E.T. könyve segített nekem, sok anyukának ajánlottam már, volt, aki nagyon megköszönte. Üdv: 1 Zugolvasó

    VálaszTörlés
  5. aztán néha majd még visszasírod ezt is - de nyilván később is lesz egy csomó olyan dolog is, amire azt mondod, bármit mgért... hullámhegyek-völgyek, közhelyes, de tényleg ez van

    VálaszTörlés
  6. FM: fölraktam a könyvet, amit a gyerekorvos ajánlott (a címe kb. hogyan tereljük mederbe a gyerek energiáit). Ilyen jógás izé, szóval nem nekünk való, Z. olvassa néha...

    Amúgy én tudom a megoldást, ahogy a posztban is írtam. Mindig pontosan látom, mikor jön el az a pont, amikor NEM kellene hogy eldurranjon az agyam, mert onnantól kezdve elszabadul a pokol. Példa: huszadszorra szólítom, hogy menjen fogat mosni, nap vége van, mindenki fáradt. Huszonegyedszerre rákiabálok, büntetést helyezek kilátásba, fenyegetőzöm ---> HIBA!! A gyerek ettől megkergül, CSAK AZÉRT SEM jön, hanem belekezd a Ki-Fog-Ebből-Győztesen-Kijönni-Játszmába.

    Mit kellett volna tennem? Viccesen, türelmesen, mesemondással rávenni arra, hogy jöjjön oda magától. Ehhez az esetek 5%-ban van erőm ... Továbbá nálunk egyáltalán nem működik az ún. szerződéskötés módszer sem (én neveztem el így), azaz hogy megbeszéljük előre, hogy ki hogyan fog viselkedni (pl te odajössz fogat mosni szó nélkül, én viszont kedves leszek és nem kiabálok). Annyira kis ösztönlény még, nem tudja betartani ezeket a szabályokat, és mindenben a versengést látja (ellenben jól működik pl az, hogy "gyere, lefilmezem lassítva ahogy idejössz, próbálj sietni, meglátod, vicces lesz!")

    Plusz sürgősen be kellene iratnunk valami sportra, ez nem kérdés, csak sajna a korona miatt nem fog menni.

    A "kis gyerek, kis gond, nagy gyerek nagy gond" szólást rólunk muntázták :)))

    Köszönön a könyvajánlót, meg fogom nézni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem már az is nehezen beemelhető, hogy egy 7 éves gyereket mesemondással/szerződéskötéssel/trükkökkel kell rávenni a fogmosásra. És akkor hol vagyunk még a kötelességektől (házimunka pl).

      Az még nagyon szép menet, mire megtalálja az ember a megfelelő sportot. Tök sokszor ráfutottunk bénaságokra meg arra, hogy a tuti befutó teljes érdektelenségbe fulladt. Sok kitartást ehhez is. :)

      Törlés
    2. amikor tőlem 20+ kilométerre, éjfél után néhány órával, és némi alkohollal fűszerezve tizedjére írja azt, hogy jó, most már mindjárt indul haza, akkor engem más anyukák irigyelnek, mert én nem vagyok letiltva a gyerekeim telefonján, többnyire felveszik, ha hívom őket, és mindig tudom, hogy hol vannak - szóval a fogmosásos agyeldurranás csak egy bizonyos nézőpontból nagyon necces, én néha kifejezetten vágynék ilyen jellegű konfliktusokra

      Törlés
    3. Ezt TELJESEN megértem Martine :))) a tendencia azt mutatja, hogy én is vissza fogom sírni még a problémáinkat (Kis gyerek, kis..stb). Meg mindennel együtt azért szeretem ezt a korszakot, kis együttműködő, okos, figyelmes - amikor épp nem zizzen meg.

      Törlés
    4. nekem Laura Markham könyvei nagoyn szimpatikusak még, a Nekünk bevált (https://www.facebook.com/nekunkbevalt/) facebook oldal csemegézett belőle is pont fogmosós példán bemutatva. szerintem meg fogom venni.

      Törlés
  7. Nem szeretnek itt papolni feleslegesen. Szoval bocs ha valami teljesen nyilvanvalot irnek. Elgondolkodtam azon, hogy miert nem voltak ilyen jatszmaink. A naggyal szinte sosem volt semmi gond, mindig mindenben lehetett az ertelmere hatni. Igaz lany, most 18 , kezdi az orvosit. A kicsi aki 13 eves fiu es szerintem ott van valahol azon a spectrumon. Ma mar sokkal jobb, kisfiukent en is ugy gondoltam lehet hyperactive. Nala mindig is a kendvenc tevekenyseg eltiltasa mukodott. Mai napig. Eloszor kap egy figyelmeztetest, amelyben kilatasba helyezem a buntetest, ha a dolog megegyszer elofordul. Mondjuk nem mos fogat, vagy tul lo a hataron es tiszteletlen. Ha megegyszer elofordul vetseg, akkor jon a buntetes. Ma mar egyszeru - elveszit 1-2 orat a mindenkori egyebkent is limitalt screen time-jabol. Marhara oda kell figyelni es kovetkezetesnek lenni, s nem elfelejteni a buntetest masnapra sem. Nalunk ez a varazspalca, mindig korrigalja a viselkedeset.

    VálaszTörlés
  8. Amit irtal Bonirol a 10 evesemre szo szerint raillik es a 8esfel evesemre is nagyreszt. Teljesen igazad van, h van egy pont, ahol meg visszafordithatoak lennenek a kezelhetetlen helyzetek, ha a szulo turelmesebb tudna lenni. Este hullafaradtan munka utan en se tudok annal a pontnal megallni altalaban, csak az esetek kis reszeben. Megoldast nem latok, en a tulelesre jatszom. Hetvegere mindig betervezek magamnak vmit, amire varok egesz heten, egyfajta jutalomkent, es ez segit a hetkoznapokat tulelni.

    VálaszTörlés
  9. Szerintem azok a gyerekek akinek nincs testvérük, vagy nincs egy nagyon nagyon közeli kortárs gyerek akivel minden nap együtt vannak is le kell hogy vezessék valahol a dühüket, frusztrációjukat.
    Én lány vagyok és a tesóm is, és bizony nagyon sok olyan civakodás volt köztünk ami durva rugdosásba fajult. Persze ha rajtakaptak minket akkor kussoltunk mert tudtuk hogy nem szabad.
    Az egyke gyerek ezeket csak a szülein tudja levezetni.
    Én ennyit vettem észre amit nem olvastam semmilyen híres megmondó könyvben (de lehet le van írva csak nem olvastam).

    Egyébként biztos minden gyerek máshogy fejlődik, nekünk sokkal könnyebb most mint 3 vagy 4 évesen, ha eszembe jut bármelyik hiszti (mikor a boltban ugráltak szét előttünk az emberek és habzó szájjal mindent amit elért a polcokról leverve fetrengve gurult; vagy mikor a bébiszitter 3 éves korában közölte velem hogy ne hagyjam egyedül a gyerekkel többet mert fél tőle, szerinte elmebeteg... és ezek nálunk a mindennapok voltak...).
    Persze lehet 6-7 évesen megint bejön valami amiről fogalmam sem lesz mit tegyek.

    Olvastam valami olyat hogy azok a szülők nevelik jól a gyerküket akik nem túlélésre játszanak hanem bla bla bla bla bla (pont a videonézésről volt szó). Hát én itt abbahagytam. Én túlélésre játszom. :-(

    VálaszTörlés
  10. "valamire határozottan és kategorikusan azt mondja, hogy Nem! de nem ám meggyőződésből vagy érdekből, hanem kizárólag abból a célból, hogy túlfeszítse a húrt"
    Pontosan ezt csinálja a két éves (meg 3 meg 4) aki a "terrible two" korszakban van.
    És nem lehet elterelni a figyelmét, illetve de. Mutatsz/adsz neki valamit elterelődik a figyelme és 5 perc múlva újra vissza megyünk oda ahol voltunk. És 1 óra múlva, és este és másnap.
    Ezért jár sok gyerek napokig ugyanabban a pókemberes vagy hercegnős ruhában. Mert 72-96 órán át folyamatosan masszívan tartja magát ahhoz hogy márpedig azt nem veszed le róla...

    VálaszTörlés
  11. Még egy dolog jutott eszembe - persze ez is a saját problémám - én pont attól félek hogy a hegyibeszéd az igenis betalál. Én ebben nőttem fel. Bezzeg a mi időnkben, bezzeg a Kati néni lányai... És szerintem ez nagyon aláássa az önbizalmat, úgyhogy néha mondat közben abbahagyom. "Nem csoda hogy a Viki néni nem szeret ha az oviban is így viselkedsz". De sajnos már sok ilyet mondtam ki, talán jobb lett volna csapni egyet a fenekére, vagy ráüvölteni, nem tudom...

    VálaszTörlés
  12. Eszközök: kapcsolódó nevelés, egyszerűbb gyermekkor, pozitív fegyelmezés. Mind a három szuper. Bármelyik életkorban használható (2 év felett). Mindhárom nevelési/életvezetési módszertan, az utolsó kettő könyvcím is.

    VálaszTörlés