2019. december 19., csütörtök

Ajándék pedagógusoknak

Jaj, de borzasztóan utálom ezt az év végi (naptári év ÉS tanév!!) óvőnőknek-tanítónőknek történő ajándékozást! Ebben baromira nem értünk egyet Z-vel: szerinte ajándékozni illik, mindenki így csinálja, ne lógjunk ki a sorból. Tudni kell, hogy ő amúgy is kényes a jómodorra meg az illemtanra; ha egy család jön vendégségbe hozzánk ebédelni, akkor 60 emberre főzünk, ha mi megyünk valahova, akkor a legnagyobb tortát vesszük meg a pékségben – a bort például rendre az ár alapján választja ki (ő nem iszik).

Itt az a szokás, hogy az óvó- és tanítónőknek kétszer (!) egy évben ajándékot visznek a gyerekek. Nem mindenki, de ma is nagyon sok gyerek kezében láttam ezt-azt: kis karácsonyfát, csokit, teát. Nem divat (szerencsére) az a közös ajándékozás sem, ami FB-on szerveződne, és amibe tényleg kötelezően ajánlott lenne részt venni. Amikor úgy kiscsoport tájékán leesett, hogy van ilyen szokás, Z. körbekérdezte a gyerekeseket a családban, informálódott: mit kell, mikor, hogyan adni. Állítólag a csoki a legjobb, a gyerek egyik rajzával együtt.

Akkor még belementem ebbe az ajándékozásba, már bánom. Mert miért is kellene adni? Egyrészt, nincs otthon elég kacatjuk, gyerekrajzuk a pedagógusoknak? Másrészt, de legfőképp: mit is akarok én megköszönni ezzel, azt hogy rendesek voltak? De hát ez a feladatuk. Azt, hogy kivételesen, extrán rendesek voltak a gyerekemmel? Ezt én 1) nem tudom megítélni, de főleg 2) nem is várom el. Legyen minden pedagógus annyira kedves, figyelmes és hatékony a(z összes!) gyerekkel, amennyire neki azt a szakmai etikája diktálja. Vagy azt akarom esetleg, hogy az év további részében legyen rendes a gyerekemmel? Akkor én most kvázi megvesztegeni kívánom, ugye?

Középső csoportban még közösen vettünk az ovónőnek csokit, teát, de az ovi nagycsoportjában, miután átgondoltam a fentieket, plusz azt is beláttam, hogy itt nincs semmiféle személyes kapcsolatunk a pedagógusokkal, föllázadtam Z. ellen. Én bizony nem fogok ajándékozgatni (mert mondanom sem kell, nem Boni adja oda a csomagokat, amennyire kis félénk...). Úgyhogy nagycsoportban a férjem saját maga vette meg a dobozonként 20 eurós csokikat a két óvónőnek, karácsonykor és júliusban. De nem úszta meg 80 euróval, mert azt mondtam neki, hogy ha már ennyire belejött az ajándékozgatásba, akkor nekem is vegyen már ugyan egy olyan doboz csokit... (olyan szép volt a csomagolás!)

Idén érzem először úgy, hogy jogos lenne adni, mégpedig azért, mert a tanítőnő fölajánlotta ezt az óralátogatási lehetőséget. Ez neki nem feladata, ez tényleg egy olyan plusz, ami nem várható el egy tanítőnőtől (legalábbis itt). Még ha nem is tetszett az órája, akkor is értékelem, hogy beülhettem megnézni. Úgyhogy idén Z-vel együtt veszünk csokit a nőnek – a keddi tanítónő sajna bukta a csokiját, kellett neki sztrájkolni kedden! Megrajzoltattuk Bonit, aki az egész ajándékozás kérdéskörén kívül, nézőként vesz részt a történésekben. Ebből is látszik, hogy az ajándékozásban nincs szó gyerekekről, jóval inkább a szülő-tanár viszonyulásról.

Érdekesség: amikor tavaly vagy tavalyelőtt karácsony előtt elmondtam Z-nek, hogy én viszont tényleg nagyon szívesen adnék ajándékot a GYEREKORVOSUNKNAK (kedves, azonnal fogad, soha nem téved, soha nem kell várakozni nála, elviseli Boni némaságát, Z. higiéniás mániáit, részletes kérdéseit), akkor Z. erre csak annyit válaszolt egy kézlegyintéssel megtámogatva, hogy Ugyan már! Ezt nem illik.

36 megjegyzés:

  1. Itthon is szoktunk ajandekozni. Van ahol a csoport kozosen, van ahol egyenileg, es van ahol kozosen de azert még visznek egyenileg is. Mi valtozo hogy hogy adtunk (tanev vegen nem szoktam).
    Nekem az a bajom ezekkel a kezmuves kis izèkkel, hogy X éve dolgozo pedagogusnak annyi lehet otthon hogy az mar teher. Beleteszi egy dobozba es ennyi szerintem... Mondjuk nekem ez erzekeny pont foleg miota szanálok a házban erosen. Itthon nincsenek tulfizetve az ovonok, igy en adtam mar dm/rossmann utalvanyt is, az legalabb hasznos ajandek. Szerintem csokit is annyit kapnak, hogy annyit nem esznek meg, es pont a szép dobozu bonbont majd tovabbajandekozzák másnak (ceges karacsonyi szép bonbonnal én is ezt tettem:)).

    VálaszTörlés
  2. Nálunk (Bp.) a csoport vesz ajándékot (vásárlási utalvány+csoki) az óvónőknek és dadusoknak, külön nem nagyon szoktunk ajándékozni, azaz láttam már gyereket, aki átadott maga sütött mézeskalácsot, de ezt mindenki maga dönti el. Viszont a gyerekorvosunknak és háziorvosunknak mindig adunk pénzt és csokit/kávét/teát/házi lekvárt, egyrészt mert nagyon elégedett vagyok velük, nagyon figyelnek ránk, másrészt ez itthon tényleg működik: tényleg bármilyen családi nyavalyával, komolyabb betegséggel fordulunk hozzájuk,minden kapcsolatukat, protekciójukat bevetik, hogy találjanak jó szakembert viszonylag gyorsan. Nem hiszem, hogy a pénz miatt, mert jelképes összeg, de valahogy számít szerintem a gesztus, hogy tisztában vagyunk azzal, itthon ez nem általános és értékeljük a figyelmüket.

    VálaszTörlés
  3. Húúúúha. Lehet, hogy rá kellene kérdeznem a fordítások megrendelőinél, hogy HOL AZ AJÁNDÉKOM :))) Olyan lelkiismeretesen egyeztetem az alanyt az állítmánnyal...

    A gyerekorvost ne sajnáljátok, előbb-utóbb valamit fog kapni, ha máskor nem, amikor Boni betölti a 18-at :)) már gondolkodtam, hogy mit lehetne, hungarikumokat, könyvet Budapestről stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Franciaországban nyilván (legalábbis remélem) jobban meg vannak fizetve az óvónők. Itthon azért szoktak nekik ajándékot adni (mi mindig valamilyen vásárlási utalványt adtunk az egész csoporttal közösen), mert elképesztően kevés a fizetésük.

      Törlés
  4. Ez talán amolyan keleti szokás? Csoki (egy kmolyabb drágább bonbon) mindegyik óvónőnek + a dadusnak + az óvodavezetőnek, Karácsonykor és tanév végén. A gyerekorvosnak és az asszisztensének pedig komoly összegű ajándékcsomag.
    Azért, hogy örüljenek neki.

    Egyébként a 90-es években, de még ennek az évezrednek az első 7-8 évében teljesen természeters volt hogy a nagy ügyfeleinkkel oda-vissza ajándékoztuk egymást. Igen komoly ajándékok voltak. Ital, csoki, kisebb dísztárgyak, szép naptár, reklámajándékok, de olyasmi hogy esernyő, vagy ha toll komolyabb toll. Ékszert is simán kaptunk de azt mindig vissza kellett adni jegyzőkönyv felvétele mellett a vállalati jogász jelenlétében. :-(
    Én mindannyiszor nagyon örültem és fájó szívvel engedelmeskedtem annak az irányzatnak, hogy a jó főnök a beosztottainak leosztja az ajándék nagy részét, mert ő tud a pénzéből Baileys.t venni magának ha akar.

    Aztán jött az a divat, hogy a cég megírja a partnereienk, hogy az ajándékozásra szóló keretünket az ilyen-olyan alapítvány számlájára utaltuk, boldog ünnepeket nektek is!

    És ma már a kötelező Mikulás gyározás, meg óvoda kifestése a téli szünetben a dolgozó szabadsága terhére mert adni jó.
    Ezt végtelenül álszentnek érzem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig meg van szabva az erteke az ugyfelektol elfogadhato ajandekoknak etikai szabalyok miatt. Legalabbis penzugyi szolgaltatok eseteben.

      Törlés
    2. Szerintem mindenhol, jogosan, pont a lekenyerezés miatt. Nálunk is van egy határ (50 vagy 100 euró?), na nem mintha nekem bárki akarna is adni :)) (és nem mintha eszembe jutna elfogadni!)

      Törlés
    3. De akkor ezt nem inkabb az ertekhez kene kotni, mimt az ajandek tipusahaoz? Mit tudom en, egy kis medal vagy vekony ezustlanc, esetleg bizsu parezer forintos tetel (max. 10-15). Ez meg a Tamko altal emlitett 50 euros hatarba is siman beleferne. Akkpr nem ertem, miert epp aza a baj, h ekszer.

      Törlés
    4. Bizsu nem egyenlo ekszer. Nem akartam tizensok ev ajandek sztoriait egy kommentbe suriteni. Termeszetesen ertekfuggo. Az ertek idoszakonkent cegenkent eltero mindenhol irott szabaly van ra. De volt egy emlekezetes eset mikor be is kellett vizsgaltatnom az ekszert es komoly procedura volt a visszaadas ugy hogy az ugyfel megfelelo nyilatkozatot tegyen miszerint nincs semmilyen kovetelese velunk szemben. Ilyenkor az is rem kellemetlen hogy egyaltalan a szolgaltato szemelyehez kapcsolodik hogy ot megajandekoztak vajon mi lehet a hatterben. Csunya hosszu compliance ugyek ezek. A logos esernyo es bogre egy uveg jobb pezsgovel mindenki szamara jobb. De mondom ez mar megszunt legalabbis az en szektoromban.

      Törlés
  5. Nálunk a gyerek adta oda. Nem én kértem, alig bírtam utána loholni, hogy lássa a tanerő, hogy tőlem van.

    VálaszTörlés
  6. De ezekben az esetekben az ajándékozás is álszent, hiszen hierarchikus viszonyban lévő emberek között történik (tehát elvárásaink lehetnének egymás felé, nem szívből adjuk) (jelen esetünkben NEM IS A GYEREK ADJA).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. En a doktornonek szivbol adom nagyon lelkiismeretes. Az asszisztense mufurc azert adom hogy meglagyitsam a szivet. Az ovonok kozul van akit szeretunk van akit nem de nem fogok diszkriminalni.
      Az ugyfeles viszonylatban lehet felreertheto voltam de en KAPNI szerettem.

      Törlés
    2. Értettem, csak soha nem tudom nálad, h komolyan írsz-e valamit vagy irónia lappang-e a soraid mögött :))) Plusz nehéz elképzelni, hogy valaki örüljön egy ING-es esernyőnek vagy egy HSBC-bögrének (??)

      A doktornőnek a lába nyomát is megcsókolnám, világos h szívből adnám az ajándékot :))

      Törlés
    3. Szamomra a ceges markajelzesu hasznalati targyak szivmelengetoek. Igen ilyen a kavesbogrem az esernyom az edzo hatizsakom a szeldzsekim az iraytarto mappam a nevjegykartyatartom. Mind egy-egy sikeres uzleti tranzakciohoz kotodnek. Nyilvan a csokit italt mindig tovabbajandekoztam de van pl ceges jelzesu pezsgot hidegen tarto cipzaros tokom is. Nem tudom hogy hivjak. Nekem ezek jo emlekek.

      Törlés
  7. A tanarak jó része is rühelli a szülöktöl jövö ajándékokat, ezt ööö... biztos forrásból tudom. Pont emiatt, mert megvesztegetés szaga van az egésznek. Persze, vannak, akik szivesen bratyiznak a szülökkel.
    Az a jó ajándék, ami az utolsó jegylezárás után jön ès látszik rajta, hogy nincs benne a szülö keze, pl.iskolatáskában hozott, meggyötört virágcsokor.

    VálaszTörlés
  8. Én utálom ezt az egész műfajt, és mérhetetlenül hálás vagyok, hogy nem kell egyénileg agyalni, hanem valamelyik lelkiismeretes szmk-s kitalálja, mi legyen az ajándék, és beszedi a pénzt. Külön-külön nem nagy összeg, de együttesen már elég szép summa tud összegyűlni, és abból értelmes ajándékok is kijöhetnek. A fiam osztályfönökét mérhetetlenül nagyra tartom (és igen, ő rengeteg pluszt is bevállal, ami nem lenne amúgy feladata), tőle semmit nem sajnálnék, a lányom eddigi ofőjével kapcsolatban viszont voltak fenntartásaim.
    És az osztályfőnökök mellett "illik adni" még az edzőknek (a lányomé 30e Ft-os dzsekit kapott!), az erőnléti edzőnek, a zenetanárnak, és ott van a gyerekek egymás közti megajándékozása, mert ez is a szülőre hárul sokszor. Még szerencse, hogy nincs kötelező munkahelyi karácsonyolás.
    A tanári ajándékokról amúgy nem láttam még jobbat: https://index.hu/napirajz/2017/06/07/midnight_blue/

    VálaszTörlés
  9. Hahaha, jó ez a rajz :))))) "rököny" :-DDD

    VálaszTörlés
  10. Rémes, nálunk is rémes.

    A lányom osztályában az szmk-s szülők megveszik a "csokis porsche carrerát", nem kérdeznek meg mást, se facebookon, se máshol, csak megveszik.
    Aztán átadják, és szépen mondják, hogy az osztályközösség nevében. Ez azért rendes dolog. Így akár azt gondolhatnám, meg a tanárok is gondolhatnák, hogy én is vettem valamit. Holott nem. Oké, a pénzem benne van, de alapvetően más közöm nincs hozzá.

    A fiam osztályában nincs ilyen közösködés. Csak azt látom, hogy sok gyerek visz ajándékot. Én nem. Mert már megint elfelejtettem. Vagy nem gondoltam rá. Remélem, nem a csokin múlik a gyerek megítélése.

    VálaszTörlés
  11. Mint érintett, nem is tudom mit gondolok a témáról. Ma jó sok csokival és kávéval jöttem haza. :)
    Talán így tudnám leírni a "sötét oldal" érzéseit: Amikor átvettem az osztályomat, nagyon kemény évünk volt, rengeteget küdöttem velük, értük, pár szülővel, renitens gyerekkel, mire gatyába-összeráztam a csapatot. Nagyon kemény év volt, sok bőgéssel (én is), munkával. Évzárón ezek után nem számítottam semmire, max hogy utánam köpnek az előzményekre tekintettel (meg a tanárt aminek itthon tartjál....) Ehhez képest a veresi nyári rendezvénysorozatra kaptam utalványt. Bőgtem. Ott és ettől a gesztustól éreztem azt, hogy megérte és a szülők is értik, hogy értük és a gyerekeikért küzdöttem. Nagyon fontos volt a visszajelzés.
    A mai batyu is megerősítés. Hiszen tanárként folyton "keresztbe teszek" a gyerekeknek. Leckét, tanulnivalót adok, fegyelmezek, fejet mosok. Szél ellen pisilek. Minden nap, minden tanórán. És az a darab szaloncuki, a rajzolt kép, a gyönfűzős karkötő mind apró jel arra, hogy a gyerekek talán érzik, hogy szeretem őket és szívesen vagyok velük és a feladathegyek mögött csak az a szándék van, hogy a saját tárgyaimból eljuttassam a sikeres felvételiig.
    Szóval nem, senkitől és soha nem várok semmit. De a mi munkánk olyan, hogy ritkán kapunk pozitív visszajelzést és nagyon jól esik az, hogy gondolt a diák ránk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És 12 év "termése", összes rajz, kézzel font angyalka, mécses, rénszarvasos facsipesz, kedves vers, összeragasztott "valami". Szóval minden megvan egy erre kijelölt kosárban. Mert benne van a gyerek energiája, törődése, jót akarása. Talán ezek a legfontosabbak, és jó időnként kézbe fogni. :)

      Törlés
    2. Milyen érdekes, hogy azt mondod ritkán kaptok pozitív visszajelzést. Ha egy gyerek jól felel vagy az osztály nagy része jó dolgozatot ír az nem pozitív visszajelzés? Nem ironizálok, komolyan kérdezem.

      Törlés
    3. Nekem iszonyú jól esik a diákoktól/szülőktől bármi. És kifejezetten rosszul esik, ha azt se mondják, bú.

      Törlés
    4. Fella: de, sztem minden jó felelet/dolgozat jó. Csak az ajándék, az vmi pluszról tanúskodik. Épp arról a pluszról amiért pl én még nem hagytam ott a közoktatást: hogy van köztünk vmi kapocs és ezt meg is ünnepeljük időnként.(és félreértés ne essék: tőlem is szoktak csokit kapni ilyen-olyan alkalomból.)

      Törlés
    5. Ha 5 visszaigazolást kapsz, és abból 2 negatív, a három jó dolgot az felülírja és a kudarcélmény marad meg. Gyerekpszichológus mondta egy továbbképzésen. Sajnos ez felnőttnél is ilyen arányszámmal működik. Dolgozat vagy feleletjegynek akkor szoktam örülni, ha valaki magához képest remekel, az valóban sokat jelent. És igen, ha összeségében jól sikerül, az is nagy öröm. Ez a pedagógiai része. De ott van az emberi oldala is. A rengeteg türelem, az alázat, a százszor elmagyarázás nyolcféleképpen, amikor már az orrodon pörögsz, csak hogy átmenjen az infó a gyerek fejébe. Az a bizonyos plusz. Szakmailag hibátlanul leadni egy anyagot lehet anélkül is. Ez talán arról szól, hogy észreveszik és érzik, mennyire szeretem az adott csapatot. Hogy szeretetteljes viszony van köztem és az osztály közt.

      Törlés
    6. En meg ugy látom, a legtobb tanár azert nem hagyja ott a közoktatást, mert napi 8 óras munka mellett nem tudna megoldani a sajat gyerekeinek a felugyeletét, plusz a szüneteket.

      Törlés
    7. Tény, hogy ez is vastagon benne van, de azért szerintem kell még valami plusz, ami ott tartja az embert, máshogy ezt képtelenség csinálni. Nekem ez a plusz a dolog "emberi" oldala, vagy hogy mondjam. Na meg amúgy tanítani is nagyon szeretek, bár iszonyat nehéz néha.

      Törlés
    8. Molly, de hát pont te vagy egy nagyon jó példa arra, hogy kisgyerekes szülő vagy és nem tudsz mást csinálni, mint maradni és ott tanítani! Hogy oldanátok meg két és fél hónap nyári szünetet egyébként ha nem tanár lennél?
      Egyébként meg nagyon sok szülő küzd ezzel és szív nagyokat.

      Törlés
    9. Igen, fentebb írtam, idézem: "ez is vastagon benne van". De mondom, szerintem önmagában ez nem tartaná ott az embert, hiszen rohadt nehéz csinálni: az enyém egy gyenge suli tele SNI gyerekkel és egy nyelvtanár egyébként mindig elmehet nyelvsuliba (ahova nagyrészt tanulni akaró, kevéssé problémás felnőttek járnak) - amit én pl folyamatosan fontolgatok - és akkor is meg tudja oldani a szüneteket, szóval nem, esetemben sem ennyire fekete-fehér a dolog.

      Törlés
    10. (Különben meg mi pont a szüneteket egész jól meg tudnánk oldani, mert a férjem elég szabadon dolgozik. A hétköznapokkal sokkal több problémánk lenne, ha nem tanítanék.)

      Törlés
    11. Nyilván senkinek nem fekete-fehér az élete.
      "legtobb tanár azert nem hagyja ott a közoktatást, mert napi 8 óras munka mellett nem tudna megoldani a sajat gyerekeinek a felugyeletét, plusz a szüneteket.": ezzel akkor is maximálisan egyetértek! Rohadt nehéz ami csinálsz, de a másik munka is rohadt nehéz lenne. Hatalmas plussz nektek, hogy gyerekbarát munkátok van.

      Törlés
    12. Jó, hogy gyerekbarát ha már kb nulla a fizetés és mindenki azt gondolja, hogy azt sem érdemeljük...;)

      Törlés
    13. Egyébként pedig nem feltétlen minősítenek egy tanárt a körülmények. Miért ne lehetne jó tanár valaki attól, hogy neki így egyszerűbb? Meg is fordíthatnánk a dolgot és mondhatnánk, hogy legalább a személyes problémái (ti. rohanni kell a gyerekért és ezen szorong) nem befolyásolják a munkáját, másokét meg esetleg igen. Értem, h ti azt mondjátok, hogy aki kényszerből van valahol, az nyilván nem szereti és rosszul csinálja a dolgát, de nekem pl, mikor elegem van, akkor mindig arra gondolok, hogy ebből kell kihozni valami viszonylag kellemeset, különben megőrülök. És akkor megcsinálom.
      Különben sztem a tanári kiégettségnek és nehézségeknek óriási részét adják az "egyéb" (tehát nem gyerekekből fakadó)tényezők: az iskolák nem megfelelő felszereltsége, a tanáriban zajló kicsinyesség, sokszor a vezetés is vacak, hogy a KLIK-ről ne is beszéljünk, az értelmetlen adminisztrációs terhek és bizony nem segít az sem, ahogy a társadalom fintorog a tanárokra, na meg a pocsék fizetés.

      Törlés
  12. anyukám egyik barátnője tanítónő (most fog nyugdíjba menni, tehát pár éve már benne van). Azt mondta, hogy a mostani időszak nem rossz, tök sok értelmes ajándékot kap, de volt az az év, amikor utálta az egészet, mert mindenkitől valami nippet kapott, az volt a divat. Még ha szép is volt, hova rakta volna. A virágcsokrokat meg mindig leadta a szüleinél, mert a kis lakásukban végigtüsszögék volna a virágokkal együttlakást.
    Amikor gyerek voltam, sokat voltam anyuval, amikor ők csacsogtak és nagyon sokat hallgattam, hogy mennyire nem értékeli, amiket kap és azon morgott mindig, hogy abból a pénzből értelmes valamit is lehetne. Az utóbbi 10 évben tök jó cuccokat kapott, meg ő is belépőket, színházbérletet, ilyesmit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ezért szeretem az ‘összeálltunk és vásárolunk vmit a közösen összedobott, már jelentékeny összegből’ műfajt. Egyrészt az osztály egységet is kifejezi, másrészt én is inkább örülnek egy wellnessutalvanynak, mint 5 kg kávénak. A lányom volt ofoje nagyon szeretett utazni, neki pl mindig repjegyutalvanyokat vettünk, elég komoly értékben. És ha már a témánál tartunk, egy jó szmk-s szülő is kincset ér.
      Lehet, hogy ez kivétel, de nálunk sztem alapvetően jó a tanárok megítélése. (viszonylag erős suli, állami, de nem körzetes.) az imént megkérdeztük pl a fiamat, ki a legjobb fej lány az osztályában. Mire a válasz: nem tudom. Ja de! Zs néni! (o az ofo).

      Törlés