2019. május 21., kedd

Irodalmi nagyhatalmak összehasonlítása

Esterházytól Krusovszkyig, Nádas Péteren keresztül mindenki fájlaja a magyar ún. polgári réteg hiányát. Nem létezik kávéházi kultúra, nincsenek művészeti lapjaink, irodalmi tereink, a fiatalok kiábrándultak, frusztráltak, apatikusak, kivándorolnak, az emberek nem olvasnak szépirodalmat, a könyvkiadás haldoklik, nincsenek mesterek, nincsenek tanítványok – írják.

Akárhogy van is, egy dolog innen nézve kuriózum: a versek. Ha egy random francia értelmiségit megkérnénk, hogy nevezzen meg egy kortárs francia költőt, a nagy többség nem tudna egyet sem mondani – ellenben mi, magyarok, legalább névről ismerünk egyet-kettőt (ha a kortárs gyerekverseket is bele lehet számítani, többet). Itteni könyvesboltokban nem is nagyon látok külön versrészleget. Nem is tudom, adnak-e ki egyáltalán mai francia versesköteteket.

12 megjegyzés:

  1. Ha kiadnak is, minimális példányszámban, mert amennyire tudom, nincs rá igény.

    VálaszTörlés
  2. Dehogy haldoklik a könyvkiadás :) hol olvasol ilyeneket? LÉvi kb 70 milliárdos forgalmú piac. És miért ne lenne kávéházi kultúra? Rengeteg jól menő kávéház van egy csomó irodalmi programmal, és nemcsak a fővárosban, amiket elég nagy számban látogatnak. Az irodalmi folyóiratok helyzete valóban nem túl rózsás, de ennek inkább politikai okai vannak, nem pedig az, hogy ne lenne rájuk kereslet - és a nem magasirodalom iránt érdeklődő, de igényes olvasótábor számára többféle lap is elérhető, széles körben is. Szóval tökre megnézném, hol írnak ilyeneket, írnék egy pontról pontra cáfolható ellencikket :D (bocs, szakmabeli vagyok, azért húztam fel a szemöldököm erre).
    A poszt másik felére: nem az van, hogy a francia kortárs költészet kevésbé jut el hozzád, mert a figyelmed inkább a magyar kortárs irodalom felé irányul? Szerintem annyira szűkre szabott az elénk táruló információ a "buborékok" miatt, hogy tényleg úgy tűnhet, amiről nem hallunk, az bizonyára nem is létezik.
    Tőlem pl. teljesen távol áll a sci-fi, épp ezért teljesen letaglózott, mikor a könyvfesztiválon több száz ember fanatikus rajongással hallgatott egy híres amerikai sci-fi írót,tülekedtek érte. Mi meg az utána következő Knausgard-beszélgetésre tülekedtünk, minket meg valszeg a sci-fi fanatikusok néztek hüledezve, hogy mit tolongunk itt egy fura, magas fószer miatt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neeem, TÉNYLEG nincs a francia könyvesboltokban verses részleg! Én követem a francia kortárs irodalmat is valamennyire, és még sohasem hallottam költőről. A posztban említett kérdést pedig föl lehet tenni átlagos francia értelmiséginek, a válasz zömmel az lesz, hogy széttárja a kezét. Na de majd végzek egy reprezentatív felmérést :))

      Kávéházi kultúra, irodalmi lapok: nemrég olvastam Esterházytól „Életünk fiktív változata” c. esszét (In: A kitömött hattyú), abban írta. Igaz, 1986-os a szöveg :))

      A polgári réteg hiánya pl. itt is megjelenik: https://24.hu/kultura/2019/05/18/krusovszky-denes-regeny-libri-irodalmi-dij-kulturpolitika-ner-interju-fidesz/ de Nádas Péterrel is rendre olvashatók interjúk erről (pl. ő mondta egyszer, h Budapestnek nem polgárai, hanem lakosai vannak).

      A könyvkiadás haldoklását már nem tudom, honnan vettem, lehet h szárnyaló fantáziával én költöttem hozzá :)))

      Én gyakran látom (innen, Fro-ból) alaptalanul borúsnak a magyarokat az otthoni irodalmi közállapotokkal kapcsolatban.

      Törlés
    2. Igen, ebben a cikkben is megjelenik, de azért az is mondja, amit én is, hogy a könyvkiadás megáll a lábán állami befolyás nélkül is. - ezért is áhítoznak annyira rá, mert ennyire autonóm tud lenni... iszonyatosan idegesíti őket.
      De ugye a polgárság többrégetű fogalom, én most arra értettem, hogy van azért egy elég széles réteg (jóllehet tényleg a fővárosban és vidéki nagyvárosokban), akik költenek a kultúrára és szerencsére egyre több lehetőség is van, amik közül választani tudnak, hogy mire költség a pénzüket.
      Szerintem is csomóan alaptalanul borúsak - én nem az vagyok, lassan 15 éve foglalkozom kortárs magyar irodalommal és a jó könyvek, jó programok, jó szerzők nem fogynak. :) Bár a NER fenyegetése elég nyomasztó, főleg, hogy nem tudom, meddig lehet az a munkám, amit gyerekkoromban is megálmodtam magamnak, hogy olvasnom kell.
      A francia kortárs versre meg: nagyon durva, nem tudtam! Itthon azért két-három kortárs költő nevét fel szokták sorolni azok is, akik amúgy nem nagy irodalomfogyasztók...

      Törlés
    3. Na, akkor megnyugodtam :) nem olyan vészes a helyzet. És remélem még sokáig fogsz tudni olvasásból megélni, mázlista!! :-D

      Amit én hiányolok otthonról, azok a puhafedeles borítású könyvek, amelyeket itt mindig utánnyomnak egy-egy jól fogyott könyvből. Például a fent említett Kitömött hattyúkat csak antikváriumban tudtam megvenni, újonnan már nem volt kapható. De lehet h a magyar piac túl kicsi ehhez (?).

      Törlés
    4. A puha fedelű könyveket nem azért veszik, mert könnyűek? Miközben Londonban szinte mindenki olvas, Budapesten nagyon kevés embert látok könyvvel a metrón vagy a hosszabb villamos vonalakon, mint a fonódó.

      Törlés
  3. A verskiadásról: azt olvastam valahol, hogy a nagyon nagynevű költők köteteit van, hogy pártíz / párszáz példányban adják el, ezért inkább presztízsből adják ki a kiadók, mint jó üzleti megfontolásból. És a költők meg azért is állnak többlábon, hogy meg tudjanak élni. Ez egy érdekes cikk a témában: https://index.hu/kultur/2013/04/11/nem_kell_a_verset_temetni/

    VálaszTörlés
  4. Meg még az is eszembe jutott, hogy a magyar olyan kis nyelv/ország, hogy sokkal egyszerűbb hírnévre szert tenni íróként (is). Pláne, ha Budapesten él az ember (mert ott kb. mindenki mindenkit ismer, és az egész vízfejet egyáltalán nem ellensúlyozzák a kisebb vidéki centrumok). Olaszországban azt látom, hogy nagyon "töredezett, diszperzív" a tér, helyben lehet akár nagy sikered is, de a kettővel odébbi régióban már nem feltétlen tudnak rólad. A nemzeti láthatóság / hírnév szintjét rettentő nehéz megugrani.
    És hát a "termelt" mennyiség! Ez volt a benyomásom már régen Franciaországban is, meg most Olaszországban: számolatlan mennyiségű könyv jelenik meg, a rentrée littéraire-nek sosem jutsz a végére, egy átlag boltban egyszerűen sokkal sokkal több könyv van, mint amit ésszel fel tudunk fogni. Ehhez képest a magyar piac nagyon kicsi, és könnyebb rajta láthatóan megjelenni.

    VálaszTörlés
  5. Még egy dolgot (de leállok, mert nem is erről szólt a bejegyzésed, csak továbbgondoltam). Szóval azt is olvastam egyszer, hogy a skandináv krimi sikere sem a semmiből jött, hanem negyvenéves (vagy még több) tudatok építkezés van mögötte, branding, ami aztán ezelőtt 10 évvel ért meg a világhírre. Az olasz mozi is világhírű volt a 60-as,70-es években, és az sem véletlen volt, az állam nagyon tudatosan sok pénzt nyomott bele a kultúrateremtésbe, és az eredmények exportjába, ami viszont utána már nem volt fontos. Franciaország az Institut francais rendszerével szintén kultúrát exportál(t) azokba az országokba, ahol szeretné gazdaságilag is megvetni a lábát. Ezért volt annyira gazdag a bp-i Intitut kulturális kínálata, könyvtára a '90-es években (meg a 2000-es évek elején). Onnantól, hogy a multik megtelepedtek, el is kezdték csökkenteni a szubvenciót, leépíteni a programokat, és mentek más országokba. AZ olaszoknak pl.s osem volt különösebben fontos az Istituto Italiano rendszere, nem akartak így kolonizálni.

    VálaszTörlés
  6. Es tobb kezdemenyezes van a fiatalok koreben is. Lanyom hatalmas konyv- es irodalomrajongo. Rendszeresen jar slam poetry estekre, es helyi kulturalis mozgalom szervezeseben is reszt vesz.

    A fiatalok sokszor inkabb a neten mozognak. Instagramon hoznak letre szerzoi oldalakat. Kozosen adnak ki koteteket, eleve puha fedellel, es a fiatalok nem konyvesboltokban veszik meg, hanem a gimnazium folyosojan a kolto iskolatarsuktol.

    Osszmuveszeti fesztivalokon is letrejonnek iro-olvaso talalkozok. Ordogkatlan, Kapolcs, Sziget - utobbi mar a gazdagok hobortja / kivaltsaga lett... 😉😔
    Innen is tert mar haza lanyom kotettel, vagy rendelte meg utolag postan/foxposttal az irotol.

    Az Instagramon sok fiatal kolto van jelen.

    VálaszTörlés
  7. Merylla, nálunk sokszor téma ez: a magyarok vagy a franciák olvasnak-e többet. A férjem szerint a magyarok; mindig meglepődik, hogy mennyi könyvesbolt van Budapesten, hogy ha elmegyünk valakihez, a konyhaasztalán általában ott fekszik az éppen olvasott könyv stb. Én nem tudok ilyen összehasonlítást végezni, képtelen lennék megmondani, melyik országban van több olvasó.

    Olazorszag: köszi, érdekes volt, a cikk is nagyon jó! Tényleg, ahhoz a 30-40 könyvhöz képest, amit egy átlagos ember el tud olvasni évente, az évi 500-600 regény őrület...

    VálaszTörlés
  8. Pontositanám annyira, hogy "az évi 500-600 regényt" meg kell duplázni, mert van egy szeptemberi és egy januári "rentrée littéraire"...
    Ami a költészetet illeti, mindig az volt az érzésem, hogy többen irják, mint olvassák (s ráadásul egymást se nagyon olvassák). Többnyire mikroszkópikus méretű kiadók foglalkoznak vele, akik gyakran részvételt kérnek a költségekhez a szerzőtől, sőt, a szerző maga adja el nagyobb részét a nagyszámú kis regionális könyvszalonon. Folyóiratok is terjesztenek verseket. Az Internet sok változást hozott. A nagyobb könyvesboltokban van kis verses részleg, de többnyire csak a nagy kiadók szerepelnek. Gallimard-nak jelentos költészet-gyűjteménye van pl.
    Végül szerény, de cseppet sem egyedülálló kezdeményezés: kis társaságunk havonta összejön házi versolvasásra...

    VálaszTörlés