2018. október 11., csütörtök

Egy történet a játszótérről

Az egyik játszótéri apuka foglalkozása: író. Valódi szépirodalmat (fikciót) előállító és ebből élő művészember. A felesége árulta el. Úgy derült ki, hogy egyszer Z-t megkértem, aki épp a könyvtárba készült, hogy kölcsönözzön ki nekem egy bizonyos könyvet, és a nő viccesen azt mondta, hogy ne azt olvassam, hanem olvassak inkább J.E.-t! Akkor már egy ideje találgattunk Z-vel, hogy mi lehet a pasi foglalkozása, és vagy munkanélkülire vagy pont valami szabadúszóra gondoltunk (az időbeosztása miatt; tök gyakran ő hozza le a kisfiút, ő megy érte délutánonként).

Gyorsan kikérdeztem a nőt a részletekről, aki azt is hozzátette, hogy a pasi soha nem mondja el magától, mert nem akar felvágni. Ezzel jó nagyot nőtt a szemünkben, de a pasi amúgy mindig is nagyon szimpi volt; kedves, udarias, barátságos. Otthon jól kiolvastuk a netet, valóban jelentek meg puhafedeles kötésben is könyvei, ami itteni mércével azt jelenti, hogy a keménykötéses (első) kiadás jól fogyott. Még aznap meg is rendeltem a legutolsó regényét, amit viszont Z. kezdett el olvasani, én pont egy másikat fejeztem be.

És ő, aki soha nem olvas kortárs szépirodalmat (=érthetetlen) kiolvasta, majd egymás után megrendelte a többit is. És én, aki a francia kortárs irodalomnak mondjuk az 1%-át ismerem – évente öt-hatszáz fikció jelenik meg –, most felfedeztem magamnak egy írót, aki könnyen olvasható, érdekes, nívós és humoros (most fejeztem be a második kötetét). Z-vel egymás kezéből vesszük ki a könyveit, idézünk belőle, fölolvassuk egymásnak a kedvenc részeinket. Egyszóval hűséges olvasóivá válunk.

Egy idő múlva fel is fedtük magunkat. Először a feleségének meséltük el, hogy mi bizony szinte már minden betűt ismerünk a férje munkásságából, majd a pasinak a coming-outoltunk (képzeljétek, elpirult). Azóta nem vagyunk egy állásponton arról, hogy illik-e, lehet-e két orrtörlés és labdázás/bújócskázás között a könyveiről beszélgetni egy íróval. Z. szerint nem, hagyjam csak békén a kérdéseimmel, a játszótéren vagyunk, nem pedig a könyvfesztiválon. Én viszont legalább egy-két mondattal szeretnék azért utalni arra, hogy nagyon tetszett a könyve, és ha alkalom adódik (a gyerekek mondjuk pont jól eljátszanak a homokozóban) szeretnék további kérdésekre is választ kapni az adott regénnyel, az írás folyamatával, az ihlettel, a napi rutinnal stb. kapcsolatban. Ami tényleg lehet tolakodó vagy a helyzethez abszolút nem illő, nem tudom.

Ami baromira meglep, hogy ki nem nézném a pasiból, hogy ilyen kreatív, de főleg: ilyen vicces tud lenni, mint a könyvei. Az egyik poénon Z. egyszer éjszaka, álmában nevetett! Az ún. fekete humort űzi (tényleg, meg is kellene kérdeznem, olvasott-e Hrabalt. Szerintem tuti!). Ki gondolná, hogy ez a fizimiskára inkább amolyan mackós típusú pasi ilyen érzékeny és jó megfigyelő, egy valódi alkotó típus? Kicsit olyan érzésem is van, mintha ismerném a legintimebb gondolatait (mindkét könyv egyes szám első személyben íródott), noha alig ismerjük egymást.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas hely ez a játszótér. Remélem, még jó sokáig kell oda kísérgeni Bonit!

23 megjegyzés:

  1. Na most legalább megtudom tőled, hogy mi az hogy "fikció" regény esetében?Amit ma írnak és kitalált történet? Tehát egy Jókai regény az nem lehet fikció mert régen írták? Mert a kortárs regényere gyakran van ez ráírva.
    Szégyellem a tájékozatlanságom, de hát ez van.

    VálaszTörlés
  2. De hát ez mekkora!!! Csak Fro.n belül ismert ez az iró?


    Fella, fikció minden, ami csak kitaláció, mindegy, mikor keletkezett, Jókai is, de amit a gyerek összefantáziál, az is :) Egy tanitványom ezzel tagadta meg a könyvolvasást, hogy minek olvasson ö olyat, amit valaki csak kitalált :)nem lett belöle atomfizikus.

    VálaszTörlés
  3. Fikció: úgy van, ahogy Hóbelevanc írja. Fikció = kitalált. Minden más lehet (ön)életrajzi, történelmi elbeszélés, tanulmány stb. De gondolom átjárhatóak a határok.

    Hát még itt sem NAGYON ismert. De nézd, megvan az egyik könyve németül: https://www.amazon.de/Mein-kleines-Paradies-Joel-Egloff/dp/3442461863

    VálaszTörlés
  4. tok szimpi a feje is :) mit ajanlasz tole?

    VálaszTörlés
  5. megnéztem, szimpi feje van - nem szeretnél mégis műfordító is lenni? az eleve adna egy csomó közös témát a pasival, mehetnél hozzá a homokozóba is a könyveiről beszélni - és minden bizonnyal hamarabb készen lennél vele, mint ahogy én megtanulnék franciául!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, bár nem a szó jelentését nem értettem (ennyire még én sem vagyok sötét) hanem a használatát.
    De akkor ez valami olyasmi lehet mint a "ne tegyük a macskát a mikróba" figyelmeztetés.
    Jókai idejében még nem volt veszélyes egy kitalált történetet regényben megírni, ma viszont meg kell jelölni hogy ez fikció nehogy valaki beperelje a kiadót hogy az ő történetét hogy merték megírni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hát angolul mindig is 'fiction'-ként aposztrofálták a szépirodalmat, ez nem újkeletű dolog.

      Törlés
    2. (És ha Jókait akarod besorolni, akkor a Fiction-ön belül a kisebb halmaz lesz mondjuk a 'Classics').

      Törlés
    3. Ella, jogos :))) akkor en valszeg rosszul hasznalom a fikcio szot, a szépirodalomra értem. Mert tényleg kit érdekel, hogy Kàlmàn VALÒBAN megcsalta-e Gacsàry Emmàt vagy sem...!

      Törlés
    4. Hát Molly az én angol oktatásom alkalmával ezt nem mondták. Igaz nekem még orosz tanárból átképzett tanárnő tanította az angolt (még a Külker Főiskola első évében is).
      Számomra azért volt újkeletű mert csak az elmúlt kb 15 évben fordult elő hogy angol nyelvű könyvet vettem magamnak, és ezek új kiadásúak voltak és ezeken vettem észre a fiction megjelölést.
      De az ettől régebbi könyveim magyar nyelvűek.

      Törlés
    5. Jó, én mondjuk angol szakos voltam, régóta olvasok angolul (Amerika óta magyarul szinte egyáltalán nem), sokat jártam az idegennyelvű könyvtárba, Londonban kábé beköltöztem a könyvesboltba, szóval lehet, hogy ez ad némi előnyt ilyen tekintetben.

      Törlés
    6. Biztos vagyok benne, és látatlanban is irigyellek az angol tudásodért. Én igazán csak felnőtt koromban tanultam meg, kvázi magamtól (szakma, olvasás, kezdők korrepetálása = nyelvtan).
      Ezért is szeretném ha a gyerekem már gyerekként megtanulna rendesen, mert nekem egy második nyelv tisztességes színvonalon már nem fért bele.

      Törlés
    7. Én a rendes tanulást gimiben kezdtem, előtte főleg magamtól tanulgattam, mert nagyon érdekelt, de én pont magamból kiindulva nem erőltettem a gyerekeimet, hogy mihamarabb tanuljanak: nekem két év alatt megvolt a nyelvvizsgám (jó, az azért nyilván nem volt még egy fantasztikus tudás).
      Azt mondjuk bánom, hogy nem tanultam meg rendesen egy plusz nyelvet sem - ha lenne szusszanásnyi időm, akkor nagyon nyomnám az olaszt meg a németet.

      Törlés
    8. Olasszal nincs mit csinálni. Nekem van felsőfokú nyelvvizsgám (sosem beszéltem felsőfokon), legutóbb 2006-ban voltam (húú de régen volt) Olaszországban nyaralni. Azt értem el a tudásommal, hogy mivel olaszul szólaltam meg mindenhol kb leordították a fejemet (pl. túl későn értünk vissza a panzióba és fel kellett kelteni a házinénit, ilyenek), vagy olyan gyorsan beszéltek hogy egy kukkot sem értettem és mikor a végefelé már elegem volt és inkább mondtam a Férjemnek én nem szólalok meg többet, ő kezdett mutogatással kísért németül beszélni onnantól tök kedvesek voltak velünk.

      Én a franciát sajnálom, karrierben szuper lett volna.

      Törlés
    9. Az angoltanarom Olaszorszagba jar nyaralni minden evben, kb alap-kozepfok kozott van olaszbol es délen szeretnek csavarogni, eldugott helyeken, ahol pincér meg étlap is inkabb csak olaszul... ő allitotta hogy szuper kedvesek voltak vele mert probalkozott olaszul mondani es lathatoan nagyobb adagokat kapott, stb. Elvileg nagyon hálásak egy kis olaszért cserébe. En inkabb ilyeneket hallok nem olyat mint te Fella, persze biztos van aki attol még elkezd hadarva valaszolni mondvan ugyis megérted (ez barmely nyelvnel buktato).

      Törlés
    10. Igen, pont ezt a tapasztalatot osztottam meg. Mikor az egyértelműen nem helyinek kinéző Férjem annyit mondott egy étteremben hogy "aqua minerale" mindenki tök kedves volt hozzá. Én 2006-ban azért még jól beszéltem (nem alap-és középfok között, hanem tényleg jól, bár egy gazdasági újságot nem tudtam volna elolvasni) + barna haj, bőr, szerintem helyinek hittek.
      Aztán már én sem beszéltem, és később 2010-12 között rengetegszer jártam Milanoban üzleti ügyben és megálltam a Bon Giorno-nál, igaz már nagyon össze kellett volna szednem magam egy normális mondatért, de valóban hálásak voltak már a köszönésért is.

      De volt amúgy nagyon nagy mázlim is az olasztudásommal. 2005-ben kis tengerparti (nem túrista) városkában nyaralva sürgősen nőgyógyászhoz kellett mennem (übergáz, de akkoriban még nem lehetett minden bokorban canestent kapni) nagyon jól jött hogy tudok (tudtam) beszélni mert a nőgyógyász(nő) csak olaszul beszélt.
      De mondjuk egy ilyen miatt azért nem érdemes éveket tanulni.

      Törlés
    11. Nem tudom, mi Olaszországban laktunk két és fél évig, de sosem tapasztaltam hálát olasz beszédért, ez számukra inkább evidencia. Ráadásul sokszor nem hagyják, hogy gyakorold a nyelvet, mert aki tud, udvariassagból angolra vált.

      Törlés
    12. Akkor nem helyinek néztek, csak elvárták tőlem is :-)

      Törlés
  7. Szimpinek tunik az egesz csalad, nagyfiu, kisfiu es feleseg is!
    Vera, en a J’enquete-et olvastam, ez olyan mint egy Francis Veber-film Pierre Richard-dal, es az Étourdissemen-t, ami teljesen abszurd, Hrabal-i, nyomasztò is. Ha elolvasod valamelyiket, feltétlenul beszéljuk meg ;)

    En is gondoltam ra, h megkisérelem leforditani az egyiket... meglàtjuk! :-)

    VálaszTörlés
  8. Mi forgatókönyvíró/rendezőt ismerünk a "játszótérről", de nem, még véletlenül sem hozzuk szóba a munkát, mert ha igen, akkor mindig kiderül, hogy kb. azt se tudják mit miért csinálnak :-) (magyar film)

    VálaszTörlés