Kétszer megyek át a városon, ahol dolgozom. A buszról vizsgálom az embereket vagy bámulok kifelé a reggeli vagy az esti csúcsforgalomra. Nők sminkben, csinosan, csomagokkal; pasik sötétkék tónusú és olyan egykaptafára készült öltönyben. Dumálnak, vagy lóg a fülükből a telefon. Mindenki irodába siet. Mármint nem siet, mert nagy a dugó, döcög a busz, be van állva a forgalom, csak a biciklisek suhannak. És ha pasik ülnek rajta, az tök vicces, mert lebeg a nyakkendőjük, és sisakot hordanak az öltönyhöz.
Olyanok vagyunk mint a hangyák: mindenki mindennap ugyanazt a betanult útvonalat teszi meg a buszmegállótól az irodáig. Jólnevelten, egyidőben, kicsit álmosan. Ha kinézek az ablakon, azt látom, hogy az autókban egy-egy ember, hátul gyerekülések, gondolom először mindenki lerakra a gyerekeket, aztán megy be a büróba. Belépőkártyák lógnak jól szituált nyakakon, laptopok utaznak európai zászós kistáskákban. Megyünk a helyünkre, hogy számítógépek mögött és értekezleteken ülve ledolgozzuk a nyolc óránkat.
Ilyenkor gondolok a fölművesekre, gazdákra, állattenyésztőkre, akiknek a munkája életbevágóan fontos. És konkrét. Kézzelfogható. Tej, kenyér, gyülölcs, hús. Nem ám munkacsoportokról, félidős értékelésekről, jelentésekről, munkadokumentumokról, délben a menzára lecsődülésről, kollégákkal kedélyesen kávézgatásokról, folyosói pletykákról, titkársági perpatvarról szól az életük. Biztos idealizálok, ilyenkor reggel répát szeretnék ültetni, időjárást figyelni, szőlőt szüretelni.
Aztán este még egyszer átmegyek a városon, de ilyenkor már nagyon vegyes a buszbéli kép. Nem csak az öltönyös hangyák, hanem gimisek és ún. fura alakok is a buszon ülnek: ők azok, akiket nem tudok hová besorolni. (Marginálisok? Építőmunkások? Munkanélküliek?) Van egy olyan rész, ahol a busz nagyot kanyarodik és jobbról rá lehet látni egy nagyablakú irodaházra. Olyan egy-egy ablak mint egy fénykép. Mikor kint már sötétedik, jól meg lehet figyelni az ablakokban az embereket, aki élőképet alkotnak: öltönyös pasi az ajtófélfához támaszkodva kávézik, kollégák együtt bámulják a képernyőt, csoportosulás a nyomtatónál, takarítónő üríti a kukákat stb.
Ha belegondolok, hogy ezek egész nap és egész évben ezt csinálják, aztán pedig fölülnek a buszra és fáradtan hazazötyögnek, akkor megint elfog valami homályos vágyakozás, hogy répát ültessek, gyerekeket tanítsak, kecskét fejjek és szőlőt préseljek valami világ végi tanyán, összhangaban a természet, az időjárás és az évszakok törvényeivel. Aztán gyorsan visszakozom, hiszen azt a kecskét minden nap meg kellene fejni, hogy megyünk akkor városnézni, meg utazni, meg világot látni?
Jó, akkor inkább valami önkifejezésre vágyom inkább, művészetre! Hiányzik ebből a városból a bohém báj, itt minden olyan megcsinált, drága, funkcionális. Itt nincsenek művészek, szabadgondolkodók, előremutatók.
De nem jó, a művészlét is olyan esetleges, nem kifizetődő, bizonytalan, hogy nevelnék fel egy gyereket abból, hogy művészi ötleteim vannak? Ja, amúgy pedig nincsenek, én csak itt eljátszom a gondolattal. És mindig oda lyukadok ki, hogy ez az alkalmazotti, jól fizetett, életfogytiglanos létforma, amely lehetővé teszi (sőt, megköveteli) a gitárórákat, a sok szabadidőt, a többnyelvűséget ebben az Európa középtáján elhelyezkedő városban, szóval ez az egész életforma szinte nekem lett kitalálva. A tollat-klaviatúrát letéve még mindig van időm az önkifejezésre, a művészetek élvezetére, időnként a kézzelfogható dolgok létrehozására, a Föld szeretetére (kivéve, ha esik). Nem ideális helyzet, hangya vagyok a hangyabolyban, de komolyan mondom, ez annyira praktikus. Még röhögni is lehet rajta, reggelente vagy esténként a buszon.
Leüljük a magunk 40 évét egy forgószékben. :)
VálaszTörlésEzt láttad? Egyrészt zseniális, másrészt annyira rezonál arra, amiről írsz
VálaszTörléshttps://www.boredpanda.com/people-street-photography-9-years-peter-funch/?utm_source=facebook&utm_medium=link&utm_campaign=thehumortrain
W
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEz már-már irodalmi... nagyon érzékletesen írtad le a mai harmincas-negyvenes értelmiségiek életét,dilemmáit. Én is gyakran agyalok ilyeneken, és mindig ez a konklúzió, amit levonok. :-)
VálaszTörlésW: haha, nagyon jók a fotók! Tényleg mintha a posztot illusztrálná :))
VálaszTörlésSunshine R: a barátnőim nagy rész komolyan fontolgatja a váltást, de nem csak fordítóból masszőrnek vagy irodistából művészetterapeutának képzik ki magukat, hanem van pl. aki KOMOLYAN biozöldségeket akar termeszteni! (rendes üzleti terve, finanszírozási ötletei, középtávú elképzelései vannak!)
Én folyton a gyárak felé kacsingatok, de a zöldségtermesztés is szuper, egyetértek:)
TörlésEn mar most neha ugy erzem, a futoszalag mellett allok... ülök...
Törlésja, de én nem futószalagra gondoltam, valami izgibbre, nyomdára pl (apukám nyomdász volt, többször dolgoztam nála nyári munkásként)
TörlésSzerintem bármi szuper, ha van kézzelfogható eredménye a munkádnak.
VálaszTörlésKörülöttem a negyvenes kiégett irodisták, meg a kapitalizmus egyéb szolgálányai természetgyógyásznak meg jógaoktatónak állnak.
VálaszTörlésNekem is van jógaoktatói végzettségem, de ha belegondolok, hogy mennyit kéne kitartóan melóznom ahhoz, hogy a mostani fizum felét összekaparjam - nem beszélve a könyvelőről, fix munkaidő hiányáról - akkor boldogan ülöl vissza az íróasztal mögé.
TörlésBv: jobb híján sztem én ezért szeretek főzni :))
VálaszTörlésHobelevanc: ezt az ezoterikus vonalat en is ismerem. En mar azon gondolkodom, milyen hasznos, izgalmas, kreatív, országhatárokon átívelő, helyhez nem kötött részmunkát végezzek a NYUGDÍJ UTÁN.
Sztem ezek nagy része naiv álmodozás meg önáltatás. Romantikus a lekvárfőzés, cuki kávézó nyitása, biorépa termesztés, kecskefarm stb. Csakhogy ezek mögött is ott a könyvelés, adó, jogszabályböngészés, nincs szabi, nyári szünet, de van hajnali kelés minden nap, egy gazdaságban nincs karácsony meg wellness hétvége, stb. stb.
VálaszTörlésEttől függetlenül az én munkám is értelmetlen betanított szellemi munka, de nem áltatom magam azzal, hogy jobban vágyom tehenet elletni Vagy kézműves kenyeret gyúrni éjjel :-)
En szabaduszo vagyok, sokfele tevekenyseggel. Az egyik fo csapas projektmenedzsment, amihez jar egy hely egy irodaban, ahova azonban akkor megyek, amikor akarok (szinte mindennap, nem szeretek otthon egyedul kulsolni a szamitogep felett). Egy fontos, hogy a hataridokre meglegyen minden es persze hozzak uj projekteket a cegnek. A masik igazi fun: eskuvoket szervezek Toszkanaban. Sajat elkepzeleseink szerint felepitett ceggel - ez utobbi igazi josag. Ez igy tokeletes nekem. Nem akarnek mar sosem fonokot, csucsidoben bejarast (es ennek folyomanyakent azt hogy sportolni, bevasarolni is a tomegekkel kelljen), nem bioritmus szerinti kelest es holtidoket egy nem altalam valasztott helyen. De ha lebetegszem, nem jar betegszabi es sztem nyugdijam sem nagyon lesz (es nem azert, mert nem fizetnek az allamnak a beveteleim utan, hanem mert azt masra forditjak a rendszerben.) Szoval minden tuti, amig nincs varatlan esemeny. Es meg: nem akarnek mezogazdasaggal foglalkozni, amikor fel orat sem lehetek a napon a borom miatt, plusz sztem eleg nagy szivas is, meg anyagilag sem eri meg. Meg en orulok nagyon, hogy az agyammal dolgozhatom, ez privilegium. Hat ennyi.
VálaszTörlésNekem szerintem nagyon jo munkám van, kézzelfogható eredménnyel, érdekes emberek+kuksolas számomra megfelelő elegyevel. De simán birnek mellette vmi más, manuálisabb munkát (pl szeretek bonbonozni, kerteszkedni, sütni is).
TörlésAha, pl. a főzés nekem nagyon kell - a tevékenység, alkotás miatt, meg azért is, mert nem szívesen szervezem ki az étkezést, csak így lehetek biztos benne, mit eszünk meg. Viszont ha ezt egy étteremben kéne csinálnom napi 10-12 órában, utálnám. És sok más olyan tevékenység van, amit hobbiként szívesen űzök, de ha abból kellene megélnem, hamar megunnám.
TörlésEn imadok sutni-fozni, sportolni, de az irodista eletem is. Pont ugy jo, ahogy van. Talan kicsit kevesebb tulora jo lenne, de legalabb van munkam.
VálaszTörlésSzerintem a mezőgazdaságba bele kell születni. Én sokszor úgy éreztem, hogy szívesen csinálnám - no nem a tehénfejést és a kapálást, hanem irányítani egy farmot. De annyi mindent kell tudni amit a földművesek apáról fiúra tanulnak meg, hogy szerintem oda születni kell.
VálaszTörlésaz a tudás sztem ma már nem elégséges, muszáj képeznie, tanulnia is mellé az embernek.
TörlésAz természetes. Én arra utaltam, hogy tanulni nem biztos hogy elég, kell az hozzá hogy valamilyen szinten abban nőjjön fel valaki, de legalábbis a kezdetkor legyenek nagy öregek a közelben, mert nem elég tankönyvekből megtanulni, mint sok más szakmát.
TörlésA bátyám gazdálkodik, lovak, földek, méhecskék, szerintem fegyverrel kéne kényszeríteni, hogy cseréljen velem a napi 8 órás négy fal közti munkámra. :)) És tényleg apáról fiúra száll nálunk is. :)
VálaszTörlésIgen, ezt látom én is. A szomszédunk vett (nagyon sok pénzért) egy 1000 olívafás birtokot (egy bejáratott, jó olajat termő vidéken), és 6. éve, hogy nem tud belőle bevételt generálni, pedig voltak jó termésű évek és sokat dolgoznak vele. Rengeteg pénzt beleöltek, csak hát sosem gazdálkodtak előtte, és könyvekből meg tanfolyamon tényleg nem lehet megtanulni a gazdálkodást - az elméleti alapokat biztos, a gyakorlatot nem. Mostanra alakulgat a dolog, lehet, hogy lesz ez még pozitívban is, de mondjuk erre nehéz lenne akár a saját, akár a család eltartását alapozni. Talán majd 10-15 év múlva.
VálaszTörlésEz tökre úgy hangzik, mint Karen Blixen története a Volt egy farmom Afrikában c. könyvben! Igaz, ő asszem túl magasan kezdett el kávét termeszteni, de ugyanígy, minden szaktudás nélkül, csak a motivációból volt rengeteg.
TörlésPont a mezőgazdaságot vagy nagyban éri meg csinálni (ipari termeléssel), vagy nagyon ráfizetéses, mert még ha értesz is hozzá, nem tudod annyiért eladni a terméket, amennyiért megéri a rengeteg munka vele. És tényleg rengeteg a munka, reggeltől estig, egész nyáron, hétvégén stb stb. A fenti példa szigorúan pénzügyileg nézve bukás. Ha a földre költött pénzt befektette volna 2 db kisebb lakásba Firenze belvárosában, akkor azonnal kiadva a két lakást hosszú távra, havi nettó 1200-1500 euró bevétele lenne, ami 6 évre számolva már nagyon nem kevés (veheti belőle a következő lakásokat). Ha munkát akar magának kreálni, akkor kiadhatja rövidtávra turistáknak, és akkor emeli e bevételeit is.
TörlésDe hogy egy pozitív példát is mondjak - két fiatal Szicíliában egy nagyobb földterületen éticsigát tenyészt, amelyet Franciaországba adnak el nagyon jó áron. Ők egy elmaradott területen bérelnek olcsón földet, ahonnan a fiatalok alapvetően menekülnek, és nagyon más nincsen. Nekik így elég kevés költséggel magas bevételeket sikerült kreálni. Ehhez persze azon az elmaradott területen kell élned, és csigákat tenyészteni (asszem erről sem álmodtunk gyerekként :)))
Hát attól függ. Az én fiam sztem szívesen álmodozna ilyesmiről :)))
TörlésKétszer három óra megfeszített pakolás és címkézés után (archívum, rendszerezés) biztosan mondhatom, hogy a fizikai és látható eredménnyel járó munka nem feltétlenül jobb, mint egy irodában egy széken ülni a gép előtt :D
VálaszTörlés