2017. február 6., hétfő

Tekintélyre hivatkozás

Néha az az érzésem, hogy nem vagyok teljesen koplett, amiért ország-világ elé tárom nevelésbeli tapasztalataimat, gondolataimat vagy problémáimat, szabad folyást engedve így a kritikának, beszólogatásnak, tanácsadásba bújtatott célozgatásoknak, minősítgetésnek. Tudjuk pedig, hogy a gyerekneveléshez mindenki ért, sőt, mindenki jobban ért. Hát kell nekem az, hogy egyetlen bejegyzésből bárki is ismerni vélje a családomat, a gyerekemet, sőt: kéretlen tanácsokkal, véleménnyel lásson el?


 Úgy látszik, igen.

A tegnapi poszt kapcsán viszont bemutatom azt az érvelési hibát, amiről már úgyis akartam írni. Nem szeretnék senkit sem megsérteni, de hát tálcán kaptam hozzá a jó példákat, kár lenne kihagyni! (Amúgy a saját férjem is állandóan elköveti őket.)  Ez a hiba a tekitélyre hivatkozás, azaz amikor az érvelő fél szaktekintély véleményével próbálja meg alátámasztani mondanivalóját. Be kell látni ugyanis, hogy még egy szakember is tévedhet, sőt, nagyon gyakran különböző szakembereknek ugyanarról a témáról eltérő véleményük van (lásd pl. homeopátia, influenzaoltás). 

A tekintélyre hivatkozás talaja, főleg gyereknevelés terén, nagyon ingoványos. Én hiszek abban (már többször írtam), hogy ez nem egzakt tudomány, és hogy ami beválik valakinél, az nem feltétlenül fog működni másnál. Nem szoktam neveléssel kapcsolatos könyveket vagy cikkeket olvasni, általában idegesít az egész és felesleges időpocsékolásnak tartom (olyan rövid időm van annyira sok regény elolvasásához), és hiszem, hogy a gyereknevelést józan ésszel, szeretettel és egypár jó példával meg lehet oldani, főleg egy teljesen átlagos, problémamentes gyerekkel. 

Ennek az érvelési hibának egy vicces alfaja: amikor az érvelő azzal példálózik, hogy szerinte X és Y nem jó, viszont Z és V igen, mert ő így csinálja. Magyarán, saját magát nevezi ki szaktekintéllyé, követendő példává. Én elhiszem, hogy az ember a saját értékrendjét tökéletesnek gondolja (még jó!), de azt valaki másra rátukmálni nem lehet. Én a saját anyám értékrendjét sem követem mindenben, hogyan várná el egy névtelen kommentelő, hogy csak azért fogadjam el az igazát, mert ő is így csinálta? Én nem tudom, ki ő, mit olvas, hogyan él, milyen nézetei vannak, én nem tudom az ő gyereknevelési elveit validálni.  Ha Szent Vekerdy mondaná is, hogy mindent rosszul csinálunk és totálisan el fogjuk rontani ezt a gyereket, nos, én akkor sem hinném el. Nem biztos, hogy akarok kis vekerdyt nevelni a fiamból. Azt viszont tudom, hogy Petra barátnőm véleménye fontos, hogy Z. húgának meglátásai érdekesek, és érdemes őket megfogadni.

Hab a tortán, hogy azt írta a névtelenül kommentelő (zanzásítva):  én csináltam jól, mert ma a gyerekeim egyetelmre járnak. Persze ez is érthető, az egyetem valamennyire fokmérője a sikernek, legalábbis bizonyos helyeken. Bizonyos körökben. Bizonyos fejekben.

82 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Hat mar ne is haragudj, de hogy minden kommentelodet "leszolod", mert szerinted mindenki hulyesegeket ir neked, es csak TE tudod a gyereket jol nevelni, ez teged minosit. Egyaltalan nem kene blogolgatnod, ha meg a "velemenyeket" sem tudod megfeleloen kezelni. Hidd el, eddig se gondolta senki rolad, hogy a te fejedben minden rendben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D Tamko, ne mondd, hogy blogol(gat)ni nem óriási élmény! Amúgy valóban, én is felháborítónak találom a gondolatot, hogy a TE gyerekedet csak TE tudod jól nevelni, nem is tudom, hogyan juthat eszedbe ilyen butaság. És ez téged minősít!

      :D

      Törlés
    2. Höhö, minek törölted ki ugyanazt a kommentet,Sari Kata, amit aztan nevtelenül ujra irtal?

      Törlés
    3. és az hogy minősít téged, hogy névtelenül megmondod a tutit, aztán ha nem fogadják el, akkor elkezded (továbbra is névtelenül!) a blog szerzőjét sértegetni? :)

      az internet már csak így működik,mindenkinek van véleménye.

      Törlés
    4. engem miért nem szóltál le még soha? nekem én már nem is vagyok kommentelő??? pedig azt gondolom, hogy a te fejedben minden rendben! senki vagyok. vagy egyenesen senki sem. Tamko, sirat ó, kár oly (keveset írnod) (oké, nincs rend a fejemben, betűk ugrálnak össze-vissza)

      Törlés
    5. Ilonka, Martine :)))) Sejtettem én, hogy csupa butaságokat íro(gato)k itt, tényleg felháborító!

      Hóbelevanc, hát ezt honnan olvastad ki? :)))

      Törlés
    6. Láttam, mielött törölte :p

      Törlés
  3. "hiszem, hogy a gyereknevelést józan ésszel, szeretettel és egypár jó példával meg lehet oldani"- pont így gondolom én is, még ha messze is vagyok a "megoldástól" ( még csak 17,14,10 és 7 évesek ) akkor is:)

    VálaszTörlés
  4. Nem is mertem elolvasni az előző bejegyzésed kommentjeit.;)
    Szerintem mindenki úgy csinálja ahogy tudja.Minden ember,minden szülő,minden gyerek más.Az én két gyemekem is nagyon különböző,ami az egyiknél beválik a másiknál nem.Az egyik nagyon trehány a másik rendszerető.Pedig mindkettő az enyém,mindkettőt én nevelem.:D

    VálaszTörlés
  5. Már sokszor írtad ezt, hogy te szigorú vagy Bonival. Elmondanád egyszer, mire gondolsz? Az én fejemben a szigorúság és a következetesség az általad felállított szabályokban az nem ugyanaz. Én sajnos sem következetes sem szigorú nem vagyok,de sajnálnám, ha a szigorúság egyféle "szitokszó" lenne, amit nem csinálunk. Meg van a szigorúságnak a maga helye, és biztos vagyok benne, hogy értelme is van. Nyilván nem vered a gyereket, nem üvöltözöl vele, nem szégyeníted meg, stb,stb. Úgy hiszem, az ember lehet jól szigorú, nem kell miatta szégyenkezni.
    A gyereknevelés meg tényleg olyan, mint a magyar foci:mindenki jobban ért hozzá,mint az edző és mindenki veszi magának a jogot, hogy kiabáljon a pálya széléről....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát eddig azt hittem, szigorúak vagyunk, most már nem tudom :))) Tudod, még a körömrágást is erre vezettem vissza: sok szabályt kell betartania (pl. az étkezésnél, amiről a múltkor beszélgettünk, vagy hogy nem nézhet bármikor TV-t, nem hiszizhet nyávogó hangon valamiért, amit megtiltottunk neki, ilyenek). Még mondtam is Z-nek, hogy szerintenem lazítanunk kellene. Erre a mamám meg azt állítja, hogy nem vagyunk eléggé szigorúak :))) Szóval valszeg nem fogunk semmin sem változtatni.

      Törlés
    2. Es valoszinuleg ez a legjobb Boninak.
      Nekem erröl a vitarol a mamaddal a nagyfiam ovonenijei jutottak eszemben. Egy nap szeles mosollyal fogadtak es elmeseltek, kepzeljem el, a fiam vegre duhös lett rajuk! Mostmar tudjak, hogy biztonsagban erzi magat veluk, mert mer duhös lenni. Hat igy is lehet...)

      Törlés
    3. Hú, ez tényleg jó jel!! Én is meg fogom kérdezni az óvónénitől, ellenkezik-e velük, jó ötlet. Szerintem sajna nem... :(((

      (amúgy ma délelőtt festettünk, és amikor elfáradt és elkezdett bohóckodni (több ecsettel egyszerre, vvizet az asztalra öntve stb.) akkor beküldtem a szobájába. Sztem ezért gondolom, hogy szigorű vagyok, mert nem mondom el háromszor, h valamit nem szabad.)

      Törlés
  6. Én nem tudom, mi van a levegőben, egy csomó blogban dúl a perpatvar az utóbbi mostanában. Gyerünk mozogni, ki a szabadba, amíg jó a jég, akkor talán az indulatok is csillapodnak, kinek, mikor, hol, kivel mit kellene jobban csinálnia.

    VálaszTörlés
  7. Más elvek szerint neveljük a gyerekeinket. És aki a tekintélyelvű nevelésben hisz az itt is a tekintélyelvű érvelést fogja nyomni. Én most kezdtem el szorongani, hogy a gyerekem nehogy ilyen tanítónénit fogjon ki....

    Más! Tamko, nálatok Boni alszik délután minden nap? L múlt heten volt 3 és az elmúlt 1 hétben 3 délutáni állást hagyott ki. Nem akarom erőltetni, de azért aggaszt egy kicsit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ÓÓ, érdekes, hogy ezt írod, két napja totálisan elromlott az alvása, fogalmunk nincs, hogy mi lehet (énekel és dumál, órákig nem tud elaludni). Neki is sok most már a délutáni alvás, de ha nem alszik, NAGYON fáradt estére, és akkor meg amiatt nem tud aludni valszeg. Engem nem aggaszt, de az apját igen.

      Milyen ágyban alszik a lányod?

      Törlés
    2. Nekem összesen 1 gyerekem aludt még 3 évesen délután. :) Szóval ez ne aggasszon szerintem. Volt amelyik cserébe este 7-kor már aludt egy darabig, és mind aludtak este 8-ra.
      Én sem aludtam 3 évesen már délután, és egyik tesóm sem. Mind felnőttünk rendesen. :)

      Törlés
    3. Köszi Lányok! Csak azért aggaszt, mert este 7 körül mar zombi és elkezdődik egy ördögi kör, túl fáradt, hogy egyen, de túl éhes, hogy aludjon. A másik gondom, hogy J 6-fel7 korul ér haza, ha lefekszik 7 körül, akkor tk nem találkozik az apjával hétközben.

      Törlés
    4. Ikea Kitter ágya van, sarokba tolva, szuper kis kuckót csináltunk neki. Azt szereti nagyon, le is fekszik, de énekel, beszélget, meseskonyvet olvasgat, csak az alvás nem megy. Most azt csináljuk, hogy 1 óra csendespihenő mindenképpen van, ha sikerül alszik. Holnaptól megy megint bölcsibe, ott nem tudom, hogy mi lesz:)

      Törlés
    5. Ja jó, mert arra gondoltam, hogy esetleg az zavarja. Boninak most vettünk új ágyat, lehet h ez a baj (de nem biztos, mert pár hete megvan már).

      Én abban reménykedem, hogy ha újra elkezdőik az ovi, az annyira lefárasztja majd, h fog tudni aludni! :) (ott kötelező is egyébként)

      Törlés
  8. Ez a rajz!!!! :))) Imádom, és azt is, hogy mindig ilyen naprakész vagy!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)))

      (olvastam a legutóbbi posztodat (gyors voltam :)) és csak annyit, hogy én szívesen megyek majd kattintgatni hozzád, ha pénzt tudnál vele keresni!)

      Törlés
  9. Hogy a lényeget megragadjam: nem nagyon tudnék most olyan bloggernevet idecitálni a (blogger)köreitekből, akinek nincsen diplomája, kicsit álszentnek érzem ezt a "nem fontos a diploma" megnyilvánulást.



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Nekem nincs es blogger vagyok.
      Amugy a szakszo a reprezentativ mintavetel - hogy az altalad ismert bloggerek kozul hanynak van diplomaja, az nem szolgal valos keppel arrol, a diploma milyen kapcsolatban van az eletben valo sikeresseg/barmi egyeb vonatkozasaban, mert tul keves embert veszunk peldanak, hogy barmilyen osszefuggest, tanulsagot meg lehessen allapitani.
      Am ha abbol az iranybol kozelitenenk meg a kerdest, hogy a mai, jobban fizeto allasokhoz altalaban szukseges felsofoku vegzettseg, rogton mas a gyerek fekvese. De akkor meg mindig ott van az, hogy mindenkinek mas a fontos.

      Törlés
    3. ugyanakkor a diploma megléte sem garancia arra, hogy "jó ember" lesz valakiből, vagy "sikeres volt a nevelése". szóval tényleg nem az a lényeg, hogy lesz-e diplomája a gyerekemnek. hanem az, hogy emberséges, empatikus lesz-e, sikerül-e megtanítani, hogyan legyen boldog,, tesz-e azért, hogy egy kicsit jobb legyen a világ (nem kell nagy dolgokra gondolni, pl. segít az elesetteken vagy akár szelektíven gyűjti a hulladékot), hogy tud-e másokkal együttélni, van-e benne kellő tolerancia. ilyenek.

      Törlés
    4. és az, hogy valaki egyetemre jár, végképp nem a siker fokmérője. ismerek 40 éves egyetemistát, egyetlen szakot sem sikerült még elvégeznie, mindig csak jár egyetemre, dolgozni nem dolgozik, de van két gyereke, mindenkit a gyerekek anyja tart el, stb. most akkor őt jól nevelték a szülei, sikeres? hm.

      Törlés
  10. Hat ez, hogy valaki egyetemre jar, kb 30-40 eve volt elismeresre melto.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, ma már egy diploma annyit ér, mint akkoriban egy érettségi. kb.

      Törlés
    2. Ezt hogy érted?
      Odáig világos és egyetértek, hogy az egyetemrejárás nem egyenlő a jóemberséggel,és nem fokmérője (sajnos) a nevelésnek. De miért értéktelen ma egy diploma? Ez azt jelenti, hogy az érettségi nem ér semmit? És ha igen, ha az egyik értéktelen a másik meg jóval kevesebbet ér, akkor mi az, ami érték? Én simán el tudom képzelni, hogy egy szülő büszke a gyerekére, aki egyetemre jár. Szívfacsaró lehet azt hallani, hogy nem ér az semmit...
      (nem gyereknevelési szempontból, hanem úgy általában)

      Törlés
    3. Szerintem nem értéktelen, de nem ér annyit, hogy ezzel lehessen vagánykodni. Az érettségi meg kb. nem ér semmit, igen. Ahol egyetemről beszélünk, ott pláne. De ahogy Tamko is fogalmazott, bizonyos körökben az érettségi is már jónak számít... De ma már a legtöbb képzésre boldog-boldogtalan bejut, hogy bent marad-e, az más kérdés, illetve hogy ha elvégzik x+5 év alatt, akkor mit kezd vele. Ameddig még mindig hallom, hogy néprajz, szabad bölcsészet és társai szakon tanulnak az emberek, nem is kevesen, én csak ezt így, hogy egyetemre jár, nem tartom elismerésre méltónak különösebben. De én ebben vagyok benne, és fővárosi lány vagyok. Egy vidéki családnak az egyik gyereke ha éppen egyetemre jár, és senki más a családban nem diplomás, az nekik nagy szó, de összességében ma már nem az. Mivel iskolaszövetkezetnél dolgoztam, láttam már életemben sok képzést és sok diákot és ezek értékét is.
      Szóval számomra is teljesen alapdolog már a felsőoktatás.

      Törlés
    4. pontosan, K., köszi, hogy megfogalmaztad. senkit nem akartam megbántani! csak azt gondolom, hogy _nekem_ teljesen alap a felsőoktatás, pedig első és egyetlen diplomás vagyok a családomban. de én is csiribiri szakon végeztem. mindenesetre persze, lehet büszke a szülő arra, hogy egyetemre jár a gyereke, de azért ez szerintem _nem_bizonyítja_ azt, hogy ő jó szülő.

      Törlés
    5. Az en kerdesem nem is ez volt, hanem az erdekelt, hogy miert gondolod/gondoljatok ertektelennek a diplomat? Miert nem er semmit az erettsegi? Es ha igy gondolkodunk, akkor mi az, ami er valamit? Mit mond az ember a gyerekenek? "Fiacskam, az eretssegi semmit sem er, minimum, hogy diplomad legyen, bar az is olyan ize, hiszen boldog-boldogtalan bejut?"
      Valoban erdekel, hogy hogyan gondoljatok.

      Törlés
    6. akkor úgy fogalmazok, hogy _szerintem_ a diploma, de az érettségi végképp egy eszköz, nem a cél. és hogy mi ér valamit? a használható szaktudás, illetve azok a kompetenciák, melyekre sajnos a magyar oktatás nem készíti fel a gyereket. a rugalmasság. az együttműködés. a prezentációs készségek. a folyamatos tanulásra-fejlődésre való igény. stb. én ezeket szeretném átadni a gyerekemnek. és ha nem lesz diplomája, de ezeket tudja, szerintem megtalálja a boldogulását. ha lesz diplomája, mert eleve nem is kérdés, hogy lesz-e (nyilván sokat számít a családi háttér - nekem pl. soha nem volt kérdés, hogy megyek-e továbbtanulni, pedig se apukámnak, se anyukámnak nincs diplomája, mégis alapkövetelménynek vették, és én sem kérdőjeleztem meg soha), szóval ha lesz diplomája, akkor az egy plusz. mondhatnám úgy is, hogy talán szükséges, de nem elégséges.
      nem tudom, érthetően fogalmaztam-e, és hangsúlyozom, ezek a saját gondolataim, nem ittam a bölcsesség tiszta vízű forrásából, hogy nagy kinyilatkoztatásokat tegyek. ha más másképp gondolja, nyugodtan. ;)

      Törlés
    7. még valami: szóval ez az érvelési hiba azért sántít szerintem, mert nem gondolom, hogy attól jó szülő lennék, ha egyetemre jár a gyerekem - mint ahogy attól sem, hogy ha nem jár, mert más utat választott magának. szerintem nem ez a jó szülő fokmérője.

      Törlés
    8. Kecs, én egyetértek azzal az állítással, hogy egy dimploma ma már kevésbé értékes, mint régebben.

      (abban ezek szerint egyetértünk, hogy nem a felsőfokú végzettség tesz valakit „jó” emberré, nem a dipoma hiánya miatt tesz pl. valaki rosszindulatú kijelentéseket és nem a diplomának köszönhető, ha valaki toleráns stb - szóval ezt közös kiinduló alapnak vehetjük, ugye?)

      Az elmúlt 20-30 évben megduplázódott az egyetemekre, főiskolákra járók száma Mo-on (pontos adatokat persze nem tudok, ez hasraütés :)). Rengeteg új egyetem, főiskola létesült. Ez azt jelenti, hogy mam már nem csak egy kivételezett, oktv-s nyertes elitréteg számára számára elérhető a felsőoktatás, hanem sokkal szélesebb rétegek számára is. De így a presztízse is megromltott annak, h valaki egyetemre jár. A munkaerőpiac tele van álláskereső diplomásokkal, sőt több diplomával rendelkező munkanélkülivel. Sokal több szakembert képeznek, mint amennyire szükség van.

      (Sztem ez amúgy nem rossz. Így legalább bárki megszerezheti az ún, felsőfokú műveltséget, mert az egyetemeken/főiskolákon mégiscsak másfajta oktatás folyik, mint a gimiben (sokkal analitikusabb, elemzőbb gondolkodásra van szükség, utána kell olvasni dolgoknak, nincs meg minden egy helyen, tankörök stb.))

      A kérdésedre pedig én úgy válaszolnék: azt javasolom majd a fiamnak, hogy olyan egyetemet válasszon, ahol nívós az oktatás, nehéz bekerülni, nagy a szelekció és el tud helyezkedni utána. Persze csak ha szeretne és tudna továbbtanulni. Én nyilván nem tartanám magam rossz szülőnek, ha nem akarna vagy tudna továbbtanulni, csak éppen baromira félnék, hogy mi lesz így vele :))) és ha a legutolsó vidéki főiskola könyvtár-művelődéstörténet szakjára iratkoza be, akkor is baromira büszke lennék rá, gondolom (ma is szétvet a büszkeség, ha látom, milyen ügyesen rajzol köröket, szóval gondolhatod :)))

      Törlés
    9. Még egy személyes példa: egy egyetemi tanár (ELTE, francia szak) mesélte, hogy mennyire megromlott a diákok színvonala az elmúlt 20 évben. Azt mondta, hogy míg anno felvételi alapkövetelmény volt az összes francia ige helyes ragozása (összes igeidő és igemód), addig a mai diákoknak ezt első évben meg kell tanítaniuk az egyetemen, mert úgy jönnek, h nem tudják.

      Még valamit akartam írni, de elfelejtettem, brrrrrr :)))

      Na, meggyőztelek? :)) Szerinted sokat számít az ma a munkaerőpiacon, ha valaki "egyetemet végzett" (így, nagy általánosságban)?

      Törlés
    10. (Tudom, mit akartam még mondani. Még egy szermélyes példát: amikor elvégeztem a nyelvész szakot Fro-ban, annyira nem találtam munkát azzal a dipomával, hogy kénytelen voltam beiratkozni doktorira! :)) ahogy egyébként a többi 14 végzős hallgató is. Azért ez nonszennsz, nem? Azért kezdtük el a phd-t, mert nem volt alternatíva. És szerintem többen meg is csinálták közülük, mert egyáltalán nem találtak állást.)

      Törlés
    11. Ertem en, az az allitas, hogy ma többeknek jut diploma, ezert az leertekelödik. Lehetseges, bar ez egyfajta fejlödesnek is tekinthetö. A nagyiek ugye az összevont hatosztalyosba jartak, anyaink gimnaziumba, mi pedig mar egyetemre. Ez szerintem remek, hogy van lehetöseg tanulni. Vilagos, hogy a valtozasok tul gyorsak voltak, es az egyetemek/föiskolak nem birjak követni az iramot, tul kell elniuk, felvesznek mindenkit, aki arra jar (bar nem tudom, mi a helyzet otthon mostanaban a fizetös szakokkal, az a sejtesem, hogy ez sokat nehezit a bufeszakok tuleleseben, de ez csak gyanu, nem tudom.)
      Az en dilemmam nem ez. A kerdesem az, hogy ha igy gondolkodunk az eretssegiröl/ diplomarol, akkor mit közvetitunk a gyerekeinknek. Mit csinaljanak? Mi a jo? Nekem tulsagosan sarkos az az allitas, hogy az erettsegi semmit sem er es a diploma se sokat. Mert azert megiscsak azt szeretnenk/szeretnem, hogy a gyerekeinknek diplomaja legyen...

      Törlés
    12. Régebben a diploma nagyjából garanciát jelentett egy jó állásra, fizetésre. Ellenben ma...

      Törlés
    13. Ja jóóó, akkor egyetértünk. Mert csodálkoztam is, hogy miképpen lehet ezt másképp látni?

      Szerintem attól még közvetíthetjük azt a gyereknek, hogy érettségi és diploma kell, mert vannak nehéz és érdekes szakok is (Fro-ban egyértelműen rangsorolva vannak pl. az érettségik típus szerint, van a büféérettségi meg a nívós). Szóval választhat attól még valami olyat is, amiben tényleg van kihívás. De én még nyelvész szakon is ismertem olyat, aki iszonyú precízen és profin dolgozott - nyilván ez a fontos.

      Törlés
    14. Kecs, szerintem ez családfüggő is. Hogy mit közvetítünk a gyerekeinknek? A bolti eladó és az ács szülők esetleg azt sugallják majd, hogy az érettségiig jusson el a gyerek, és tanuljon azért valami szakmát is, de nem biztos, hogy bármi szóba is kerül a felsőoktatással kapcsolatban. Ha a gyerek akarja és jól tanul, miért is ne? De szerintem minden szülőnek rétegenként van valami a fejében. Az alacsonyabban iskolázottaknak nem a diploma cél, bár sokan biztos szeretik szidni a diplomásokat, de azt is láthatják, hogy munkatársaik lesznek a diplomások ;) Engem meg lehet vetni ezért nyugodtan, de én úgy gondolom, hogy mi mindenképpen a diplomát közvetítjük a kisfiúnknak. Nekünk is van, és szakmunkásként vagy alacsonyabb beosztásokban dolgozunk. Alapvetően így ne az én fiam legyen kőműves, hanem a Mari bolti eladó és a Jóska ács gyermeke. Mi meg tudjuk neki mutatni mindazt, amit egy diplomával el lehet érni. De ugyanígy nem fogok jó pofát vágni, ha filozófia szakra szeretne menni. Mert nem minden a diploma! Ne vicceljünk már ezekkel a képzésekkel. Akkor inkább valami normális okj nyelvtudással. Odamegy az ember tanulni, mert ez érdekli... De ez nem minden. Engem is érdekelt a pszichológia, mégsem mentem arra (és nem csak azért, mert iszonyat magas a ponthatár :)) Akkor találja meg, hogy mi érdekli még. Nekem is 1-2 év tévút, külföld ébresztett rá és vitt az utamra, és élvezem. Meg kell találni azt, ahova bekerülünk, el is tudjuk végezni, de legfőképpen, amit nem utálunk, aminek elvégzése után munkát is lehet kapni, és keresni is lehet vele pénzt! Ez a hármas nagyon nehéz itthon, de azért nem lehetetlen. De azért diplomával mégis több lehetőség van, mert mint ahogy írtuk, ez már olyan mint egy érettségi régen. Ha megnézel különösebb szakmai képesítést nem igénylő álláshirdetéseket, annyi kikötést fogsz látni, hogy felsőfokú végzettség! Mert nem kell nekik középfokú végzettségű, ha bőven van diplomás.

      Törlés
    15. *Nekünk is van, és NEM szakmunkásként vagy alacsonyabb beosztásokban dolgozunk.
      :)

      Törlés
    16. Hmm...erre most aludtam egyet; nem tudom, mit is mondjak...nekem mindenesetre nem tetszik ez a kasztrendszer, amit leirsz. Az en gyerekem legyen diplomas, a bolti eladoe is lehet persze, de valoszinuleg ugyis szakmunkas lesz, mert a szuleiben nem merul föl, hogy mas is lehetne. Nem, en nem igy gondolom, es igyekszem nem ezt közvetiteni a gyerekeimnek. Ugy hiszem a tanultsagnak egy fontos következmenye kellene legyen az odafordulni tudas masokhoz, valamifajta alazat es megbecsules. En ugy hiszem, minel többet tud valaki, annal inkabb kell ereznie a felelösseget a többiekert.
      A mi gyerekeink (ha eltekintunk Kinatol, Putyintol es Trumptol, plusz hogy tönkretesszuk a Földet) nagy valoszinuseggel hosszu eletuek lesznek, es gyanitom lesz idejuk egyszer-ketszer belevagni es tanulni valami teljesen ujat. Akar filozofiat is :-)

      Törlés
    17. Teljesen egyetértek, Kecs. Ráadásul a mi gyerekeink generációjánál (jöjjenek akár értelmiségi vagy más családokból) sztem már más kérdések fognak felmerülni a továbbtanulásnál, hiszen a társadalom nagy része a szolgáltatási szektorban fog dolgozni. Szerintem a törésvonal pont inkább a helyi vs. bevándorló között fog elhelyezkedni, azaz a kétkezi munkát Európában a szegény országokból érkező, nyelvet nem beszélő emberek fogják elvégezni. Vagy ki tudja. Mi megyünk majd Kínába alamizsnáért könyörögni a sok diplománkkal :))

      Amúgy meg én felnézek azokra a kétkezi munkásokra, akik saját vállalkozást működtetnek. Nekem ehhez sem bátorságom, sem munkabírásom nem lenne!

      Törlés
    18. Ja meg még annyi, h a tanulni valami teljesen újat, ez ma még sztem abszolút nem működik. Nem tudom, hogy később meg fog-e valósulni. ISZONYÚ nehéz munka és család mellett, hobbikkal, esetleg külföldön, belevágni valami másba, és pl. 40 évesen kezdő fizuval elhelyezkedni valahol tök máshol. Te látsz erre jó példát magad körül? Én egyetlen lányt ismerek, aki 35 évesen némettanárból építésszé tanulta ki magát, de 5 év alatt az anyja és a pasija tartotta el. 40 évesen gyakornokként helyezkedett el, most indul be a karrierje, de gyereke pl. nincs.

      Törlés
    19. Szerintem is iszonyu nehez...es hozza kell tenni, kulfoldon baromi draga az egyetem es az ember ketszer (haromszor) is megnezi kell-e neki (meg egy) tetemes kolcson...nem beszelve olyanokrol, akik valami okan kiestek a tanulas kerekvagasabol es elfelejtettek, hogy kell tanulni vagy sose sajatitottak el a tanulas modszertanat, pedig elkepesztoen intelligens emberek. Aztan vannak azok is, akiknek csak nem az eletstilusa a tanulas (turelmetlenek?), pedig szinten muvelt es intelligens emberek. Angliaban nagyon sokszor azt latom, hogy apprentice-kepzesre osztonoznek fiatalokat egyetem helyett. Ez persze nem feltetlenul jobb, csak olcsobb. A diploma meg mindig szuper. Csak sajnos nem all egyenes aranyossaggal se az elsajatitott bolcsesseggel, se a fizetessel, se a muveltseggel. Talan csak egy (meg egy) esely az eletben.

      Törlés
    20. Igen! És ehhez kapcsolódik még egy gondolat, amit K. említett feljebb, hogy nem szeretné, ha a fia filozófiát tanulna.

      Bevallom, én is megijednék, mégpedig azért, mert egyszerűen nem ad piacképes diplomát. Míg a végzett orvosok, építészek stb. 99%-a el tud helyezkedni, addig hová menjen egy okleveles filozófus? Persze van az a (mondjuk) 5%, akiből lesz a jövő Chomsky-ja, na de a maradék?

      Ugyanakkor nyilván nem szólnék bele a választásába. Mert mi van, ha mondjuk ha beletartozik abba az 5%-ba??

      Emlékeztek a Lost in transaltion c. filmre? A csaj beszélgetett Bill Murrey-vel, ez utóbbi megkérdezte a lányt (Scarlett Johansson?), h mit tanul. Ő azt válaszolta, filozófiát. Erre mindketten maguk elé néznek, a pasi hümmög, majd bátorítóan így szól a lányhoz:

      - Biztos vagyok benne, hogy ki fog találni valamit később. [a kontextusból lejön, h a csaj jövőjéről van szó]

      :-DDD

      Törlés
    21. En latok jo peldakat magam körül arra, hogy 40 körül valtanak a nök: gyerekkel, csaladdal is, de persze gyerekböl amugy is egyre kevesebb születik. SÖt, nyugdij utan is van már egy valtas, amikor van az embereknek ideje valami teljesen ujat tanulni, elkezdeni. Persze, ezek a váltások annak is a következményei, hogy 40re "kiégnek" az emberek az eredeti szakmajukban. Ezzel szoktam " vigadztalni "azokat, akik mar 30 körül vannak, de még mindig nem tudják, mihez kezdjenek magukkal

      Törlés
    22. En probalok perspektivat talalni. Van szerencsem követni 5 gyerek sorsat 23-tol 1,5 eves korig, mondhatom, nagyon izgalmas. A 23 eves meg nagyjabol azok szerint az elvek szerint halad, mint mi tettuk:diploma, munka, kapcsolat. A 20 eves is, bar ö mar sokkal szabadabban: minel több kulföldi felev az egyetemen, profi kapcsolatepitö, remekul tudja böviteni az eletrajzat es mindenben latni a lehetöseget, es ezzel meg több kapcsolatot szerezni. De az anyagi biztonsag meg neki is fontos, lakas, utazas,tars. A legizgalmasabb a 13 es a 7 eves (a kicsi meg tul kicsi, ugye...) Mondjuk ök azzal az elönnyel indulnak, hogy alapbol ketnyelvuek (mint sokan itt a blogolvasok közul). Az ö vilagukban a legfontosabb az intenet. Nyilvan az elejen föleg jatszottak a neten, de ennek köszönhetik, hogy a nagyobbik mar perfekt angol (addig chatelt angolul, amig megtanult) es a kisebb is jo uton halad. A 13 eves tanul meg egy nyelvet kötelezöen az iskolaban, es a neten csak ugy magatol az ötödiket. Az ö generaciojuk mar nem lesz annyira targyakhoz kötött, mint mi vagyunk. Egy jo szamitogep, a többi nem fontos. Nem kell auto, hisz vezetni sem kell mar, mert nehany even belul itt van az önmagat vezetö auto,es nem sajat kocsijuk lesz, hanem egy közösseg tulajdonol majd autokat, nem vesznek lakast, hanem berelnek, itt mar sincs sajat mosogep/szaritogep, az ember lemegy az alagsorba a közös mosokonyhaba, amit a haz/hazak tartanak fenn, stb,stb,stb. Gondold csak meg, ez mennyi idöt es szabadsagot ad! Nekik mar van lehetöseguk otthonrol hallgatni jonevu egyetemek elöadasait, es gyanitom, hogy ez egyre elterjedtebb lesz. Egy csomo ismeretseget szereznek virtualisan, barhol a vilagban, ami koönnyebbe teszi az utazast, ahh, sok minden, amit a kölykeink mar most remekul hasznalnak es ertenek...

      Hogy ismerek-e olyanokat, akik atkepeztek magukat? Van nehany (35 eves voltam mentora egy 50+ koru pasasnak,aki epiteszböl valtott), de nem ez a jellemzö. Viszont latom, hogy sokan, amikor mar nagyobbak a gyerekek es több az idö, nekiallnak tanulni. Talan nem valtanak munkahelyet, de tanulnak valamit plusszban, csak mert erdekli öket. Szerintem ez Remek, remelem egyszer nekem is megadatik.

      Törlés
    23. (A filozofiarol meg...van az a bölcs es nekem tetszö mondas:higgy a gyerekedben! Lehet, hogy tevedek, de ugy erzem te is en is vagyunk abban a helyzetben, hogy segitsuk a gyerekunket, es adjunk neki idöt a keresgelesre. Valassza akar a filozofiat... bennem is hittek a szuleim, bar az könnyebb volt, en biztonsagos palyat valasztottam. De a gimnaziumi osztalytarsam pl, aki 25 eve biologusnak ment? Mindnyajan suttogtuk a hatamögött:es miböl fog megelni? De a szulei hittek benne, a fiu biologus lett, most vezet egy egyetemi tanszeket, mindenfele rangos lapokba irogat, olyasmiröl kutat, aminek a cimet sem ertem, es akademiai tag. Lehetett volna biologiatanar vagy agrarmernök is, amit mindenki elvart töle. De a szulei batrak voltak es hagytak menni az utjan. Jo annak, akinek ez megadatik.)

      Törlés
    24. Hóbelevanc: és honnan hová váltottak ezek a nők? Mert ha belegondolok is szédülök: elkezdeném mondjuk idén, 41 évesen az urbanisztika szakot, mert tökre érdekel és váltani szeretnék. Öt évig szinte minden szabadidőm (esték, hétvégék, szabik egy része) rámenne, nem olvasnék több szépirodalmat, mert szakkönyverek bújnám helyette. Bejárnék konzultációra mondjuk egyszer egy héten, Boni felügyeletét meg kellene oldani. Gyakorlatra hogyan mennék? Külföldi gélévet hogyan végeznék? És a végén, 46 évesen ott állok egy diplomával, teljesen kezdőként? Ki venne fel? Ááá, én erre kevés esélyt látok. Vannak persze, az említett építész lány is, meg most eszembe jutott még egy csaj, aki elvégezte az űrkutatói (!!!) szakot három gyes alatt (!!!), de ez olyan, mint a felnőttkori fogszabályzás: iszonyú motiváció kell hozzá (vagy még annál is több).

      Ok, talpmasszázst, meg coach-ingot meg ilyesmit persze lehet tanulni munka és család mellett is, de totális váltás? Én nagyon-nagyon ritkának tartom. A nyugdíj utáni tanulás meg hobbi sztem. Én is tervezem, h elvégzem a magyar szakot :)) de elhelyezkedni már nem fogok vele.

      Kecs: hát ők már az információs társadalom termékei :))

      Törlés
    25. Pl.A német nyugdijas nök jó része teljes gözzel ráállt a menekültek ellátására. Persze ehhez nem kell 5 èv egyetem, se félév külföldön :) Csak gyorstalpaló némettanári tanfolyam, meg nyüzsgési hajlam, némi terézanyu- szindrómával. De persze megértem ezeket a nöket, kirepültek a gyerekeik, aptyuk nem nagyon tart igényt rájuk, a gondoskodási ösztönüket igy vezetik le, hogy istapolnak 2-3 migranst. Win-win szituacio. (Vagy magukhoz is veszik öket)De ez most egy speciális eset, az adott politikai helyzetben. Amugy azt látom, hogy egy burnout után, a gazdasági szektorbol tényleg sokan váltanak valami félezoterikus vagy félgyogyitoi irányba, de komolyan is. Beleteszik az energiat, gyerekekre babysintér vigyāz. Ami nem baj persze. Tul sokaig elünk ma már ahhoz, es tul nagy bennünk az ön-optimálásra törekvés, rugalmasabbak is lettünk szerintem, nem félünk annyira a változàstól.

      Törlés
    26. A diploma elértéktelenedése nem kizárólag magyar tünet, már never is van educational inflation: https://en.m.wikipedia.org/wiki/Credentialism_and_educational_inflation

      Szerintem egyreszt nem rossz, hogy álltalanosságban több idôt töltenek az emberek tanulással, másrészt persze a tudás a ráfordított idôvel sajnos nem nôtt egyenes arányban.

      Újrakezdés: rohadt nehéz még gyerek nélkül is (a húgom 32 évesen kezdi az orvosit phd után), de gyerekkel... Mégha meg is találnám, ami jelen pillanatban milliószor jobban motiválna a mostani munkámnál akkor sem hiszem, hogy szívesen lemondanék a fizetésem nagyrészérôl az elsô jópár évben. Másrészt meg engem fusztrálna, hogy hiába vagyok baromi tehetséges valamiben, ha egyszerûen nincs meg a kellô gyakorlatom 40 évesen ahhoz, hogy profi szinten ûzzek valamit.

      Törlés
    27. Köszi, akkor már a nevét is tudjuk a gyereknek :)

      Hóbelevanc, sztem nem ugyanarra gondolunk, én arról beszélek, lehet-e pl. filozófus képzés után mondjuk 40 évesen valami teljesen másba vágni a fejszénket, karriert építeni és abból (jól) megélni? Mert szerintem ez nagyon-nagyon kevesek kiváltsága, és nem minden szakma és nem minden ember alkalmas erre. Ezért tartom nagyon veszélyesnek azt közvetíteni a pályaválasztók felé, hogy mindegy, mit végeznek el, max. majd újra kezdik. Nem tudom, átlátják-e, hogy milyen nehéz más életszakaszban ugyanazt a tudást, gyakorlatot megszerezni, mint fiatalon. Ezért félteném a fiamat, ha a filozófiát választaná (de nem szólnék bele a választásába, nyilván).

      FM: és mi volt a húgod eredeti végzettsége? Hú, el sem tudom képzelni, hogyan csinálja. Nyilván kell valaki, h eltartsa, nem? És főleg az orvosoknál annyit számít a gyakorlat!

      Törlés
    28. Tamko, ez az egyik kedvenc temam es ha nem bansz angolul olvasni javaslom a https://www.careershifters.org/ oldalt, tele van jobbnal jobb peldakkal, szinte mindenki vallalkozonak megy, de nagyon inspiralo.

      Törlés
    29. En sokakat ismerek akik 30 korul kezdtek az orvosit es egy pasit, aki 40 evesen 7 gyerekkel, de o egy masik tortenet.

      Törlés
    30. Húha, nem semmi! :)

      Köszi, mindjárt megnézem a linket. Alkalmazottból vállalkozóvá válnak? Igen, ez logikus lépés, bár bátorság kell hozzá...

      Törlés
    31. Szerintem pont az orvosi az, amihez meg kell erni (bar teny, hogy 30 felett batorsag). A hugom biologus kutato, szoval nem olyan nagyon tavoli.
      En vallalkozonak tul nyul lennek, nem mernek belevagni

      Törlés
    32. Á, értem, köszi. Igen, akkor ismerős lesz neki pár tantárgy :)

      Saját vállalkozás (főleg, ha valamilyen kreatív ágazathoz kapcsolódik): az álmom, amit tuti nem mernék meggvalósítani!

      Törlés
    33. Én sem kasztrendszer bemutatását terveztem. A szakmunkás gyereke is akarhat felsőoktatásba menni, ha így van, plusz szorgos, megtehetik (akár más városban lakni), a szülők nem nyomják, hogy kezdjen inkább dolgozni, menjen inkább valami gyors szakmát tanulni (tapasztalat). Én csak azt mondtam, hogy azért jobban örülnék, ha a gyerekem nem ács lenne, hanem elmenne tanulni valamit egyetemen.
      Újat tanulni azért bármikor lehet, és a szeretett filozófiát is elmehet tanulni valaki, de szerintem bőven elég egy más meglévő szakma mellé, ami a megélhetés is, akár hobbinak. Én a pszichológiát így hagytam el, max ha kedvem van, olvasgatok a témában. Eleve azt is hülyeségnek tartom, hogy elvégzik, lesz, ami lesz, és tök másban kezdenek el dolgozni, hisz már akkor sem lehet elhelyezkedni a szakmájában. De ezt az egyetem kezdésekor 3-4-5 évvel ezelőtt is lehetett már látni! Sebaj, azért elkezdi!
      A munkaerőpiacról nagyrészt elmondható, hogy nem tud mit kezdeni a pályaelhagyókkal, hacsak nem kivételes szakmát tanult és pont más elvárások is stimmelnek. Pl. apám is végigszenvedte a gépészmérnök szakot 40 évesen, de sosem fog benne dolgozni. Eleve kezdjük ott a problémát, hogy 45 éven felülieket nem akarnak felvenni. Meg szülés előtt állókat. Meg szülés után visszatérőket... :D Tapasztalat nélkül 30x évesen sem jobb a helyzet. Szóval igen, sokan úgy döntenek, hogy otthagyják az alkalmazotti létet, és vállalkoznak. Mint sok anyuka, aki otthon kézműveskedik valamit és végül nagyra nő az egész. (Vagy nem nő olyan nagyra, de a több gyerek mellől akkor sem férne bele az időbe egy teljes munkaidő utazással.)
      A biológia és a filozófia sem egy kategória amúgy. :)
      Egyébként én jelenleg is tanulok levelezőn gyed mellett, de aztán ha elvégzem, így felsőoktatást nem hiszem, hogy szeretnék még végezni (ezt is azért fejezem be most, mert gyed alatt még könnyebb, mint munka+gyerek mellett). De ha nagyobb lesz a fiam, szeretnék megtanulni 1-2 nyelvet még. :) Nem átképzés, csak hobbi, önképzés, ez kell is az agynak, de igen, elhelyezkedni már nem szükséges vele.
      De vicces, nekem van most fogszabályzóm. Ok, itthon vagyok, munkahelyen én sem akartam bevállalni. :))
      Amúgy szeretnék én német nyugdíjas lenni, akikkel találkoztunk egy tökre eldugott thai szigeten karácsonykor. Mi egy hétig voltunk, ők 3-4 hónapig.

      Bocsi, így zanzásítva válaszoltam sok kommentre. :)

      Törlés
  11. Szia Tamko!

    Nekem is az egyetemes volt a "kedvenc" érvelési pontom 😁
    Mindenki jobban tudja, amikor a villamoson a néni megszégyenítette a fiamat (3 éves) a cumija miatt, akkor éreztem először, hogy csak röhögni kell ilyenkor, akkor meglepődnek és elhúznak.
    Úgyhogy szerintem röhögj te is, és írj még!
    Jó olvasni a történeteidet!

    VálaszTörlés
  12. Kedves blogiro es mindenki mas! En voltam aki az elozobejegyzeshez mert irni nevtelenul egy kommentet, mert nincs sajat blogom, facebookom es hasonlo, nem is tudom mi kellene hozza, hogy nekem is legyen a mondandom ele olyan kis kep vagy valami. No,de mindegy is. A lenyeg, hogy nem ertem ezt a nagy felhaborodast, hogy lemertem irni a sajat velemenyem, egy szoval sem mondva, hogy barmit is igy csinalj vagy ugy, haromszor elnezest kertem, hogy nekem mas a velemenyem. Megis itt en lettem a hab a tortan, ami meglepo szamomra, mivel nem irtam semmi sertot, vagy amin igy felkellett volna huznod magad. Es meg csak azt sem gondoltam soha de soha, hogy mindent tutin csinalok, nekem is megvoltak a nehezsegeim, amikor azt gondoltam, hogy jesszus mi lesz beloluk, ha igy vagy ugy csinalom. De imadtam oket ahogy most is, engedje meg mar mindenki, hogy buszke legyek, hiszen ki legyen buszke rajuk, ha nem en??? Es nem azert mert kuszobon az orvosi diplomajuk (nyilvan ezert is mas szempontbol, de a legtobb hozzaszolonak es neked is a diploma volt a csucs) hanem ahogy irtam is, felelosen gondolkodnak es olyan jo emberek lettek, amirol almodni sem mertem husz evvel ezelott. Halas vagyok, amiert jol tudtam vegezni a dolgom, nekem a szuleim nem tudtak sokat segiteni, es igy otven felett, mar nem is banom annyira. Nagyon nehez a neveles, mindenkinek mas a fontos, es ha anyukad vagy egy idosebb szemely, aki tul van mar a javan CSAK a velemenyet leirja vagy elmondja, nem hiszem, hogy ilyen iszonyat duhkitorest erdemelnek. Szamomra itt veget is ert a blogod olvasasa, amit sajnalok, mert regota olvastalak, de nem tudom toleralni, hogy egy egyszeru velemeny leirasa miatt meghurcolsz es a hab a tortan-t csinalsz belolem, es leirod, hogy meg a fejemben sincs minden rendben -teszed ezt ugy, hogy nem ismersz, soha az eletben nem hallottal rolam, hogy igazan milyen ember vagyok. Mindenkinek csak azt uzenem, hogy ismeretlenul nem kellene frocsogni senkire, aki udvarias, csupan eltero velemenyt ir le. Na most lehet folytatni a sarral dobalast, ahogy eddig megszoktatok, de ez nem az en vilagom. Ide csak azer masoltam be ujra a kommentemet, mert azt szeretnem, ha masok is latnak. Es nem kell valaszolni.Udvozlettel: egy volt blogolvasod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es persze csak duhitesbol a magam oromere annyit meg elarulok, hogy a gyerekeim Brisbane-be jarnak a UQ-ra, mivel 12 eve kikoltoztunk kengurufoldre. Es tisztaszivu, jo emberekkent a fold masik oldalan is megalljak a helyuket. Es ne legyek buszke kedves trollkodok? Na most lehet fikazni a nevelesi elveimet es szokas szerint ugy minden mast! De majd 20 ev mulva meglatjatok a gyerekeiteken, hogy mit er az, ha konnyebsegbol csak hogy ne hisztizzen mindent rahagytok. Bocsi, de ez meg kikivankozott. Es most sem kell valaszolni.

      Törlés
    2. Kedves nevtelen, sajnos legyurhetetlen vagy kerit hatalmaba, ha valaki azt irja, valamit NE csinaljak, ezert valaszolok. :D
      Szerintem minden rendben van. :)

      Törlés
    3. attól, mert elnézést kérsz háromszor-négyszer, sajnos még ugyanolyan hülyeség leírni, hogy, ha Tamko leveszi a kabátot a kilincsről a fia reakciója miatt, akkor szociopata felnőtt lesz.
      szerintem együgyű az a gondolatmenet, hogy azért, mert vki elvégez egy egyetemet, bizonyos tábor szerint kötelességtudó és példás felnőtté válik, akkor már nem is lehet lelki nyomora a szülei vagy egyéb gyerekkori trauma miatt.

      Törlés
  13. Egyszerű mezei anya - nem blogger - vélemény: Nincs két egyforma gyerek, nincs két egyforma élethelyzet. Semmilyen tuti recept nincs. De!!! Minden gyerek egyszer felnő, és annál kevés kedvesebb dolog van, mint amikor azt mondja Neked a csemete, hogy úgy örülök hogy Te vagy az én anyám! Boni pedig egészen biztosan eljut majd ide, mert szeretve, az ő igényeit a lehetőségekhez mérten figyelembe véve nevelitek - Ennyi!
    Kitartás Tamko!!! Boszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi! Hááát, nagyon remélem :))

      Törlés
    2. Igen, ez milyen jó! Szeretném, ha tanulna a Lány, de ha nem akar, nem fogom erőltetni. Sokkal fontosabb, hogy boldog legyen és érezze majd úgy, hogy jó volt velünk felnőni:)

      Törlés
  14. Visszatérve az eredeti sztorira, bocsi, engem az érdekel jobban - a kommentelők minősítése, vagy a téma elpoénkodása helyett -, hogy sikerült-e az t a konkrét konfliktust rendezni otthon? Hogyan?... sikerült-e megbeszélni, és találtatok- e valami olyan megoldást, ami mindenkinek jó, és nem rombolja le senki önbecsülésé t, tudjátok-e már, hogyan tudtok segíteni egymásnak, a hasonló esetek elkerülése érdekében, megmarad-e az egyébként szeretetteljes légkör, látjátok-e egymásban a jót, és dicséritek-e eleget egymást,érezheti-e mindenki otthon, hogy FONTOS része a családotoknak, és van beleszólása, a saját életébe?
    ...vagy maradt a beolvasós/kioktatós technika? :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arra a konkrét konfliktusra nem tértünk vissza, mert nem volt olyan nagy ügy sztem egyik szereplő számára sem. De én úgy látom, így a harmadik hétre a mamám nagyon meglágyult, szinte már ő keresi Boni kedvét, pedig az elején meg akarta mindig regulázni. Nem nagyon merem a témát felhozni, pont mert semmi értelmét nem látom a vitának a témában, és nem érzem úgy, hogy magyarázkodnom kellene vagy hogy neki magyarázkodnia kellene. Mások vagyunk :)

      Törlés
  15. Jaj de kár, hogy betegség miatt lekéstem az eredeti poszt időben történt olvasásáról és a kommenteket most sincs időm, de majd valamikor el fogom olvasni mert érdekelnek.
    Csak annyit tennék hozzá, hogy ha bárki (a második poszt alapján úgy gondolom) nem érti azt hogy egy kisfiú hisztizni kezd egy szerinte nem jó helyen lévő kabát miatt, vagy hogy az ne volna normális hogy a gyerek malacként eszik és rohangál a lakásban: az látott már gyereket???
    Hát ha már azt is megpróbáljátok lenyesegetni hogy egy kicsit hisztizik (bármi miatt) vagy hogy evés után át kell öltöztetni, akkor ti mit csináltok a valóban hisztis, hányásig, izzadásig fetrengő gyerekkel, vagy a betegség miatt akár 3 éjszakán át 10 percenként ébredő üvöltve vergődő gyerekkel, megkötözitek???

    Ami meg a rendet illeti: én tényleg szeretném ha a lányomat meg tudnám tanítani arra hogy (majd, majd) elpakoljon maga után. De a Férjem 40 éves és még szinte soha nem tette a szennyesbe a ruháját, vagy nem mosott el maga után egy tányért. Na EZEN én is ki szoktam akadni de mit sem ér.
    Hát akkor mit várjak egy gyerektől???
    Én tudom hogy vannak szófogadó gyerekek (én az voltam) de azok úgy születnek. NEM HISZEM hogy ezt nevelni lehet.
    Amit megpróbálok tiltani az a harapás, marás (mert nagyon fáj), illetve próbálom lecsitítani a hisztit, igen a kedvét lesni hogy ne jusson el az idegrohamig.

    Na majd egyszer végigolvasom az egészet, de most ennyi reakcióra volt időm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahány gyerek van, annyiféle és nem mindegyik hisztizni. A Lány karácsonykor akkora hisztit nyomott, amiért nem volt rizs az ebédhez, hogy mindenki csak pislogott. Volt meg rajta kívül 5 gyerek, mindegyik anyuka le volt döbbenve, az ő gyerekük így nem hisztizett soha. Nalunk ilyenből napi 5 van:)

      Törlés
    2. Ezen bocsánat de elmosolyodtam magam, hogy "nem volt rízs az ebédhez". Milyen kis gourmand. Hát igen, valszeg nektek egy ilyen hiszti fel se tűnik. Én is úgy vagyok vele hogy ha "csak" lefekszik az út közepén hogy most nem jön tovább, azon én meg se lepődök csak odébbhúzom az autók elől. Másnál meg ez az ultimate hiszti.

      Törlés
    3. lehet nevelni. mi, ha hisztizni mertünk, akkora pofont kaptunk, hogy inkább abbahagytuk, nehogy megismétlődjön (a pofon). nem születtem szófogadó gyereknek, most is utálok szót fogadni, de szó szerint belém verték (nevelték, ha úgy tetszik).

      az eredeti poszthoz, meg az érveléshez: én egyetemre jártam, de mint a fenti példa is mutatja, a szüleim nem álltak épp a helyzet magaslatán. (ami azt illeti, a pályaválasztással kapcsolatban is elhangzott, hogy "akkor is oda mész, ahová én mondom, különben szíjat hasítok a hátadból". nem oda mentem, nem is elégedettek velem.)

      Törlés