2016. augusztus 19., péntek

Gondolatok Esterházy halála kapcsán

1) Én Esterházy Péter könyveiből tanultam azt (pontosabban: én azt tanultam EP könyveiből), hogy mindent le lehet írni, mindenre vannak szavak. Nagy felismerés volt, amikor rájöttem, hogy bármi történjék is – ciki, kellemetlen, szomorú, felháborító stb. esemény –, szavakba lehet azt önteni, azaz el lehet úgy mesélni, hogy emberinek hasson; el lehet venni a dolog kellemetlen élét, a cikiből vicceset csinálhatunk, a szomorút könnyebb elviselni, a felháborítóban megtalálhatjuk az univerzálist. Arra is pontosan emlékszem, hogy a Harmonia Caelesis melyik részénél döbbentem rá a szöveg és az irodalom eme erejére. Kell ehhez persze egy olyan nyelvi virtuóz, mint EP volt (rémes ez a múlt idő), de a lehetőség megvan: szavakkal minden megmagyarázható, árnyalható, könnyebbé tehető, feldolgozható. (Hú, nem tudom, érhető vagyok-e.. De annak reménye, hogy egyszer ezt el tudjam magyarázni, vagy hogy valaki elmagyarázza ezt helyettem, FENNÁLL.)

2) Kiütközött a Z és én köztem létező nyelvi különállás: olyan érzésem van, mintha két külön világban élnénk. Soha nem fogja megérteni Esterházy irodalmi nagyságát, hiába a jóindulatú (néha: leereszkedő) igyekezet, amellyel meg szeretné érteni, miért is volt EP ennyire ünnepelt író, mi tette őt ilyen naggyá? Le is beszéltem egyébként arról, hogy fordításban olvasson bármit is: minek? Hogyan lehetne lefordítani pl. ezt a mondatot: „lévén ő egy hármasiker [...] az elbeszélőmód száma már jelzi is a tömör szomorúságot, mely az Olvasóra háramol”? Vagy ezt: „anyám akkor már terhes volt az öcsémmel, vagy áldott állapotban, ez csak később dőlt el”.  Néha felsóhajtok és kiszakad belőlem, hogy ugye tudja, hogy a magyar irodalom 20 év EP-munkássággal lett szegényebb (ennyi mondanivalója gondolom még simán lett volna) és hogy ez behozhatatlan veszteség? Tisztába van-e vele, hogy mekkora csapás érte a magyarokat azzal (nem a fideszi magyarság, hanem az EP-magyarság értelmében használom ezt a szót), hogy soha többé nem olvashatnak új EP-köteteket? Erre csak megvonja a vállát, hogy „Balzac sem él már”. Így őrölgetünk szépen két külön malomban, én pl. Balzac zsenialitását nem érzem át, hiába olvashatom eredetiben.

3) Úgy érzem, mindent újra kell olvasnom, sőt: néha elfog az a gondoloat, hogy ha életem végéig Esterházy-t kellene olvasnom, akkor sem maradnék le semmiről.

4) Az általam olvasott nekrológok egyike sem tetszett. Az ember Esterházyól írván hajlamos lesz önkéntelenül is elesterházyasodni egy picit, annyira ragadós a stílusa. Az ÉS-ben találtam ezt a rövid részvétnyilvánítást, ami nekem a legjobban tetszett:  

„A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöksége megtörten gyászolja Esterházy Pétert. Halálával nemcsak a kortárs irodalmat érte pótolhatatlan veszteség, hanem a magyar közéletet is. Világirodalmi rangú életműve, szabad, független szellemisége sokunk zsinórmértéke volt. Feledhetetlen alakja innentől fájó hiányával lesz velünk.”

28 megjegyzés:

  1. csak én érzem amúgy, hogy Z értetlenségében nem csak a nyelvi különállás játszik szerepet, hanem szimplán az a tény, hogy EP magyar volt? nem olyan embernek tűnik - a blog keskeny ferde tükrén át legalábbis -, aki bármilyen komolyabb, világszínvonalú teljesítményt kinézne ennek a népnek a szülötteiből, hacsak az illető nem nevelkedett kora gyermeksége óta valamelyik nyugatabbra eső külföldi országban. vagy ez teljesen téves meglátás?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ezzel a teljes Európa így van és kb. a magyarok fele is.

      Törlés
    2. Szerintem ez természetes hogy Z. nem fogja megérteni sem Esterházynak sem más zseniális vagy kevésbé zseniális magyar irónak vagy irásnak a különlegességét.
      Én nem ismerem a francia nyelvet csak egy egészen picikét, angolul viszont egész jól tudok és egy időben rengeteget közvetítettem (mert nem mondhatom azt hogy tolmácsoltam) magyar ügyfelek és angol, vagy angolul beszélő de 3-ik európai nemzetből származó kollégáim között. Döbbenetes hogy milyen félreértések és mennyi kínos helyzet keletkezett amikor valamelyik fél árnyaltan próbált fogalmazni.
      Én - megint csak az angollal tudva összehasonlítani a magyar nyelvet - sokszor rácsodálkozok arra, hogy mennyire befolyásolja az ember gondolkodását az, hogy milyen nyelvet használ, milyen szó és fogalomkészlete van.
      Az angolban pl. annyi frappáns megfogalmazás van, de valahogy ezek olyan "készen kapottak" míg magyarul ezt fel kell építeni akár többszörösen összetett mondat árán ami viszont másfajta logikát igényel. Sőt, jobban igényel egy logikus gondolkodást.

      Ááá nem tudom itt leírni amit mondani szeretnék, mindegy.

      Törlés
    3. Még annyit, hogy egy időben ismertem több olyan francia embert (bölcsészeket naná) akik azért kezdtek el magyarul tanulni (és tanultak is meg) hogy magyar irodalmat olvashassanak.
      Teljesen odavoltam hogy léteznek ilyen emberek...

      Törlés
  2. Színváltószeműlány: szerintem a férjem elismeri a magyarok világszínvonalú teljesítményét (Polgár-testvérek, Hosszú Katinka - rájuk gondolsz?), de mivel sokkal kevesebb magyar alkotott világszínvonalon, mint francia (demográfiai, történelmi okokból), szerintem egyszerűen csak nem ismeri őket.

    De azt hiszem, azt viszont nem hiszi el nekem, hogy a magyar nyelv is képes olyan virtuóz játékokra és olyan árnyaltan és kifinomultan lehet magyarul is fogalmazni, mint franciául :))

    Fella: érdekes, én meg pont azt látom, hogy mindegy, milyen az anyanyelve az illetőnek (fr vagy magyar), a gondolkodását ez nem befolyásolja nagyon, azt meg végképp nem, hogy mennyire logikus az illető. A franciában talán könnyebben megy a small talk, annyi panelból, előgyártott elemekből lehet építkezni.

    Pont tegnap jöttem rá egyébként, hogy a franciában nincs külön szó a talp-ra (csak cipőtalp van). Attól még a férjem pontosan tudja, hol kell megmosni a gyereket, ha mezítláb futkosott a játszón egész délután :)) na most ez lehet h hülye példa, de legalább friss :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem van talp, kedves Tamko: ez a "plante du pied"...

      Törlés
    2. Marmint ugy értem, h nincs KÜLÖN szo a talpra, oyan, amiben nem lenne benne a "láb" szo. Mert kulonben ez korulíras. A ferjem mindig azon rohog, hogy nalunk egyfele dinnye es barack letezik, aztan pontositjuk, hogy görög, sárga, oszi, kopasz... :) szoval igy ertem.

      Törlés
    3. A franciák előszeretettel alkalmazzák a szőrszálhasogatást is, hogy "felsőbbrendűségüket" bizonyitsák, különösen ha a magyarok ebben kívánják felvenni a kesztyűt... De az is lehet, hogy e téren minden nép egyforma?...

      Törlés
    4. Ezt a logika dolgot a magyarok imàdjàk mondogatni, de valójàban semmilyen alapja sincsen. A magyar nyelv màs, de nem felsőbbrendű (mert sztem a jobb logikàból akkor ez következik)

      Törlés
    5. Szerintem is inkabb a kis népek frusztraltsaga lehet az oka annak, hogy mi olyan büszkek vagyunk a nyelvünkre. Nem mintha annyi idegen nyelvet beszelnek, hogy ezt szakszerüen megitelhessem... :)

      Törlés
    6. Voltunk mi nagyobb nép is sokkal nagyobb büszkeséggel.
      Én inkább azt látom hogy mindenki szégyelli magát hogy magyar. Legalábbis az írni-olvasni tudó réteg.
      De szerintem (1) logikusabban felépített a magyar nyelv mint a nyugateurópában beszélt nyelvek (sajnos az ázsiai nyelvekről fogalmam sincs), (2) sokkal kevesebbet kellett változtatni mondjuk a középkor óta vagy nem kellett annyira "megerőszakolni" hogy változhasson ez is a más típusú felépítéséből következik.
      Az hogy teljesen más alapokon (logikán) nyugszik mint a Nyugat-Európában beszéltek, mutatja az is hogy nagyon sok magyar anyanyelvűnek itthon milyen nehézség megtanulni az idegen nyelveket.

      Törlés
    7. Na most eszembe jutott egy példa amit már ezer éve meg akartam kérdezni több idegen nyelvet jól beszélőktől:
      Nekem az, hogy magyarul a születési időmet vagy a lakcímemet a nagyobb részből vezetem a kisebb felé (1974 május 22 és nem 22nd May 1974). De a lakcímnél még furcsább nekem hogy a lakás ajtajának a számával kezdem, holott még azt sem mondtam meg hogy melyik országban lakom. Nekem a magyar logikus, a fordított meg baromira nem logikus.
      Vagy mondjuk úgy hogy másfajta logika.

      Törlés
    8. A más fajta logika tök más, mintha azt mondanád: "logikusabb". És az még mindig nincs bebizonyítva, hogy miképpen hat ez a nyelvhasználók agytevékenységére, logikusabban gondolkodnak-e csak azért mert a nyelvük mondjuk logikusabb felépítésű (=amely állítást én nem fogadok el, szögezzük le :))).

      Amúgy több mindennel is vitába szállnék:
      - nem változott annyit a magyar nyelv, ez igaz, de ez azért lehet, mert éveszázadokon át nem is használták
      - nehezebben tanulnak a magyarok idegen nyelveket: én az iskolarendszerben, a szinkronizált filmekben és a 89-ig elzárt társadalomban keresném a hibát
      - én nem szégyellem, hogy magyar vagyok, nem is nagyon értem ezt a gondolatot (emlékszem, már többször írtad)

      Én egyébként nyelv kapcsán azon szoktam gondolkodni, hogy mondjuk én, aki magyarra fordít, vajon effektíve többet "dolgozom"-e (használom-e az agyamat), mint az a kolléga, aki angolról németre vagy franciára fordítja-e le UGYANAZT a szöveget.

      Törlés
  3. Az a baj hogy tényleg nem tudom ezt elmagyarázni röviden írásban de pont az általad említett beszélgetési panelek körül van a kutya elásva az én (teljesen amatőr de jól átgondolt meglátásom szerint).

    VálaszTörlés
  4. Az általad idézett szépirodalmi fordítási problémákkal, nomeg E.P. stilisztikai virtuóz játékosságával teljesen egyetértek. Sok beszélgetést végignéztem vele a youtube-on és rendkívül élveztem őket.

    VálaszTörlés
  5. nem, nem csak a világhírt szerzett tehetségekre gondolok, hanem azokra, akik megmaradtak országhatáron belül (nem csak fizikailag, hanem a nevük sem lett ismert). épp azon elmélkedem én magam is, hogy nagyon sok magyar alkotott világszínvonalon (bár francia nyilván valamivel több az általad említett demográfiai okokból), csak világhír nem társult hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De pontosan kire gondolsz? En azt hiszem, a ferjem elismeri barkinek a kimagaslo teljesitmenyet, legyen az francia, magyar...

      Törlés
  6. Szerintem ez nem magyar/nem magyar függő. Vannak dolgok, amiket képtelenség lefordítani több mondatos körülírás nelkul. Bármelyik nyelven. Törtenelmi,kulturális utalások, szójátékok,generációs toposzok, ezer ilyen van. A mi történeteink nem ismertek,ez van. És ha hozzátesszük E.P. hihetetlen nyelvi leleményesseget, ez meg nehezebbé teszi a megértést. A fordítás meg külön nehéz ügy. Egyszer olvastam egy francia könyvet svédül,amit nagyon szerettem,megajándékoztam vele egy barátnőmet magyarul,aki szerint a könyv rém gusztustalan. A szereplők leírása és ilyesmik. Nekem nem ez jött át svédül. Mostmár igazán kiváncsi lennék, milyen az eredeti...

    Az,hogy E.P. nagyon eredeti, nagyon bölcs, nagyon igaz és utánozhatatlan nem kérdés, de sajnos biztos vagyok benne, hogy meg a pallérozottabb agyú honfitársaink jó része sem érti, mit eszik rajta a "libsi" értelmiség (Ez egy nekrologhoz volt kommentár, nehány órával a halálhír után...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem szabad ilyen kommentarokat olvasni :((( az ember kedve elmegy az élettől.

      Es mi volt az a francia konyv?

      Törlés
    2. A sundiszno magabiztossága magyarul, franciául, khm...L'elegance du herisson

      Törlés
    3. eleganciája :))) bár biztos az elegancia magabiztosságot is kölcsönöz :))

      Nem olvastam a könyvet, de emlékszem, h nagy siker volt Fro-ban. Film is készült belőle, de azt mi nem bírtuk végignézni. Most látom, hogy Tótfalusi Ágnes fordította. Ő nem ma kezde a műfordítást, de érdekes ez a különbség a két verzió között.

      Törlés
    4. Hoppá, igazad van. A svéd fordítóról sajnos nem tudok semmit, és nyilván összehasonlítani sem tudom. Itt is nagyon szerettek egyébként,en is.

      Törlés
  7. Ez a nyelv és logika dolog engem is nagyon foglalkoztat, és szerintem van is benne valami. Pl. a rómaiak praktikussága és a latin nyelvtan szigorú logikája között feltételezek némi összefüggést. És - bár ez kicsit más talán - épp most olvastam, hogy a zenei hangsúlyú anyanyelvűek, pl a kínaiak és a vietnamiak között szignifikánsan több a zenei tehetség, jobb a zenei memóriájuk stb.
    A kétnyelvűség/többnyelvűség nyűge meg igazából 20. századai európai sopánkodás, a világ egyéb tájain teljesen bevett dolog a két-vagy akár háromnyelvűség, mondjuk egy indián és a spanyol viszonylatában, de Indonéziában is több száz helyi nyelv él még a hivatalos (mesterséges) indonéz mellett. Történelmileg ez sztem Európában sem volt másként, ott volt ugye a soknemzetiségű Monarchia, vagy akár Erdély példának.

    És igen, EP lefordíthatatlan, de az sztem Szabó Magda vagy Darvasi is, és

    VálaszTörlés
  8. ...sztem Tacitus tömörségét sem lehet visszaadni más nyelven, mint latinul. (Egyébként Barna Imrének van egy eszmefuttatása A Rózsa neve végén, hogy mennyire más egy vonatkozói mellékmondatot vagy hátravetett jelzős szerkezetet lefordítani olaszról magyarra, mint angolra vagy németre.)

    VálaszTörlés
  9. Valaki megkérdezte tőlem, hogy a "Sorstalanság" francia cimében (Être sans destin) az "être" igeként vagy névszóként értendő-e. Mondtam, hogy igeként, de a kétféleképpen értelmezhetőség nem is rossz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kérdés! :) Én sztem rávágram volna, hogy főnévként, mivel a magyar cím is az.

      Törlés
    2. Pedig a címben a sorstalanság tényéről van szó, nem pedig egy sorstalan emberről (être = individu értelemben...)

      Törlés