2016. június 15., szerda

Ma reggel

- Ma reggel korán belenéztem az e-mailjeimbe, láttam, hogy péntekig egy HALOM munkám lesz és ráadásul G. kolléganőm is írt, hogy beszéljünk telefonon (utálok vele telefonon, vagy akárhogy beszélni).
- Reggeli után jól összevesztünk Z-vel, mert kiderült, hogy megint egymás programjaira szerveztünk, de nem is ezért voltam mérges leginkább, hanem mert egy legyintéssel elintézi: - Félreértés történt! Pedig a valóság az, hogy megint elfelejtette és összekeverte a dátumokat. (Ezentúl MINDEN dátumot alá fogok íratni vele, őrület.) Köszönés nélkül ment el.
- Utána Boni olyan lassúcsigasággal készülődött, hogy elveszítettem a türelmemet és megbüntettem, még leírni is szégyellem: bezárkóztam a WC-be, mert tudtam, hogy ezt utálja. Hatott a zsarolás, na de milyen áron! Te jó ég, ezt én csináltam?!
- A bölcsi felé menet eltörött az esernyőm.
- A bölcsiben leszakadt a nyakláncom. Nem nagy ügy, de EKKOR már majdnem robbantam.

Ezek után Bonikám, aki rendszerint vonakodva bár, de be szokott menni a terembe, és pár másodperc után már játszik is, most kint egy sarokba húzódva zokogott, hogy ő nem akar bölcsibe menni, és azt hajtogatta: - Várjunk még egy picit! Négy-öt más gyereket adtak le eközben, mindegyikük boldogan szaladt a bölcsisnénikhez, Boni viszont el volt szánva rá: nem megy be. Ilyen fokú ellenállást még nem is láttam nála. Igaz, hogy a hétvégén beteg volt, de reggel megmértem a lázát, és már hőemelkedése sem volt. Amikor elmondtam neki, hogy ma nagyon sok munkám van, sírva alkudozni próbált, hogy akkor legalább csendespihenőre vigyem haza.

Akkor én is sírva fakadtam. Gáz, mert ebben a bölcsiben még gyereket is alig látok sírni, most meg én! A bölcsis nénik azt sem tudták, hová nézzenek, egy anyuka éppen megérkezett a kisfiával, rémültem mondta a gyereknek, hogy semmi baj kicsim, olyan hangsúllyal, hogy azt lehetett érezni rajta: baj van, ne is nézz oda!

Sírva vittem be, és kénytelen voltam azt mondani a gondozónőnek, hogy erővel vegye át a síró és kapálózó kis csomagot, mert nekem mennem kell... és mentem.

10 megjegyzés:

  1. Óó te szegény, kellett neked a dackorszakról írni!:) - oké ez nem is az , csak épp rossz érzés maradt Boniban a reggeli kis összeütközésetek után és szegény így próbálta rendezni... Sajnálom, borzasztó lehetett mindkettőtöknek, megnyugtat, ha én is követtem el hasonlóan gonosz dolgot anno ( lekapcsoltam a fürdőszobába a villanyt brrr... ). Délutánra kiheveritek mindketten - szerencsére- .

    VálaszTörlés
  2. :(

    Tamko, nem tudom, hogy olykor mindenkinek szokott-e lenni ilyen szituja, de nekem volt már. Hátha ez segít, hogy más tehene is...

    Bezzeg vagyok...

    VálaszTörlés
  3. Én tegnap kizártam (kipenderítettem a jó szó) a másfél éves fiam a fürdőből, mert miközben hajat mostam, és késésben voltam, folyamatosan válogatott cuccokat dobált a kádba, leállította a mosógépet stb.
    Olyan nehéz nem rajtuk levezetni a felgyülemlett feszültséget, pláne, hogy mintha éreznék olyankor és direkt provokálnának.. Pont tegnap este fogadtam meg, hogy megpróbálok higgadtabb lenni vele, végülis engem másol, nehogymár ezt a viselkedést koppintsa. Meg ha ilyen van, mindig megszakad a szívem utána.

    VálaszTörlés
  4. Egy nagymama tapasztalata: a trauma könnyebben elmúlik, ha uralmunkat elveszítve utána nyugodtan elmagyarázzuk a gyereknek (a picinek is), hogy " ne haragudj, sajnálom, amiért elvesztettem a türelmemet, ez és ez volt az oka, nem haragszom rád, nagyon szeretlek" - és kész. Nem kell sokáig feszegetni sem a büntetést, se a bűnbánást.

    VálaszTörlés
  5. :( ó jaj :((( minden együttérzésem :( vannak ilyen szar napok, kulminálódik minden gázos dolog - csak azzal tudlak vigasztalni, hogy elmúlnak ezek is :)

    VálaszTörlés
  6. Elképesztő, hogy mennyire átveszik a gyerekek a szüleik lelkében éppen dúló viharokat! Nyugi, sz*r napja mindenkinek van. Nálunk a számolás vált most éppen be. Nem tudom hogyan működik és miért, de ilyen helyzetekben kb azt mondom, hogy jó várunk/jatszhatsz még egy kicsit, de amikor 5ig számolok, akkor indulunk/lefekszik stb. Valamiért működik. Pont most írt Isolde egy tök jót arról, hogy kellenek a határok, olvasd el. Ölelés!

    VálaszTörlés
  7. Jajaj, köszönöm, köszönöm a kommenteket! Egy órára rá hívtam a bölcsit, állítólag pár percen (!) belül megnyugodott, és részt vett a foglalkozásokon. Én még teljesen fel vagyok zaklatva és meg is beszéltem Z-vel: egy ideig most ő viszi reggelente, én nem bírnék elviselni még egy ilyen jelenelet. Nem tudom, mi volt ez, nem mondanám hisztinek, tényleg úgy tűnt, szenved és haza akar menni... aztán lehet, hogy tényleg "büntetett" vagy érezte, hogy nagyon feszült vagyok, nem tudom.

    Egyébként meg szoktam neki magyarázni, h miért vagyok mérges, sőt (próbálom magam menteni :)) akkor is szólok neki, ha érzem, h elfogy a türelmem, és még azt is megmondtam neki, hogyan fogom megbüntetni. Hogy értse, miért vagyok néha ingerült, amikor általában ugyanezekért máskor nem kap semmit. Aztán nem tudom, megérti-e...


    Merylla, köszi a tippet, ki fogom próbálni! A számolás nálunk az evésnél vált be, de igazad van, ki kell terjeszteni más területre is :)

    VálaszTörlés
  8. Én mindig bejelentem, hogy akkor most körülbelül mikor kezdek üvölteni. Mi is mindent megbeszélünk utólag, de azért néha egész napra rossz a kedvem mikor genyó vagyok - a gyerekek meg olyan cukik, annyira kedvesen megbocsátanak.

    VálaszTörlés
  9. Sztem az nagyon fontos, hogy az tudatosuljon, hogy az ember nem anyarobot, hanem érző lény, hangulatokkal, temperamentummal, méreggel akár. Én is tájékoztatni szoktam a gyerekeket, mikor szalad be a madzag, és mielőtt megszülettek, birkatürelműnek tartottam magam.... hát már nem.

    VálaszTörlés
  10. Birkatürelmű azokkal vagyok, akik idegenek, akikhez nem kötődöm érzelmileg. Sajnos akiket nagyon szeretek, azokkal az nehezebben megy, de én is szólok mindig, hogy már fogy a türelmem, jobb lesz igyekezni, ha nem akrják, hogy ordítsak:) Aztán ha nem szólok előre, csak robbanok, mert valami milliószor elkönyörgött dologról van szó, akkor csak néznek nagy szemekkel, hogy az anyjuk megkattant.

    VálaszTörlés