2016. május 18., szerda

Sok hűhó semmiért

Ez a poszt Bezzeg felvetése nyomán arról fog szólni, hogy miért érzem hülyeségnek azt, ha egy szülő idegen nyelvre próbálja megtanítani a gyerekét. Olyan nyelvre, amely sem a saját anyanyelve, sem pedig annak az országnak a nyelve, ahol élnek, tehát egy közömbös, semleges nyelv, amelyet a szülő általában nagyon jól, de akcentussal beszél, és amelynek a tanítását rendszerint kiskorban kezdi a gyerekével – jellemzően az első gyerekkel, mert megfigyeléseim szerint a második gyereknél ez a buzgalom jóval alábbhagy.

Nem vagyok se szakértő, sem pedig 5-6 felnőtt kétnyelvű gyerek anyukája, szóval a véleményem teljesen magántermészetű és biztos sok helyen téves is. Megfigyeléseimet egy 2,5 éves kisfiúra, barátnők gyerekeire, és felnőtt, kétnyelvű kollégáimra alapozom és ezek alapján azt mondhatom, hogy az ilyenfajta tanítás szerintem felesleges erőlködés.

Tudom, hogy vonzónak tűnik az a lehetőség, hogy egy gyerek könnyen és játszva tanul nyelveket, de sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ha megvizsgáljuk azokat az eseteket, amelybe Boni is tartozik (tehát: szülők egymás között „A” nyelven beszélnek, az ország és az intézmény nyelve is az „A” nyelv, viszont az egyik szülő anyanyelve „B” nyelv) láthatjuk, hogy ez szinte megegyezik az első bekezdésben vázolt helyzettel, azaz amikor pl. Magyarországon magyar szülők angolul beszélnek a gyerekükhöz újszülőtt kortól kezdve.

Erről már sokszor írtam: akárhány ilyen Bonihoz hasonló kétnyelvű gyerekkel vagy felnőttel találkozom, mindig kiderül, hogy a „B” nyelvük az anyanyelvükhöz képest jóval gyengébb (nyilvánvaló fokozatokkal, persze). Pedig tudom, hogy az adott szülő vért izzad, szenved, erőlködik stb. hogy saját anyanyelvét megtanítsa gyerekeinek. Nyaranta hordja őket Magyarországra. A gyerekek magyarul Skypeolnak a nagyszülőkkel. Az érintett szülő a lehető legtöbbet próbál magyarul beszélni hozzájuk. És mégis! Ennyi személyes kötődés ellenére ezek a szülők csak ímmel-ámmal tudják megtanítani gyereküket a saját anyanyelvükre – akkor hogyan sikerülne ez személyes kötődés hiányában, sokkal kevesebb erőfeszítéssel, egy tökéletesen idegen nyelvvel? Boni már most le van maradva a magyarral, pedig tényleg nyüstölöm vele (most még lehet is), mennyire le lenne maradva, ha az angolt próbálnám a fejébe verni?

Most nyaralás alatt találkoztam egy rokon családdal, ahol a (francia) anyuka angolul beszélt a pont Bonival egyidős kislányához. Nekem egyébként – de ez aztán már tényleg tök személyes – eleve unszimpi és versenyistálló-hangulatú ez az egész helyzet. Tök kellemetlenül éreztem magam, amikor hallottam őket, és Bezzeg posztját olvasva rájöttem, tényleg olyan volt, mintha bohóckodna a csaj. Megkérdeztem tőle, hogy végülis mi a célja ezzel? A lány azt válaszolta, hogy azt szeretné elérni, hogy a lánya kommunikálni tudjon angolul.

Szerintem erre vannak a kétnyelvű bölcsik, ovik, ahol anyanyelvi tanárok, akcentus nélkül, természetes helyzetben tudják megismertetni a gyerekekkel az idegen nyelvet. Számomra az anyanyelv átadása is hatalmas, véget nem érő és izgalmas feladat! Véleményem szerint egy valódi poliglottnak elsősorban kiváló anyanyelv-tudásra van szüksége – én legalábbia ezzel nyugtatom magam, amikor azt látom (hallom), hogy Boni milyen jól kezdi el beszélni... a franciát.

52 megjegyzés:

  1. tok jol megirtad, nagyjabol en is igy gondolom, es amit pszicholingvisztikabol tanultam, meg amit magam korul tapasztalok, az is ezt tamasztja ala.

    VálaszTörlés
  2. Azt lenne érdekes tudni, hogy egy kiskorában, nem anyanyelvű szülő által (pl.) angolul tanított gyerek angoltudása és egy óvodás/iskoláskorától esetleg anyanyelvi, de mindenképp szaktanár által angolul tanított gyerek angoltudása illetve ugyanennek a két gyereknek az anyanyelvi ismeretei (ideértve az összes, adott életkorban "elvárható", az anyanyelvhez kötődő referenciát) miben különböznek egymástól mondjuk 6 és 10 évesen. Persze biztos vannak ilyen tanulmányok, de nem biztos, hogy utánkövetés is van egy adott pillanatbeli vizsgálat után, pedig a változás lenne az igazán érdekes.

    VálaszTörlés
  3. Igen! Érdekes lenne. Meg később, 14-15 évesen, amikor a felnőttkori szókincs, nyelvkészlet ás akcentus már kialakult (vagy sem).

    Gondolom nagyon nehéz összehasonlító vizsgálatokat végezni, annyi mindentől függ a nyelvtudás. Én személy szerint arra vagyok nagyon kiváncsi, és azt magyarázza el nekem valaki, hogy miért van Boninak ilyen BŐDÜLETES akcentusa magyarul. Amikor én olyan szépen artikulálok! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert egészen másként artikulál. Én is észreveszem Bebén, pedig csak szavakat mond magyarul. De milyen durva akcentussal! Anyám! Egyelőre vicces, bár anyukám nem így gondolja.

      Törlés
    2. Ez az akcentus olyan furcsa: Bodzának mikor még az ír bölcsibe járt hihetetlen észak dublini akcentusa volt. Mióta itt az oviban egy kanadai nô az angol anyanyelvi ovónénije fokozatosan elhagyta az ír akcentust es a kanadait vette fel. :)
      Magyarul nincs akcentusa, de neki könnyû, mi mind a ketten magyarul beszélünk vele.

      Törlés
  4. szerintem ez az a kérdés, amit a szülő anyanyelvhez való viszonya határoz meg. A francia anyuka indokai kézenfekvők (kérdés, miért fontos, hogy a gyerek tudjon kommunikálni angolul), de jómagam librarycattel értek egyet, már csak azért is, mert én is ezt tanultam pszicholingisztikából. :)

    Az meg szociolingvisztikából rémlik, hogy a beszélő számára nagyon világosan kiderül (még ha nem is tudatosul) a két nyelv presztízse. És ha az egyik nyelvé alacsonyabb, a másik lesz előnyben, mindenhol. (a középkori normann uralom alatt, ha jól tudom, emiatt nem is nagyon beszéltek az angol királyi udvarban angolul). Persze ez a beszédszituációkból is következik, ha egy gyerek a B nyelvet csak elszigetelten használja, de a számára legfontosabb felnőttek nem azon kommunikálnak, akkor ő már nem tanulja meg, legfeljebb megérti. (Ezzel magyarázható pl. hogy a burgerlandi magyarok két generáció alatt "letették" a magyar anyanyelvüket.) Egy volt kolléganőm kétnyelvű, a szülei egymással csak B nyelven kommunikálnak, a férje is jól beszéli a nyelvet, a nagyszülők sokat voltak az unokákkal, csak B nyelven beszéltek hozzájuk, B nyelven néztek mesefilmeket stb. A nagyobb gyerek úgy-ahogy megtanult, a kisebbikre nem jutott már energia, ő szerintem csak ért. És az megint nagy kérdés, mennyire lehet a beszélőközösségből kiszakadva élő tudást átadni, a kulturális utaláshálóval, a komplex intertextualitással, ami legalább annyira az anyanyelvi beszélő sajátja, mint az, hogy gondolkodás nélkül választja ki az adekvát nyelvtani szerkezeteket.

    Sajnos én egy nyelvet sem beszélek ilyen magas szinten, és ezt nagyon is fájlalom. Másrészt viszont kicsit úgy is érzem, hogy ezzel a rettenetesen nagy nyelvtanulás-mániával átestünk a ló túloldalára, hogy akcentus nélkül meg anyanyelvi szinten. Ha valaki nem akar színész vagy tévébemondó vagy showman lenni, nem hiszem, hogy az akcentus akadály. Láttam kiváló fizikusokat rettenetes rigó utcai angolsággal nyilatkozni, és attól még ők irányították az űrszondát, nem más. Ha valaki sikeres a szakmájában, persze tudjon róla beszélni idegen nyelven, de nem vágják utána a machetét, ha akcentussal beszél (az angolt legalábbis). Franciaországban pedig a tourist information-irodában is lazán alkalmaznak angolul nem beszélő munkaerőt (Friss tapasztalat, de nagyon aranyos volt a hölgy ettől eltekintve.)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Tamko. Mar regota kovetlek, de meg sose irtam.imadom a rajzaidat.Ajanlom egy szakerto velemenyet a www.hataratkelo.com rol hogyan lrsz ketnyelvu a gyermekem? Sajnos zelefonrol nem tudom csatolni a linket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Névtelen, erre gondolsz? http://hataratkelo.blog.hu/2014/06/30/hogyan_lesz_ketnyelvu_a_gyermekunk

      Törlés
    2. Igen, a hivatkozott linkre gondoltam.

      Törlés
    3. Névtelen, Vera: köszi! :)

      Törlés
  6. Akcentushoz:
    mar irtam a kislanyt, akire itt vigyazok (Anglia), o a magyar anyukajaval es a nagynenjevel el egyutt (vagyis ketten beszelnek hozza magyarul nap mint nap, es a ket felnott egymassal is nyilvan magyarul beszel (ez nagy plusz, szerintem ezt is hallania kell, nem eleg, ha csak hozza beszelnek magyarul), o nurserybe jar mar kb. 2 eve, angolul a koranak megfeleloen beszel.
    Magyarul sokkal hibasabban, de nem is ez a lenyeg, neki is boduletes akcentusa van, a magyar "a" hangzot nem is tudja ejteni, "ányá", mondja, es attol felek, ez mar jobb nem lesz.
    Fogalmam sincs, miert van ez. Elvileg meg kene, hogy legyenek a magyar hangzoi is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, az en fiam mindkét nyelvet akcentus nélkül nyomja, de mivel idegenül az oviban tanult, komoly munka volt elhitetni vele, hogy az anyanyelvi ámde raccsolo barátja hibásan ejti a szavakat. Szóval a nem beszedhibas gyerekem egy darabig raccsolt idegen nyelven, aztán meggyőztem.

      Törlés
    2. Kecs, te az a kommentelő vagy, aki ide már többször is írt, és Bezzeg posztjához is kommentelt most? Én azt hittem, egyetlen kisfiad van, erre Bezzegnél négy gyerekről olvasok! Vagy valamit félreértettem? :)

      Tamko, aki hamar meg fog öregedni

      Törlés
    3. Kettő saját három bonusz. Ebből négy mar kétnyelvű, a legkisebb meg magyarul sem beszél.
      Kecs, a titokzatos 😉

      Törlés
    4. Aztaaaa!! Ez már lassan statisztikailag releváns szám lesz. És még blogokat olvasni is van időd... Gratulálok a picihez! Blogot nem írsz? szívesen olvasnám! ;-)

      Törlés
    5. Jajaj, elszegyenlem itt magam a végen. A három nagynak van azért anyukája is, szóval nem kell hasraesni. És a két nagy mar egyetemre jár, sok gondoskodást nem igényel. De az elmúlt tizenpár evben végigkísértem a nyelvtanulos kalandjaikat, és ez valóban igen érdekes. Éshat magam is egy olyan szakmában nyomulok, ahol nagy szükségem van a nyelvi árnyalatok értésére/ érzésére, és bizony a közös élmény/hétköznapi történelem szempontjából nagyon hiányzik az a 30 év, amit nem itt éltem.
      Blogot nem írok, nem mernek ilyen személyes en-blogot írni, mint ti sokan, tematikus blogot írnék, de arra most nincs időm. És bizony így is,hogy csak néhanapján kommentelek rengeteg időt pazarlok el arra,frissítsek, hátha reagált valaki. Képzeld el,ha blogom is lenne,állandóan a kommenteket lesnem...
      Köszönöm a gratulációt a kis csodagyerekünkhoz ��

      Törlés
    6. Nna, most meg kivancsibb lettem :)) kommentelj sokat, ha mar blog nem lesz :))

      Törlés
  7. A hivatkozott cikk tök jó. Végre valaki leírja, hogy nem is megy olyan könnyedén a nyelvtanulás, még a gyerekeknél sem. Én is egy kis szivacsra számítottam, erre rá kellett, hogy jöjjek: sokmindent összekever, nem emlékszik, vagy rosszul emlékszik, és igen: könnyen felejt. Ezért is találom naivnak azt a gondolatot, hogy egy semmiből előkapott idegen nyelvre csak úgy hipp-hopp, mondókák révén "megtanítjuk" a gyerekünket.

    És akkor ott van ez a rejtélyes akcentus... ha már, ahogy Mariann is írja, az anyanyelvi szülő sem tudja akcentus nélkül megtanítani a saját nyelvére a gyerekét, akkor hogyan menne ez egy idegen nyelvvel? Amúgy ez a cikkben említett 30% nekem reálisnak tűnik, és egyben elérhetetlennek is: még most sem hallja Boni 30%-ban a magyart, hát még amikor majd haverjai lesznek az iskolában!

    Bv, sztem az akcentus kérdése azért olyan nagyon fontos sokaknál (nálam is), mert az akcentus hiánya általában annak a fokmérője is egyben, hogy az ember "érzi" a nyelvet, zsigerből jön neki, nem gondolkodik, nem tanulta a nyelvet (nem hibázik pl. a nemekben), míg ha valaki akcentussal beszél egy nyelvet (mint pl. én a franciát) az azt is jelenti, hogy gyakran olyan hibát vét, amit egy anyanyelvi beszélő SOHA: De egyetértek, hogy lehet élni akcentussal :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez biztos nyelvfüggő. Nekem - sajnos - tapasztalatom csak az angollal van, amit fájdalmasan erős akcentussal beszélek. A férjem viszont négy évig angol iskolába járt (egy harmadik nyelvű országban), amikor hazajöttek, magyarul nem tudott rendesen. Még most is angolul számol, ha gyorsan kell neki összeadni-kivonni valamit - ami emlékeim szerint a kétnyelvűség egyik kritériuma. Viszont nem beszél úgy, mint egy angol/skót/walesi, nem is úgy, mint egy amerikai, nem is úgy, mint egy ausztrál... akik az én fülemnek mind-mind nagyon másképp beszéltek. (pl a keleti parti amerikaiak nekem nagyon érthetőek, a walesiek is, az ausztrálok viszont cseppet sem), sőt mint megtapasztaltam, Britanniában népi játék a kiejtés alapján behatárolni, ki honnan való. De az a gyanúm, hogy az angol nyelvtana elég baltával faragott az újlatin nyelvekéhez képest.

      Törlés
    2. Persze, az akcentus hianya nem mindig jelent tokeletes nyelvtudast! Pl szineszek is meg tudjak tanulni jol. :))

      Szerintem a mas nyelven szamolas viszont nem kriteriuma a ketnyelvusegnek. Ketnyelvu az, aki ket nyelven jol elboldogul az adott szituban, tehat pl. az egyetemen "A" nyelven tanit, de "B" nyelven beszel a nagyszuleivel - es mindket helyetet jol kezeli az adott nyelven.

      A brit nepi jaték = My Fair Lady!! Lattad? :)

      Törlés
    3. Annak idején én is annyit hallottam ezt a "gyerekek max fél év alatt megtanulnak 1 nyelvet idegen környezetben", hogy azt hittem ez valami axióma. Pedig egyátalán nem az! Sőt, nem egy gyerek van, aki mondjuk 5-6 évesen kerül egy idegen nyelvi környezetbe és fél év alatt legfeljebb a fusztrációja és a kudarcélménye nő, nem az idegennyelv tudása.
      És sajnos ők sem szivacsok, rengeteget futnak lyukra, nagyon hosszú a folyamat amíg megtanulnak egy másik nyelvet. A mondókák/énekek: Márk legalább 5-6 éneket dúdolgat napi szinten angolul és németül anélkül, hogy bármi fogalma lenne róla mit jelent. Valahogy úgy, mint mikor mi a 90-es évek elején angol dalszövegeket énelektünk a sulidiszkóban a jelentés teljes ismerete néklül (micsoda rádöbbenés volt 10-15 évvel később újra meghallgatva rájönni, hogy mi is a szöveg!)

      Törlés
    4. Ez ismeroos :)) jomáháá, jomászóó...!!

      Törlés
  8. Ez a kérdés szerintem nagyon függ a családi összetételtől, a helytől ahol él a család, a motivációtól stb.
    Csak két nagyon közeli példám van:
    Magyar anya - magyar apa. Anya a legkisebb (iker) gyerekekhez csak angolul beszélt. Az ok pedig egyszerű volt, a család kiköltözött Amerikába, és szerették volna ha a gyerekek könnyebben boldogulnak. A törekvés bejött, könnyen felvették a törpék a fonalat. Most viszont már 3 éve élnek kint, a szülők magyarul beszélnek otthon mindenkivel, a két idősebb magyarul (is) válaszol, a két kicsi viszont az angolt részesíti előnyben egymás között is. Az ok szerintem abban keresendő, hogy a napjuk jelentős részét angol közegben élik és ez hat rájuk mindenhonnan, ez számukra a könnyebb, egyszerűbb. És igen van akcentusuk, bár a nyáron hosszabb időd voltak itthon és a vége felé ez már szinte teljesen eltűnt (magyar közeg, magyar ingerek).

    Másik ismerősöm: anya-apa magyar, Mo-on élnek, anya angol tanár. Születésüktől kezdve csak angolul beszél a gyerekekhez. A gyerekek remekül beszélnek, megértik az angol meséket és az angol anyanyelvi beszélőket is. Anyát kérdeztem erről és nekem szimpatikus volt a válasza: volt egy lehetőségem, egy előnyöm, beszélem az angolt és szerettem volna ezt a gyerekeimnek átadni, mert akkor ez lesz az anyanyelv, a magyar az apa- és társadalmi nyelv (amiben élnek), az iskola meg hozzá tesz egy harmadik nyelvet. Nem görcsölnek rá, hogy nem beszél tökéletesen, ez nem elvárás, viszont a felgyorsult világban a többnyelvűség igen.
    Nekem egy másik nyelv átadása csak izzadságszagúan menne, így hát nem is próbálkozom, mert ezt a gyerekeim úgy is levennék és elmennének inkább legózni :-D (bocs a hosszúságért)

    VálaszTörlés
  9. Pszicholingvisztikai tanulmányaimból nagyon távolról rémlenek dolgok. Nem lehet, hogy azért nem megy az akcentus nélküli beszéd, mert hiába beszél vele az egyik szülő csak a saját anyanyelvén, a másik, többet hallott, többször használt nyelv olyan erős hatással van a gyerek artikulációs bázisára, ami miatt nem megy akcentus nélkül? Aztán lehet, hogy keverem a szezont a fazonnal. :)

    VálaszTörlés
  10. Kriszti, biztos valami ilyesmi lesz. Jó lenne tudni az okokat is!

    VálaszTörlés
  11. Lassan két éve élünk Mo-on és a fiamnak még most is akcentusa van. Még mindig raccsol, furcsán hangsúlyozik, szinte dalolva beszél, a helyett á-t mond, ilyesmik. Lehet, hogy a hallása nem jó? Pedig sokkal muzikálisabb, mint a lányom. Viszont a h betűt már ki tudja mondani, szóval fejlődőképes. :)

    VálaszTörlés
  12. Hihi, nalunk a felallas ugye: francia papa (egyre tobbet ert magyarul), magyar anyuka, mindketten otthon Franciaorszagban, 2,5 eves ikrekkel. A gyerekeim szerintem (nincs nagyon osszehasonlitasi alapom, hogy milyen szokinccsel kellene rendelkezni, bar a francia az tuti eleg jol megy nekik) tok jol beszelik mindket nyelvet, de szinten eros francia akcentusuk van, nagyon vicces... honnan??? ( "h", "r", valamint a kerdesek hangsulyozasa felfele :))... Nekem fontos, hogy megtanuljak a magyart, nem csak kulturalis szempontbol (abbol is), hanem meggyozodesem, hogy konnyebben tanulnak meg majd "hasznos" nyelveket (lassuk be, a magyar nem egy angol). Most mar azt is tudjak, hogy "frransziaul" es "magyarul" az mas dolog (ra is kerdeznek) - regebben "papa mondja", "anya mondja" volt. Vannak dolgok, amiknek a nevet csak az egyik nyelven ismerik. Nekem nagyon erdekes megfigyelni, ahogy fejlodnek nyelvi szempontbol. Mondjuk ketsegeim nincsenek, ugyis a szocializacios (?) nyelv lesz az elso... Addig pedig Skype, Bogyo es Baboca (toredelmesen bevallom, igen), Frakk es hasonlok

    NS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk az angolhoz nemigen segítség a francia, de a kétnyelvűség szuperül fejleszti az agyat.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Molly én azt mondom segítség mert rengeteg szó azonos eredetű (latin). Nekem még az is segített az angolban anno (nyilván csak a szótanulásban) hogy sok román szót tudtam. Én esküszöm kevesebb a hasonlóság a német és az angol mint a német és a francia között.
      De lehet ez csak egy olyan érzés, németül és franciául is csak minimál turista szinten beszélek.

      Törlés
    4. Akarom mondani angol és francia között - azaz hogy ebben a két nyelvben több közös gyökerű szó van. Csak írásban persze, mondanom sem kell!

      Törlés
    5. Jó, hàt tény, h az angol tele van latin eredetű szóval, de a nyelvtan annyira màs szemléletű, h a latin eredet eltörpül sztem.
      Én angol tanàrként, valóban jó angol tudàssal (és elég jó nyelvérzékkel)kezdtem 34 évesen olaszt tanulni (úgy, hogy ott éltünk) és jó nehéz volt, mert annyira màs mint az angol. Szerintem ha ragozó nyelvet beszélni akarsz, akkor a nyelvtan megtanulàsàra kell helyezned a hangsúlyt az első időkben, hiszen hiàba tudsz szavakat, ha nem tudod összefűzni őket, ezért én most itt elsősorban a nyelvtan hasonlósàgaira/különbségeire gondoltam.

      Törlés
    6. Igen ez jogos. En az olaszt a roman gyokerekre epulve tanultam es baromi konnyu volt a nyelvtan sot az egyszeru mondatalkotas az elso idokben. Mig angolul es nemetul vert izzadtam mire meg tudtam szolalni mikor meg keveset tudtam. Kar hogy a bonyolult magyar nyelvtan nekunk semmiben nem segit.

      Törlés
  13. bocs, még egy: mikor tanultunk módszertanból a nyelvelsajátításról, akkor a prof bácsi azt mondta, hogy a magyarajkú azért (az egy dologért) szerencsés, mert széles a hangkészlete és ezáltal nagyobb eséllyel tanulja meg többféle nyelv kiejtését viszonylag jól, de egyébként a magyar akkora unikum, hogy nem sokat segít egyéb téren.
    Van is a nyelvészek között egy ilyen elmélet, miszerint a magyarok pont a magyar nyelv különlegessége miatt ennyire rosszak nyelvekből (már nem tartja magát az a nézet, hogy a nyelvtanítás pokolian rossz, ennek személy szerint - nyelvtanárként - örülök.)

    VálaszTörlés
  14. Jaj de érdekes ez a téma és a kommentek is!
    Én annyiban vagyok érintett, hogy Romániában nőttem fel és 15 éves koromig úgy NEM tanultam meg románul, hogy mind az ovi, mind a suli románul volt, kitűnőre felmondtam a töri vagy a fizikaleckét de csak kínkeservvel tudtam kenyeret venni vagy más gyerekkel beszélgetni.
    Másik érdekesség: nekem több ismerősöm vándorolt ki Németországba vagy az USA-ba, 14-15 évesek voltak. Természetesen magyarok, akik a szüleikkel továbbra is csak magyarul beszéltek mert ők is akkor kezdtek el németül/angolul tanulni. Nem azt mondom, hogy elfelejtettek magyarul, de ma felnőttként (kb. 40) olyan vaskos akcentussal beszélik és nem egy 15 hanem inkább egy 5 éves szintjén. Egyikük sem adja tovább a magyar nyelvet a gyerekeinek mondanom sem kell.
    Én ezt mindkettőt a fentebb említett "presztízs nyelv" számlájára írom.

    VálaszTörlés
  15. mi most kinn élünk Cipruson, várhatóan szeptemberig (egy évre jöttünk). a férjnek adódott egy lehetőség, és mi jöttünk vele - a gyerekek 2,5 és 4,5 évesek voltak, maikor nekivágtunk. azért, hogy tanuljanak angolul. már egészen jól tolják, de azért hibásan. de elmagyarázzák, amit akarnak.
    tudom, hogy el fogják felejteni, ha hazamegyünk, de akartuk, hogy tudják, képesek megtanulni egy nyelvet, meg talán az iskolában majd elő-előjönnek dolgok, esetleg érzésből jobban fogják tolni. én nagyon sokat kaptam barátoktól-rokonoktól, hogy miért nem beszélek hozzájuk angolul az első perctől, de nem, akármilyen jól beszélek angolul (a férjemmel mindketten tolmácsképzőt végeztünk), nem az anyanyelvem és kész (én is tanultam pszicholingvisztikát. meg amúgy is úgy voltam vele, hogy ha én 9 évesen kezdtem és meg tudtam tanulni, a férjem meg 22 volt, mikor rendesen nekiült, akkor a gyerekeink se butábbak, mint mi. most egyébként az van, hogy ha úgy szólítanak, hogy "mummy", akkor angolul szólok, ha "anya", akkor magyarul. kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, ha hazamegyünk. az angolt egyébként talán mesékkel-játékokkal könnyebb szinten tartani, mint külföldön a magyart.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Akartuk, h tudjàk, képesek megtanulni egy nyelvet"

      Őő mért ne lennének képesek? Mért kell ezt egy 2.5 évesnek tudnia? Még ha aszondod 22 éves és màr sok kudarc érte nyelvtanulàs kapcsàn, az úgy oké, de így fura, persze simàn lehet, h félreértem vagy te màshogy érted:)

      Törlés
    2. rosszul fogalmaztam ;) igazából annyi, hogy középtávú céljaink között szerepel a valódi emigrálás, és akkor már vszeg iskolás lesz legalább az egyik, és azt hiszem, egy traumával kevesebb lesz így - azért szerintem ad egy alap önbizalmat, nyitottságot, toleranciát, hogy egy olyan környezetben is van tapasztalatuk, ahol egy mukkot sem értettek először. (valami ilyesmire gondoltam az előbb)

      Törlés
  16. Fella, tok erdekes, akarhany romaniai magyarral beszelek (akik mar regota mo-on elnek) mindig az derul ki, h a romant vagy alapszinten beszelik csak, vagy teljesen (!) elfelejtettek. Es ilyesmit tapasztalok Belgiumban vagy Svajcban is: az emberek csak az orszag egyik nyelvet beszelik jol. De ez mar biztos nyelvpolitikai kerdes.

    Molly, de te is irod, hogy a ketnyelvuseg bizonyos agyteruletek mukodesenek kedvez, sztem a plusz magyar tudas (a gyerek anyanyelve mellett) emiatt is segiti a mas nyelvek elsajatitasat a kesobbiekben, nem? Fuggetlenul a nyelvtani egyezestol vagy kulonbozosegtol.

    Orsolya, huuuu, tolmacskepzo! Le vagyok nyugozve, komolyan, en keptelen lennek ra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt nem vitatom, h bàrmilyen nyelvtudàs fejleszti az agyat, én azt mondom, h a magyar nyelvtudàs ennek ellenére nemigen segít màs nyelvek elsajàtítàsakor.

      Törlés
    2. De hat magyartudas = plusz agyteruletek.
      Plusz agytruletek = ujabb nyelvek konnyebb elsajatitasa.

      Na mindegy, nem akarok kukacoskodni :) lehet h ezen egy pszichiater jot rohogne. En ugy erzem minden, de meg a zene- es szolfezstanulas is a nyelvtanulasnak kedvez.

      Törlés
    3. Ja, a plusz agyterületekről fogalmam sincs, én úgy tudom, intelligenciapontokat jelent inkàbb a kétnyelvűség, amik ugyanakkor jelenthetnek plusz agyterületeket, ezt tényleg nem tudom. Mondjuk azért nem hiszem, h az intelligencia feltétlen összefügg a nyelvtanulàsi képességgel: ismerek egy rakàs nagyon okos embert akik vért pisiltek, h minimàlis nyelvtudàsra szert tegyenek. A zene mindenképp jót tesz a nyelvtanulàsnak, de az a gyanúm, h ez egy soktényezős dolog.
      Na mindegy, nyelvet tudni jó:)

      Törlés
    4. Érdekes, nekem is az jönne zsigerből, hogy ha a magyar nehéz, akkor a magyar anyanyelvűeknek kb. minden más nyelvet könnyű megtanulni, mert az agyuk a bonyolultabbhoz van szokva. De közben látom a sok magyart, akiknek "nincs nyelvérzéke" meg "bénák a nyelvekhez". És sokáig azt hittem, ez duma, de aztán volt pár teljesen kezdő tanítványom franciából, és láttam, hogy tényleg vannak reménytelen esetek, akik nem látják/hallják/érzik, hogy a garage az ugyanaz, mint a garázs.

      Törlés
    5. na, eddig semmi érintettségem nem volt a posztban - de most, hogy a nyelvtanulási készségről (készségtelenségről) esik szó, mégiscsak lett. szóval szerintem nem az a megközelítés igaz, hogy ha már egy nehezet megtanult vki, akkor minden más könnyebb - hanem sokkal inkább az, hogy a magyar épp attól nehéz másoknak, hogy másféle logikákon alapul, mint a többi európai nyelv - vagyis nulláról bármely nyelvet ugyanolyan nehéz megtanulni az anyanyelvi beszélőknek - de a magyaroknak épp olyan nehéz a magyartól eltérő más nyelvet megtanulni, mint a más anyanyelvűeknek a magyart. Nyilván megtehető, de jobb nyelvérzékkel (több szorgalommal, nyelvi környezettel, stb) könnyebb - eleve rosszabb nyelvérzékkel és mindezek hiányával meg fokozottan nehezített terep.

      ettől még rendületlenül próbálkozom, de korántsem tűnik magától értrtődőnek, hogy megy a dolog (nem is megy elég jól :((( )

      Törlés
  17. NS: es te szoktal olyat csinalni, h francia szavakat keversz a magyar mondatokba? En sajna egyre gyakrabban, pl doudou-t hasznalok az "alvosallatra" es kiszalad a szamon gyakran az is h "bizu" (bisou). Plusz a kakaó helyett mar en is a gyorsabb "bibó"-t mondom (ahogy boni mondja a biberon-t), mert igy nincs konfuzio a csokival...

    VálaszTörlés
  18. Szia,

    Dehogynem.... Keveredik rendesen mindenfele (pl dodo - alvas, bar most mar tudjak, de rosszul ragozzak szerintem emiatt); de pl nalunk apuka is eloszeretettel hasznal "magyar" szavakat :)) legalabbis o azt gondolja, hogy azok helyes magyar szavak (pl : szemel - szemet), ezert kicsit merges is vagyok, es sokaig azt hittem emiatt van akcentusuk :), de meggyoztetek, h nem. Meg annyi, ugye nalunk ikrekrol van szo es ok is keverik am egymas kozt - es tok sokszor elofordul, ha csak en vagyok a szobaban, magyarul jatszanak, ha csak az apjuk, franciaul (nem mindig, de eleg gyakori), tenyleg nagyon erdekes:))

    VálaszTörlés
  19. Hát nem teljesen mindegy, hogy ki hogyan tanul meg egy idegen nyelvet? Vagy már ebben is megmondjuk a tutit? Mint Vekerdy?

    És aki csóró, nincsen magántanárra, kétnyelvű ovira pénze, viszont jól beszél egy idegen nyelvet, és át is tudja adni a gyerekének? És ha nem is akarja, hogy tökéletes legyen az az idegen nyelvtudás (ugyan minek is)?

    Vekerdynek különben semmi baja az idegen környezetben több nyelvet tanulással- akár csecsemőkortól - csak a két nyelven tanító anyukákkal van baja. Mert azt gondolja, hogy kényszerrel tanítanak és elfelejtenek szeretgetni.

    Szerintem mindenki azt csinál amit akar. És tud.

    VálaszTörlés
  20. Nekem volt egy horvát dédanyám. 7 gyereket szült, a férje meghalt a háborúban. Házvezető volt egy sváb családnál, ahol ugye németül beszéltek. Fejébe vette, hogy a gyerekeit megtanítja németül, attól kezdve otthon németül beszélt. Az összes gyereke jól beszélt felnőttkorára németül, és ebből szépen profitáltak is. (Pár lány disszidált is és jól házasodtak ugye. :D ) Akkor hagyta abba a német beszédet otthon, amikor a legkisebb fia (az én nagyapám) elvette a nagyanyámat, aki nem értett németül és mivel együtt laktak egy darabig hát magyarul beszélt a nagyanyám miatt, hogy ne érezze magát rosszul. A nagyapám nem folytatta ezt a gyerekeinél, az anyukám ezt a mai napig sérelmezi, hogy nem tud németül. Engem megtaníttatott kiskoromban egy ismerőssel németül, az iskolában már nem tanultam, az ismerős sem ért rá. A gyerekkori német tanulás felnőttkorban kb. három hét alatt visszajött (14 év kihagyás után), onnan kezdve játszva tanultam. Sem az angolt sem más nyelvet nem tudok így tanulni. Azt hiszem, teljesen egészséges maradtam. A németül beszélő horvát családom is. Senki sem lett alkoholista, pszichológiai eset, szép családjuk lett és valószínűleg boldog életük. :D

    VálaszTörlés
  21. Ja, és a legfontosabb kimaradt. Én vagyok az az anyuka, aki csecsemőkorától németül beszélt a gyerekéhez. Nem mindig, csak bizonyos helyzetekben. És a gyerek négy hónaposan már simán reagált a német nyelvre. Nem beszéli ma már, csak ha utazunk vagy csak ha muszáj. Más nyelvet tanul az iskolában. De mindent megért. Nekem ennyi elég. Ha kell egyszer neki, kapott egy alapot. Mint anno én is. Sosem volt célom, hogy egyformán beszéljen két nyelvet. Ezt azért meséltem Nektek el, mert több tapasztalat, több vélemény árnyaltabbá és okosabbá tesz bennünket is. Már akit persze ez érdekel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :): Engem nagyon is érdekel amit írsz. Kairóban azok a szülők akik angol nyelvű iskolába akarták íratni a gyereküket, már csecsemőkortól 2 nyelven beszéltek a gyerekükkel pedig a szülőknek sem volt az angol az anyanyelvük. És milyen jól tették míg a mi gyerekünk 3 hónapig meg se szólalt.

      Törlés
    2. Ó, ennek örülök. :) Sokszor olvasgatom a blogjaitokat, de nem szólok hozzá, mert anno, amikor még gyesen voltam és blogokat olvastam Vekerdy és kétnyelvű gyerek témában, és leírtam a gondolataimat és tapasztalataimat, nagyon gorombán kioktattak és legonoszoanyáztak időnként jól el is bizonytalanítottak. Aztán persze összeszedtem magam és csináltam, ahogy én jónak láttam. Most ott tartunk, hogy ért (és néha beszél) németül, angolul folyékonyan, mert a német mellett azt is bevetettem egy ismerős segítségével, és nagyon-nagyon jó magyarból. Azt gondolom, hogy az, hogy egy gyerek később szólal meg, az nem mindenképpen nyelvtanulásfüggő, az enyém másfél éves korától reggeltől estig mondatokban nyomta, több videófelvétel van róla. Fiú létére. És van olyan gyerek is, aki egynyelvű és nem szólal meg három éves kora előtt. Sokfélék vagyunk már a kezdetektől, na. :)

      Törlés