2015. május 13., szerda

Játszótérbéli nehézségek

Én csak most váltam igazi játszóterező anyukává. Eddig igény sem volt nagyon rá, meg kertünk is volt. Úgyhogy csak most szembesülök a játszóterezés nyelvi nehézségeivel. Nem megoldhatatlan gondok ezek, idővel remélem kitapasztalom majd, hogy mi lesz a jó, de az biztos, hogy nem lesz könnyű vagy egyértelmű. Igazi diplomáciai érzéket, finom jelzések megértését, nyíltságot és következetességet fog igényelni.

Mert Bonival nagyon próbálok csak magyarul beszélni. Oké, de a játszótéren leginkább francia anyukák terelgetik gyerekeiket, szóval kapásból egy kicsit kívülállónak érzem magam. Hogyan elegyedjek szóba bárkivel is, ha nem értik, mit mondok a gyerekemnek? De ez még a kisebbik probléma. Mert van olyan is, hogy egy francia illető kíván Bonival franciául szóba állni. Ilyenkor, mivel Boni még egyáltalán nem beszél semmilyen nyelven*, gondolom a szülőnek is bele kell avatkozni a társalgásba. Pl. nemrég egy nő kedvesen megkérdezte Bonitól, hogy miért mászik négykézláb, úgy, mint a csecsemők, amikor pedig már komoly nagyfiú? Én is pont ezt akartam kérdezni a fiamtól, de most kezdjek el a nő orra előtt magyarul beszélni Bonival? Kizárt, szerintem ez tök udvariatlanság lenne.

Aztán van olyan is, hogy jó lenne, ha a többi gyerek értené, mit mondok Boninak (pl. „Édesem, sorba kell állnunk a csúszdánál, most nem te jössz!”** vagy „Nem a miénk ez a vödör, meg kell kérdezni, játszhatsz-e vele!”) Ilyenkor azt találtam ki, hogy elmondom Boninak magyarul, nagyon olyan hangsúllyal, hogy egyértelmű legyen a szitu. Vagy ha nem az, akkor megismétlem gyorsan franciául.

Előfordult már az is, hogy nekem kellett egy francia gyerekhez szólnom, babanyelven, cukin (pl. „Nna tessék, letörölte a mamád a hintát és erre nem ülsz bele?” vagy „Óóóó, a kisbaba!”*** Ilyenkor meg Boninak lehet majd fura, hogy miért kínzom a egy olyan nyelvvel, amit körülöttünk nem beszél senki, ha egyszer normálisan is tudok beszélni.

Egyébként végülis tök ugyanez a helyzet az orvosnál vagy a tágabb családban is. Én magyarul beszélek, tehát kívülállok. Sőt, ha teljesen őszinte akarok lenni, még Z-t is ki tudom rekeszteni így, hiszen ő is csak pár szót ért. De lehet, hogy csak én bonyolítom túl a dolgokat, mert hasonló helyzetben lévő barátnőim (érthetetlen, de) egyáltalán nem látnak ebben semmiféle problémát.


* Csak egyetlen szót mond kivehetően és érthetően: MAMA. Elolvadok!!
** Ja, amúgy meg nemrég született és már egyedül csúszdázik, megáll az ész.
*** Háromévesforma kislány, aki még mindig cumizott. Az anyja teljesen kétségbe volt esve, hogy elkérte a cumit, az meg boldogan rágta.

16 megjegyzés:

  1. Welcome to the club :)
    Az enyém már 8 éves, majdnem elfelejtettem, milyen volt a jatszóterezés kezdete-korszak, amikor elöször vegyültünk nem-magyarok közé és nekem is meg kellett hoznom a kis kompromisszumaimat. Szerintem jó ötlet, hogy 2 nyelven elmondod, de ezt valoszinüleg nem lehet mindig/sokáig igy csinálni, de nem is baj.
    Mondjuk, ha belegondolok, ez vezetett aztán ahhoz, hogy pontosan 7 éves korában abbahagyta, hogy magyarul beszél velem, ezzel akkor többször összetörte a szivemet, de aztán megszoktam és megmagyaráztam magamnak, hogy ö legalább 7 évig "kitartott", ellentétben a környezetünkben elö más 2nyelvüekkel, illetve hogy igy többet kommunikál velem.
    Az iskolai szókincset egyszerüen nem is tudta magyarul és inkább nem mondott el semmit, amig elvártam töle a magyart.
    De majd úgyis kialakul nálatok is.

    VálaszTörlés
  2. Huhhhh. Így leírva, mástól olvasni, olyan durva :( pedig a hét év tényleg jó kis idő.

    VálaszTörlés
  3. Kialakul.
    Többnyire mindketten magyarul beszél(t)ünk itthon, német ajkúak előtt persze németül, mindenkit az anyanyelvén szólítva meg. Lazán vettük ( 8 és 11 évesek a fiúk ).
    Találkoztam baráti összejövetelen olyan családdal, ahol az anyával magyarul, az apával olaszul beszéltek a gyerekek, noha német nyelvterületen élnek ők is.
    A másik, szerintem nem követendő példa ( de mindenki úgy járjon el, ahogyan jónak tartja ), ahol a magyar anya gyereke egyeltalán, egy árva kukkot sem beszél magyarul...

    A gyerekeknek tök normális a többnyelvűség. Persze lehetnek kivételek, ill. idővel változhat a kedv. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy értem, a "nem beszél"-t, hogy nem is ért.
      Tolmácsolni kell a nagymama és az unoka között.

      Törlés
    2. Szerntem sem követendő, de abszolút meg tudom érteni, akik belecsúsznak ebbe a hibába. Főleg, ha a család nyelve nem a magyar. Mert azt észrevettem, hogy sokkal könnyebb, ha egész nap egyedül vagyok és úgy beszélek hozzá magyarul, mintha itt lenne Z is, és folyamatosan váltogatnom kell... na úgy nagyon nehéz, sokszor keresem a szavakat stb. És most még van energiám, de mi lesz, ha fáradtan, munka után, egy olyan gyerekkel, aki fr-ul válaszol?

      Amúgy Z családjában is van egy kisfiú, 9 éves, és nem tud a (brazil) nagyanyjával beszélni, mert az anyja nem beszél hozzá portugálul - és nekem is fura hallani a lányt, h franciául beszél a gyerekéhez, akcentussal!

      Törlés
    3. A nagyfiam kicsivel több, mint 4 éves koráig nem volt hajlandó németül válaszolni az őt németül megszólítónak.
      Értett mindent, de válaszolni nem akart. Igennel, meg nemmel beszélgetett maximum. Itthon magyarul válaszolt az apjának.
      Ma már teljesen temészetes a két nyelv használata.
      Sokat tudnék mesélni - milyen tanácsokat kaptunk, milyen karakán véleménye volt a körülöttünk élőknek, ill. a gyerekek nevelőinek, tanárainak... Bahhh..

      Az a normális és hiteles ( nyilván nem oktatok, csak mesélek ), ha a saját anyanyelveden beszélsz a gyerekhez, akármilyen szinten is beszéled a másikat.

      Törlés
    4. Akcentus: a kétnyelvű gyerekeknél én még nem találkoztam vele.
      A nagyfiam kéttannyelvű gimnáziumba jár, hallom a gyerekeket beszélni.

      Hogy választás lenne az, hogy hogy beszélek a gyerekemmel?
      Nem hiszem.
      Szerintem az egyik legnagyobb ajándék, amit a szülő a gyerekének adhat, az a nyelvtudás. ( Meg egy testvér. :-) )

      Törlés
    5. akcentus: nagyon sok ketnyelvü gyereknek van. es nyilvan nagyon soknak meg nincs. ki tudja, miert. talan, mert ezeknel az egyik nyelv hatasa sokkal erösebb mint a masike.

      Törlés
  4. Huh, ebbe még bele sem gondoltam, hogy milyen nehézségek elé is állíthat a kétnyelvűség! Én meg még picit nehezteltem is a Londonban élő unokahúgaimra, hogy nem tanítják magyarul a gyerekeiket...

    VálaszTörlés
  5. Kanadában rendszeresen láttuk hogy nem angol anyanyelvű, vagy másodanyanyelvű (itt indiaiakra, pakisztániakra, bangladeshiekre gondolok) szülők erőltetve akcentussal kis szókinccsel angolul beszéltek a gyerekeikkel. Szerintem itt kezdődik majd el a szülő lenézése, hiszen még beszélni sem tud normálisan.
    Nálatok szerencsére nem ez a helyzet. Szerintem ha ért és meglesz az alap szókincse azt még később értékelheti előnyként is akár. Nekem több olyan kollégám is volt aki felnőtt korában valahogy Magyarországra vetődött, csak a gyerekkori szókincset beszélte magyarul, de elboldogult viszont a "fő" nyelvtudásával sokkal komolyabb karrier szintre eljutott mint a magyarok és könnyen lehet hogy komolyabbat mint amit otthon ért volna el.
    Na persze ehhez az kell hogy Boni felnőttkorában legyenek még "multi" cégek Magyarországon. Hát remélem még lesznek...

    VálaszTörlés
  6. Igen, ezt a jelenseget en is ismerem, es asszem ezek a szulok annyira szeretnek beintegralni a tarsadalomba a gyerekeiket hogy nem beszelnek hozzajuk a sajat anyanyelvukon - milyen kar!

    En is sok olyan felnottel talalkoztam,.aki a magyar gyereknyelvet beszelte (nem csak arra gondolok h akcentusuk volt). Nagyon cuki, meg minden, de egy egyetemen pl. mar nem mennenek sokra vele. Haaat, meglatjuk. Olyannal is talalkoztam, aki felnottfejjel ezt tovabbfejlesztette, szinte tokeletesre - ritka, de van ilyen.

    Ha meg megvalaszthatnam Boni anyanyelvet... Nem tudom. Vegulis volt egy iliyen valasztasunk. Ha bxl-ben maradtunk volna, vagy ha luxemburgba koltozunk, vagy ha a magyar szekcioba iratnank, negy kulonbozo lehetoseg merult volna fel. Vegulis azt valasztottuk, h az oktatas nyelve a fr lesz, es komolyan, meg mindig nem tudom jol dontottunk-e.

    VálaszTörlés
  7. Huhhh... ez borzasztóan nehéz dió nekem is. Ha kettesben vagyunk csak magyarul beszélek Ficánkához. Ha E. is itthon van, akkor angolul, néha magyarul. Nagyszülők előtt csak angolul, játszótéren, ahogy sikerül. :) Nekem nagyon fontos, hogy beszéljen magyarul, hiszen az anyukám nem beszél angolul. Illetve sok magyar barátunk van, köztük anyukák, családok, akik remélhetőleg szintén segítenek majd magyarul beszéltetni Ficánkát.

    VálaszTörlés
  8. En magyarul dumaltam mindig a gyerekekkel es utana, ahogy te is irod, forditottam franciara a kozonsegnek. :)

    (Ezt mar egyszer megirtam, de ezek szerint elbenaztam valamit.)

    VálaszTörlés
  9. Most 16 eves a gyerek es mar szinte csak angolul beszelunk itthon. En magyar vagyok, neveloapa angol (iskola meg a kornyezet is az), szuloapa (vagy hogyan mondjak) olasz volt, a gyerek negy eves koraban elhunyt, de mar ket evvel azelott az angol apukaval eltunk. Eleinte probaltam magyarul, de az iskolaval nem tudtam versenyezni. Jelenleg angolul tokeletesen, magyarul akcentussal es nyelvtanilag nem helyesen de eleg nagy szokinccsel, olaszul es spanyolul kis szokinccsel, de hibatlan nyelvtannal beszel. Elobbit harom ev alatt magantanartol, utobbit ot ev alatt az iskolaban tanulta. En kapok hideget-meleget mind a magyar, mind az olasz rokonoktol, de mar leszarom. Jelenleg negy nyelven nem lehet eladni, jovore kinai ul tervez tanulni.
    Bocs az automata ellenorzes remsegeiert.

    VálaszTörlés
  10. Zsuzsi, én megértelek. Elképzelésem sincs, hogyan lehetne ellensúlyozni az egész napos iskolát, a haverokat és az otthoni nem magyar beszélgetést, Azzal a pár - mondjuk napi 5-7% - maygar mondattal? Az évi három hét Magyarországgal? Áááááá..

    VálaszTörlés