2014. március 11., kedd

Művér és defibrillátor

Múltkor láttam Mimózánál, hogy elvégzett egy babaelsősegély-tanfolyamot. Kicsit utánanéztem és egyre több helyen olvastam, hogy a friss szülők megtanulják, melyek az alapvető sürgősségi teendők vészhelyzet esetén. Nem is tudom, hogyan lehettünk ilyen lazák, de ez nekünk eddig eszünkbe sem jutott! Te jó ég! Pedig nálunk aggódosabb szülőket nehéz elképzelni. Micsoda felelőtlenség!

Kikértük a dokink véleményét, aki a Vöröskeresztet képzéseit ajánlotta. El is határoztuk, hogy mindketten elvégzünk egy ilyen tanfolyamot - itt ugyanis a jogsihoz nincs egészségügyi képzés, se vizsga, szóval én. pl a stabil oldalfekvésen* kívül nem ismertem sok mindent. Azzal pedig nem megyek semmire, ha Bonhomme pl. félrenyel egy paradicsomot, vagy mondjuk megszólal a légzésfigyelő.

Szóval az első tavaszi hétvégét bezárva töltöttem, egy teremben, de azt hiszem megérte. A képzés nem kizárólag a babaelsősegélyre helyezte a hangsúlyt, úgyhogy bárkit újra tudnék éleszteni elvileg - ha meglenne hozzá a hidegvérem, ezt pedig nem tudhatjuk, mivel nem kerültem még ilyen helyzetbe. (Mint visszaeső ájuldozó, azt viszont tudom, hogy nagyon eltérően reagálnak az emberek a váratlan rosszullétekre metrókon.) Érdekes volt a végén a vizsgaszerűség: minden résztvevőnek (hatan voltunk) egy-egy esetet kellett megoldania. Nekem az overdose jutott, és annyira siettem meg stresszeltem, hogy nem láttam meg rögtön a pasi vénájában a tűt (iszonyú profin csinálták az oktatók, még műbőrt is ragasztottak a tű végére).

Szombaton lefejtem a tejet, de Bonhomme most először nem kért cumisüvegből: csak 30 ml-t ivott, utána állítólag csak játszadozott vele, meg üvöltött. Vasárnap ezért eljött Z. Bonhommal és a parkolóban megszoptattam.

* A stabil oldalfekvés arra jó, hogy a lélegző, de tudatát vesztett személy ne fulladjon bele a saját hányásába. De akkor a babákat nem veszélyes háton altatni? Találtam egy újabb aggodalomforrást. 


Vajon ki volt az a résztvevő, aki önszántából ment el a képzésre, és kiket írattak be a munkaadóik?

15 megjegyzés:

  1. :D világosan látszik, ki a csillogó szemű érdeklődő :D

    A babák szerencsére nem hánynak gyakran, inkább buknak és akkor sem darabosat - de többek közt ezért is szerencsés egy légtérben (akár ágyban) aludni velük, mert így azonnal észrevehető, ha gond van. Amikortól meg már forog, akkor tök mindegy, milyen helyzetbe teszed le, hogy szerinted biztonságosan feküdjön, úgyis úgy fordul, ahogy neki kényelmes :) De szerintem a kisbabák egészen kicsinek sem annyira passzívak, mint egy ájult (részeg, bedrogozott, stb) ember, szerintem a fulladásos balesetek zömükben nem csecsemőkorban történnek (hacsak valaki bele nem töm valamit a szájukba - na, jó, persze mindenképpen jobb vigyázni, én még a sapkák kötőjét is folyton ellenőriztem).

    Aztán ha már megtanulnak önhatalmúlag mindenfélét a szájukba-orrukba tömni, akkor tényleg nagyon résen kell lenni + etetés közben sem árt - Á.-nak egyszer egy almadarabka akadt fenn a szájpadlásán, se lenyelni nem tudta, se kiköpni, elég rémisztő volt - megfogtam a lábánál fogva, fejjel lefelé lógattam és úgy halásztam ki a torkából az almát. Megijedtem nagyon, kezem-lábam remegett :(

    VálaszTörlés
  2. A sapkák kötője nekem is nagy ellenségem! :) Egyébként ezt a lábánál fogva rázós módszert nem ajánlották, pedig nekem is ez tűnik hatékonyabbnak. (hátpaskolást és mellkasnyomogatást mondtak) Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha szilárdat fog enni....igen, nagyon-negyon kell majd vigyázni. A hátonalvással kapcsolatban pedig igen, biztos úgy van, ahogy írtad. Mindenesetre éljen a légzésfigyelő!

    VálaszTörlés
  3. Én így tudtam - mi miatt nem ajánlják? Nem a bokájánál fogtam persze (és már egy év körül volt, vagyis nem volt iszonyú pici), és rázni nem ráztam, hanem megütögettem a hátát (de nem a torkában volt még az alma), aztán benyúltam a szájába és kikotortam - csak abban bíztam (és bevált), hogy ha fejjel lefelé tartom, akkor véletlenül sem csúszhat vissza rossz helyre, hanem kipotyog belőle.

    Nálunk egyébként nem a szelíd elsőgyerek Á. volt az önveszélyes (bár kisebb balesetek vele is történtek, meg egyszer elveszett - nem sok időre, úgy 5 perc? - de akkor azt hittem, azonnal szívrohamot kapok) hanem a tündérimilyenaranyoskislány V. , aki pénzt nyelt, magát szemen szúrta, magasról leesett (fejre, persze) - és most is V. a vakmerőbb, ezerszer... na, nem riogatlak :)

    VálaszTörlés
  4. Mi is voltunk ilyen tanfolyamon, azért nem ajánlják a fejjel lefelé rázogatást, mert valami a gerinc-nyak tájékán megsérülhet tőle (nyúltagy talán??? - nem emlékszem). És szerintem ez hihetetlenül hasznos tanfolyam, én légzésfigyelő helyett inkább ezt propagálnám a leendő szülőknek, főleg hogy mostanában jönnek ki olyan tanulmányok, hogy a légzésfigyelő nem segít kivédeni a csecsemőhalált, mert nem az alvási apnoe okozza, ahogy korábban gondolták.

    VálaszTörlés
  5. A babák jó része ha bukik, vagy hány, akkor kissé oldalra fordítja ösztönösen a fejét, ahogy én láttam. Ettől függetlenül én csak az első gyereket altattam háton (akkor még mindent elhttem, amit mondtak), persze amint tudott forogni többet nem aludt háton. A többit már kapásból hasra raktam, sokkal nyugodtabban aludtak. Ez amúgy is csak pár hónap, 5 hósan már javában forogtak, és a bölcsöhalál szempontjából az még bőven a veszélyes időszak.
    Én amúgy meg vagyok győződve, hogy pusztán azért aludtak jobbára hason a bölcsőhalálban meghalt babák, mert a babák alapvetően úgy szeretnek aludni.
    A félrenyelt cuccot is 99%-ban felköhögik az én tapasztalatom szerint, nálunk egyszer volt csak, hogy nem, akkor benyúltam a szájába és kikotortam.

    VálaszTörlés
  6. Gigi, és nektek nincs is légzésfigyelőtök?? Én ennek hála tudok aludni nyugodtan éjszakánként. De még így sem merem hasra fektetni.. mondjuk az enyém szerintem jól alszik háton is. Kicsinap, a mamám is ezt az életösztönt mondogatja: vagy félrefordítják a fejüket, vagy kiköhögik (szerencsés esetben)

    Martine: ahogy Gigi is írja, a rázást nem ajánlják. A pénzt kikakilta aztán? Szembeszúrás??? huh..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az első röntgen kimutatta, a kontrollon már nem látták - de a pénz sosem lett meg.

      Megnyugodtam, jól csináltam, nem ráztam :)

      Törlés
    2. Nincs légzésfigyelőnk, kicsit merésznek is érzem magam ezért, de legyőztem a félelmeimet statisztikákkal :-) A fiam 4 kiló felett született, nem szeret hason aludni, és mellettem alszik, amit jelenleg a legjobb ellenszernek tartanak bölcsőhalál ellen. De bevallom, néha amikor nagyon mélyen alszik és nem hallom, akkor odahajolok fölé és ellenőrzöm, hogy vesz-e levegőt. Még az unokahúgaimra vigyázva jöttem rá, hogy ebbe én nagyon simán bele tudok zakkanni: ellenőrzöm, hogy vesz-e levegőt, majd kijövök, na de mi van, ha most már nem vesz??? Szóval én tudatosan próbáltam elengedni ezt a félelmet, mert ennyi erővel attól is retteghetek, hogy elüti az autó (és kb. ennyi a ráhatásom is....)

      Törlés
    3. Értem, de a légzésfigyelő arra jó pont, hogy mindig nézi... persze nem akarlak én rábeszélni :)) csak soha nem értettem a franciákat, akiknél ez a szerkezet szinte ismeretlen. Én úgy vagyok vele, hogy amit meg lehet akadályozni , ráadásul mellékhatások nélkül, azt miért ne akadályozzuk meg? A dokink is hülyének nézett és azt mondja, a légzésfigyelő miatt meg fogunk hülyülni. Pedig pont ettől nyugszunk meg!

      Törlés
  7. Nekem a második gyereknél lett légzésfigyelőm, mert 3 hét ordítás után hasra raktuk és úgy végre aludt. De 36. hétre született 3 kiló alatt valamivel és fiú, ezért lett. Most meg nem volt (eladtuk és újat nem vettünk), annak ellenére, hogy a negyedik gyerekem meghalt (nem bölcsőhalál), most úgy éreztem magam nyugodtabban, hogy nincsen.

    VálaszTörlés
  8. Tamko, hogy oldod meg a rajzon a táblán látható esetet? :)))))
    Egyébként az én keresztem, hogy a gyerekeim állandóan félrenyelnek, és kidülledt szemmel kapkodják a levegőt, és nekem ott és azonnal meg kell oldanom. Remegő- majd sírórohamot szoktam kapni az esetek megoldása után, de fejlődöm, mert tegnap pl. Balázsom dobott ki öklendezve egy nagy adag régi tejet, majd szépen a vállamra tettem, és gyanúsan csendben volt, leemeltem, és látom, hogy küzd még a dologgal vörös fejjel. Ez után pl. nem sírtam, csak remegtem, tehát fejlődöm... Bálint kiflit, mézeskalácsot étkezve fulladozott kiskorában, 5 hónaposan pedig egy köhögésre való folyadékot nyelt úgy félre, hogy azt hittem, elveszítem őt. Magamon kívül üvöltöttem és ráztam, máig sem tudom, hogy eszméletét vesztette vagy elaludt (???? mások szerint...) az eset alatt, mindenesetre annyira élénken próbáltam a helyzetet megoldani, hogy végül üvöltve felsírt. Szóval nekem alap lenne egy ilyen tanfolyam... kitartás, lesznek helyzetek...bőven...

    VálaszTörlés
  9. Amerikában boldog lettél volna: ott folyton a lehetséges veszélyekről kellett hosszas előadásokat hallgatnunk (mi mondjuk ezeket utáltuk, alig éltünk és akkor még ez is...), szülés után a kórházi szobám tévéjén (hát igen, jó kis biztosításunk volt, hála Marci egyetemének) folyton a sids-ről nyomtak komoly előadásokat, meg a shaken baby syndrome-ról, a gyerekorvosnál nagy plakátokon magyarázták, hogy mi a teendő fulladás, mérgezés, csípés. stb esetén, de a legextrémebb az volt, hogy a gyerekorvosunk Marcikát addig nem akarta hazaengedni a kórházból, míg el nem végzünk egy ilyen elsősegélynyújtós tanfolyamot (nem végeztük el, képtelenség lett volna akkor már, nem is emlékszem, hogy engedték haza végül. ja igen, a gyerekülésünkkel is baj volt: használtan vettük és szintén azzal jött a kórház, hogy lejárt a szavatossága, nem vihetjük haza benne Marcikát...csoda, hogy Marcika végül nálunk kötött ki:))
    szóval az amerikaiak meg vannak őrülve a biztonságért, a kórházba eleve csak úgy lehetett bejutni, mintha a Fehér Házba mennél (mondjuk nagyon helyesen, mert ott aztán nem cicóznak a gyerekrablásokkal).

    VálaszTörlés
  10. Lurci :)))
    Megkérdeztem a képzésen, és a pasi állította (nem orvos) h folyadéktól nem lehet megfulladni. Most akkor ez hogy van? Azt hittem, van még egy kis nyugtunk addig, amíg nem eszik szilárdat.
    Molly, hát ezek az amerikaiak! :) Itt is megy a felvilágosítás az összerázott kisbabákról (vagy hogy van ez magyarul??). Azt hittem, majd nekem is lesz ingerenciám megrázni a gyereket, ha majd türelmetlen leszek meg kialvadt, meg nem leszek magamnál... de semmi ilyet nem tapasztalok, csak egyszer vesztettem el a türelmemet eddig, de akkor sem ráztam volna meg azt a pici puha meleg fejét!

    VálaszTörlés
  11. Igen, ezt a rázást én sem értem, de azért azt a tanácsot nagyon megfogadtam, hogy azonnal menjünk ki a szobából ha dühöngeni támad kedvünk. Èn a mai napig sokszor elvesztem a türelmem, olyankor általában a vécére vonulok lehiggadni ( na nem mintha ne jönnének utánam:-))

    VálaszTörlés
  12. Tamko, nálunk a szopizás sem olyan, mint a reklámokban (azazhogy ül az anyuka békésen egy fotelben, halk zene, távolban lemenő nap sugarai, béke honol mindenhol, és csak a kicsi szuszog ahogy eszik), sajnos olyan erősen jön a tejem, hogy ha érzem a belövellést, két mp-en belül Balázs fuldokolni kezd, gyorsan fel függőlegesbe, majd újra próbálunk enni, megint félrenyel, stb... Egy evés alatt min. 3x történik meg, és ha megfulladni nem is lehet a folyadéktól, de a félrenyelés nagyon megerőlteti őket, az tuti.

    VálaszTörlés