2013. augusztus 21., szerda

Az ásó, a kapa és a nagyharang

Egyre többen kérdezik tőlem, hogy akkor most mikor házasodunk össze. A kérdés az én értelmezésemben, illetve annak fényében, hogy mit gondolok a házasságról, teljesen fura.  Nem mintha a házasságot hazugságban fogant, ördögi találmánynak gondolnám. Nem ellenzem: közönyös vagyok. És az sem igaz, hogy nem hinnék abban, hogy két ember harmonikusan és hűségesen élheti le életét együtt. Viszont szerintem ezt a két embert sokkal inkább összeköti a közös gyerek, mint (tudom, közhely, de) holmi papír arról, hogy ők egy pár. Hogy is lehetne állítani az ellenkezőjét? Ha gyereket vállal az ember, azzal azt is vállalja, hogy valamilyen szinten egy életre elköteleződik a másik fél iránt. Ha máshogy nem, de a gyerekein keresztül mindig is tudni fog a volt házastársáról (arról nem is szólva, hogy a gyerekeiben pedig fel is ismerheti egyik-másik vonását). Úgyhogy mivel mi már teljesítettük a lényeget, nem értem, miért kéri számon rajtam hirtelen mindenki a mellékeset.

Mondjuk én gyerekkoromban sem álmodoztam arról, hogy egyszer fehér ruhás menyasszonya leszek egy fehér lovon érkező hercegnek és világra szóló lakodalmat csapunk (a sztereotipiák foglya vagyok, na). Estihez hasonlóan én sem szeretem a vőfélyes, menyasszonytáncolós esküvőket, ahol fél mondatot, ha lehet váltani a pár valamelyik tagjával, annál több jut viszont a részeg rokonokból (most abba is hagyom a klisék puffogtatását). Voltam azért olyan esküvőkön is, ahol jól éreztem magam és ami számomra is bevállalható lenne, szóval nem ez tart vissza. A fő ok, ami miatt a házasság soha nem érdekelt különösképpen, az a válás intézményének megléte. Mert még ha örökre szólna! De így, hogy bármikor felbontható és új lappal lehet indulni, így semmi tétje nincs annak, ha örök hűséget fogad két ember egy közjegyző előtt. (Az egyetlen kivétel talán az lehet, amikor templomban teszik ugyanezt, de erről nem tudok nyilatkozni; nem vagyok hívő.)

Mindezek ellenére fűnek-fának (nőgyógyásznak, főbérlőnek, autószerelőnek stb.) úgy beszélek Z-ről, mint a férjem. Ez annyira egyszerű így, nincs magyarázkodás, félreértés és úgy látom, a mi (hajlott) életkorunkban ez az elvárás: egy 37 éves nő ne a barátjára (párjára!) hivatkozzon, főleg, ha az 26 évvel idősebb nála. Aztán meg még az is lehet, hogy (most meglepő fordulat következik azoknak, akik gyors következtetést vontak le a bejegyzés első feléből) összeházasodunk.

Hatásvadász módon azt szoktam mondani, hogy ha mi összeházasodnánk, az Orbán Viktor miatt történne. Z. annyira meg van rémülve a magyarországi állapotoktól, hogy szerinte most, hogy már egy gyerekről is gondoskodnom kell, jobb lenne, ha lenne francia állampolgárságom is, ki tudja hová jut az ország. Én meg úgy vagyok vele, hogy miért ne? Nem hiszem, hogy valamit is hozzátenne a kapcsolatunkhoz vagy elvenne belőle, szóval nekem mindegy. Még az anyagi oldalát kell ellenőrizni a dolognak, mert ha kiderül, hogy rosszabbul járnánk (adózás stb.) akkor persze vissza az egész. De ez sem most fog történni: egyelőre minden energiánk arra megy el, hogy a falak színét meg a konyhát kiválasszuk...

22 megjegyzés:

  1. Fúj, anyagiaskodással megcsúfolni ezt a szent intézményt, fújfúj, kis opportunisták, kiábrándító! ;D
    Amúgy a legnehezebb lépést már megtetted, ha simán férjednek tudod nevezni - nekem ez még egyelőre továbbra sem megy... :)

    VálaszTörlés
  2. Ahova a legtöbb európai ország ki gyorsabban ki lassabban.

    VálaszTörlés
  3. én is képtelen vagyok Marcit a férjemnek hívni, attól állati öregnek érezném magam azt hiszem;)

    VálaszTörlés
  4. (egyébként az esküvők általában pont olyan vackok, mint a szilveszteri bulik - mondjuk vállalható szilveszteri buliban még sosem voltam, viszont egy olyan esküvő volt már, ami tetszett.)

    VálaszTörlés
  5. Most buta kérdés, vagy inkább illetlen következik: Z. 63 éves?
    Semmi hátsó gondolat vagy ilyesmi nincs a kérdés mögött, csak meglepett.
    :-)

    VálaszTörlés
  6. Én imádom a férjem "férjem"-nek hívni :-), vagy ekként hivatkozni rá. Szerintem, ez az egyik legjobb dolog abban, hogy házasok vagyunk. Persze, egy csomó más minden mellett is :-)

    VálaszTörlés
  7. Ez a "férj" tényleg öregít :)) Emlékszem a döbbenetemre, amikor először hallottam egy barátnőmet "férjemnek" hívni a pasiját (huszonévesek voltunk), felváltva röhögcséltem és hülledeztem. De a legrosszabb nekem az, hogy pár éve mindenhol Madame-nak hívnak a jogos és elvárt Madamoiselle helyett... szóval ezek után leférjemezni Z-t nem volt nagy ügy, megszoktam a hm... koromat.. :)

    (És tényleg, azok a rossz szilveszteri bulik! De főleg hazamenni a hidegben, este, fáradtan, januárban, új évben..)

    Napsugár: nem buta és nem illetlen :) 64 éves, nem is értem, miért fiatalítottam meg így a bejegyzésben (valszeg elfelejtettem, h az évnek ebben a szakaszában 27 év van közöttünk).

    VálaszTörlés
  8. Szia,

    francia allampolgarsaghoz (ha hazas vagy) azt hiszem 4 evig Fo-ban kell elni, ha nem vagy hazas, akkor pedig 5 (marmint a kerelmet megelozoen); szoval a hazassag nem "segit" sokat. Mi nem vagyunk osszehazasodva, de "osszepacsoltunk" (nalunk egyertelmuen anyagi szempontok vezettek minket, mi igy sokat "nyerunk"). Amugy sokaig azt hittem, szinte egyenerteku a hazassaggal, de azert nem am (pl igy is kell apasagi nyilatkozat). Egyebkent hol szulsz (mar ha nem tul indiszkret a kerdesem persze)?

    Nevtelen sorstars

    VálaszTörlés
  9. Köszi az infókat!! Nem tudtam ezt a 4 évet. Tök hülye voltam, mert anno 8 évet éltem Fro-ban, és pont akkor csökkentették le az állampolgársághoz szükséges 10 évet 5-re. De akkoriban lépett be Mo az EU-ba, úgyhogy úgy voltam vele, minek az állampolgárság, szóval nem jártam utána.. most már bánom. Na nem mintha azt gondolnám, h jogos Z. félelme és kilépnénk az Unióból vagy ilyesmi.

    A Meaux-i kórházban fogok szülni, és te? Minden oké veled és az ikrekkel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ikrekkel minden ok (pont ma voltunk a havi uh-n :)), mar jo nagyok, tobb, mint 1 kg-sak (ennyinek is kell lenniuk egyebkent),en is jol, csak a hasam jo nehez ;). En a St Joseph-ben fogok szulni, ezt ajanlotta a nogyogyaszom, mondjuk nincs tul kozel, de legalabb a korgyurun van, nem Parizs kozepen (ja, es 2b-s szintu.... lehet, 3-as jobb lett volna, de azert remelem nem kerul sor meg ennek a 2b-nek a "kihasznalasara" sem)

      Törlés
    2. Ha lenne valami, úgy is átvisznek titeket egy másik kórházba! De nagyon drukkolok, hogy minden problémamentes legyen. Én jövő szerdán megyek a dokihoz, kíváncsi vagyok, túllépte-e már az 1 kilót, aug elején 840 gramm volt :)

      Az apasági nyilatkozatot a szülés előtt is meg lehet csinálni, erről hallottál valamit? Állítólag a mairie-n kell bejelnteni.

      Törlés
    3. Szia,

      Igen, jobb is a szules elott, most mar sok korhazban helyben van az anyakonyvi kivonat intezese, nem kell elmenni a mairie-be; de kell elozetes apasagi nyil. (persze nem tudom a Ti korhazatokban mi a helyzet, de vegulis akkor is jobb lehet elobb elintezni, es akkor azzal megy tovabb). Mi csak igy bementunk a mairie-be, elvileg csak szemelyi igazolvanyok kellenek (azert vigyetek apa lakhatasi igazolasat - vagy hogy van ez magyarul :)), es megvan kb 5 perc alatt (persze ha nincs sor :)). Ezt akkor vagy leadjatok a korhazban, amikor a szulesre kerul a sor :) ha ott van a szul any kiv, vagy viszi magaval a mairie-be.

      Törlés
    4. Köszi, holnap megyünk intézni! :)

      Törlés
  10. huh, engem a már férj/feleség szó is borzaszt és taszít (ennek ellenére időnként kénytelen vagyok így szólni A.-ról, mert nincs értelmes szó a pasira, akivel szeretjük egymást, akivel közös gyerekeink vannak, akivel együtt élünk és millió holmink és ügyünk közös - de pont közös papírunk nincs arról, hogy ezt tesszük)

    VálaszTörlés
  11. Hát ez az, h nincs alternatíva! Fr-ul még gyakran szokták használni az "élettársamat" (compagnon, cuncubin) én meg ettől megyek falnak! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. magyarul is szokták - csak utána valahogy többnyire az következik, hogy baltával agyoncsapta italozás közben - nekünk meg nincs baltánk (vagy van?... gereblye van... kalapács is... azt hiszem, balta épp nincs)

      Törlés
    2. És ásó? Vagy kapa..? :)

      Törlés
    3. Ásónk van... meg nagyon kicsi kapánk (cserépbe való)... meg karácsonyi harangocska is :)

      Megírtad már valamikor, hogy hogy ismerkedtetek meg? azt elolvasnám :)

      Törlés
    4. még nem, de tervezem, majd valamikor... de semmi különös egyébként, egy közös ismerős az oka mindennek :)

      Törlés
    5. :D imádom a megismerkedős sztorikat - még a "semmi különös"-ökben is ott van az a bizsergetős izgalom, hogy így kezdődött valaki(k)nek az élete - persze, ez így nagyzolós meg fellengzős - de a saját semmi különös találkozásunkban is imádom, hogy gyerekeink vannak - és hogy annyi apróságnak kellett hozzá épp összejönnie, hogy találkozzunk :)

      Törlés
  12. Nekem az esküvőnk után volt furcsa megszokni az új megszólítást, de pozitív értelemben, sokáig ízlelgettük a férjem-feleségem szót, mire a mindennapok része lett. Nekem soha eszembe nem jutott, hogy öregítene, inkább büszkeséggel tölt mindig el, hogy ezt mondhatom rá: a férjem. Lehet, hogy a házasság után az ember kapcsolata is megváltozik ehhez a szóhoz? ;)

    VálaszTörlés
  13. én se akartam soha házasodni. De végül azt mondtuk, legyen. Jó ez így. Azonban az esküvőnk szűk volt és rövid. Mindenki megsértődött, akit csak a templomi szertartásra hívtunk, holott csak a szülők és testvérek voltak jelen a vacsorán, ami9-kor véget ért. nem volt buli.. Ha még egyszer házasodhatnék, akkor azt csendben tenném. aztán viszlát..

    VálaszTörlés