Egyszer hallottam a rádióban, hogy minden szülő arra vágyik, hogy a tízéves gyereke visszautasítsa a felkínált képernyőidőt, azzal a felkiáltással, hogy mama, inkább elolvasom helyette a Moby Dicket, sokkal építőbb és tartalmasabb elfoglaltság. A meghívott vendégek röhögtek a viccen, haha, tényleg minden szülő ezt szeretné, de ilyen gyerek nincs! Mindegyik a képernyőidőt választaná, az enyém sem kivétel. Milyen jó is lenne, ha az ilyen kis ösztönlények is belátnák, hogy egy fejlődésben lévő agynak a kütyüzés: rossz, az olvasás: jó (sarkítva). Mennyivel könnyebb dolga lenne a szülőnek, ha ezt egy gyerek is megértené – gondoltam a műsor hallgatása közben.
Van egy témakör, ahol viszont Boni elképesztően koraérett és ijesztően ésszerű: az evés. És ahelyett, hogy megelégedve hátradőlnék, hogy mennyire egyszerű így az élet, a gyerek szinte mindent megeszik, inkább arra gondolok, hogy te jó ég, ez már szinte nem normális. Nem lehet normális, hogy tíz évesen azt figyelje, van-e elegendő tejtermék az adott étkezésben, megfelelő-e az aránya a főtt és a nyers alapanyagoknak vagy hogy nem eszik-e túl sok cukrot. Minden este összeszámolja, hogy megvan-e az öt gyümölcs/zöldség, és néha aggódva kérdezi, hogy szerintem kellően egészségesen étkezik-e, meglesz-e a tíz plusz várható életéve?
Szerintem én teljesen kétségbe lennék esve, ha a telefon helyett a Moby Dicket választaná!
Egy dologra nem hívtam viszont fel a figyelmét, mert nem is igazán tudom, mi lenne a helyes taktika: a mennyiség. Boni rengeteget eszik, jó étvággyal, válogatás nélkül. Igazi gourmet. Egyszer ő írta az apjának a bevásárlási listát, és azon nevettem, hogy felírta a fűszerezett sót is. Viszont azt látom, hogy már nem olyan vékony és nyúlánk, kezd kis pocakja is kialakulni... lassan figyelnie kellene arra, hogy mennyit eszik. Érthető módon nem akarom ezzel pluszban stresszelni, meg hát rengeteg kalóriát eléget (még).
Próbáltam neki könyvet keresni az egészséges étkezésről, hogy képben legyen az alapvető definíciókkal (rostok, tápanyagok, hüvelyesek, protein, szénhidrát, glükóz, früktóz stb.), de nem találtam, pedig ebben az országban mindenről van könyv gyerekeknek, gyakran képregény formában.
Tegnap, miután hazajött a suliból:
– Képzeld, mama, a sakkverseny után volt uzsonna is!
– Nem mondod! Akkor nem is vagy éhes, ugye?
– Nem nagyon ettem, mert nem voltak egészséges ételek..
– Jaj istenem, Bonikám, de attól még ehettél volna! Mit ettél?
– Hát csak három madeleine-t, egy vagy két szelet csokis sütit, meg ittam hozzá almalevet és feketeribizli-levet...
