A legjobb tanács, amit az utazás tervezésekor kaptam az volt, hogy legyen mindig előre lefoglalva szállás, ne kelljen egy nyűgös gyerekkel, a tűző napon, fáradtan és idegbeteg módon a telefont nyomkodni. Nagyon igaz. Ennek ellenére mobilteló nélkül nehéz lenne egy ilyen utazást végigcsinálni. A mostani szállásunkon például az alagsorban van a mosó- és a szárítógép. Egy üres, kihalt pincében áll magányosan a két gép, talán még egerek és patkányok is vannak ott, tökre féltem, amikor lementem. Vittem a negyeddollárosokat, de nem kellettek; ehelyett az ütött-kopott mosógép tetejére ragasztott QR-kódot kellett beolvasni, az adott alkalmazást letölteni, ott a pénzt az ApplePay-jel befizetni, és utána tudtam csak beindítani a programot - mindezt egy pókhálós, teleszemetelt pincében!
Csoda, hogy mindenki, de MINDENKI a telóját bámulja?! Azt nem mondom, hogy az emberek nem beszélgetnek, mert az nem igaz, de az éttermekben például feltűnő, hogy mennyien nyomkodják a telefonjukat beszélgetés (vagy sem) közben. Egészen elképesztő, ha az ember körülnéz. Illusztrálásképp lásd a fenti, pár napja (telefonnal :)))) készített képet. Talán ez teszi Amerikát olyan hasonlatossá Európához (és a világ többi részéhez, gondolom).
Olvasom posztodat, majd ránézek a dohányzó asztalkára. Rajta öt kütyíü. Két okos telefon, a tévé és a klímaberendezés távkapcsolói és egy vércukor mérő automata.
VálaszTörlés:)
Lehet, hogy hamarosan a távirányító és a cukormérö is benne lesz a telefonban, hogy még nehezebb legyen nélküle boldogulni.
Törlés:))))
TörlésKèpzeljétek, most Nevadában vagyunk, Utah mellett, èpp két időzóna találkozásánál. Az okosórám és a telefonom teljesen megbolondult, hol az egyik, hol a màsik idôzóna szerinti időt mutatja. Egész nap Bonitól kèrdeztem a pontos időt, akinek egy sima Decathlonos (buta) órája van!