Egyszer hallottam a rádióban, hogy minden szülő arra vágyik, hogy a tízéves gyereke visszautasítsa a felkínált képernyőidőt, azzal a felkiáltással, hogy mama, inkább elolvasom helyette a Moby Dicket, sokkal építőbb és tartalmasabb elfoglaltság. A meghívott vendégek röhögtek a viccen, haha, tényleg minden szülő ezt szeretné, de ilyen gyerek nincs! Mindegyik a képernyőidőt választaná, az enyém sem kivétel. Milyen jó is lenne, ha az ilyen kis ösztönlények is belátnák, hogy egy fejlődésben lévő agynak a kütyüzés: rossz, az olvasás: jó (sarkítva). Mennyivel könnyebb dolga lenne a szülőnek, ha ezt egy gyerek is megértené – gondoltam a műsor hallgatása közben.
Van egy témakör, ahol viszont Boni elképesztően koraérett és ijesztően ésszerű: az evés. És ahelyett, hogy megelégedve hátradőlnék, hogy mennyire egyszerű így az élet, a gyerek szinte mindent megeszik, inkább arra gondolok, hogy te jó ég, ez már szinte nem normális. Nem lehet normális, hogy tíz évesen azt figyelje, van-e elegendő tejtermék az adott étkezésben, megfelelő-e az aránya a főtt és a nyers alapanyagoknak vagy hogy nem eszik-e túl sok cukrot. Minden este összeszámolja, hogy megvan-e az öt gyümölcs/zöldség, és néha aggódva kérdezi, hogy szerintem kellően egészségesen étkezik-e, meglesz-e a tíz plusz várható életéve?
Szerintem én teljesen kétségbe lennék esve, ha a telefon helyett a Moby Dicket választaná!
Egy dologra nem hívtam viszont fel a figyelmét, mert nem is igazán tudom, mi lenne a helyes taktika: a mennyiség. Boni rengeteget eszik, jó étvággyal, válogatás nélkül. Igazi gourmet. Egyszer ő írta az apjának a bevásárlási listát, és azon nevettem, hogy felírta a fűszerezett sót is. Viszont azt látom, hogy már nem olyan vékony és nyúlánk, kezd kis pocakja is kialakulni... lassan figyelnie kellene arra, hogy mennyit eszik. Érthető módon nem akarom ezzel pluszban stresszelni, meg hát rengeteg kalóriát eléget (még).
Próbáltam neki könyvet keresni az egészséges étkezésről, hogy képben legyen az alapvető definíciókkal (rostok, tápanyagok, hüvelyesek, protein, szénhidrát, glükóz, früktóz stb.), de nem találtam, pedig ebben az országban mindenről van könyv gyerekeknek, gyakran képregény formában.
Tegnap, miután hazajött a suliból:
Úgy tudom a gyerekek mindig először híznak, aztán abból a tartalékból nőnek. Tehát ez periodikus. Anyukám nézett ennek utána anno, mert ő is olyan hogy ha valamelyik gyereke/unokája/a szomszéd vagy a zöldséges 10 dekával több mint a múlt héten, máris lekövérezi, diétára fogja, közli vele hogy sosem fog férjhez menni/megnősülni/maratont futni, stb.
VálaszTörlésEgyébként Boninak ez az egészségtudata abból fejlődött ki hogy konzekvensen betartottad az először zöldség aztán édesség elvet? Mert én is ezzel próbálkoztam, de mára már heti 5 zöldség vagy gyümölcs sincs meg, nemhogy napi. Dehát nálunk mint tudjuk a gyerek nevel minket és nem fordítva.
Húú, mamád nagyon kemény :))
TörlésRemélem, hogy így van (híznak, majd a tartalékból nőnek). Azt látom, hogy 8–10 éves koruktól nagyon elkezdenek hízni, ma már vannak kifejezetten kövér gyerekek is Boni osztályában. Lehet, h ezt később leadják, nem tudom (tény, hogy sokat van szó a médiában az elhízásról, mint a legújabb kori „járványról”).
Sztem Boni ilyen és kész :))) nem keresek okokat.
Ez az élelmiszerek minőségétől van szerintem. Nálunk a gyerek osztályában 8 lány van, abból 1 sovány (az én időmben normális) az én gyerekem normális (anyukám szerint már kövér) a többi 6 pedig már szerintem is kövér. És ezek mind sportolnak, mozognak. A fiúk között 12-ből 4 kövér. Az én 80-as évekbeli 40+ fős osztályomban 1 kövér(kés) fiú és 1 kövér lány volt és mindekni csúfolta őket.
Törlés