Ebben a bejegyzésben nagyon sokszor el fog hangozni az az ige, hogy „emlékszem”

Idén húsz (20!!) éve, hogy eljöttem Magyarországról. Most nem arról a döbbenetről akarok írni, hogy milyen történelmi távlatok nyíltak meg a saját felnőtt életemben, hanem hogy milyen óriásit változott a világ húsz év alatt. Nem csak, hogy Black Friday nem létezett még, de rengeteg minden más sem (mindjárt felsorolom). Nem állítom, hogy a minden világok legjobbika felé menetelünk, de ezek a dolgok ma már mind nagyon hiányoznának (és most nem erről az őrült pénteki napról beszélek, természeresen).

Először is, nem voltunk az EU tagja, és az Unión kívüli ország állampolgárainak baromi macerás volt külföldön élni és munkát találni. Hivatalosan bevándorló voltam. Igazolni kellett mindent (pénzt, státuszt) és évente egy napot el kellett eltöltenem egy hivatalban, hogy meghosszabbítsam a mindig egy évre szóló tartózkodási engedélyemet. Ez volt az év legrosszabb napja. Egész délelőtt sorban álltam. Hajnalban, az utcán kezdtem, valamikor délelőtt kerültem be száz másik koszos, büdős, csóró, franciául alig beszélő emberrel együtt unszimpi, egyáltalán nem segítőkész hivatalnokok elé. Senki nem vett ott senkit emberszámba. Minden évben rettegtem, hogy nem adják meg a papirost. Minden évben hiányzott valami. Fénymásolni vagy fotót készíteni ott helyben, pénz bedobásával lehetett, mindig felkészültem kétfrankosokból.

Ha jól emlékszem – mert a régi pénznemre is alig emlékszem már! Arra viszont igen, hogy micsoda felfordulás, hitetlenkedés és évekig tartó átszámolgatás járt együtt az euró bevezetésével. Hosszú ideig nem tudtuk megszokni a dolgok új árát, frankban számoltunk, euróban fizettünk. Ma, amikor határok között ingázom, iszonyú praktikus a közös valuta. Egy kolléganőm mesélte, hogy anno három pénztárca volt mindig a táskájában, a három különböző ország pénzével. Várom nagyon, hogy Mo is csatlakozzon az euróövezethez.

Az egyik legnagyobb hatással járó változás a dohányzás széles körű betiltása volt. Még utaztam olyan vonaton, ahol volt dohányzórész (amitől a nem dohányzó is büdös lett). Én azóta szeretem egyébként éttermekben és kávézókban múlatni az időmet, hogy nincsenek bagósok. Arra is jól emlékszem, hogy a változás egyik napról a másikra történt; decemberben még bagószagú bevásárlóközpontban vásároltam és arról beszélgettünk, hogy ez egyszerűen nem fog menni. Ilyet nem lehet, hogy a cigizést betiltani. Ekkor mindenki az olaszokkal érvelt (ahol előbb tiltották meg), és ha ott sikerült, akkor itt is! És így is lett, januárban már sehol nem kellett bagófüstöt nyerlnie az embernek.

És a low cost repülőjáratok! Régebben, évekig, busszal tettem meg a Párizs-Bp távot (nem tudom, mond-e még valakinek valamit a Tihanyi Travels neve...). 24 óráig tartott, már amikor nem robbantunk le, mert akkor lett belőle 36 is. Kényelmetlen és veszélyes volt, de repülőjegyre soha nem futotta a pénzemből. És akkor, ha jól emlékszem 2001–2002 körül szárnyra kapott a hír, hogy lesznek fapados, megfizethető járatok. Ma már röhögök azon, hogy én ezt akkor nem hittem el. Emlékszem egy beszélgetésre Z-vel, emlékszem, hogy mondtam neki, hogy milyen isteni lenne, ha olcsók lennének a repjegyek!

De a leghatalmasabb, legszerteágazóbb és legtöbb területet érintő változás mégiscsak az internet volt. Még emlékszem, hogy vártam annak idején a postát. Budapesten több köteg levelet őrizgetek, szalaggal átkötve, amit a húgom, barátnőim, szüleim írtak. A külföldre költözés dimenziója változott meg teljesen azzal, hogy ma már bármikor bárki azonnal elérhető. Ma két-háromnaponta 20 perceket beszélek egy barátnőmmel telefonon (évek óta) (és INGYEN), és arra gondolok, hogy az életem változott volna meg, ha ez a lehetőség akár csak 2010–11 tájékán nyitva állt volna előttünk.

Nem is ragozom tovább, minden öreg róka átélte, hogy mennyire más vásárolni, szállodát foglalni, moziba menni, tájékozódni, lakást ki- vagy megvenni, bankszámlát vezetni, dokihoz időpontot kérni, számlákat befizetni, főzni stb. stb. internet segítségével. Ég és föld. Mégsincs soha semmire idő. Másfél évtizedig cipeltem könyveket Magyarországról Franciaországba (és a kiolvasottakat vissza), ma már csak kattintok.

A legfrissebb változás pedig a roamingdíj eltörlése. Vártam, mint a Messiást, igazából ebben sem hittem nagyon. Az életemet változtatta meg, azt kell, hogy mondjam. Azt hiszem, nem is lesz már szükségem magyar telefonszámra, minek az a sok macera, legalább nem kell majd két telefont cipelnem a táskámban nyaranta.