Csótány, farkas és madár

Mivel Bonit egyre jobban értjük, lassanként fény derül arra is, hogy mi járhat a fejében. Leginkább a félreértésekből okul az ember: az ismeretlen szavakat/jelenségeket ismerősekre vezeti vissza, pl árnyékos pad helyett játékos padott értett, az ő kis világában a játékosnak van értelme. Vagy a Ez micsoda itt? kérdést ő átalakítva úgy használja: Mi ez a csoda itt? – ez is logikus. A Vizipók c. rajzfilmben elhangzik az, hogy „Kedves csótányné!” – ezt ő úgy értette, lévén csótányokkal szerencsére nincs kapcsolata, hogy: csó-tányér. Érdekes, hogy a csó viszont nem zavarta. (Miután megértettem vele, hogy ez egy megszólítás, örömmel köszönt reggel úgy, hogy jó reggelt, kedves csótányné!)

Valami miatt fél a farkastól. Éjszaka egyszer felébredt, sírva hívott engem, mikor odaértem, már ült. Egyetlen kérdést tett föl, azután visszahanyatlott és aludt tovább: „Mama! VAN FARKAS?!”  Lehet, hogy évek óta fél tőle, de csak mostanában tudta megfogalmazni? Nem is az a lelkizős típus, mondjuk. Az őszi szünetben itt volt a papám egy hétig, nagyon jól elvoltak. Nem tett megjegyzést arra, amikor a papám visszautazott, szó nélkül tudomásul vette. Egyszer viszont már félálomban volt, amikor bementem a szobájába, és még csukott szemmel kérdezte: Mama, neked hiányzik a papi? Ezt a kérdést éberen soha nem tette volna föl, még telefonon sem beszél a papámmal, vagy köszön neki (mondjuk az apám az, aki folyton nyüstöli a köszönéssel, én értem, hogy a gyerek erre megnémul).

Jellemző amúgy is a reakcióira ez a pár napos késés. Nemrég a WC-n ültem, odajött, és valahogy úgy történt (TMI!), hogy meglátta a menstruációs vért (BOCSI!!) a WC-ben, és mivel rákérdezett, kénytelen voltam elmondani, hogy az vér. Nagyon megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy nem kérdezősködik tovább – egészen másnapig. Akkor aggódva jött oda hozzám, hogy Mama, nekem mikor fogják levágni a kukimat?? (a kuki rendeltetése és alakváltozása amúgy is napi téma mostanában) Mondjuk hozzátartozik a történethez az is, hogy pár nappal azelőtt irtó hülye voltam. Kérte, hogy segítsek neki pisilni, és én, miközben húztam le róla a nadrágját és a gatyáját, virágos jókedvemben ezt találtam tőle kérdezni: Na, megvan még az a híres kuki? Ő meg teljesen döbbenten: Miért, le kell majd vágni??)

A múltkor történt egy aranyos eset. A botanikus kertben van egy félig szabadtéri kalitika, olyan nagy, hogy inkább már ketrecnek mondaná az ember, tele színes papagájjal. Mindig megállunk előttük. A múltkor a kailtkán kívül láttunk egy egzotikusnak tűnő madarat. Csipogott, verdesett a szárnyaival, úgy tűnt, mint aki véletlenül kirepült a kalitikából és nem tud oda visszajutni. Kerestük a lyukat, de nem találtuk, így nem értettük, hogyan került oda számkivetve szegény. Boni nagyon aggódott, saját magát és engem is nyugtatgatva azt mondta: Mama, lehet hogy ez a madár még nem költözött be oda!

A madár, aki úgy döntött, hogy még nem vonul be a kalitkába. Vajon milyen faj lehet?