Kezdek magamhoz térni az ötórás (és 35 pontos) éjszaka után, amit szilveszter után aludtam, és amit most több napon keresztül kell majd korrigálnom. Hogy a normális étkezést ne is említsem! Addig is jöjjenek a tavalyi képek, minden hónapból egy-egy:
Január: a zenesuliba menet fényképeztem. Sövény, ami teljesen körbenövi a kerítést. Más említésre méltó nem is nagyon történt ebben a hónapban, utólag látom, hogy ekkor voltam a legtöbbször úszni (15 km).
Március: a kép, ami bizonyítja, hogy vén tyúk vagyok. A látványtól is rosszul leszek, de állítólag ez a szokásos, tehát normális. Épp szilveszterkor beszélgettünk arról, hogy ki érzi magát fiatalnak, hát én nagyon nem.
Április: pár napot Párizsban töltöttünk, nagyon változatos és intenzív dolgokat csináltunk, rémlik, hogy hárman háromfelé akartunk menni...
Május: nem találok jobb fotót. Sajnos gyakran csak azután jut eszembe fényképezni, hogy már megettük.
Június: futás után, 22 órakor.
Július: cica a fán, lazacszínű fal előtt. Idén többször is voltunk Szentendrén, étteremben, színházban, cukrászdában stb., ott fotóztam. Szépen belenézett a kamerába, majd elegánsan felugrott egy falra és eltűnt. Mi meg azt hittük, nem tud lejönni!
Augusztus: szentendrei antikvárium. Imádom! Mindenhol könyv van. Megvettem az Egy szélhámos vallomásait, mert már csak ez hiányzott Thomas Manntól. A hatvanas években adták ki, Lányi Viktor fordításában a „Világirodalom klasszikusai” sorozatban. Nagyon tetszett, nekem azt hiszem nincs olyan, ami ne tetszene Th. M.-tól.
Szeptember: ti megennétek egy ilyen uborkát? A férjem nem! Pedig direkt azért vettem, mert milyen vicces.
Október: jaj, csak egy ilyen szomorú hangulatú képet találtam, amely akár pályamű is lehetne a „Magány, öregedés és elmúlás” tematikus fotópályázaton („Belső világunk” kategória).
November: szintén futás után. 2025-ben kb. 740 km-t futottam, azért kábé, mert egyszer otthonhagytam az órámat.
December: én nem veszek részt a Walt Disney-bashingben, nagyon sok rajzfilmjüket szeretem és színvonalasnak tartom. Ezen a koncerten egy fantasztikus előadó WD-rajzfilmekre improvizált. Kilencven percig tátottuk a szánkat, annyira jó volt. Azóta Boni természetesen impovizáló zenész szeretne lenni, alig hajlandó holmi Haendelt meg Chopint kívülről megtanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése