Az usziból hazafelé (elkezdtem a vasat, abbahagytam a futást) bekapcsoltam a rádiót. Egy idős növénykutató beszélt épp. Abban a tíz percben, amíg hallgattam, elmondta, hogy miért választotta ezt a szakmát (nem akart kötődni állatokhoz), és hogy a virágok azért szépek, hogy odacsalogassák a beporzókat. Ekkor az újságíró (milyen félrevezető ez a szó! inkább: a zsurnaliszta) felkiáltott, hogy de hát uram, a szépség szubjektív!
– Nem. A szépség objektív – válaszolta, és már hallottam is, amint az újságíró szörnyülködve felhördül. – Vagy találjon olyan embert, aki engem gyönyörűnek lát.
Hát nem fantaszikusan lehengerlő demonstráció? Az újságíró nem is tudott mit válaszolni. Miután hazaértem, kikerestem, ki is volt az illető, azt hiszem, ő az. Letöltöttem az említett műsort, meg is hallgattam. Kiderült belőle számomra az is, hogy franciául létezik egy külön szó arra, amikor a fák lombkoronája egy összefüggő egészet alkot, ez a canopée. Leteszteltem itthon, mindketten ismerték.
A műsorban sajnos nem találtam meg ezt a szépséges részt. Érthetetlen. Illetve van egy tippem: ez egy ismétlés volt, annak apropójából, hogy a pasi pár napja halt meg. Lehet, hogy az internetre nem pont ugyanazt a műsort tették fel? De talán még meghallgatom egyszer figyelmesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése