Tolerancia

A toleranciáról lesz szó, de nem abban az értelemben, ahogy Adél már írt róla, azaz hogy az intolerancia mennyire emberi tulajdonság, és hogy a küzdelem ellene szintén mennyire az (vagy kellene, hogy legyen). Inkább arra akarok rámutatni, hogy míg az úgynevezett kulturális különbségekért papíron rajongani szokás, a valóságban szerintem tök könnyen fújunk egy másik ország szokásaira, legyen szó akár gyereknevelésről akár orvosi (vagy fogorvosi) ellátásról (vagy a kettő metszetéről!).

Itt van ez a francia cikk. Sajna azt hiszem, csak előfizetéssel olvasható. Címe: Ausztriában tabunak számít a kisgyerekek intézményes felügyelete. A cikk írója egy francia apuka, aki Bécsben él az osztrák feleségével, de szerintem akár magyar is lehetne a nő, a helyszín pedig lehetne Magyarország. Kislányuk születik, akit nyolc hónapos korában bölcsibe szeretnének adni. És most jön a sokk a francia apuka számára: az egyévesnél fiatalabb osztrák csecsemőknek csak 2%-a jár bölcsibe vagy dadushoz (ez az assistance maternelle, aki otthonában, főállásszerűen vigyáz egy vagy több gyerekre). Ez az arány a kétévesnél fiatalabb gyerekek esetében 20% (Franciaországban: 58%).

És akkor leírja mindkét oldal döbbenetét. A franciákért, akik nem értik, hogy akkor így most mi lesz a nők munkábaállásával és a nemek közötti esélyegyenlőséggel. Harminc (!) bölcsit keres föl a pasi, hogy lenne-e hely a nyolchónapos kislányuk számára (három hely lett, ebből az egyik egy francia bölcsi). Olyan beszólásokat kapott rendszeresen, hogy „minek magának gyerek, ha nem akar vele lenni”, továbbá hol idiótának, hol veszélyes őrültnek nézték – mondom, egy olyan valamiért, ami Franciaországban mindennapos. A cikk írójának egyszer azt is el kellett mesélnie, hogy ő maga is három hónapos korában került bölcsibe (a szülei nagy megkönnyebbülésére), amúgy pedig a saját francia anyja úgy nyilatkozott, hogy egy nyolc hónapos gyereket bölcsibe adni – az már szinte késő.

Mi magunk is belefutottunk egy ilyen helyzetbe, ahol a mi magyar mentalitásunk (Z. francia ugyan, ebben a tekintetben magyarabb még nálam is) és a francia szokások összeütközésbe kerültek. Arról volt szó, hogy mikor menjen Boni iskolába a múltkori hétvégi náthája után. Úgy gondoltuk, és a magyar barátnőim is így szokták csinálni, hogy maradjon itthon egy teljes napot láztalanul. Hétfő reggel betelefonáltunk az iskolába, hogy ezt közöljük – a vonal végén a tanítónő hallhatóan elítélte ezt az eljárást, mondván, ha nem beteg, jöjjön csak, az iskola kötelező. Végül (köhögés, hőemelkedés, étvágytalanság miatt) csütörtök délután ment csak csak újra suliba, de estére megint szarabbul lett. Z. elvitte pénteken ebédszünetben az orvoshoz (baktériumos eredetet kizárni). A doktornő 38 fokos lázat mért Boninál, vírusos torokgyulladást állapított meg, majd visszaküldte délutánra a suliba.

Szóval baromi nehéz toleránsnak lenni, amikor az ember a meggyőződésével szöges ellentétben álló, de rendszerszintű és láthatóan régóta jól bevállt szokásokat és hagyományokat tapasztal egy másik országban. Könnyű fújni és leszólni a külföldi módit, mondván, hogy mi jobban tudjuk, mert nálunk ez nem így szokás és különben is olvastunk a témában egy könyvet. Amúgy Boni péntek délutáni állapota tényleg egyszerre indokolta az itthonmaradást és a sulibamenést is.

Én azt a stratégiát követem amúgy (magamra nézve), hogy 1) furcsálkodni szabad, ítélkezni nem (kellene). Nem ismerek statisztikákat, amelyek kimutatnák, hogy a francia gyerekek fizikai vagy mentális egészsége rosszabb lenne az osztrák vagy magyar gyerekekénél. 2) Az ember magánban (vagy a blogjában :)) bármit gondolhat (írhat), hangosan viszont csak civilizált dolgokat mondjon ki, 3) ... és azt is óvatosan, jóindulattal, nyilván nem közvetlenül az érintettnek, hanem általánosságba véve, mint egy szociológus vagy etnológus, aki körülnéz a falujában, hogyan is élnek ennek a furcsa, vad törzsnek a tagjai. 

Szerintem mások érzékenysége nem tarthat vissza minket attól, hogy véleményt formáljunk a világról, ami körülvesz bennünket, különben uncsi lenne az élet és mi magunk lennénk a legunalmasabb alakok benne!