Olyan nagy gondban vagyunk ajándékügyileg: Boninak mindene megvan, amit egy elkényeztetett tízéves kisgyerek csak kívánhat magának! Könyvek, társasjátékok, legók, Kaplák, robotok, karórák, drón, távirányítású autó, mikroszkóp, kémiakészlet, elektronikakészlet, szerszámkészlet, walkie-talkie, fényképezőgép, iránytű, mágneses építőjáték, elektronikus sakk stb.
Ezt jól elrontottuk!
Ma már biztosan máshogy csinálnám. Bár nem is tudom, sikerülne-e máshogy csinálni?
Három dolog nincs meg a gyereknek, amire viszont nagyon fáj a foga: számítógép, telefon és Nintendo. Ebből a telefon értelemszerűen nem jöhet szóba, a számítógép sem, mert azt a kérdést jól körül kell majd járni. Na de a Nintendo, hát annak baromira örülne. Már álmodtam is egyszer, hogy vettünk neki egy Nintendót, és hogy mennyire boldog volt, és majd megszakadt a szívem*, mert többször is átgondolva és kielemezve a dolgot arra jutottunk, hogy egyszerűen nem, nem, nem fogunk neki ilyet venni. Ez a gyerek minden másnap kiolvas egy könyvet, „operát” ír zongorán, posztereket, társasjátékot, kártyákat készít, verseket költ, képregényeket rajzol, simán legyőz Splendorban vagy Rummikub-ban – de amint telefon vagy más képernyő kerül a kezébe meghülyül, és a klasszikus séma szerint nem tud elszakadni tőle. Borzasztó „csak még egy perc”-típusú vitáink vannak, ajtócsapkodással. Most például december 23-ig megtiltottam neki azt a játékot, amit az iPadon szokott játszani (fél óra/sulimentes nap), mert kezelhetetlenül viselkedett. Most lőjem magam lábon egy Nintendóval?
Próbálom neki magyarázni, hogy nagy valószínűséggel egész életében egy képernyő előtt fog csücsülni, mint én, és annyit nyomkodhatja a telefonját nyolcvan éven leresztül, amennyit csak akarja. Persze a falnak beszélek, de hátha egyszer majd vissza fog gondolni ezekre a szavakra. Szeretném, ha kiélvezné még ezeket az utolsó képernyőmentes éveit, mert ez az igazi luxus: kütyübámulás nélkül értelmes tevékenységekkel foglalkozni. Könyvet olvasni, moziba, usziba, játszótérre, múzeumba járni, nagyszülőkkel telefonálni, szülőkkel társasozni, zongorázni, dobolni. Azt sajnálom, hogy tíz év alatt nem igazán sikerült felkeltenem az érdeklődését a főzés vagy a sütés iránt... de hát nem akarom én az összes elavult tevékenységet erőltetni.
* Akkor is meg szokott szakadni a szívem, amikor éppen nem követelődzik, hanem okosan (de szomorúan) beosztja a napi félóráját: háromszor tíz percekre kéri el a táblagépemet, hogy maradjon későbbre is a kvótából.
Egy fejre szerelhetö kis action kamerának nagyon örült a fiam kb. 9-10 évesen. Az egyfajta átmenetet képzett a képernyö és nem képernyö között. Felvett vmit majd utána megvágták a filmet az apjával, zenét raktak hozzá, stb, késöbb egyedül csinálta. (Néha visszanézzük és dölünk a röhögéstöl, ahogy az akkor még vékony hangocskájával kommentált mindent, ömlött belöle a szó.)
VálaszTörlésEgyrészt értelek, másrészt viszont ha le vannak fektetve az alapok, könyvolvasó példaképek vagytok, akkor nagy baj nem lesz.
Köszi, ezt megnézem! És kell telefon a vágáshoz? Van egy saját kamerája amúgy (foghúzás után kapta ajándékba) azzal szokott ilyeneket csinálni, de még nem szerelte a fejére :))
TörlésCuki lehetett a fiad, jó emlék ez későbbre!
Ne felejtsük el hogy még egy kutyának is igazán örülne 😁
VálaszTörlésNe is mondd :))) pont azon gondolkodtam, hogy a kutya és a Nintendo közül inkább a kutyát venném! (ha már választani kellene :))
TörlésJaj, annyira nevettem, nekem is a kutya ugrott be. Ráadásul Boni szorgosan sétáltatná, nem úgy, mint Anszki “gyerekei”.Amúgy kölcsön kutya nem jön be? Akit elvallaltok egy-egy hétvègére, amíg a gazdi nyaral?
TörlésÁ, nem jó, a férjem nem akarja h kutyás legye a lakás (megértem!).
TörlésA gyerekek nálunk animációs film készítéshez a flipaclip appot, rendes kisfilmekhez a capcut appot használják. Szerintem a tabletre is le lehet tölteni. Az animáció rajzoláshoz viszont még a másolással is sok idő kell, hogy az apró mozdulatokkal a film elkészüljön. Egyébként kamerával és legóval (plusz egy erős fényforrással és legóból épített vagy kartonra rajzolt háttérrel) stop motion filmet is készítettek már, azt nem is kell vágni, csak a kameráról letölteni a kész művet. Ha hang vagy effekt sáv is kerül hozzá, akkor a kinemaster appel azt is meg lehet oldani. Szóval a digitális háttér többnyire elkerülhetetlen az én tapasztalatom szerint, de ilyenre nem sajnálom nekik megadni a plusz képernyő időt, fantasztikus, miket tudnak alkotni!
VálaszTörlésBárcsak egy "valós" személy lennél, úgy értem aki pl összefuthatna a Férjemmel a suliban vagy valami programon és ezt elmondaná neki. Én úgy érzem, hogy talán egész Magyarországon én vagyok az egyetlen ember aki tisztában van vele, hogy csírájában fojtjuk el a gyerekek érdeklődését a valós világ iránt, miközben két kézzel lökjük őket a függőség felé. Mert milyen függőség következik, ha már a tableten nem jön több inger? Fel nem foghatom, hogy miért hagyjuk, hogy ez történjen? Amióta a Férjem (az én teljesen hatástalan tiltakozásom ellenére) megvette a gyereknek a tabletet, azóta egy játékot nem láttam a kezében. Kiváncsi lennék, hogy ekkora különbség van egy nyugat-európai és egy ilyen posványba süllyedt proli ország között, mint a mienk (lehet már jön is értem a Gondolatrendőrség) vagy ez inkább társadalmi rétegbeli különbség és akik itt Budapesten mondjuk az V. vagy a II. kerületben laknak és járatják a gyerekeiket iskolába azok még megúszták ezt a hullámot? És arra is kiváncsi lennék, hogy a francia iskolában milyen módon veszik rá a gyerekeket, hogy megcsinálja a házifeladatát és hogy AKARJON jól felelni, jobban mint a többiek. Vagy Boni teljesen külön áll ebben a dologban is csak a Ti ottthoni nevelésetek hatására? (FElla vagyok, a Google fiókokhoz nem értek, de úgy látom a számítógépfüggő fiatalok sem sokkal jobban...)
VálaszTörlésEz nem Nyugat Európa-függő dolog, Angliában is rengeteg képernyőfüggő gyereket ismerek.
TörlésBoni igazán szerencsés, hogy nem adtál még a kezébe se korlátlan nethozzáférést, se telefont!
Ajándéknak nem vihetitek el valahova targyak helyett? Itt egy időben nagyon népszerű volt a 'kidzania', ahol mindenféle foglalkozásokat próbálhattak ki a gyerekek, és azt hiszem a szülők ki is voltak tiltva.
Ella: és van valami időkerete a tablethez? Betartja? Vagy hogy csináljátok? Sztem Boninak is lenne már táblagépe, ha képes lenne kontrollálni a dühkitöréseit, amikor lejár az idő.
TörlésHát tudod, itt nem kérnek számon sok mindent alsó tagozatban, szóval nincs igazán motiváció meg verseny(eztetés). Én már annak örülok h legalább a sulihoz nem kell táblagép!!
Nem tartja be. És nem tudja kontrollálni a dühkitöréseit, dehát ehhez neki nem kellett tablet sosem. Közben meg nekünk ketyeg az óra és dolgozni kell + házimunkát végezni, nem érünk rá egész nap veszekedni. Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez van. Egyébként én konkrétan azt sajnálom, hogy úgymond a gyerekkorát vette el ez a szar (már elnézést) mert semmivel nem játszik, kb csak kivárja a tabletezés és a tabletezés közötti időszakot. Azt kitölti hisztivel, lézengéssel, mire újra tabletezhet. Nálunk sincs követelmény de úgy látom ez szerencse kérdése, hogy milyen iskolába kerül valaki és még azon belül is a közösségtől függ. Nálunk kb 75% analfabéta, ha az én gyerekem felolvas egy mondatot úgy ahogy, már egyből kap egy 5-öst. (FElla).
TörlésZenjebil: egy mai gyerek élete programok és események sorozatából áll! Játszóházból ki, cirkuszba be, hogy a sok utazásról, pizzériáról, moziról
VálaszTörlésstb. ne is beszéljünk! Nekik ez a “normális ügymenet” - nem ajándék :)))) (karácsonykor ráadásul valami megfogható kell, mert materiálisak is!)
Nagyon jól csináljátok, még ha nehéz is. Sztem nekünk ez volt az egyik legeslegjobb döntés a gyerekneveléssel kapcsolatban, sokszor bazi nehéz volt, de minden szempontból iszonyúan megérte. Nálunk is volt egy darabig hétvégi fél óra tabletezés, de amikor utána totál elmentek otthonról, azt is abbahagytuk. Kitartás!
VálaszTörlésÉs Heni, ti mit csináltok olyankor amikor a gyerek (láthatóan) teljesen ki van szorulva a társaival való beszélgetésekből mert ő az egyetlen aki nem ismeri az adott videojátékokat és még Tik Tok-ja sincsen? És mit csináltok akkor amikor elmegy egy osztálytársához és csak a telefont nézik órákon át? Vagy honnan találtok olyan gyerekközösséget akik nincsenek rágyógyulva az internetre és a videojátékokra? Továbbmegyek: hogy törlitek le a telefonotokról a YouTube-ot? Bocsánat hogy itt teszem fel ezeket a kérdéseket, de már annyira kétségbe vagyok esve... (FElla vagyok)
TörlésAz enyémek már nagyok, egyetemisták :) A szigor addig tartott, amíg általános iskolába jártak, és az rengeteget segített, hogy waldorfba jártak, ott azért, nem 100%-ban, de többnyire hasonló beállítottságú családok-gyerekek voltak, illetve mi az apukájukkal ebben nagyon összezártunk.
TörlésNa jó, nem mondom hogy megnyugodtam, de értem. Teljesen más korosztály. A vészhelyzet a 2015 után születettekkel van, ahol a napi élet már nem megoldható okostelefon nélkül és ők már babakorukban látják ezt. 2015 előtt még nekem sem volt okostelefonom. (FElla)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKöszi szépen!!
VálaszTörlésAzok az orsószerű valamik micsodák? (amiből négy van a doboz elején) Mennyi idősen játszott ezzel a fiad?
9, 12 és 14 évesen is van még vonzereje. Legutóbb egy törött ajtó előtt álló mókusos fa dekorációt javítottak meg új mókussal. A hengerek fa rudacskák, azokat esztergálni lehet és pl. sakkfigurát készíteni. Vagy mini gyertyatartót (kb. tortagyertya méretben). Kulcstartót...
VálaszTörlésA csiszoló, a fűrész és a fúró is szuperül működik és nem veszélyes az ujjaikra.
Köszi szépen!
VálaszTörlésSzerintem nagyon jók vagytok hogy ellenálltok a kísértésnek. Az én gyerekeim még kicsik, 7 és 4,5. Én magamnak sem veszek tabletet pont ezért hogy ne legyen kísértés hogy itthon is lehetne játszani rajta. Nálunk a szüleim nem tudják megérteni hogy egy egy ekkora gyereknek semmi szüksége nincs a képernyőnyomkodásra. Ebből a szempontból szerencsére olyan sokat azért nem találkozunk velük.
VálaszTörlésA karácsonyi ajándékkal nekem is hasonló bajaim vannak, hogy csak azért találjak ki 3 ajándékot (mi és a két nagyszülő) hogy kapjon a gyerek valamit, pedig nálunk is szinte mindenük megvan amit az ilyen korú gyerekek csak kívánhatnak.
Bonival kapcsolatban azért én lehet nem vetném el teljesen az élményajándék lehetőségét. Pl. egy játékterem “bérletnek” lehet hogy örülne, (ha van ilyen felétek) az talán hasonló a nintendohoz (bár lehet hogy csak nekem és Boninak más erről a véleménye).