2023. december 19., kedd

Fordítás

Meghallgattam egy műsort a mesterséges intelligenciáról, ahová betelefonált egy kétségbeesett fordító. Elmesélte, hogy drámai mértékben veszítette el a megrendeléseit az elmúlt évben, és már-már azon gondolkodik, hogy szakmát vált. Szerencsére nekem fix munkahelyem van, nincs veszélyben az állásom és a fizetésem, viszont én is tanúja vagyok annak, hogy a tudás, amit az életem során megszereztem és amiből megélek, a szemem láttára (tényleg az elmúlt pár évben!) értéktelenedik el.

Rémes. Én nem tudok mást jól csinálni, csak fordítani, és erre a készségre egyszerűen soha, sehol nem lesz már szükség a jövőben. Elavult. Has been. Megcsinálja a gép olcsóbban. Ha ilyen ütemben megy a fejlődés, elképzelhető, hogy nem csak olcsóbban, de jobban is meg fogja tudni majd csinálni. Tizennyolc éve fordítok, és ami itt az elmúlt években végbement, az félelmetes. (Másik fordítás szerint: szenzációs.) Tulajdonképpes amit mi most csinálunk, az már nem is fordítás, az utószerkesztés szót láttam már többször leírva erre.

A mindennapi életben én ezt a konkrét változást látom, hogy egyrészt nem fáradok el olyan hamar (kevesebb agymunkát és koncentrációt igényel ez az újfajta tevékenység), másrészt gyorsabban dolgozom, harmadrészt meg eltűnt rólam az a nyomás, hogy nem lesz kész a szöveg időben.  Egy barátnőm pedig fordítani kezdett egy olyan nyelvről, amelyet nem igazán tud jól.

Az is frusztráló, hogy csak felszínes tudásom van arról, hogyan is működik ez az egész: a számítógép belsejében az algoritmusok meg a szövegkorpusz hogyan keveri ki azt a nem-is-olyan-rossz szöveget, ami kijön?

Nem a fordítók az elsők a történelemben, akiknek elvették a munkájukat a gépek. Analógiákat próbálok keresni. A legjobb, amit idáig találtam az úri szabó volt; aki már akkor tudta a kliens méreteit, ízlését, lehetőségeit, amikor bejött az ajtón. Aprólékosan méretet vett, kockás füzetkébe jegyzetelt, megtapogatta az anyagot, kiszabta-megvarrta, majd kész lett a színvonalas ruhaköltemény. És akkor ez a szabó pár év leforgása alatt azt tapasztalta, hogy özönlenek Kínából a divatos konfekcióáruk, alig valakinek van szükségre méretre szabott kosztümre, amiért nem is hajlandó már annyit fizetni.

De nem is! Gőzhajó vagyok. Kontinenseket kötök össze. Épp most olvasom, hogy a 20. század elején a Vietnámból Franciaországba tartó út 24 napot vett igénybe. Thomas Mann is még hajón emigrált Amerikába, egy hétig tartott az út. Aztán megjelentek az utasszállító repülőgépek, és ma már mindenki ezt a gyorsabb és olcsóbb (az idő pénz!) közlekedési eszközt választja. Vannak még tengerjáró hajók – luxusutazásokhoz.

14 megjegyzés:

  1. Lassan a penztarosok, bankosok, lottozosok is elveszitik a munkajukat a gepek miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A pénztárosok munkáját ingyen elvégeztetik velünk a multik. Csak éppen elfelejtenek érte díjazásban részesíteni.

      Törlés
  2. "Az is frusztráló, hogy csak felszínes tudásom van arról, hogyan is működik ez az egész: a számítógép belsejében az algoritmusok meg a szövegkorpusz hogyan keveri ki azt a nem-is-olyan-rossz szöveget, ami kijön?" Ez a része egyébként szerintem érdekes és meg is tanulható (és állítólag nem is olyan nehéz/bonyolult), és akik most tanulnak fordítónak, ők már ezt (is) tanulják, vagy legalábbis ezt is KELLENE, hogy tanulják, hogy legyen esélyük túlélni a piacon. A prompt design a jövő, az MI-nek adandó parancsok minél pontosabb, egyértelműbb megfogalmazása. Mármint a fordítás jövője. Pont nemrég hallottam erről két előadást is egy konferencián: egyszerre volt félelmetes és szenzációs.

    VálaszTörlés
  3. Tulajdonképpen ez lenne a céljuk a gépeknek: nem az, hogy elvegyék a munkánkat és a fizetésünket, hanem hogy ne fáradjunk el olyan hamar - akkor se, ha többet tudunk velük dolgozni - és ne legyen rajtunk akkora nyomás. Valahogy az elönyökröl olyan kevés szó esik, az internet esetén is, csak automatikusan magasabb sebességi fokozatba kapcsoltunk. Az is egy szuper dolog, ha valaki a forditógép segitségével több nyelvböl is tud forditani, abból is, amit nem beszél olyan magas szinten, milyen hasznos ez már. És lehet, hogy ha Boni megkapja végre a vágyott kis herkentyüt, pár éven belül már promt engineeringgel foglalkozhatna ö is, miután a chat GPTvel megiratta az unalmas és fölösleges tantárgyakból a háziját, ezért lesz rá ideje :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem ez sajnos nem így működik. Én könyvelő vagyok, és a szüleim is azok. Láttam gyerekként ahogy anyám a nagy kihajtogatós főkönyvekben könyvel kézzel, indigós papírral. Aztán láttam amikor megvették az első számítógépet, amikor könyvelő programot írattak az ország másik végében élő programozókkal, most pedig a legkülönfélébb segédprogramokkal dolgozunk. A változás az, hogy egy ember egységnyi idő alatt sokkal több munkát tud elvégezni. De a munkaidő nem lett sem kevesebb sem stressz mentesebb. És időközben a könyvelői munka leértékelődött, ma már sokkal többet dolgozni ugyanazért a nyereségért mint 20 éve.

      Törlés
    2. Ezt arra irtam, hogy Tamkó posztjában az áll, hogy nála müködik (nem fárad el hamar, nincs rajta akkora nyomás). De sajnos tényleg nem minden területen van így, ugyanúgy, ahogy pl. a gépesités hatásait se érezzük 100%osan pozitivnak.

      Törlés
  4. Az én munkám elértéktelenedéséhez még csak nem is kellett az AI. Egyébként az a félelmem, hogy az AI pont a "jó" részeket fogja kimazsolázgatni a legtöbb munkából. Pl nekem (most hitelelemzőként dolgozom, és mindennap fél órát sírok, hogy nekem már csak ez jut) az időm egy tetemes része azzal megy el, hogy nagyon rossz és nem felhasználóbarát (hanem felhasználó-ellenség) rendszerekbe próbálok adatokat betölteni, amik benne sem maradnak. Ezt a szart (bocs) nem fogja az AI megcsinálni helyettem.
    Ez hasonló ahhoz a paradoxonhoz, hogy mennyi fizikai munkát átvettek már a robotok, precíziós szereléseket képesek (autógyárakban) teljesen önállóan elvégezni, de bezzeg egy takarítónő munkáját nem tudják elvégezni. Olyan robot nincs amelyik felemeli a szőnyeget és kiporszívóz alatta, vagy egyenként tologatja a könyveket a polcon hogy letörölgesse. (FElla vagyok továbbra is - AI előtt még nem bánnám, ha a Google Fiókomba be tudnék lépni normálisan)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Haha, igaz a takarítónõs meglàtäs :))

      Amúgy az én munkámból szerencsére pont nem a kreatív elemeket vette ki az IA, hanem ellenkezöleg: az ismétlödo, unalmas feladatokat. Màr eleve azt megcsinâlja helyettem pl. hogy begèpel bizonyos szavakat, nem kell ezzel szórakozni.

      Amugy nem tudom, szórakoztatok-e a ChatGPT-vel, gondolom mindenki kipróbàlt vele szovegeket ìrni. Hàt az eredmény minden, csak nem kreatìv!

      Törlés
    2. A jövőben nincs szükség kreativitásra. Pont ez a lényeg. Minél standardizáltabb legyen minden amit egy kutya (akarom mondani) robot is el tud végezni, egy másik meg ellenőrízni. (FElla).

      Törlés
  5. De miért? Úgy értem, mi okból?

    VálaszTörlés
  6. Egyelőre kell az ember (az ész :))) a fordításhoz. Csak más lett a munka.

    VálaszTörlés
  7. Egy ideje úgy sejtem, h még az én életemben eljutunk oda (a fejlődés exponenciális), h olyan fordító kütyük lesznek, amit a telefonhoz tudnék hasonlítani. Beszélek bele magyarul - a másik a vonal túlsó végén real time hallja albánul (direkt nem világnyelveket írtam). Elképzelésem szerint azok fognak megtanulni alaposan egy nyelvet, akikre ráragad, mert abban a közegben élnek / szeretnének gép nélkül csevegni (pl. egy szerelmi kapcsolatban / olyan titkos a munkájuk, h nem lehet beiktatni olyan elemet, amivel kockáztatnak egy adatlopást / műfordítók).
    Majd kiderül. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagy elkopik/megszünik sok nyelv és marad valami angol kutyulmány, helyi jellegzetességekkel füszerezve. Persze attól is függ, ötven vagy kétszáz évben gondolkozunk.

      Törlés
    2. Ha igen, én nem hiszem, hogy pont angol. Azt inkább elhiszem, hogy világhatalmi övezetekként (3, 4, esetleg 5) egy ilyen nyelv.
      De nem tudom munkahelyi környezetben ez hogy zajlana. Vegy már be lesz építve belém a chip, hogy magyarul gondolkodom és angolul jön ki a számon? (FElla).

      Törlés