Amióta szabin vagyok nem sportoltam, mert egyrészt Bonival jártunk usziba, másrészt vendégeink voltak (sajna már elmentek, hatalmas űrt hagyva maguk után), harmadrészt pedig folyton esett az eső. Az eső egyébként annyira nem tart vissza, mint mondjuk a sötét, a kánikula vagy a szél, de a kísérő jelenségeit nem szeretem, úgymint a pocsolyákat és a meztelencsigákat, szóval végül is az óraátállítás óta még nem voltam. Ez nagyon jót tett a térdemnek, viszont a kötő- és zsírszöveteimnek, de főleg: a mentális egészségemnek nem. De tegnap végre elmentem futni – isteni avarillat volt! Újjászülettem, komolyan.
Ezt a képet a héten készítettem a régi középkori városfal egyik megmaradt kapujáról. Végül is mehetnék arra is futni: a városfal helyén ma egy sétálóút vezet körbe a városközponton, de valahogy nem lenne praktikus erre indulni. Ritkán látjuk, pedig milyen szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése