Röviden és lényegretörően: nagyon-nagyon tetszett. Fantasztikus olvasmány, alapmű. Pont azt várom az irodalomtól, amit ez a könyv adott: hogy el tudjam hinni: szavakkal minden leírható, kifejezhető, átélhető. Pluszban izgalmas is volt, nem tudtam letenni.
Egy pedofil férfi vallomásáról van szó, aki a vizsgálati fogságban írja meg, az esküdszék és a bíróság számára, hogyan csábított el és manipulált évekig egy tizenkét éves lányt, ami már abban az időben is (1955-ben jelent meg) büntetendő volt. Az elbeszélés lineáris, kezdődik a narrátor gyerekkorával, és egészen a letartóztatásáig tart, amiről szinte a végéig nem tudjuk, hogy milyen körülméyek között és hogyan zajlott.
Semmiféle durva – trágár vagy pornó – jelenet nincs benne, ettől függetlenül az ember öklendezik, sápítozik, felháborodik stb., de hát ez a téma már csak ilyen, puritánok ne olvassák. Pedofíliára vagy vérfertőzésre felbujtás nincs benne, a könyv nem védőbeszéd. Sőt, gyakran elhangzanak a bűn, a szégyen, a téboly, a pszichés probléma, a szexuális elhajlás, a mániákus, a szörny, a perverz stb. szavak, Lolitát pedig prédának, áldozatnak nevezi.
Rengeteg benne a (nyelvi) humor és az (ön)irónia, a szójáték. Békés Pál fordításában olvastam a könyvet, és ezeknél a részeknél összenéztem a magyar szöveget az angol eredetivel, és mindig megállapítottam, hogy tök jó a magyar fordítás (néha: újraírás). A könyv kb. felétől az író kezd megőrülni, egyrészt mert egyre jobban fél a leleplezéstől, másrészt mert Lolita öregszik, és van egy harmadik ok is, amit most nem írok ide, mert nem akarom lelőni a történetet. Ennek az őrületnek a nyelvi ábrázolása gazdag, költői, vicces, tele van utalásokkal más irodalmi művekre, amelyek egy részét megértettem, más részüket viszont nem (nem olvastam pl. a Tamás bátya kunyhóját), és biztos volt olyan is, amelyről nem is tudtam, hogy utalás vagy kikacsintás. Emiatt olyan az olvavsás, mintha rejtvényt fejtenék. Amúgy a könyv polgárpukkasztó és provokatív, gunyoros hangvétele, játékossága a francia Céline stílusára emlékeztet.
Biztos, hogy el fogom még egyszer olvasni!
Ú, de gyorsan végeztél vele!
VálaszTörlésÉn 17 vagy 18 évesen olvastam először és teljesen ki voltam borulva, hogy ilyet ember le tud írni. Sokszor hányingerem is volt közben, főleg saját élmény okán. Ugyanakkor az irodalmi értéke tagadhatatlan, zseniális a humora, a szójátékok, illetve ahogyan az ember erkölcsi értékrendszerével próbál játszani, de az őrület mögé nézve (nekem többszöri olvasásra) azt is észre lehet venni, hogy Lolita nem feltétlenül az, aminek leírja. Számomra nehéz elhinni egy őrültnek, hogy egy ennyi idős kislány velejéig romlott legyen, mert ez tulajdonképpen áldozathibáztatás, még ha nem is a klasszikus "minekmentoda" fajta.
Örülök, hogy tetszett, szerintem is alapmű.
Persze, pont, hogy nem szabad elhinni, neki, hogy a kislány velejéig romlott, ez egy teljesen elhibázott olvasat lenne! Ehhez ad is támpontokat, például:
Törlés"...és Lo éjjeli zokogásainál – minden, de minden éjjel – abban a pillanatban, amint alvást színleltem.” (hogy mit jelentett neki az utazás)
Teljesen egyetértek, szerintem is zseniális!
VálaszTörlés(Zárójelben érdekességképpen: azt figyeltem meg, hogy ugyan vannak közös keresztmetszetek, de nem egyezik teljesen az irodalmi ízlésünk - nekem például az Anomália végül nem tetszett annyira - viszont eszembe juttatta A setét tornyot Stephen Kingtől, ami szerintem klasszisokkal felülmúlja, nagyon szívesen ajánlom!)
VálaszTörlésKöszönöm, megjegyzem!! :)
TörlésSzívesen! Használati útmutató csak annyi, hogy ne add fel az első kötet után, mert az csak a bevezetés, utána egyre jobb és jobb lesz. (Különösen eredetiben.)
Törléshát igen, Békés Pál csodálatos :) #lényeg
VálaszTörlésIgen! Békés Pálról azt mesélte Tóth Krisztina, egyszer együtt utazott vele (és talán Parti Nagy Lajossal?) Kínába egy irodalmi találkozóra, és Békés már a 2-3. nap magasságában olvasni tudta a feliratokat és az újságok címsorait.
Törlés