A mókuskerék egyik (ha nem a leg)jobb, hetente visszatérő pillanata az, amikor délután jövök haza az usziból. 14 óra van. Forgalom alig. Parkolóhely rengeteg. Leállok a kocsival pont a házunk előtt. Kiveszem a csomagtartóból az uszicuccot. Fölmegyek. Kinyitom az ajtót. A sütő általában pont akkor pityeg. Előzőleg betettem egy jó adag valamit úgy, hogy 14:10-re legyen kész. Általában maradék (és lefagyasztott) lasagnét, chili con carnét vagy valami káposztás cuccot (amit viszont kizárólag erre a célra készítek, mert más nem eszi meg).
Kiveszem a kontaktlencsét. Leülök egyedül kajálni. Senki nem szól hozzám és senkit nem kell kiszolgálnom. Farkaséhes vagyok, és jó lelkiismerettel mindent felfalok. Aznap már úgysem nagyon eszem mást: aki későn ebédel, az már nem kívánja a vacsorát. 14:30-kor folytatom a munkát. Az a legjobb, ha aznap már egyáltalán nem kell sehová sem mennem. Keddenként van a dolgoknak ilyen szerencsés együttállása. Ilyenkor az usziban nem is szoktam hajat mosni, mert este úgyis még egyszer lezuhanyozom.
A múltkor észrevettem: egészen másnap délig tart az a jó érzés (fittség, egészséges fáradság, ellazultság-feldobottság), amit az egyórás úszás kivált az emberből. Hát nem megéri? Ehhez képest maga az úszás nem ennyire jó: az elején sokan vannak, a végén fázom, szorít a sapi, pisilnem kell és unom. Amíg megteszem a zuhany és a medence közti távot (vizesen), majd belecsobbanok, nos, az maga a pokol. Azt összeszorított foggal ki kell valahogy bírni, és közben arra a huszonnégy órás jó érzésre kell gondolni, amit a táv leúszása így is, úgy is ki fog váltani.
Na, megyek (elindulni is szar). Annyiban változik ma a helyzet, hogy Boni itthon van, mert még mindig beteg, így nem lesz olyan nyugis az ebéd, és nem fogok tudni későig dolgozni sem, mert különórára sem megy.
Indulok. Kint szél és szürkeség. Jaj, hogy is van az a verssor a faggyal meg a sárral? Három szó, mellérendeléssel összekapcsolva. Hideg és halál?
Hátha eszembe jut úszás közben.
Verlaine Őszi sanzonjára asszociáltam, de abban nincs is fagy :)
VálaszTörléshasonlóan járok én is edzeni, főleg amikor a hajnalira megyek és olyankor nagyon korán kelek és úgy mászok ki az ágyból, hogy megállás nélkül arra gondolok, hogy de utána rövid- és hosszú távon mennyire jó lesz, hogy keljél, menjél, ne gondolkodjál. :)))
Hát igen. Magyarán: felelős felnőttek vagyunk :)))
TörlésMost tél van és CSEND ÉS HÓ ÉS HALÁL!! :)))