Jaj, basszus, most meg Boni beteg! Szerencsére nem azt a villámcsapásszerű hányósvírust kapta el, ami nekem volt, hanem egy lassan kialakuló torokgyulladásost. Szombat délelőtt már gyanítottam, hogy ebből betegség lesz. Délután elmentem futni (kérdés: szerintetek mikor mostam hajat ezen a héten?), és mikor visszajöttem, már szarul volt. Nem is vacsorázott, még uborkát sem evett, ami szinte biztos jele a betegségnek. Este magas láz, torokfájás, elesettség, ma fokozatos, de lassú javulás. Ma este még mindig lázas, tehát holnap, ha minden jól megy, pont nehezen fogjuk tudni eldönteni, hogy menjen-e suliba vagy sem. Kedden ráadásul úszás lesz, azaz újabb dilemma.
Ma délután megnézett egy dokumentumfilmet arról, hogyan kutatják az emberek a Földön kívüli életet. Utána elmesélte, hogy mi mindent lőttek föl a világűrbe, hogy az esetleges idegen civilizáció(k) értesüljön (értesüljenek) rólunk. Zenét, képeket, de ez még hagyján: információkat a földi életről, a mértékegységektől, bizonyos vegyi képletekről, az emberi anatómiáról.
Nem értem, miért keressük egyáltalán a földönkívülieket. Nem elég az a rengeteg konfliktus, ami az emberiséget megosztja itt a Földön? Igazán nem hiányzik ide egy újabb szereplő, ki tudja milyen törvényekkel és szokásokkal. Mi meg ráadásul űrüzenetekben küldjük el nekik a hadititkainkat.
A régi gyerekorvosunk mindig azt mondta, hogy az a szabàly, hogy egy làztalan napot követôen mehetnek iskolàba/oviba.
VálaszTörlésIgen, mi is így szoktuk, meg így a logikus... csak akkor van az, hogy a gyerek szétszedi a lakást és/vagy halálra unja magát, a szülő meg idegbetegen próbál dolgozni...
Törlés