Humor (16. nap)

Még emlékeztek gondolom azokra a iszlám-karikatúrákra, amit a Charlie Hebdo című francia szatírikus újság tett közzé évekkel ezelőtt, felborzolva a kedélyeket, majd kiváltva egy őrült terrortámadást.

Ugyanebben az országban hatalmas vihart kavart október végén egy francia rádiós humorista vicce, amelyben Netanjahut fityma nélküli nácinak nevezte.

Én ezen nagyon csodálkoztam; nem nagyon látok különbséget az első bekezdésben említett (sértő) humor és a második bekezdésben említett (sértő) humor között. A pasi vicce amúgy valahogy úgy hangzott, hogy a „haloweeni jelmezek közül szívesen ajánlom a félelmetes Netanjahu-jelmezt, aki, mint tudjuk, egy fityma nélküli náci”. Ezek után asszem egy hétre eltiltották a rádiótól, és rengeteg halálos fenyegetést kapott levélben.

Nem mintha nem lehetne kritizálni Izraelt vagy az izraeli kormányt a francia rációban. November elején meghallgattam egy műsort Jacques Attalival (francia baloldali politikus) aki simán csak gyilkosnak nevezte Netanjahut – ezért nem tiltották el a rádiótól, sőt, senkinek fel sem tűnt ez a kijelentése.

Csak nekem tűnt fel, mert én azóta sem értem a humorista elleni vádakat. Ok, lehet, hogy nem volt vicces (amúgy gyakran az), lehet hogy nem éppen szerencsés ebben a geopolitikai helyzetben olajat önteni a tűzre – de hát végül is nem pont ez egy humorista feladata? A kérdést pár emberrel megbeszélve (mindenki jobban fel volt háborova mint én) arra a következtetésre jutottam, hogy konkrétan a náci szó verte ki a biztosítékot.

A pasi utána nem kért bocsánatot, hanem valami olyasmit mondott, hogy amikor a viccet kitalálta, talán nem figyelt eléggé oda egyesek érzékenységére, mert éppen el volt foglalva, mint Ciszjordánia, és ezért történhetett, hogy egy fasisztát nácinak bélyegzett! 

Azért szerintem van humora (és bárorsága...).