Ma reggel odahajoltam az álmosan reggeliző Bonihoz, hogy elköszönjek tőle, mert készültem bemenni az irodába. Előzőleg felvettem egy normális fölsőt és színben hozzá passzoló pulcsit, kisminkeltem magam, betettem egy fülbevalót a fülembe. Az őszi parfümöm illata lengedezett körülöttem. Boni csodálkozva nézett rám:
– Mama, miért vagy ilyen szép?
– De aranyos vagy, kicsim... megyek dolgozni.
– És itthon miért nem vagy ilyen szép?
– Itthonra öltözzek fel így? De minek?
– Hát... nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése