Szerintem képtelen lennék véghez vinni az alábbi tevékenységeket:
– Mértéket nem ismerve, rengeteget zabálva és testmozgást elhanyagolva idomtalan méretűre hízni. Úgy gondolom, lenne egy olyan pont (még jóval a túlsúlyon innen), hogy megálljt parancsolnék magamnak. Mint ahogy most is van egy olyan szám (kilóban), amely elérése után behúzom a kéziféket.
– Iszonyú fegyelemmel és önuralommal idomtalan méretűből vékonyra visszafogyni. Itt is csak tippelni tudok, de szerintem ekkora önuralomra soha nem lennék képes. Nem tudnék (akarnék) folyton éhezni, kajára gondolni.
És vannak olyan esetek, és ilyenkor csak tátom a számat, hogy egyetlen ember egymás után megvalósítja mindkét döbbenetes teljesítményt!
Nagyon nagy teljesítménynek tartom ha vki lefogy!
VálaszTörlésSzerintem én képtelen lennék rá.
Ezért én is alkalmazom azt módszert hogy ha elérem az x-kg-t akkor ott drasztikusan behúzom a kéziféket, mert nem akarok elhízni.
Borzasztónak találom azt hogy egyre kövérebbek a magyarok (is) és nem is érdekli őket.
Mert valljuk be kevesen fogynak le.
Nyilván nem is tudnak, hisz az nagy munka.
Ijesztő mikor megkapom hogy 170/60 méretekkel hogy én milyen vékony vagyok. Hát ez szerintem normális, mintsem vékony, karcsú...stb.
Panna
Nagyon szerencsés vagy, hogy nem tudod, hogyan lehet elhízni. Nálam mindig akkor GYORSULT fel a hízás, amikor elhataroztam, hogy behúzom a kéziféket (legutóbb még jóval a normális tartományon belül), mert ez elsősorban egy lelki eredetű probléma.
VálaszTörlésA fogyás tényleg nagy teljesítmény, de nem úgy fog sikerülni, ha valaki rendszeresen fizikai éhséget érez. Ez szerintem azért nagy teljesítmény, mert az embernek önmagát kell megismernie, a traumáit, elfojtott vágyait, hiányait. Hát, kinek van ehhez kedve.
Örülök, hogy írtad ezt a lelki dolgot, mert nekünk átlagos súlyú embereknek nincsenek lelki problémáink. Nem hat ránk a gazdasági válság, a kamasz gyerek, a szülők betegsége.....😉
TörlésÉn ezt egy takarónak érzem az elhízottak részéről. Kifogás.
Barátnőm 180/95. De mit csináljon mikor neki most olyan stresszes élete van?
Én most lettem 40 és a hormonális változások nagyon hatnak rám. Sajnos. De olyan fura dolgot csinálok amin mindenki meglepődik: kevesebbet eszek.
És barátnőm is mindig mondja, hogy nem eszik sokat de mikor elsorolja az kb felér 2 munkásember étrendjével.
Panna
By zenjebil egy szoval sem mondta, hogy normalis testalkatu embereknek ne lehetnenek lelki problemai... Arra utal, hogy vannak elhizott emberek, akik a lelki problemaik, feldolgozatlan traumaik, elfojtott vagyaikat evessel probaljak feldolgozni. En is ilyen vagyok, voltam mar a skala minden oldalan a fiatalkori elhizastol a sulyos anorexiaig, bulimian keresztul, es most megint az idomtalanul elhizott kategoriaban. Nalam is az volt, hogy valahogy eszrevetlenul hiztam el megint, evek alatt, aprolekosan, es a folyamatban nem tudtam behuzni a kezifeket, mert amikor behuztam volna, akkor mar belekerultem a nem eszem, kiborulok, binge eating korforgasba. Es annak ellenere, hogy vert pisiltem, amikor lefogytam, de tudnom kellene, hogy meg tudom csinalni, hiszen egyszer mar nagy sulyfeleslegtol, kesobb kisebb sulyfeleslegektol megszabadultam, most nem latom, hogy ez valaha sikerulne. Ja, nem takarozni szeretnek, en sem tartom szerencsesnek amikor a testpozitivitas mar atesik a lo masik oldalara, es a tenyleg egeszseget veszelyezteto szintu elhizast bagatellizaljak. Kri
TörlésEgyetertek, hogy a lelki ok takarozas. Lelki eredetu, hogy evessel probal vki boldogsaghormonhoz jutni. Ilyenkor az eves potcselekves. De az elhizas oka itt is az eves okozta tobblettapanyag, azaz fizikai oka van. Mindenkinek vannak problemai, nem az eves a megoldas. Erett gondolkodasuak ezert tudjak, mikor kell behuzni a kezifeket. (Hormonalis gyogyszerek okozta hizast most vegyuk kivetelnek, bar talan abban az esetben is vannak ma mar megoldasok, errol nincs infom.)
Törlésdehogynem vannak lelki problémáitok, mindenkinek vannak. de van, aki megtanulta massal kezelni a lelki problemait, nem etellel. nem értem egyébként a sértő hangnemedet, és azt se, hogy miért hiszed, h csak neked vannak egészségügyi problémáid.
Törlésközben rájöttem, hogy az utolsó félmondatom ('és miért hiszed stb stb) ugyanolyan hangnemben írt megjegyzés volt, mint Panna kommentje - ezért ezt nyílvánosan visszavonom, jaj :)
TörlésNem sértett a hangnem. :) Félreérted. Egyszerűen bosszant amikor nem vallja be az ember az igazat, hanem takaródzik, mismásol.
TörlésNekem ez nem egészségügyi probléma, ez az öregedéssel járó folyamat, mint mindenkinek.
Én soha nem sportolok. Sajnos. De nem azért mert nincs időm, hanem mert a világ leglustább embere vagyok, ha mozogni kell. Szerintem mindenki legyen először őszinte önmagához és ne kenje el a dolgokat.
Bármiről legyen is szó. És ezután majd tud változtatni.
Panna
Panna, szerintem félreérted, hogy miről szól a kommentem. Egy evészavaros embernek annyit mondani, hogy 'dehát ne egyél' az ugyanolyan értelmetlen, mint egy depressziós embernek azt mondani,hogy 'dehát, ne szomorkodjál'. Igenis baj az elhízás, és tenni kell érte, és igen, az elfogyasztott ételek aránya az ok (ezt minden túlsúlyos ember is tudja), de a legtöbb elhízott embernek nem csak annyiból áll a megoldás, hogy kevesebbet eszik, mert először azokat az indokokat kell megoldani AMIÉRT többet eszik.
TörlésKíváncsi vagyok, hogy mit értesz evészavar előtt?
TörlésÉn azt látom, hogy a mai kor embere egyszerűen szeret zabálni. Igen, így csúnyán mondva. Annyi étel, édesség, cukros üdítő áll a rendelkezésünkre, hogy mindenki mindent akar. Ok, nyilván lehet az is pl. a háttérben, hogy szar a házassága és azért eszik minden nap két kakaóscsigát reggelire.
De ezt már megint takaródzásnak érzem.
Panna
Biztos, hogy vannak olyanok is, akik csak szeretnek sokat enni és rendszeresen vagy nincsen jó étkezési kultúrájuk, vagy nem tudják mi az egészséges étel, de én azt látom, hogy néha (gyakran) ez egy kényszeres cselekedet. Pl. amikor vki hetente/havonta vesz egy csokit mert megkívánja vagy rossz kedve volt, azt mindenki normálisnak tekinti. Ha valakinek van egy nagyon rossz időszaka mentálisan - akár három napig - és abban a három napban iszonyatosan sokat zabál, mert úgy érzi, hogy csak ez nyugtatja meg a világban, kb mintha leinná a magát, az már egy evészavar - és az elhízáshoz tényleg elég egyszer három nap. Arról a társadalomban elfogadott beszélni, hogy vki egyszer-kétszer berúg, arról viszont nem, ha máshogy lövi be magát, akár étellel, akár droggal. Azt ismerjük, aki csak alkalmanként rúg be, de ha valaki minden hétvégén azt csinálja, tudjuk, hogy függőségről van szó, és nagyon rossz időszaka lehet. Az attitűd a lényeg, és attól kezdve ez egy pszichológiai betegség. Jó lenne, ha csak egy jó tanáccsal lehetne gyógyítani, de szerintem ettől a legtöbb kényszeres ember csak még rosszabbul érzi magát ('ez ennyire egyszerű lenne, és nekem mégse sikerül?!'). Azért érzem a takarózás szót bántónak, mert egyszerűnek hangzik, mint minden más kényszeres cselekvés (kézmosás, pornó, evés, állandóan visszamenni lecsekkolni, hogy mindent lezártunk), de mégis iszonyatosan nehéz néha megszabadulni tőle. Nem beszélve az állandó szégyenérzetről és titkolózásról. Aztán biztosan van még ezerféle ember és más ok is az elhízásra. Ne bántsd az elhízottakat, nekik a legnehezebb annak lenni! :)
TörlésEgyébként neg ajánlom Leindler Milán podcastjait és Lukács Luza könyveit.
Egyébként meg én nem vagyok se pszichológus, se szakértő, amit írtam ne vegye senki magára, se általánosítson (nálam jobban :) ) csak árnyalni szerettem volna a képet, hogy ilyen is van.
TörlésÉn is hasonlóképpen gondolkoztam amíg fel nem borult a hormonrendszerem.
VálaszTörlésIgen, pont erre utaltam, hogy érzem magamon a hormonális változást és nem jó irányba. ( 40 felett tényleg minden kezd előjönni ) :(
TörlésDe én továbbra is bízom benne, hogy tudok majd ellene tenni!
Panna
Hát 40 még hagyján, de 45-50 felé valóban, menopauza, IR, pajzsmirigy alúlműködés - kinek mi (nekem mind3) és innentől a kevesebbet eszem pont arra jó, hogy ne havonta, csak 2 havonta hízzak egy kilót. Szerintem egészségesen és jól működő hormonrendszerrel nem lehet annyit enni, hogy az ember 3-4 kilóvál többet hízzon.
TörlésNekem is van egy pont, amit sikeresen el is értem idén és innen már nem szeretnék tovább menni. Bőven a normál kategóriában vagyok még.
VálaszTörlésSzeretek enni, de szerencsére hiú is vagyok.
Érzem, hogy lassult az anyagcserém, sportolni nincs kedvem....
Nem merem állítani hogy nem leszek több kiló, de próbálok nagyon figyelni rá.
Sok nőnél azt látom, hogy hízik 5 kg-t, legyint hogy nem sok az, aztán megint hízik 5 kg-t és szól a csengő, hogy ajaj, de nem változtat, mert lassan megszokta a testét, mert nincs ereje, kedve...Aztán már a kg-k csak úgy kúsznak felfele.
Nóri
kepzeljetek, kb 10 evvel ezelott abbahagytam a fogamzasgatlot, ugyanugy ettem, mozogtam, mint addig, fel ev alatt nyolc kilot hiztam, mar sirva alltam a merlegre (en kicsi vagyok es dramai volt a valtozas). a szervezetem elfelejtette, hogy kell progeszteront eloallitania, helyette elteritette az eloanyagat es stresszhormonokat gyartott. (fast forward sokkal kesobbre) szoptatas alatt meg volt ugy egy ideig, hogy a bmi-m kicsivel az egeszseges ala ment ugy is, hogy kb barmit ehettem. hormonok. nagyon sokat tudnek irni a temaban, de oriasi kulonbsegek lehetnek, en nem szeretnek senkit felcimkezni azzal, hogy szandekosan lusta, es hiszek a gyerekkori traumak egesz eletet meghatarozo hatasaban (meg ha kognitiv szinten sok semat tudunk is oldani, ‘the body keeps the score’; es pszichesen is konnyu visszamennunk sebzett gyermek allapotba, sajnos). egyebkent nokent nem erdemes eheztetni a szervezetunket, sokszor pedig nagyon nehez eltalalni azt az eletmodot, ami igazan optimalis suly, hormonegyensuly, emberi kapcsolatok, munka-maganelet stb. stb. szempontjabol…egyszeruen a vilagunk nem arra van kitalalva, hogy igazan jol legyunk, rengeteg tudatossag kell hozza, es nem art meg penz meg ido sem ;) igy latom en :) librarycat
VálaszTörlésNagyon egyet értek Librarycat. Hormonok (egyrészt) és ha már azokkal gond van, akkor meg idő (vagy pénz) vagy mindkettő.
TörlésZenjebillel nagyon egyetértek abban, hogy folyamatosan éhesen maradva nagyon nehéz élni az életet, pár napig megy, de utána már nem.
Rajtam pl. a terhességek előtt és alatt felszedett kilók maradtak meg. Első körben a 1,5 év sikertelen próbálkozások alatt jött fel 6 kg. Amikor minden francot beszedtem amit valaki épp ajánlott hátha az fog segíteni. Aztán a terhességek-szoptatás alatt még 7-7 kg. Ez összesen 20. Ebből nem sikerült jelentősen leadni semmit pedig a kisebb gyerekem is 4,5 éves már. Most ugyan úgy 3-4 kg-ot ingadozik a súlyom fel-le mint a gyerekek előtt. Pedig korábban már sikerült egyszer leadnom 15 kg-ot. A home office, a gyerekek folyamatos kajával való ellátása, a gyerekek melletti kevés sport és az iszonyatos élelmiszerdrágulás miatt nagyon nehéz helyzetben van aki fogyni akar. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb vacsorára egy sonkás szendvicset készíteni mint egy finom salátát (mellette meg pluszban valami olyan kaját amit a gyerekek is megesznek.) és persze őrült önuralom is kell hozzá. Amikor egyedül voltam csak simán nem vettem pékárut így nem is tudtam megenni. Ezt egy 2 gyerekkel, férjjel rendelkező háztartásban pl. nem lehet megtenni.
VálaszTörlés