Teljes mértékben egyetértek azokkal nyelvészekkel és tanárokkal, akik a francia helyesírás reformja mellett kampányolnak. Egyetértek a dolog szükségességével, értem és támogatom az érveiket, már csak az a kérdés, hogy pontosan mit is kellene egyszerűsíteni (de lennének ötleteim).
Két okból kellene megreformálni a francia helyesírást: egyrészt mert olyan bonyolult, hogy túl sok időbe telik, amíg a gyerekek megtanulnak helyesen írni, másrészt pedig mert (az első állítástól nem függetlenül) a helyesírásnak szociális jelzőfunkciója van, azaz nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy aki helyesen ír, az iskolázottabb, mint aki hibákat vét. Ez gondolom igaz minden nyelvre, de a franciára tízszeresen, mert itt nem elég bemagolni a szavakat, de ismerni kell a nyelvtant is ahhoz, hogy valaki helyesen írjon. Bizonyos hibák elkövetőit lehetlen komolyan venni.
Szerintem már maga az a tény, hogy túl sok idő elmegy a helyesírásra az iskolában, az egyszerűsítés felé billenti a mérleg nyelvét. Mennyi mindent tudnának a gyerekek csinálni ahelyett, hogy bemagolják a rengeteg szabályt és a rengeteg kivételt. Ha verset tanulnának, már az is sokkal jobb lenne! De az így felszabaduló időt lehetne fogalmazásra, matekra, logikai feladatokra, vagy akár retorikára, beszédgyakorlatokra is fordítani (vagy fordításra fordítani!), sokkal jobban járnának vele.
Nem gondolom, hogy a helyesírás szent és sérthetetlen dolog; önkényes emberi konstrukció, konvenció, ami időnként kiigazításra szorul. Jó, hogy léteznek helyesírási szabályok (hiszen nehézkes lenne az olvasás, ha mindenki úgy írna, ahogy neki tetszik), de rugalmasnak kell lenniük. Ez is eléggé általános elv, a kérdés csak az (tisztára, mint a gyereknevelésben): hogy meddig menjünk el.
Én például a kukába dobnám a múlt idejű melléknévi igenév egyeztetését a tárggyal, ha az szóban nem hallatszik. Mert minek? Csak szenvedést okoz mindenkinek: megtanulni, fejben tartani, és egész életben attól tartani, hogy az ember rosszul egyeztet... Vagy a múlt idejű visszaható igék egyeztetését (vagy sem) az alannyal. Ezek helyett jól be kellene gyakoroltatni a gyerekekkel az igeragozást, mert rendszeresen tévesztenek (felnőttek is).
Sok francia becsületbeli ügynek tartja a helyesírást, már-már vallásos buzgalommal leplezi le a rosszul kiírt szövegeket. A férjem telefonján is van pár olyan fotó, amit éttermekben-parkokban készített helytelenül leírt feliratokról. A múltkor egy filmet néztünk, és az aláírt szövegben az állt, hogy a tücskök elhallgattak. Z. feszülten figyelt és majdnem felugrott a kanapéról, mert azt vélte látni, hogy lehagyták az egyezteteést! Szerencsére csak vaklárma volt, mindenki megnyugodhatott, ment tovább az élet a rendes kerékvágásban... De aszt hiszem, hogy ha meg valósulna a hejesírási reform, az számára ojan lenne, mintha eszt a magyar mondatot jónak kellene el fogadnunk. Apszurd.
Magyarként nehéz ezeket az egyeztetési dolgokat átérezni, de én is emlékszem, hogy milyen sok hibát vétettem gyerekként a románban már az olyan egyszerű egyeztetésekkel is int hogy a főnév és az azt jelző jelző nemét egyeztessem. Pedig egy román számára ez biztos fülsértően hangzik.
VálaszTörlésVagy régebbi angol anyanyelvű kollégám mondta egyszer, hogy számára a legidegesítőbb hiba a magyarok által beszélt angolban az "If I would be young ... stb" féle hiba.
Én pl megőrülök a ba/be ban/ben helytelen használatától, de van olyan volt iskolatársam aki olyat ír, hogy "menyél nyugotan".
Én meg nem tudom a különírás és egybeírás szabályokat. Szerintem akkor beteg voltam. És ezért ez nem is zavar.
Nem tudom, hogy van-e tendencia afelé, hogy egyszerűsítsék (minden nyelv) helyesírását meg nyelvtanát, mert sokáig úgy láttam, hogy igen, de lehet majd az AI meg a fordítóprogramok megoldják és nem kell vele foglalkozni, csak írunk ahogy tudunk.
Végülis a telefon állandóan felülírja amit írni akarunk. Fura, hogy a helyesírást nem javítja. Pl az ilyen egyszerű j ly szabályoknál. Nem is értem miért nem.
Amikor 25 éve a francia tanszékre jártam Pesten, volt egy francia vendégelőadó nyelvész, aki azt mondta, hogy most már biztostuti meg fogják reformálni a francia helyesírást.... Nagyon ragaszkodnak azért ehhez, azóta sem sikerült.
VálaszTörlésAz olaszoknál nem téma a helyesírás (kb. úgy írják, ahogy mondják, nagyon kevés dolgot kell kimondottan megtanulni ahhoz, hogy teljesen jó legyen a helyesírásod). Az egyeztetéseket már rég elengedték - bár a hivatalos nyelvtanok azt írják, hogy alternatívaként egyeztethetsz is, meg nem is -, a valós életben szinte senki nem egyeztet már sem szóban, sem írásban. Ettől függetlenül a regiszterek, összetett mondatszerkezetek használatából kb. mindenkin látszik, mennyi iskolát végzett. De tény, hogy sokkal egyszerűbb az élete egy olasz kisgyereknek.