Kisebb korában Boni jóban volt két kisfiúval (többek között): egy szőke-kékszeművel, aki négyévesen a Péter és a farkast szavalta nagy hangon a játszótéren, és egy barnával, kambodzsai felmenőkkel, akivel Boni már a bölcsibe is együtt járt. Mindkét gyerek nagyon kedves, udvarias, okos, szelíd. És hányszor dumáltunk a szülőkkel a játszótéren, amíg a gyerekek körülöttünk futkároztak! Főleg a papákkal, mert mindkét családban az apukák dolgoznak sokkal kötetlenebb munkakörben.
Most mindannyian az alsó tagozat utolsó évét járják. Többször is kerültek egy osztályba a gyerekek az óvoda első osztályától egészen mostanáig (hét év). De sajnos Boni már szinte egyáltalán nem barátkozik egyikőjükkel sem. A kambodzsai gyerek eléggé zárkózott, már több éve ugyanazzal a kisfiúval nagyon jó barátok, a szőke pedig nagyon szívesen játszik csajokkal – két-három szőke kislánnyal szokott sétálgatni az udvaron, olyanok, mint az angyalok.
Annyira sajnálom, hogy a jó kis kapcsolat, ami megvolt közöttük, elmúlt. Olyan jó lett volna, ha megmaradnak ezek az óvodáskori barátságok, mert nekünk, szülőknek, annyira szimpatikusak ezek a gyerekek (és a szüleik), és nekünk, szülőknek, sokat jelent az is, hogy régóta ismerik egymást.
De hát a szimpátiát, a barátságot nem lehet erőltetni. (Egyre kevesebb dolgot lehet erőltetni és kontrollálni egy gyereknél, már megtanultam.) (De azért még bepróbálkozom.) Meg aztán a Covid is tehet arról, hogy eltávolodtak, több év játszóterezés maradt ki. Boni viharos viszonyt ápol a mostani barátaival; néha összevesznek, akkor szomorúan állapítja meg, hogy most már „senki sem fog vele játszani az udvaron”, de még az is előfordult, hogy fenyegető levelet írt nekik válaszul (ami a tanítónő kezébe került. Másnap Bonit behívták az igazgatónőhöz. Szerencsére értelmes nő, rögtön látta, hogy nem komoly az ügy, de azért gáz, mert Fro-ban most nem viccelnek az iskolai zaklatásokkal és egyéb fenyegetésekkel.) És amikor kérdezem tőle, hogy de hát miért nem játszik inkább akkor a Sachával (a szőke kisfiúval), akkor csak a vállát vonogatja. Lehet, hogy ez ugyanolyan kérdés, mintha azt tudakolná tőlem valaki, hogy miért nem járok kávézni X. vagy Y. kollégámmal a Z. helyett. Mit lehet erre mondani: az emberi kapcsolatokat, a rokon- és ellenszenveket valamiféle titokzatos kémia szabályozza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése